Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-31 / 305. szám
* 1963. december 31, kedd 3. oldal Jövőre is sok millió naposbaromfit kapnak a közös gazdaságok A keltető állomások tervei A baromfifélék nevelésének mértékét a jövő évben tovább fokozzák közös gazdaságaink. Ennek azonban alapvető feltétele — a keltetés. Ezért felhívtuk telefonon megyénk négy keltető állomását, s érdeklődtünk az ott folyó munkákról, tervekről. Harmincezer kisliba — Itt Valkai Ferenc, a kecskeméti keltető állomás vezetője beszél... Igen, jelenleg is folyik a keltetés, de nagy gondot okoz, hogy kevés a tojás. Az elmúlt héten csupán kétezret tudtunk átvenni. Ám ha az időjárás hasonló marad a mostanihoz, ez a mennyiség néhány hét alatt megtízszereződhet. A jövő évi .tervünk? összesen 608 ezer csibe keltetését vettük számításba, s mintegy 30 ezer kislibáét. Ez utóbbiak rajnamenti fajtájúnk. A fülöp- házi, a tiszakécskei és a szabadszállási közös gazdaságokban összesen 2400 rajnamenti lúd törzsállománya található; ezektől származnak a keltető állomásunkra kerülő tojások. A pulyka lesz a „sláger“ — Nálunk egyelőre a gépek javítása, karbantartása folyik Könyvek a prés alatt Évente mintegy 100 tonna súlyú könyvmennyiség kerül ki ízlésesen elkészítve a Bács-Kis- kun megyei Nyomda Vállalat kötészetéből. A könyveknek körülbelül 20 százaléka kemény- táblás. Amikor a kötetek táblázása megtörtént, még egy utolsó műveiéi var rájuk. Amint képünkön is láthatjuk, préselésre a hidraulikus körprésgépre kerülnek. Kuli Rózsa ezúttal „Az állattenyésztés törzskönyvezési évkönyvei”-! préseli. — mondotta Pajor Dezső, kiskunhalasi keltető állomás szaktanácsadója. — Az én körzetem a kiskunhalasi járás, itt a jövő évben a pulyka lesz a „sláger”. Kelebia két közös gazdaságában például négyezer „törzspulyka” található, de jelentős tojásmennyiség várható Mélykút, Tompa és Rém termelőszövetkezeteiből is. Ügy véljük, hogy a járásból származó tojásokból jövőre mintegy százezer kispulykát keltethetünk. Megjegyezte még, hogy % jövő hónap közepén az állomáson megkezdik a csibék keltetését. Százhúszezerrel több Mohácsi József, a bajai keltető állomás vezetője kérésünkre az alábbiakban nyilatkozott; — Szilveszterkor a Kiskun- halasi Baromfifeldolgozó Vállalatnak átadjuk az idei 16 ezer csibét. De január 8-án, s attól kezdve minden hét szerdáján folyamatosan szállítjuk az apró- jószágot. Másfél millió baromfit szándékozunk keltetni a jövő évben. Mintegy 120 ezer csibével lesz több az ideinél. A Baromfifeldolgozó Vállalat minden mennyiséget el tud helyezni. Libát és naposkacsát is keltetünk jövőre. Több tojás a közösből Végül Papp I.ászlóval, a du- navecsei keltető állomás vezetőjével beszélgettünk. Ezeket mondotta— Már december 13-án megkezdtük a keltetést a jövő évi szükséglet kielégítésére. Január első napjaitól kezdve folyamatosan adjuk át a csibét a kecskeméti és a halasi Bamevál- nak. Minthogy egy gép egész éves kapacitása 58 ezer csibe keltetését teszi lehetővé, hozzávetőleg egymillió-kétszázezer csibe „előállítását” tervezzük. Pefőfi-llnnepség Kiskőrösön Harmincezer méter kolbász, három vagon tö telekáru hetenként Mint minden év utolsó napján, ma is megünneplik Petőfi Sándor születésének évfordulóját a költő szülőfalujában, Kiskőrösön. Szilveszter éjszakáján pontosan éjfélkor, fáklyás