Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-04 / 283. szám

1965. AbogwImt 4. szerda 8. oíüaf n kétnyelvű tanítás tapasztalatai Sxakmai továbbképzési na­pot tartottak a múlt héten Kaity- máron a délszláv általános is­kolában a kétnyelvű tanítás pe­dagógiai, didaktikai és módszer­tani kérdéseiről. A továbbkép­zésen megjelent Fekete Tibor, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója, Svraka István me­gyei szakfelügyelő, Galánta Já­nos járási tanulmányi felügye­lő, a járási szakfelügyelők, va­lamint Hercegszántó, Gara és Katymár délszláv iskoláinak ne­velői. Fekete Bertalan, a katymári délszláv iskola igazgatója beve­zető előadásában elmondotta, hogy a nemzetiségi iskolákban három éve bevezetett kétnyelvű tanítás tapasztalatait most első ízben vizsgálják. Megyénkben a bajai járás területén működik a legtöbb ilyen iskola, ahol szá­mos tapasztalatot gyűjtöttek a kétnyelvű tanításban. 4 feladatunk az — mon­dotta az igazgató —, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik a tananyagot mindkét nyelven maradéktalanul elsajátítják. Ez azt jelenti, hogy a nemzetiségi tanulók ismerjék meg magyar nyelven az általános iskolai tananyagot, ugyanakkor anya­nyelvükön is teljes értékű tu­dásra tegyenek szert, gyara­podjék szókincsük és világosan ki tudják fejezni magukat. Sem az anyanyelv, sem a magyar nyelv nem játszhat tehát alá-, vagy fölé rendelt szerepet. Ez természetesen nagy tudást kí­ván a tanároktól, rendszeres ön­képzésit és az órákra való terv­szerű felkészülést. Ezután elmondotta az előadó, hogy a nemzetiségi iskolákban tanító pedagógusok véleménye szerint a továbbfejlődéshez két­nyelvű tankönyvekre lenne szükség. A tankönyveknek tar- taimazmok kell mindkét nyel­ven a szakkifejezéseket, mert enélkül a tanítás nem egyönte­tű, a pedagógusok a saját, igen különböző fokú ismereteikre tá­maszkodhatnak csak. Végül arról beszélt Fekete Bertalan igazgató, hogy a két­nyelvű iskolákban az eddigi ta­pasztalatok szerint sikerült meg­valósítani az alapvető célt: olyan nevelésben részesíteni a tanulókat, amelynek tartalma szocialista, formája pedig nem­zetiségi. Az előadás után meglátogat­tak a résztvevők egy-egy órát az alsó és felső tagozatban, majd értékelték a látottakat. 4 katymári délszláv Isko­lában lezajlott megbeszélés és bemutató úttörő jellegű volt. Számos hasznos tapasztalatot összegeztek a jelenlevők, ame­lyek felhasználhatók valameny- nyi kétnyelvű iskola munkájá­ban. Fekete Tibor, a Művelődés- ügyi Minisztérium főelőadója ígéretet tett arra, hogy az elő­adás anyagát és a megbeszélé­sek eredményét a Pedagógiai Szemlében is megjelenteti. Vinkó Sándor Élei mi szer m inőség-vizsga! ók tanácskozása Kecskeméten Kecskeméten, az Aranyhomok Szálló tanácskozó termében ked­den kétnapos értekezlet kezdő­dött az országban működő mi­nőségvizsgáló intézetek vezetői­nek részvételével. A mezőgazda- sági konzerv- és húsipari, vala­mint az egyéb élelmiszerek mi­nőségét ellenőrző szakemberek a tanácskozás során megállapí­tották, hogy a múlt évihez ké­pest az idén sokat javult a fo­gyasztási cikkek minősége, ál­talában ízlésesebb, higiéniku- sabb a csomagolás is. Jövőre úgynevezett célvizsgá­latot végeznek majd a legkü­lönfélébb