Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-28 / 302. szám
♦ * Világ proletárjai, egyesüljetek! Ttétöfí Tídm A. mag-var. SZO'CIAUSTA MWKJKÄSPÄRT BACS-K*SKV/1M megyei lapja XVIII. ÉVFOLYAM. 302. SZÁM Ara 60 fillér 1963. DEC. 28. SZOMBAT Ev vége előtt üzemeinkben Megyénk üzemeiben az utolsó erőfeszítéseket •teszik az éves tervek teljesítéséért. Több vállalatnál, szövetkezetnél a túlteljesítésen fáradoznak. Néhány üzem vezetőjétől megkérdeztük, milyen eredményekről tudnak számot adni most néhány nappal az év befejezése előtt. Üzemből önálló gyár állványt — a kecskeméti lakásRendszeresen ellenőrzik a járdákat írásbeli figyelmeztetés nyolc házfelügyelőnek 4z ünnepek alatt is dolgoztak a hóeltukarítók hecs ént éten Kiss Károlyné, az ÉM Fémmunkás, Épületlakatos- és Vas- tömegcikkipari Vállalat kiskunhalasi telepének vezetőkönyvelője örömmel számolt be arról, hogy egész évi sikeres munkájukért már meg is kapták a jutalmat. Néhány nappal ezelőtt a vállalat vezérigazgatója közölte, hogy a minisztérium az üzemet 1964. január 1-től önálló gyárrá lépteti elő. Bár a feltétel az volt, hogyha a telep dolgozóinak létszáma eléri az 500 főt, akkor fejlesztik önálló gyáregységgé. Az ötszáz fős létszámot elérni ugyan nem tudták, az idei 35 millió forintos termelési tervüket azonban december 20-ra teljesítették annak ellenére hogy az év első hónapjaiban még sok gondjuk volt az üzem kiépítésével és gépparkjának beszerzésével. Mindezt figyelembe véve hozta meg a minisztérium azt a határozatot, hogy a kiskunhalasi telep mint az ÉM Fémmunkás, Épületlakatos- és Vastömegcikkipari Vállalat Tömegcikkipari Gyáregysége néven önálló gyárként működjön tovább. Az üzem dolgozói már most elhatározták, hogy jövő évi terveiket is túlteljesítik. Az utolsó szeg — December 23-án teljesítettük 32 millió forintos éves termelési és saját rezsis beruházási tervünket — újságolta Térjék Imre, a Kecskeméti Faipari Vállalat igazgatója. — A hátralevő napokban a Bútorértékesítő Vállalatnak tett ígéretünknek is eleget teszünk. Az asztalos üzemegység vezetője jelentette, hogy már az utolsó bútorvázat is átadták a kárpitos részlegnek. A kárpitos üzemegység vezetője, Bende Imre pedig december 30-án délután 2 órára meghívott a műhelybe, hogy üssem be az utolsó szeget, amely egyben a gyártmányprogramterv befejezését jelenti. Ezenkívül arról is számot adhatok, hogy 100 darab virágépítkezésekhez pedig — száz darab beépített szekrényt készítettünk terven felül. Huszonegy napi nyereségrészesedés — Nagy vetélkedés folyik a brigádok között, hogy melyik szalag tesz előbb eleget termelésben vállalt kötelezettségének — mondta Szarvas Lajos, a Kecskeméti Ruhaipari Vállalat főkönyvelője. — Ez a lelkes munka most egyébként vállalatunk éves tervének teljesítését is bebiztosítja. Hogy már biztos eredményről is számot adjak, elmondhatom, hogy termelékenységi tervünket 18 százalékkal szárnyaljuk túl, amit munkaversenyben álló brigádjainknak köszönhetünk. Egy brigádunk az idén lett szocialista brigád, a további nyolc elhatározta, hogy jövőre szerzi meg ezt a büszke címet. Az idei munkaverseny eredménye még, hogy 21 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést oszthatunk ki vállalatunk dolgozói között. Most is dolgoznak az építők Telefonhívásunkra Vízhányó János igazgató jelentkezett a Tiszakécskei Permetezőgépgyárból. Először a tervteljesítés felől érdeklődtünk. — A hátralevő napokban keményen kell dolgoznunk, hogy elérjük a 100 százalékot — mondta a vállalat vezetője. — Külső telepünkön az épülő műhelycsarnokban ugyanis jelentősen lelassította a munkát a rendkívüli hideg. December 15-ig még ablakok és ajtók sem voltak a helyiségen. Védőitalt biztosítottunk az ott dolgozóknak — egy jókora bográcsban állandóan Totyogott a tea —, de ennek ellenére nem tudták a