menetben vonulnak a község fiataljai a tanácsházától a kis nád fedeles Petőfi-házhoz. A hagyományos ünnepséget Istenes József, a Petőfi Múzeum igazgatója nyitja meg, majd Szabó Gyula, a községi tanács titkára emlékezik a forradalmár költő életművére. Ezután a fiatalok a költő verseit szavalják. Az ünneplők szokás szerint innen vonulnak majd a szilveszteri mulatságokra. Az év utolsó munkanapján Három vállalat 24 vagon áru A Kecskeméti Konzervgyárban 18 vagon árut készítettek elő szállításra december 30-án, az év utolsó munkanapjain. Végvári István igazgató tájékoztatása szerint Angliába dzsemet, a Német Demokratikus Köztársaságba zöldbabot és befőttet, ezenkívül Ausztriába és Hollandiába szállítanak különböző konzervféleségeket. A vasút- igazgatóság az igényelt vagonokat megígérte. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat utolsó szállítmánya három vagon baromfi és egy vagon tojás. Bács-Kiskun megye ellátására 20 mázsa vágott baromfit és 81 ezer tojást küldenek a kereskedelemnek. A Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége —, amely éves felemelt tervét 100 százalékon felül, ezen belül exportáruból 105, belföldi használatra készült gyártmányaiból 150 százalékra teljesítette kötelezettségét — az év utolsó munkanapján 2 vagon fürdőkádat indított útnak, egyet a Szovjetunióba. egyet pedig a belkereskedelemnek. 1964-ben a megye valamennyi boltját £ Kiskunfélegyházi Húsipar. Váiia at látja el Művelési otthont avattak Géderlakon Géderlakon hétfőn avatták fel az új művelődési otthont. A községfejlesztési alapból több mint 1 millió 700 ezer forintos költséggel épült új létesítményben kapott helyet a mozi is. A táncmulatságok rendezésére is alkalmas színháztermen kívül klubszobákat, televízió-szobát, könyvtárat és olvasótermet rendezlek be, s itt talált otthonra a községi KISZ- szervezet is. Apró tüzek tucatjai jelzik reggelenként a disznóvágások idényét. Nincs azonban akkora község a megyében, melynek gazdái versenyre kelhetnének a megyei Húsipari Vállalat teljesítményével. Ezekben a napokban a vállalat kiskunfélegyházi és bajai telepein átlagosan 200 —250 darab sertést és 70 darab szarvasmarhát dolgoznak fel, kétszer annyit mint a korábbi hónapokban. A vállalat munkájáról Gombos Aladár igazgató tájékoztat. A kiskunfélegyházi telep munkahelyeinek megtekintése közben megtudjuk tőle, hogy a vállalat 160 millió forintos évi tervét november közepén 28 millióval megemelték. Ez a többlet azt jelenti, hogy a szokásos egymillió forint termelési érték helyett most mindennap kétmillió forint értékű hentesárut kell előállítaniuk a korábbinál nem sokkal nagyobb munkáslétszámmal. Utunk első állomása a sertésvágó. A helyiséget stärke felhőként tölti meg a pára. Az erős villanyégők fényében is csak pár méterre lehet látni. Az itt dolgozók azonban, úgy látszik, már megszokták a félhomályt a nyirkosságot, mert olyan otthonosan mozognak és gyorsan, ügyesen végzik el feladatukat. Azt mondják, szalagban dolgoznak. Természetesen ez a futószalag nem olyan, amilyent az üzemekben megszoktunk. Arról van szó, hogy a munká kát megosztották. Van aki a szúrásra, mások a kopasztásra vagy a sertések nyúzására és kettéhasítására specializálták magukat. Az együttműködés eredményeként személyenként a normában meghatározott 10 és fél sertés helyett 