élelmiszercikkek mi­nőségének további javítása cél­jából. Ezenkívül a tejipari ku­tatóintézettel közösen vizsgá­latot folytatnak arra vonatko­zóan, hogy a természeti adott­ságok milyen formában befolyá­solják a tejtermékek zsírtartal­mát, vitamin- és fehérjegazdag­ságát. A tanácskozás másnapján, te­hát ma a Kecskeméti Konzerv­gyárban és a Baromfiipari Fel­dolgozó Vállalatnál tesznek lá­togatást a minőségvizsgálók. mondta Pálos. — A fiatalember Lillafüredre készül... Nyilván azért ücsörög a pályaudvaron, mert a késő délutáni vonatra vár. — Elgondolkodott. — Lilla­füredre magam megyek, Lisz- kai főhadnagy velem jön. Mes­terházi elvtárs intézkedjen, hogy mindketten sürgősen kap­junk beutalót. Lillafüreden sen­kinek sem kell tudnia, hogy kik vagyunk... Liszkai elvtárs, menjen haza, készüljön fel. — Mintha üdülni menne. Az egyik kocsit elviheti. A Mesterházi-, Kazán- és Istvánfi-csoport szin­tén készüljön. Leköltöznek Mis­kolcra. Intézkedjenek, hogy le­gyen megfelelő szállásuk. Bon- dor elvtárs, a rádiósok semmit sem tudtak produkálni? — Eddig nem... Egyelőre mind a két oldal hallgat, mint a sír. — Mi a véleményük arról, hogy ez a B. 26-os valahol arra­felé tanyázik? Ha a Fecskét ar­ra irányitották, akkor a B. 26-os vagy utána megy, vagy már ott is van. Még az is lehet, ^hogy ő is üdülőként fogja ellenőrizni és segiteni Fecskét. De ne ta­lálgassunk ... Készüljenek fel, elvtársak... Az őrnagy meg sem várta, amíg mindenki elhagyja a szo­bát; odalépett a telefonhoz, tár­csázott. Bal kezével végigsimí­totta a készüléket. Milyen po­ros. Szólni kell, hogy takarítsa­nak rendesen . . . Míg erre gon­dolt, a vonal túlsó végén meg­szólalt egy nói hang. Az őrnagy válaszolt: — pálos őrnagy, jelentkezem. A miniszterhelyettes elvtársat kérem! X. Egymás után érkeztek a tö­mött autóbuszok a völgybe, a lillafüredi Palota Szállóhoz. Már alkonyodott, de kifogyhatatlan­nak látszott az érkező vendégek serege. Az utasok azonban nem jut­hattak be az épületbe, a tera­szon megállították őket. Szakvá- riné, a kulturos és egy nyakig­láb fiatalember sürgött-forgott a vendégek körül. A televízió helyszíni közvetítésre készült, képriportban akart beszámolni a Lillafüredre érkező üdülők­ről. A riporter egy nagy cso­portba terelte az érkezőket, hogy aztán kedvére válogathasson a jó filmarcokban. Néhányan kissé hátrah ú zódtak, látszott rajtuk, hogy nem szí­vesen állnak a kamera elé. Má­sok viszont előretülekedtek, hogy el ne szalasszák az alkal­mat. Még azok is itt álltak az autóbusz előtt, csomagokkal, úti öltözetben, akik már a kora délutáni órákban megérkeztek. A riporter a valóság hű képét akarta adni a kamerákkal. Sipos a második autóbusszal érkezett, öt is beterelték a tö­megbe, de igyekezett úgy he­lyezkedni, hogy lehetőleg ne ke­rüljön a riporter keze ügyébe. Bőröndjeit maga mellé helyez­te, és ráült. Így a többiek elta­karták, s a riporter sem láthat­ta! — Arra kérek mindenkit, hogy ha jelzek, kettesével in­duljanak meg a bejárat felé. az­tán a portásfülkénél jelentkez­nének — szólt a riporter, s úgy hadonászott a mikrofonnal, mint TT^WIJILO TANÍTOK Palkó László, a Kecskeméti Esti Egyetem tanszékvezetője vizsga előtt az utolsó konzultációt tartja dialektikus