szokott teljesítményüket nyújtani. — A kivitelező vállalat késett a munkával? — Ellenkezőleg. A Kecskeméti Építő és Szerelőipari Vállalat dolgozói több mint 770 ezer forinttal több értékű munkát végeztek eddig, mint amennyit erre az évre ütemeztünk, Ezért is kapcsolódhatott be a termelésbe már az idén az említett műhely. Itt most is dolgoznak az építők, nádpallózzák a meny- nyezetet. Nincs év végi hajrá Felemelt tervünket december 15-ig teljesítettük. Nálunk tehát nincs év végi hajrá — újságolta büszkén Sepsey Mihály, a Kis körösi Vegyes Ktsz főkönyvelője. — Most már az előirányzat túlteljesítéséért dolgozunk és felkészülünk a jövő évi feladatokra. — A lakókocsik szabadtéri szerelését hogyan oldották meg a hidegben? — Bizony sokat fagyoskodtak dolgozóink míg összeállították a kocsik külső vázát, de ebből a gyártmányból is teljesítettük ez évi előirányzatunkat, 30 lakókocsit adtunk át az építőipari vállalatoknak. Elkészültek a mintadarabok és a jövő évben már sorozatban gyártjuk az új fazonú bukósisakokat. Az eddig ismerteken kívül ellenző nélküli és úgynevezett „nyári sisakokat” is szállítunk a kereskedelemnek. A hétfőn és kedden hullott csapadék eltakarítása nehéz feladatok elé állította a kecskeméti úttisztítókat. A városi tanács hat teherautóval és a 9-es számú Autóközlekedési Vállalat 23-án éjszaka 12, az ünnep első napján pedig 9 tehergépkocsival szállította el a hókupacokat a megyeszékhely belterületéről. A karácsonyi ünnepek alatt is dolgoztak az úttisztítók. Rendszeresen salakozták, homokozták a fontosabb útkereszteződések gyalogos átjáróit. Sajnos, a magán- és állami házak előtti járdaszakaszok a legtöbb helyen korcsolyapályához hasonlítottak. Az Ingatlan- kezelő Vállalat 22-én körlevelet adott ki a házfelügyelők részére, hogy ‘a balesetek elkerülése végett tartsák tisztán a körzetükbe tartozó gyalogjárókat. A karácsonyi ünnepek alatt a mentőszolgálatot, csak Kecskeméten tizenkét utcai balesethez — láb-, kartörés, agyrázkódás — hívták ki. N. I. Krjucskov, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa titkársága vegyipari osztályának tanácsadója nyilatkozott a Szovjetszkaja Rosszija tudósítójának a KGST-tagországok együttműködéséről a vegyipar fejlesztésében és testvéri kapcsolataik kiszélesítésének távlatairól. Elmondotta, hogy 1956 októberében alakult meg a KGST különleges vegyipari állandó bizottsága, s azóta különösen gyorsan fejlődött a vegyipar valamennyi KGST-tagországban. Az elmúlt tizenkét évben az NDK-ban több mint 3,5-szere- sével, a Szovjetunióban és Csehszlovákiában mintegy hatszorosával, Magyarországon és Lengyelországban több mint hatszorosával, Romániában több. Az Ingatlankezelő Vállalat két házkezelője naponta 40 utca, mintegy száz-százhúsz bérháza járdaszigetének felszórását ellenőrzi. írásbeli szigorú figyelmeztetésben részesítettek nyolc házfelügyelőt. Mint a vállalat igazgatója elmondta, amennyiben a figyelmeztetés eredménytelennek bizonyul, a gondatlan házfelügyelők ellen szabálysértési eljárást indítanak, hiszen kellő időben — jóval a hideg beállta előtt — minden bérházba két-három köbméter homokot szállítottak a járdaszakaszok felszórásához. A városi tanács építési és közlekedési osztályának munkatársai a magánházak előtti gyalogjárók rendbentartását, felszórását ellenőrzik. Jelenleg ugyan enyhült az időjárás, a nyolc-tíz centis jégréteg felolvadt, de a hajnali órákban újabb fagyhullám várható, mely fokozott óvatosságra inti mind a gyalogosokat, mind a járművek vezetőit. mint tízszeresével, Bulgáriában pedig több mint 11-szeresével nőtt. Ebben a fejlődésben nagy szerepe van a szocialista országok testvéri együttműködésének. Ez az egjrüttműködés jut kifejezésre a világ legnagyobb kőolajvezetékének, a Barátság- kőolajvezetéknek a megépítésében is. A szovjet vegyipar fejlesztésében nagy szerepet vállaltak Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, Románia, Magyar- ország és Bulgária tudósai, konstruktőrjei, mérnökei és munkásai. Ezekből az államokból a szovjet vegyipar fejlesztéséhez szükséges gépi berendezések szállítása a hétéves terv öt éve alatt mintegy meg- kilencsaereaődött. A külső Arra a kérdésre, hogy — mi a korszerű? — felelhetünk így is: ami divatos. Sokat ráfizetett népgazdaságunk a jó pár évvel ezelőtt uralkodott szemléletre, amely „polgári csökevényt” látott minden olyan igényben, amit az áruk, gyártmányok, termények külső formájával, színével, csomagolásával, tehát „tálalásával” szemben támasztottak. Nemcsak a belkereskedelem sínylette ezt meg, hanem esetenként exporttevékenységünk is. Hogy csak néhány, ötletszerűen kiragadott példát említsünk. Mennyi kiváló teljesítményű gép maradt a nyakunkon csak azért, mert — rövidlát- tóan — túlhaladott formákkal hittük azokat a világpiacra. Vagy: hosszú éveken át milliókat veszítettünk azzal, hogy a világhírű nyírségi almát villával hánytuk a vagonokba, s ömlesztetten szállítottuk Nyugatra — bagóért. Igen, potom áron, mert a sokkal silányabb minőségű, de egyenként ízléses hártyapapírba csomagolt kaliforniai alma darabjáért többet fizettek a kapitalista cégek, mint a mi zamatos gyümölcsünknek jóformán kilójáért. A divattal sem voltunk másképp. Nemegyszer szentségtörés számban ment, ha a nő vagy férfi adott valamit a divatra, még csak ésszerűségből is. Szerencsére ma már túljutottunk ezeken az aszkétikus, szürke nézeteken. Ma már csak a Ludas Matyi emlékeztet azokra az időkre, amikor a munkásosztályon belül is „rangsort” jelentett a „káder- sapka". Ne gondolja senki, hogy a tetszetős, hangulatos, guszto- sos, színes külső csak a ruhákkal. cipőkkel, divattárgyakkal szemben követelmény. Kérdezzük meg a Kecskeméti Barnevál illetékeseit, mit szólnának a külföldi vevők, ha a darabolt liba részeit egybe csomagolnák, valami — higiéniailag megfelélő, de kevésbé mutatós anyagba — nem pedig külön polietilén tasakba a combját, külön műanyagzacskóba a mellét, jég mellékelésével? Lehetne-e ezzel kielégíteni a vevő óhaját: „Nem mindegy a libacombnak vagy a fogyasztó hasának. hogy a mellehússal tesz- szük egy tasakba?” Ha így reagálnának, biztosan kevesebb lenne egy, majd — udvariatlanságunk hírére — több piaccal. Tehát nemcsak abban szereti az ember a szépet, ízléseset, csillogót — divatosat —, amit magára vesz, hanem tápláléka csomagolásában is. De választékosak vagyunk másban is. Gondoljunk a kecskeméti zománcipari üzem kádjaira. Azelőtt is keresett volt a világpiacon a ZIM-kád. de amióta rózsaszín, sárga, zöld, kék pasztellszínekben exportálják, még nagyobb iránta az érdeklődés: harminckét ország vásárol belőle. Mondhatnánk-e ilyet a szovjet, dán. tuniszi, eritreai, vagy görög vevőnek: — „Miért pont rózsaszínű kádat akar ön; nem ugyanúgy meg lehet fürödni sárgazománcos kádban is?” — Ugye, nevetséges kérdés volna? Az életnek, jellegükben egymástól távol eső területeit említettük. A divat azonban mindegyikben divat. Bármelyiket nézzük, el kell ismernünk, hogy a külső forma, a csomagolás, „tálalás” — a divat nem is olyan „gyerekes dolog”. ®ÖSü ISTVÁN A liGST-országok testvéri együttműködése a vegyipar fejlesztésében Mint azt már lapunkban hírül adtuk a Kéziszerszámgyár Kecskeméti Gyáregységét az idén 46,8 millió forintos beruházással bővítették. Ennek keretében épült fel az üzem energiaellátását szolgáló korszerű transzformátorház. A magasfeszültségű 1250 kilowattos berendezések miatt a trafóházba belépni életveszélyes és tilos, ez csak az ide beosztott villanyszerelőknek van megengedve. Képünkön 35 ezer voltos próbalámpával a kezében Cseh György, a Reszelőgyáregység ügyeletes karbantartó villanyszerelője a berendezéseket ellenőrzi.