13—14 darabot dolgoznak fel átlagosan, nyolcórás műszakban. — Korszerűsíteni kellene az egész vágóhidat — mondják a marhavágóban, ahol ugyanúgy, mint a többi munkahelyen, hagyományos módon történik a feldolgozás. A teljesítményekben döntő szerepe van a jártasságnak, az ügyességnek és az igyekezetnek. Megfeszített munkával a normát itt is valamivel túlteljesítik. Egy-egy hentes keze alól nyolc óra alatt 10 darab szarvasmarha kerül ki. — Legtöbb gondot a zsírol- vasztás és a töltelékáruk előállítása, továbbá a friss húsok raktározása okozza — veszi át a szót ismét a vállalat igazgatója. A zsírolvasztó helyisége kicsi, sötét és füstös. Négy katlanban fával elesxtgetiu a tüzet, a tetején pedig 300 literes üstökben gőzölög, rotyog a zsírnakvaló. Elmondja az igazgató, hogy a zsírolvasztó berendezését is szeretnék kicserélni. A tervek szerint jövőre a katlanok és az üstök helyett hat ötszázliteres gőzduplikáto- ros zsírolvasztót szerelnek be. A zsírsütést ezekben gőzzel végzik majd a drága és korszerűtlen „disznótoros üst’ helyett. Ezt az is indokolja, hogy a vállalat feladatai jövőre tovább növekednek. Rájuk hárul majd a megye valamennyi boltjának töltelékáruval való ellátása. Jelenleg hetenként 3—3,5 vagon felvágottat és más töltelékárut gyártanak, a többit a boltok Budapestről szerzik be. Jövőre ennek kétszeresét szeretnék előállítani. Most naponta 4—5 ezer méter kolbászt készítenek. Jövőre 10—12 ezer méter a napi terv. Mintegy 3— 3,5 millió forint értékű beruházásra van szükség, hogy a munkahelyeket korszerűsítsék, ezer négyzetméter udvarterületet portalanítsanak és megfelelő raktárral egészítsék ki épületeiket. NAGY JÓZSEF nt | 'I a-1 Dorgáló A jó subának párja nincs hímeztettek rá színes pamuttal. A parasztember úgynevezett „festett subában” ment vasárnap templomba. Ez finom báránybőrből készült, kívül barnára volt festve, a szőre meg feketére. — Most már nem is rendel subát senki? — Néha egy-egy termelőszövetkezet csináltat a juhászának. Lassan elfogyunk mi, subakészítők is. Úgy tudom, hogy a megyében már csak hárman ismerjük a szakmát. Látja ezt a kaszapadot? Nagyapám csináltatta csontkemény tölgyfából. Én még használtam a bőrök kikészítésénél, de ha az unokám rábukkan valahol a padláson a lomok között, akkor biztosan gondolkozik majd, mi is lehet ez a rozsdás pengéid, furcsa jószág. Békés Dezső Húsz fok hideget hozott a reggel. Az udvar végében meghúzódó műhely apró ablakára is csipkés szirmú jégvirágokat rajzolt a fagy. Bent Fejes Ferenc kecskeméti szűcsmester keze alatt puhán simul, kunkorodik a bárányirha. Már a látványa is melegít. — Azt sem tudom, hol áll a fejem, annyi a munka. Sietteti a bundát mindenki — mondja, és ügyes ujjai — mintha csak igazolni akarnák szavát — szaporán illesztik össze a bőrdarabokat. — Akinek ez készül, az vígan megy boldog , új esztendőt köszönteni, oda Se fütyül a hidegnek — simogatom végig egy kis irigységgel a selymes fényű szőrmét. Az ígéret - szép szó A közmondás csak szóbeli ígéretről beszél, de mi ismerünk olyan esetet is, amikor az ígéretet írásba foglalták, s ekkor már szerződés lett a neve. Ez történt, még 1962-ben, a Szalkszentmártoni Községi Tanács és a DÄV között. A szerződésben az áramszolgáltató vállalat kötelezte magát arra, hogy a község belterületén 1963. december 31-ig felépít egy 679 