Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-29 / 303. szám

1963. december 29, vasárnap 8. oldal Ahol a hideget „gyártják” Akad még hűteni való Kecs­keméten? — ez az első gondo­latom, amikor fogvacogva el­olvasom a bejárati kapu fölött levő táblát: Kecskeméti Hűtő­ház. Bádoggal bevont lovaskocsi mellett haladok el az udvaron. Óriási marhacombbal vállán egy jól megtermett férfi jelenik meg a nyitott raktárajtóban, és a következő pillanatban a ró­zsaszín hús kemény, fémes han­got ütve hull a kocsiderékba. Igen, ott bent, ahonnan ezt hozták, még hidegebb lehet, mint kint, pedig itt sem lehet kevesebb mínusz 12—15 foknál. Mit mutat a grafikon ? — Nálunk bizony most is működik a hűtő-apparátus — mondja Bakos István tervelő­adó. — A vállalat leghidegebb pontján, a mélyhűtő alagútban van csak igazán tél. Mínusz 32—35 fokos. Megnézem a falon levő gra­fikont, amely azt mutatja, hogy a hűtőház dolgozói november 12-én teljesítették éves tervü­ket. — Most már azért dolgozunk — mondja a tervelőadó —, hogy a munkaversenyben vállalt más­fél milliós ráadást is teljesít­sük. Ez mintegy 6 vagonnyi árut jelent. Büszkék vagyunk arra is, hogy nemcsak többet, hanem olcsóbban termeltünk az idén a tervezettnél. Költségszintünket a felajánlott 0,5 százalékkal szemben 2,5 százalékkal csök­kentettük. Egy főre eső terme­lési értékünk is túlszárnyalja 5 százalékkal az előirányzatot. Kecskeméti kajszi jégburokban — Mielőtt teljesen beleme­rülnénk a százalékok és szinték tengerébe, nézzük meg, mi van a számok mögött — ajánlom, kihasználva egy lélegzetvétel­nyi szünetet. — Először is sok-sok mély­hűtött, „magyarul” mirelit gyü­mölcs — mondja mosolyogva Bakos István. — Ezekből a cik­kekből idén 124 vagonnal gyár­tottunk. Termékeink 50 százalé­ka exportra ment; A gyümölcs- és főzelékfélék feldolgozásán, mélyhűtésén kí­vül jéggyártással is foglalko­sem számoltuk fel azt az ellent1 mondást, amely általában mai feladataink és vezetésbeli gyen­geségeink között van. Általános és jogos vélemény, hogy az új viszonyokhoz mérten még túl­ságosan is költséges és nehéz­kes az ügyintézés nálunk; néha a szakszerűséghez is kétség fér; bármily jók legyenek is ter­veink, a megvalósításban még túlságosan sok a tétovaság és túl kevés a gyakorlatiasság. | ár csak azért is kell és le­het érről ma őszintén beszélni, mert nem vagyunk a munka kezdetén: most már leg­több helyen megvannak a vál­tozás tárgyi és személyi felté­telei, a gyakorlat és tapaszta­lat éppúgy mint a képzettség és szakértelem, a politikai szi­lárdság éppúgy mint a helyes irányvonal, melyet követni kell. És ami szintén nem lényegtelen: ma megvan az az elfogulatlan és tárgyilagos légkör, amelyben szembenézhetünk e viszonyla­gos gyengeségekkel. Felkutat­hatjuk, hogy miért vannak szö­vetkezeteink, amelyek jó gaz­dasági adottságokkal rendelkez­nek ugyan, mégsem képesek utolérni önmagukat, kezdemé­nyezéseik elolvadnak, terveik abbamaradnak, s túlságosan is lassan küzdik át magukat a kezdeti nehézségeken. Megvizs­gálhatjuk, hogy miért rögződik még ma is helyenként annyi ^kincstári” vonás a tanácsi ügy­zunk. A kecskeméti közületek, magánosok és a MÉK Vállalat évente 340—350 vagon jégtáb­lát vásárol tőlünk. — De még a jéggyártással sem zárul fel­adatkörünk, évente mintegy 600 vagonnyi húsárut is tárolunk, illetve hűtünk. Anna tanú ni akar — Olvassa csak — tol elém egy papírlapot a tervelőadó, A papírlapon a három szo­cialista címért küzdő brigád november havi teljesítménye olvasható: Dunai-brigád 107,2 százalék, Kökény-brigád 102,8 százalék, Hajagos-brigád 109,1 százalék. A jórészt KISZ-istákból ver­buválódott csomagolóbrigád ve­zetője Kökény Anna. Megtu­dom, hogy voltak már együtt moziban és beiratkoztak a rö­videsen induló politikai okta­tásra. Amikor azonban a to­vábbtanulásról érdeklődöm, el­akad Anna