materializmusból. Három megyéből gyűlnek ösz- sze kéthetenként a pedagógu­sok a Kiskunfélegyházi Mező­gazdasági Technikumban, hogy részt vegyenek a Pedagógiai Fő­iskola konzultációján. Legutóbb a leendő mezőgazdasági szakta­nárok csoportját látogattuk meg. Egyikük: Koczkás Imréné, Szegeden tanit. Képesítés nélkü­li, szívesen tanul, hiszen nem­csak a fizetése emelkedik, amint levizsgázott, hanem ak­kor már csakugyan meg is ma­rad ezen a pályán, amit annyi­ra meg is szeretett már. Dóra Ferenc megyénkbe!! Ta­nítói oklevele van, a mezőgaz­dasági ismeretek tanításában sem kezdő már, sőt hírnevet szerzett magának a soltvadkerti általános iskola kitűnő gyakorló kertjének megalapításával, ahol kilencvenféle szőlőt termeszte­nek a tanulók. Nehéz-e a Pedagógiai Főisko­la? — érdeklődöm. Vegyes válaszokat kapok. Az idős, gyakorlott tanítók minden­esetre előnyben vannak a ké­pesítés nélküliekkel szemben. De nékik sem könnyű a pedagó­gia, a logika, a lélektan, meg a bűvész a varázspálcával. Ren­delkezett, beállított, mint ren­dezők filmfelvételnél a statisz­tériát. — Mindenki vigyázzon, mert a portásfülkében is mik­rofont helyeztünk el. Nevetgél­ni, halkan beszélgetni lehet. Azt az igazi boldog mosolyt szeret­ném látni... Vidámságot ké­rek ... Akiket kiválasztottam, a portásfülkéből jöjjenek a hall­ba, ott külön riportot készítünk. Tessék felkészülni, néhány pil­lanat múlva kezdődik az adás... A riporter addig hadonászott mikrofonjával, amíg lába bele­gabalyodott a zsinórba. Két technikus ugrott óda. hogy ki­szabadítsa. Senki sem mert meg­szólalni, az arcok megmereved­tek a lámpaláztól. A néhány előlálló erőltetett mosolya is torz vigyorra sikerült. Szakváriné, a kulturos — tömzsi kis fiatalasszony — a csoport elején állt. Ő sem sze­repelt még a televízióban, és most kipirult, arccal várta a fel­vétel kezdetét. Az erős fényű jupiterlámpák sok szúnyogot csaltak ide a Hámori-tó kis ná­dasaiból. Ellepték a vendége­ket, s pillanatok alatt olyan csapkodás kezdődött, mintha legalább is fogadást kötöttek volna, ki tud többet agyonütni. A riporter izgatottan rájuk kiál­tott: — De elvtársak ... Mindjárt kezdődik az adás ... Hagyják abba... A vendégek elunták a vára­kozást, a legszívesebben már szobáikban pihentek volna. Sípos idegesen arra gondolt, mi lesz. ha belekerül a képbe. filozófia és a politikai gazda­ságtan — az általános tárgyak. A szaktárgyak közül is kinek- kinek az a könnyebbik, amelyik­kel legtöbbet foglalkozott ed­dig az iskolában. Dóra Ferenc például szíve szerint növényter­mesztő, helyesebben, a szőlő és gyümölcs áll hozzá legközelebb. Itt azonban állategészségtant, állategészségügyet, még mező- gazdasági géptant is tanul. Töb­ben is mondják: — Sokkal többet tanulunk, mint amennyit majd tanítanunk kell. Nem mondjuk, hogy feles­leges — csakhogy nem könnyű az iskolai munka mellett... Éppen eléggé bizonyítják ezt. a lemorzsolódás adatai. Tavaly huszonheten kezdtek ebben a I csoportban, s most tizenöten vannak. Annál szebb példa viszont az olyanoké, mint Szarka Mihályé, Szegváron tanít. Szentes közelé­ben. Dolgozott már a tanácsnál, legutóbb pedig egy termelőszö­vetkezetben volt mezőgazdász. Jól keresett, mégis a pedagógiai pályát