méteres hálózatot, ezenkívül — hogy a közvilágítást is megjavítsák — 77 darab közvilágítási lámpát szerelnek fel. Ezért a munkáért, ha elkészül, a tanács nyolcvanezer forintot fizet. A munka azonban még nem fejeződött be, sőt el sem kezdődött. A falu lakói, beleértve a vezetőket is, már nem tudják, hogy hová forduljanak, mert a DÁV-hoz hiába írnak, még csak nem is kapnak választ. Két héttel ezelőtt telefonon próbáltak érdeklődni, és a fülöpszállási kirendeltségnél egy nő vette fel a kagylót, majd át sem adta az „illetékesnek”, hanem csak megkérdezte — amit Szalkszent- mártonban is hallani lehetett —, hogy: „Mit mondjak nekik?” — „Mondja azt, hogy nincs anyagunk” — hangzott az illetékes válasza, amit szintén hallottak a vonal másik végén. Ezzel a válasszal meg is elégedtek volna a községben, ha később, pár nappal a fenti beszélgetés után ugyancsak a DÄV-tol nem kaptak volna olyan felvilágosítást, hogy anyag van, de nincs emberük, így nem tudják összeállítani a brigádot. A község lakói nagyarányú társadalmi munkával akartak hozzájárulni a hálózatbővítéshez, de a sok halasztgatás, ígérgetés már teljesen elvette a kedvüket ettől. A bővítéssel együtt sok család villanyproblémája is megoldódna, ha a DÄV ígérete nem maradt volna csak ígéret. G. S. szőrme? Hát a varrás? Az alku, az aztán elhúzódott fél délelőtt is. Tízszer is elmentek, meg visszajöttek, de mi nem törődtünk vele. Láttuk mi már a vevő szeméből. hogy tetszik-e neki igazán a suba. Félretettük neki, mert az alku alatt álló darabot eladni nem volt szabad. A juhászok kezében köny- nyen mozdult a kacska- ringós, réz kampójú bot. Legvégül aztán jött az áldomás. A jó vásárlást meg kellett ünnepelni, hiszen egy-egy suba 30— 40 évre szólt. Igaz, hogy Viem is volt olcsó. Mai pénzben számítva, legalább négyezer forintot ért egy-egy. Természetesen volt olcsóbb is, meg drágább is. Az egyszerű irhás suba a pásztorok viseleté volt. A kényesebbek „alján cifrát”, vagy „vállán cifrát” csináltattak. Tulipánt, rózsát szakma dicséretét zengi itt minden mondat. — Amikor én kezdtem a mesterséget az apámnál, akkor még sok subát csináltunk. Pusztát járó pásztoroknak, meg parasztembereknek. De megfordultak nálunk urak is. Egy Fáy nevű főispánra emlékszem. Vadászni ment, vagy hova, hát vett nálunk egy subát. Odaadtuk neki a legsilányabbat. Adhattuk, mert úgysem értett hozzá. A juhászoknak azoknak nem lehetett akármilyet. Azok legalább öten álltak oda a vásári sátrunk elé. Egy próbálta a subát, a többi mustrálta. Előbb az állását, meg a bőségét. „Alá fér-e a menyecske is?” — így mondták. Mert minél öblösebb, annál melegebb a suba. Végül jött a minőség- vizsgálat. Nem pállott-e a bőr, finom, puha-e a — Hát, nem lesz rossz bunda, az biztos — hagyja helyben a mester. Aztán gyorsan utánateszi: — De ez azért nem az igazi. A jó subának párja nincs. — Ezek a bundák már csak elfajzott rokonai. No, ne gondolja azért, hogy én egy maradi ember vagyok és azt szeretném, ha subában járnának a gyárba, meg a színházba az emberek. Csak hát az igazi mesterségem a subakészítés. Azt csinálta már az öregapám is. Helyben vagyunk — gondolom —, mert a mester most már beszél kérdezés nélkül. Szavai nyomán apjától, nagyapjától hallott évszázados történetek kelnek életre, nagy áldomásokról, vásárokról, és persze, a subáról. Mert a