szava. — Tudja, a vőlegényem el­lenzi az iskolát. Pedig szíve­sen elmentem volna a techni­kumba én is — szólal meg né­mi szünet után. Annyiszor pa­naszolták már ezt el szó szerint így a Nők Lapja Okos Kata ro­vatában, hogy szinte közhely­ként hangzik, amit én válaszo­lok erre Annának: — Karon kell csípni a mak­rancos vőlegényt és el kell vin­ni a technikumba. Aki egy tíz­tagú brigádot —ráadásul lány- brigádot — ilyen jól igazgat, az nem fújhat visszavonulót a férjjelölt előtt sem. BÉKÉS DEZSŐ BONYOLULT AZ EMBERI LÉLEK — Ide hallgasson elnök elv­társ! Mi mégnem ismerjük ma­gát. hiszen csak pár hete ül eb­ben a székben. De itt együtt kell ám élni és érezni az embe­rekkel. Másképp nem marad a helyén sokáig! — állított a ta­nácsházára ugyancsak harco­san, a jól megtermett Teréz asszony. — Tyűha! Ez kissé szokatlan és kényélmetlen ... Vajon mire akar kilyukadni ez az asszony­ság? — villant át hirtelen az elnök agyán. De amikor meg­csapta orrát az ügyfeléről ára­dó pálinkaszag, a maga nyu­godt, megfontolt módján így szólt: — Remélem, kölcsönösen meg­ismerjük egymást. A lakosság és én ... De most miben segít­hetek? — Éppen azt akarom elmon­dani. Azért jöttem ... Egy telek kéne. Egyelőre csak úgy, pénz nélkül. Nem nekem. 'Tudja, van itt egy hatgyerekes özvegyasz- szony. A legkisebbik gyereke kétéves, a legnagyobb tizenhá­rom. Maga még biztosan nem tudja, egy pocsék, romos tanyá­ban vannak meghúzódva. Szó­val nincs lakásuk. Az asszony a gyerekek miatt csak félmű­szakos állást vállalhatott. A fi­zetése kicsi. Egyedül nem tud magán segíteni. Nekünk kell. Nekem, magának, az egész fa­lunak. Utóvégre ki, ha mi nem? Szóval, lesz telek? Mert én megszervezem a társadalmi munkát a házépítéshez. Nem hi­szi? Csináltam én már olyat. Kérdezze csak meg . .. amikor leégett a Dávid Jóska bácsi ta­nyája ... Furcsa egy nő ez. . . — gon­dolkozott a tanácselnök, miköz­ben az asszony elbeszéléséből egyet-mást feljegyzett. — És ez a pálinkaszag... — Aztán így válaszolt: — Érdekes, amit mond, asz- szonyom. Persze, hogy segítünk, ha szükség van rá. Csak hát előbb meg kell néznem a dol­Osztöndij mezőgazdászainknak M A külföldi egyetemek több mint 40 speciális agrárszakán tanulhatnak ösztöndíjjal a jövő tanévtől kezdve leendő mező­gazdasági szakembereink. Me­zőgazdaságunknak mind több­féle specialistára van szüksé­ge, itthoni iskolai képzésük azonban nem oldható meg, mi­vel egy-egy ilyen szűkebb szak­terület csak néhány szakembert igényel. Bulgária, Csehszlová­kia, Finnország, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szov­jetunió egyetemein "és főisko­láin most olyan “önálló szakok­intézésében, annyi nehézkesség az iparveze lésben, miért érvénye­sül annyi partikularizmus a vezetési szemléletben. Merészeb­ben és határozottabban foglal­kozhatunk az új esztendőnknek minden bizonnyal egyik legidő­szerűbb feladatával, a vezetés színvonalának növelésével. I gazságtalan és irreális * lenne természetesen ezt a kérdést nagyobb összefüggé­seiből kiszakítani, eltekinteni például attól, hogy a vezetés gyengesége nem mindig azonos a vezetők gyengeségével. Itt éppúgy szükség van az egymás­nak ellentmondó, a huzavoná­nak tápot adó gazdasági és igaz­gatási jogszabályok felülvizsgá­lására, mint például a gazda­sági ösztönzők jobb összehango­lására, az állami és gazdasági szervek önállóságának és fele­lősségének kiterjesztésére. — Egyáltalán nem tekinthetünk el attól, hogy mennyi minden van rpég, ami valósággal megköti a vezető kezét, bürokratikus buk­tatókat helyez az útjába. Meddő és hasztalan dolog lenne vi­szont, ha csak ezekre a ténye­zőkre hivatkoznánk, s közben nem látnánk meg azokat a sür­gető tennivalókat, amelyeket senki más nem végezhet el és nem oldhat meg mint a helyi vezetés. Ebben az összefüggés­ben pedig különösképpen a szo­cialista vezetési elv, a demok­ratikus