választotta. Miért? — Nagyon szeretek a gyere­kekkel foglal kozni — mondja — könnyebb, mint a felnőttekkel, mert fogékonyabbak, nyíltab­bak. Nagyon sok öröm, szépség van a tanításban. Akik itt vannak, mindannyian így gondolkoznak. —r —ó Országos hírű kiütök Kecskeméten 4 Ver »bar átok Köréről EGYETLEN művészeti ág sem fejlődhet értő, a2 új törekvése­ket felkaroló, a műveket befoga­dó, igénylő közönség nélkül. Bár arca felismírhetetien azok számára is, akik 1948-ban még ismerték, mégsem szeretett vol­na a nyilvánosság elé kerülni. Most már késő volt, hogy az egyik vagy másik maszkot fel­tegye. De el sem mehetett a sor­ból, hiszen az még feltűnőbb lett volna... Hátrahúzódott... Végre megkezdődött az adás, megindult a sor... A riporter bevezette a mű­sort, aztán odaállt a portásfülke pultjához, s az érkező vendége­ket egyenként vagy párosával bemutatta a nézőknek. Már a tizenkettedik vagy tizenharma­dik pár is elmehetett a portás­fülke előtt, amikör lökdösődés támadt a sorban. Egy idősebb férfi és egy egészen fiatal, húsz év körüli nő mindenáron hát­rább akart kerülni, a mögötte állók viszont nem akartak he­lyet cserélni. A kamera hirtelen elfordult a fojtott hangon vitat­kozó sorról, és a hallban foly­tatódott a riport. Nyolcan-tízen állták körül a riportert. Egy nagy katonaláda mellett pa­rasztbácsi állt. pipázott. Mögöt­te még két parasztember, mind­kettő új Vulkanfiber bőröndben hozta magával holmiját. A ri­porter először hozzájuk fordult. — Kiss István bácsi, a balog- nagyházi „Hasznos Üt” Terme­lőszövetkezet juhászbojtárja. — Meleg Péter és Koronda Mik­lós, szintén Balognagyházáról érkezett — mutatta be a két vulkánfiber bőröndös paraszt- embert is. — Mindhárman egy juhászbrigád tagjai. (Folytatjuk.) Éppen a napokban Irtunk Cso­konai reménytelen küszködésé­ről. Több levél, baráti szivesség- tevések után is Kecskeméten csupán tíz példány kelt el a hí­res-neves Dorottyából. Ma persze mások az arányok, a gondok minősége. Egy-egy kedvelt költő kötetei 2—3000 példányban jelennek meg, s fogynak el szinte napok alatt. Alig múlik el egy hónap re- ménytkeltő fiatal poéta jelent­kezése nélkül. CSODÁLKOZTAK is néhá­nyan, amikor megtudták, hogy a Versbarátok Köre Kecskemé­ten is toboroz híveket. Mi szük­ség erre? Garay Gábor Medi­terrán ősz cimű kötete így is 180 példányban kelt el. Milyen célok szolgálatában áll tehát a Versbarátok Köre’ Az alkotók és az olvasók szoro­sabb, közvetlenebb, gyümölcsö­zőbb kapcsolatait szeretné meg­teremteni, tovább építeni... Azok a kedvezménvek — pél­dául díszes, bibliofil jutalom­könyv, 15 százalék árenged­mény stb. — amiket tagjainak nyújt, megkönnyitik, hogy az olvasók közeiről kísérhessék fi­gyelemmel költészetünk leg- frisebb eredményeit. A VERSBARÁTOK Köre el­ső vidéki rendezvényeit itt Kecs­keméten tartotta, még október­ben. Most szerdán du. 5 órakor Garay Gábor, Pilinszky János és Szécsi Margit találkozik a városi tanácsház I. emeleti klub­iában olvasóikkal, a magyar iro­dalom barátaival. A Katona Jó­zsef Gimnázium Irodalmi Szín­pada ez alkalommal ismét bemu­tatja oratóriumszerű feldolgo­zásban Pilinszky Rekviemjét. A nagy érdeklődéssel várt irodal­mi estre a belépés díjtalan. H. N.

Next

/
Thumbnails
Contents