Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
niatűr Karácsonyestén fiit a mólt század elején Koppenhágában egy fiatal költő, akinek egyetlen barátja a szomszédék kislánya volt. Lindának hívták. A költő karácsonyra egy olcsó kis babát vett a gyermeknek. Szép katonababa volt, piros nadrágú. Eljött a karácsonyeste, s a költő hiába várta a kislányt. Linda nem jött át hozzá. Egy Van Hool nevű gyarmatáru-kereskedő jött el Linda mamájához, a fiatal özvegyasz- szonyhoz, hogy megkérje a kezét. Linda azután megkésve érkezett, és áthívta a fiatal költőt karácsonyesti vacsorára. Az ünnepi vacsora után a gyarmatáras eltűnt s belső szobában. A költő a félretett garasokból vett kis kartonbabát odaadta Lindának, aki csillogó szemmel szorította magához az ajándékot. Leültek a díszekkel felékszerezett karácsonyfa alá, és a költő mesélni kezdett Lindának — a katonáról... Egyszer csak mély férfihang szólalt meg a másik szobából: — Remek! Van Hool úr kidugta a fejét a függöny mögül, és izgatottan így szólt a szomszédhoz: — Uram, ön olyan gyermekmesét mond, ami a felnőtteket is érdekli. Ma már kevesen tudják, hogy Van Hool gyarmatárusnak köszönhette az ifjú költő, hogy karácsonykor elmondott meséi könyvalakban is megj elenhettek. Hogy ki volt a koppenhágai mesemondó? Andersen . . . A bankett Talleyrand francia diplomata egyszer karácsonyi bankettet adott meghívott vendégei tiszteletére. Mikor a borjúpecsenyét az asztalra helyezték, Talleyrand kezébe vette a szeletelő kést, és az akkori szokás szerint, mint házigazda, elkezdte vendégeit kínálgatni. Egy vérbeli királyi herceghez így szólt: — Mély tiszteletem nyilvánítása mellett felajánlhatok felségednek egy darab borjúpecsenyét? Egy herceghez: — Monsieur, engedje meg, hogy megkínáljam egy szelet borjúsülttel. Egy márkihoz: — Márki, levághatok egy szelet sültet? Egy grófhoz: — Gróf úr, íme, egy szelet borjúhús. Egy báróhoz: — Báró űr, borjúhús. A titkárához: — Pecsenye! Végül az írnokához nem szólt egy szót sem, hanem kérdőleg nézett rá, a késsel a pecsenyére mutatva. így »»zajlott le” a karácsonyi bankett... RÉVÉSZ TIBOR ereszt-e... — mondta a szerelő. — Itt nincs semmi baj a vezetékkel ... — próbálta eltanácsolni a katona. De a szerelő tovább erőskö- dött. hogy neki itt is meg kell néznie mert különben nem tudja megjavítani, s az alsó lakókra omlik a plafon. — Hát nézze meg... — engedett mégis a szakaszvezető. A szerelő benyitott a mellék- helyiségbe, s amíg odabenn kotorászott, a szakaszvezető halkan becsukta a nyitva felejtett szobaajtót. Nem kellett sokáig várnia, mert a szerelő hamarosan megállapította, hogy ebben a lakásban mihden rendben van. Köszönt és elment. — Mit akart? — kérdezte Sípos. — Szerelő volt... — Vigyázni kell, nem szeretném, ha megtudnák, hogy itt jártam magánál Nos, legkésőbb négy napon belül eljuttatom a kulcsok mintáit. A főpostán teszem le, jeligés csomagban. Hányas a postafiókja? — Most változott, illetve változtattam, százhárom Persze, nem az én nevemen van. . — Aztán azonnal el kell készíttetni a kulcsokat. A mikro- fényképezőgép? — Megvan. Természetesen ... — A film? — Az is. Ügy. ahogy megkaptam. Verpeléti bemutatta menyasszo* nyát, Hédikét, a barátjának, Balogh C. Dezsőnek, a „Hírharsona” című lap munkatársának. 2. Másnap Verpeléti megkérdezte a barátját: — Hogy tetszett a menyasszonyom? — Szép és okos — felelte az újságíró. — Gratulálok. Verpeléti büszkén kihúzta magát. 3. Harmadnap az újságíró kijelentette Verpelétinek: — Büszke lehetsz a menyasszonyodra. Csodálatos nő. Minden mozdulata csupa báj, csupa kecs. A szeme úgy ragyog, mint a drágakő. Vonásai finomak, barátságosak. A hangja muzsika. Termete királynői. Gratulálok. — Köszö löm — suttogta elérzéke- nyülten Verpeléti. — Boldog vagyok. Nem is tudom, méltó vagyok-e a szerelmére? 4. Negyed nap Balogh C. Dezső félrevonta Verpelétit az eszpresszóban: — Még csak annyit, barátom, Hédiké, a menyasszonyod az ország legszebb nője. Mosolya egyedülálló Közóp-Európában. S az az orrocska! Meglási, csodájára fognak járni! Hédiké szépsége bátran felveszi a versenyt Nyugat legszebb leányaival. S nemcsak gyönyörű, de lenyűgözően okos is. IntelHgenciája páratlan. Gratulálok. Nagyon boldog leszel . . . — Gondolod? — sóhajtotta elgondolkozva Verpeléti. ötödnap az újságíró így folytatta: — Három év múlva te leszel a világ legboldogabu nős embere. Feleséged még szebb lesz, mert szépsége addigra kivirágzik. Asszonyosabb lesz, mozdulatai higgadtabbak, vonásai lágyabbak. Be fogja aranyozni a napodat. Ne n ismersz majd magadra: meghízol, megnősz, nyugodtabb leszel, megkomolyodsz. A külföldiek csodájára fognak járni a házaséleteteknek. Gratulálok. — Köszönd n — rebegte gondter* h elten Verpeléti. 6. A hatodik napon Balogh C. Dezső tovább lelkesekedett: — Szerencsés fickó vagy. Hédiké C7Í tti£ni£aiiizottii valóságos főnyeremény. Tíz év múlva ti lesztek Nagy-Budapest legideó- lisabb házaspárja. Hédiké minden igényt kieléaítő, modern, kényelmes, jól felszerelt lakásban vár majd esténként, természetesen csókkal, a népi demokráciák legédesebb csókjával, és olcsó, ízletes, tápláló vacsorával. Tíz év múlva Hédiké lesz a város legszebb, legszellemesebb, legkedvesebb háziasszonya. — Na, majd meglátjuk — nevetett cinikusan Verpeléti. t. A hetedik napon az újságíró felkereste Verpelétit és ismét Hédikéről beszélt' — Irigyellek Tudod, milyen lesz ötven év múlva Hédiké? 6 lesz a legédesebb nagymama - világon. Szépsége, ha nem is V,sz a régi. de még mindig ragyogni fog. Galambősz fej, mosolya csupa jóság. Kéz a kézben sétáltok majd az őszi parkban, hulló levelek alatt, okos dolgokról diskurálva . . . Lelki szemeimmel ma^am előtt látlak benneteket .. . Két szép, bölcs öreg . . . Az utcán megfordulnak utánatok a fiatalok . . . Csodálatos lesz!. . . Gratulálok! .. Verpeléti nem szólt egy szót sem. Komoran nézett maga elé. 8. A nyolcadik napon Verpeléti szakított a menyasszonyával. Nem sokkal később elvett feleségül egy csúnya, de veszekedős természetű nőt, aki csak hamisgulyást tud főzni, viszont szépen korcsolyázik. Ügy hírlik, Verpeléti boldog és elégedett. MIKES GYÖRGY AZ „ELNÖKGYEREK” — Na és te ezek után mit ígérsz még nekem? — Megígérem, hogy szólok édesapámnak, vegye tel magát éjjeliőrnek a tehénistállóba,'már régen keresünk oda egy nyugdíjast. Gero Sándor rajza. Itt vagyunk. Különös miliő Ügy érzem, hogy valami kialvóban levő görögtűz aljár ülünk. Esetleg a városligeti csodabarlang egyik üregében. Tényleg, mint az üregi nyulak lapulunk néhány talált ismerőssel. Az álmos görögtűz alján pezs- dítő zenekar szolgáltatja ^ zsarátnokot. Pompás dzsesszíszárr vibrál tat ja a hajnali vendéget apró lángjait. Kellemes baritor angol szöveggel énekei. Az is lehet, hogy magyarul, ormánsági nyelvjárásban. Rossz, de jó. Annál is inkább, mert nemsokára a Dankó-siratót halljuk: „Madár vígan dalol a lombos ágon...” És miért ne danázna? Így jó az: hideg szobor után jólesik a twist. Akárki akármit mond, ezt aztán lehet táncnak nevezni. Az ember két kézzel szorítja le maga alatt a széket, mert az is bepörög erre a minden sejtet mozgósító zenére. A fene egye meg, csak találtak volna ki olyan twistfigurát is, amelyik feledteti a pocakot, mikor mély térd- hajlítás után hátrahajolunk, és kígyóbűvölő szemmel figyeljük mozdulatainkat tükröző partnerünket. Szóval — ha itt lenne —, Veres Péter és Dezséry László bátyánk is sajnálná, miért nem előbb fedezte fel a tudomány a twistet. Mozog ebben a táncos fülétől a ... nervus trigeminu- sáig minden. Aztán, ha jól belegondolunk mi, középkorú nemzedékbeliek, mit köszönhetnek a mai lányok a twist közben folytatott fergeteges csípőgyakorlatoknak! Hol van már a tavalyi hó?! Hol vannak azok az idők, amikor szemérmetesen csillant a lány szeme, mikor a legény azt danolta, hogy — „Li- be-libe-libegős a járása ...” De minek is egy lánynak libegős járás? Libegjen a kacsatollpihe, meg mondjuk a hópehely, de ne libegjen nekem ezekhez hasonlóan a feleségem. Ez igen! A twistmozgás úgy a földhöz szegezi a lányt, fiút, hogy a talajnak talán könnyebb volna a lábuktól elszakadni, mint fordítva, öreg nyanyák, szakállas remeték, akik ezt a táncot „csúnyának”, „erkölcstelennek” minősítik a „szolid” tangóval, vagy csoszogó fox- trottal szemben. Ugyan kérem! Vajon nem a tangóban lehetett úgy összebújni, hogy a lány a fiú hátán jött ki, és úgy gyalogolt vissza az elejére?! Itt meg erről szó se lehet. Legfeljebb a lány ráesne a fiúra, egy olyan le- és hátramenéskor, de nem esik, mert akkor csak mellső fekvőtámaszt csinál. De az Aranyhomok-bárban nem táncol egy rossz tornászfiatal sem. .. Ügy felráznak bennünket, élemedettebb korosztálybelieket is, hogy szilaj asztalsí- mítás után odaszólunk a kisasszonykának: „Korcsmárosné, aranyvirág! Az előbb hallottuk valakitől, hogy kapható itt olyan ... izé... vájtlédi. Igen? Na, ugye. Hát kérünk, aszongya, hogy egy, kettő, három, négy, tehát egy adagot. Szalvétát lesz szíves hozzá! — Mibe kerülhet ez a sütemény? — súgja aggodalmas képpel barátunk barátjának a felesége. Nincs idő sopánkodni, megjön a felszolgáló. — Nem tudom biztosan —, húzza a száját fölényesen járta; sabb asztaltársunk. — Hét, vagy I kilencven forint ! Nem merünk hozzányúlni eh- i hez az izéhez. Ez volna az az... ! Hol van ebben a vájt és hova | lett belőle a lédi? Pohár, amire ; ráfagyott a faggyúgyertya csur- > Sása, benne víz és szalmaszál. ! Ki meri először megkóstolni? ! — Add ide! ! Ez is olyan, mint annak a ! kellemes dalnak az angol szö- J vege. Rossz, de azért jő. Ha ; úgy veszem, citromszörp csil- i lagszóróval. törökoanrikával és ! zománcpúderral. Mikor a vidia- ! kés íze jut eszembe, gyorsan to- ; vábbítom. | — Add tovább, szamár a vég| állomás. Nem ez kell a magyar- i nak, hanem, amit most húznak. i fújnak, vernek, hogy aszongya. I „Hej danáré, danáré! ; Beteg a vén cigányné ...” ! Mennyi népi kincs van elreit- |ve egy ilyen egyszerű kis bár- | ban is, mint az Aranyhomoké' i Alig ér véget a danárénóta kecs- I keméti motívuma, miszerint a ! ráncos gatyát ki kell simítani | új dalhullám indul előbb dünv- | nvögve, aztán fújtatássá foka ! zódva. 1 „Jön-mára-bika! ; Fújaz-orra-lika!” ; Böhh! Fogjanak meg! Micso- ! da hasított szoknya van amoda1 Meg is fogtak. A felesésem fiilemnél fogvást csavar vissza eredeti erkölcsös helyzetembe. ® tli^n két! Ha egyet meglátok, valami belső kényszer hajt. hogy agyoncsapjam... No. de mennem is kell. Tehát ahogy megállapodtunk! Világos minden, ugye? Sipos kisimította az üléstől kissé összeráncolódott nadrágját, aztán elindult az ajtó felé. Rápillantott az órájára. Már egyre járt az idő ... Azt mondták neki, hogy óránként indul az autóbusz. Legkorábban tehát csak kettőkor indulhat el, s fél három lesz, mire kiér az üdülőbe. Éva biztosan haragszik majd. De hát mit csináljon? Különben is. ez izgatja őt a legkevésbé... 17. Másnap délután egy kis «söpört gyülekezett a hallban. Az erdész ugyanis megígérte néhány vendégnek, hogy ismét elviszi őket vadászni, s útközben majd meglátogatják az ő kis erdészházát is, fönn a hegyekben. A meghívottak között volt Sipos és Éva is. Pálosnak és Lisz- kainak ugyan nem szólt az erdész, de az őrnagy, amikor meghallotta a készülődő kirándulást megkereste Járfást. és kérte, engedje meg, hogy velük tarthasson. — Egy öreg erdészkollégának? Hát az természetes... — válaszolta az erdész. (Folytatjuk^ i sülten' hallgatta az ügynök kioktató szavait. Ügy pattogott Sípos, mint az ostor. Az öregedő katona, hogy elüsse valamivel ezt a szerencsétlen melléfogást, panaszkodni kezdett, hogy lehetetlen körülmények között lakik, és ez is befolyásolja a munkáját, mert a társbérlője kibírhatatlan. — Folyton leskelődik utánam, még azt is számon tartja, mikor jövök haza. Egy szarházi, aki azért irigyel, mert jobban élek, mint ő! — Ki ez az alak? — Egy írnok az adóhivatalban! — Miért nem költözik el innen? — Mert nem adnak lakást! Talán majd most. Megígérték, hogy kapok egy honvédségit... — No látja, az jó lenne... — Biztonságosabb körülmények között élhetne — mondta Sipos, azután hallgatott. Nagy dongólégy röpködött a szobában a csillár körül, de most alább merészkedett, s rászállt a szakaszvezető fejére. Sipos, aki falun nevelkedett, s hozzászokott az örökös légyfogáshoz, óvat<5san felállt, és agyoncsapta a legyet a szakaszvezető fején. A katona úgy megijedt a váratlan ütéstől, hogy majdnem kicsúszott alóla a szél^. Sipos felnevetett: — Nem tudom nézni a legye— A tervrajzokat le kell fényképezni. A mintát a főpostán helyezze el. Érti? — Igen! — Egy telefont kérek Lillafüredre, hogy a mama megbetegedett. Akkor én már tudni fogom. — És ha nem sikerül bejutnom az irodába? — Azt mondtam, hogy be kell jutnia! Persze nagyon vigyázzon! Jó előre ki kell eszelni valami trükköt, hogy miért megy oda! — Ha jelentést kér a B. 26-os, adjak? — Egyelőre ne — válaszolta Sipos. — Egyébként lehet, hogy kap majd egy telefont, hogy a mama felgyógyult. Ez azt jelenti, hogy már megszereztem, — amire szükségünk van. Az esetben nem kell csinálnia semmit. A szakaszvezető igyekezett elpalástolni a sóhajt, amely felszakadt belőle. De nem nagyon sikerült. Sipos észrevette. — Szeretné, mi? A pénzt zsebre vágni, tizennégy év óta belőlünk élni, de dolgozni, azt nem! — Emberek vagyunk ... — Maga egy szolgálatnak a tagja! Magának még eszébe sem juthat, hogy jobb lenne simán átvészelni egy-egy ilyen akciót! Kibúvókat nerfi engedünk! Megértett? Mi nem viccelünk! A szakaszvezető megsenurá— Tudod, mikor voltam utoljára bárban? — kérdeztem élesen nejemtől, mire ő nem tudta. — Rövid az emlékezeted, öregszel fiacskám — jegyeztem meg neki emberközel hangnemben. Erőltesd csak meg a memóriád. Nem jut már eszedbe, mennyit reszkettünk veled egy ezerki- lencszáznegyvennégyes légitámadás alkalmával — a közraktár hombárjában? Nekem azóta mindig ez rémlik fel, ha a „bár” szót hallom. Jöjj, kiugrunk a hámból, vessük be magunkat a kecskeméti Aranyhomok hóm..., vagyis bárjába. Oszlassuk el a régi rémképeket. A BAH IÁJÁN