centralizmus szenved ra jelentkezhetnek, amelyeket itthon csak mint tantárgyakat, vagy esetleg más szakokkal együtt tanulhattak. A külföldi, főleg a szovjet egyetemeken több olyan önálló szak is várja a magyar fiata­lokat, amit nálunk jóformán még tantárgyként sem oktat­nak. Tlyen például a biológiai kibernetika, a gazdasági kiber­netika, a gabonatárolás és fel­dolgozás technológiája, vagy az élelmiszeripari folyamatok auto­matizálása. ma leginkább csorbát, s itt kell keresni számos hiba forrását. Vagyis nem tanultunk meg még kellőképpen élni a kollektív gondolkozás, tervezés lehetősé­geivel, minden lehetséges erő bevonásával a közös feladatok­ba, de nem tanultuk m.eg jól azt a feltétlen fegyelmet és egyön­tetűséget, azt a következetessé­get sem, amely nélkül nem le­het sommiféle tervet, határoza­tot végrehajtani. Azokra a ve­zető szervekre, amelyek nem jól dolgoznak, éppen az jel­lemző, hogy munkájukban sem a demokratizmus, sem a köz- pontosítás nem elég hatékony. Amíg egyik oldalon nem kérik és nem igénylik a munka vég­rehajtóinak véleményét, dönté­seiket nem előzi meg érdemi vita és tanácskozás, másik ol­dalon nem követetik meg a vég­rehajtást elég állhatatosan. Ezt a hibát könnyű tetten érni, ha valaki nem sajnálja a fárad­ságot, és megnézi, hogy hány­féle es milyen határozatot ho­zott egyik-másik tanács vagy szövetkezeti vezetőség, s meny­nyi ebből az, amit maradékta­lanul megvalósított. Ha meg­vizsgáljuk, hogy miként szület­tek meg például a munkaszer­vezésről, a premizálásról, a tsz rendjéről szóló, az egész tagsá­got érintő határozatok, és mi lett a további sorsuk. De kiter­jeszthetnénk ezt az üzemi de­mokrácia és a termelési fegye­lem összefüggéseire ipari vo­got közelebbről. A hatgyerekes család körülményeit, a lehető­ségeket és egyebet. Érti, ugye? * Néhány nappal később tisz­tább kép állt a tanácselnök előtt. Minden valónak bizonyult, amit az asszony mondott. Csak nevének hallatán legyintettek az emberek: Jobban tenné, ha a saját családjával törődne és főleg kevesebbet inna!... A hatgyerekes családot szük­ségmegoldásként — rövidesen sikerült egy átmenetileg ki­használatlan kis irodahelyiség­be költöztetni. Teréz asszony pedig újra, meg újra kopogta­tott az elnöknél. „Lesz-e végre házhely? Mikor kezdhetjük a társadalmi munkát?” Nyár utója volt akkor. Rö­viddel később tanácsülés dön­tött a telekügyben. Igen ked­vezményes részletfizetési felté­telek mellett házhelyet kapott a sokgyfermekes anya. A kezdeményező pedig kilin­cselt a faluban. Itt is. ott is elmondta jöttének célját. Be­szélt mesteremberekkel, akik szakmunkát ígértek az építke­zéshez. Tóthék az udvarban he­verő több ezer vályogot aján­lották fel kölcsönképpen. jövő őszig. Sokan pedig pénzt, tíz, húsz, ötven forint átadását je­gyezték fel a gyűjtőívre. A faluszéli telken megkezdő­dött a szoba-konyha-kamrás ház építése. A tanácselnökhöz újra beállított a szervező. Adjon fa- kitermelési engedélyt, hadd jus­son olcsón faanyaghoz az a sze­gény, jóravaló asszony. Meg a tanácsház udvarán tárolt bon­tásanyagokból egy-két ajtóhoz, ablakhoz. Aztán a közelben ál­lomásozó honvédalakulatot is felkereste, nádvágáshoz kérve a natkozásban is. Nem lényegte­len összefüggés eitet lehetne- fel­deríteni ily módon akkor is, ha az emberi és a technikai kapa­citás felhasználását vizsgálnánk, ha a szubjektív elemeket, eset­legességeket vennénk számba, amelyek bizony még sokszor ér­vényesülnek a tárgyilagosság, a tudományos vezetési módszerek rovására. C rövid cikkben még csak “ jelezni sem lehet annak a problémának a sokrétűségét, amely a vezétés színvonalának növelésével függ össze. Annál elevenebben és összetettebben érezzük viszont időszerűségét az életben. Annál inkább tud­juk, hogy most hosszú ideig ez lesz a soros, nagy feladat, mely­ben el kell mélyednünk, s amelyre nagy energiákat kell fordítanunk. Láncszeme ez a tsz-ek gazdasági és politikai megszilárdításának, éppúgy mint a szocialista igazgatás megjavításának, s annak a bo­nyolult, nagy történelmi feladat teljesítésének, hogy a termelés­ben utolérjük és elhagyjuk a legfejlettebb kapitalista orszá­gokat. S egy kicsit - annak is, hogy újévi jókívánságaink, ter­veink, vágyaink ne maradja­nak pusztán csak óhajok, hogy jobban, biztosabban dolgozhas­sunk már az 1964-es esztendő­ben is. R.1% katonák segítségét — legyen mi­vel lefedni a házat. Ha kisebb-nagyobb zökkenők­kel is, a Teréz asszony kezde­ményezte és mozgatta munka haladt. Ma már tető — nádtető — alatt áll a ház, mert két va­sárnap a katonák is segítettek. A pártfogó és a pártfogolt több­ször összetűzött közben. Leg­utóbb azért, mert Teréz asszony az összegyűjtött pénzből két ki­ló marhahúst és egy kiló lisz­tet vásárolt, a nádvágó katonák megvendégelésére. — Mit tudom éh, mennyi pénzt kéregettél össze az én ne­vemben. Papírt nem mutattál róla. De párszor biztos bepálin­káztál belőle, te szeszkalicka! — vágta arcába a segítségre szoruló. * A tanácselnök, aki már hóna­pok óta figyelemmel kísérte ezt a történetet, és Teréz asszonyra nézve nem egy kedvezőtlen vé­leményt hallott a község lakói­tól, egyik délután bekopogtatott hozzá. — Csodálkozik, hogy eljöt­tem? .. . Régen készültem ide. Talán hasznos lesz beszélget­nünk egymással... Nézze asz- szonyom, most már majdnem ismerem magát. Jó a szíve, nem ismer lehetetlent, fáradságot, ha más bajáról van szó. De miért iszik? Nem gondolkozott még rajta, nem érzi, hogy emiatt a legnemesebb törekvései is elér­téktelenednek az emberek sze-^ mében?... Én tudom, hogy nem nyúlt az összeadogatott pénz­hez. Ellenőriztem, és az ív is nálam van. De mondja, olyan nehéz ilyesmit feltételezni az olyan emberről, aki naponta pá­linkától szaglik? Mert nekem azt is megmondták az emberek, hogy csak a hatgyerekes anyá­ra való tekintettel álltak szóba magával és segítettek. Nos? ... Teréz asszony válaszolni akart, de alig jött ki hang a torkán. — Nem is tudom, hogyan ... Hogy én miért iszom? Ezt még senki nem kérdezte tőlem. — Hosszú is volna elmondani. Ne­kem csak ez van, meg a há­rom gyerekem és hogy segíthe­tek ... Az uram vidéken dolgo­zik. Hetenként jár haza, engem semmibe se vesz. Tizenhárom éve. A rokonsága is így van ve­lem. Higgye el elnök elvtárs, nem ittam én mindig, és ha akarnék, le is tudnék szokni róla. De minek? Attól még sem­mi se lesz másképp. Menyecske koromban az apóséknál lak­tunk, de még a levelezőlapra valót is úgy kellett elkunyerál- nom. hogy anyáméknak írhas­sak. Mert azt tartják rólam, hogy lyukas markú vagyok. Az uramnak azóta is fontosabb az apja, anyja. Mindent velük be­szél meg, mert én semmi se vagyok neki.. . Pedig... Értik is ezek, milyen bonyolult az em­beri lélek?... — Bonyolult bizony... — így az elnök. — Nézze, ha csak a család pénzgazdálkodásán múl­na az egyetértés, azon nem vol­na nehéz segíteni. Ha gondolja, szívesen leülök magával és az urával. Talán találunk megol­dást. De úgy látom, itt más baj is van, s azon csak maga tud segíteni. Például ez a rendet­lenség, elhanyagoltság itt a konyhában. így várja haza hét végén az urát? Ilyen lakásba bizony nem lehet nagy öröm hazatérni. Már ne haragudjon az egyenes szóért... Próbáljon először ezen változtatni és örök­re bedugni azt az átkozott pá­linkás üveget.. . Meglátja, min­denki másképp fog magára néz­ni. * Nagy vihart kevert Teréz asz- szony lelkében az elnök látoga­tása. Az iskolából hazatérő gyermekei a konyhaasztalra bo­rulva, zokogva találták. Akkd? felállt. és kiegyenesedett. Majd a gyerekekhez lépve megsimo­gatta a fejüket, és számukra eleddig szokatlan utasítás adott: — Mossatok kezet, drágáim. Aztán eszünk...- ÜR&Y IRÉN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents