Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
XVIII. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM Ara 1 forint 1963. december 24, kedd Karácsonyi kívánság írta: dr. Or tutay Gyula Az ók mi Róma a Sói invictus, a ” győzhetetlen Nap pogány ünnepén hódolt az erejét egyre inkább visz- szanyerő, a tavaszt, a természet megújhodását ígérő fénynek. Hajdan Messiást hívtak a zsoltárok, hogy megváltsa a világot, s a kezdődő kereszténység — talán még másfél évezrede sincsen — erre a napra tette Jézus születését. Ki hinné, talán csak kétszáz esztendeje, hogy Magyarországon a hóborította erdőkből libegő-lobogó gyertyalángokkal az ágak hegyén beköltöztek a lakásokba a gyantaillatot lehelő fenyőfák s német példán meghonosodott az ajándékozás szép szokása. A karácsony mindig a tél gondjaival, nehézségeivel küszködő ember ünnepe, a reménykedés, a bizakodás ünnepe volt. S hiába tagadnánk, kimondhatatlanul szép, szívet-lelket melengető, amikor a család kórülállja a feldíszített fát s a kölcsönösen adott-kapott ajándékok fölött szóval, vagy szótlanul elhangzik a karácsonyi kívánság: „Bókét a földön a jóakaraté embereknek!” Ma is ez a karácsonyi kívánság. De az a kívánság ma több mint szelíd könyörgés, több mint a betlehemesek jámbor óhajtása. S a mai világban már nemcsak egy nap^n zeng fel, de egész éven át visszhangzik milliók követelése: „Békét a .világnak!” S e követelés valóra váltásának első harcosa immár évtizedek óta a történelem legembersze- retőbb mozgalma, amely az egyenlőséget nem az isten trónja elé utalta, hanem nekilátott a kizsákmányolás és mindenfajta szolgaság eltörlésének, nem könnyezett a nyomorúság fölött, de tett és tesz az emberek jólétének virágzásáért, s az embertelenség elleni harcban így változtat az evangélium konok, kemény szaván: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” A kérdés szinte magától vetődik fel: mi szükséges ahhoz, hogy a karácsonyi kívánságból erősen elhatározott akarat s végül valóság legyen. S a felelet is adott: az, hogy a jóakaratú emberek összefogjanak szerte a világon, s tudják teendőjüket. S mi magyarok jól tudjuk-e tennivalóinkat? Nemcsak a magam tapasztalása mondatja velem: milliók élnek ma már hazánkban, akik világosan látják, mint kötődik a világ sorsához a haza, a nép, s nyugodtan hozzátehetjük, az egyes ember sorsa. Ügy is fogalmazhatnám, hogy az elmúlt évek során változás-állott be népünk közgondolkodásában, az emberek ma már együtt vizsgálják, összefüggéseiben látják a nemzetközi kérdéseket és a hazai problémákat. lyl agyarországon a béke kérdésében ■ * jó egyetértés van a legkisebb tanyától a fővárosig. S jövendőnk többi alapvető kérdésében is jó egyetértéssel munkálkodunk együtt, szocializmust építünk, egy olyan társadalmat, amely éppen osztálynélkülisége miatt válik képessé arra, hogy a belső békét megvalósítsa, hiszen senkinek sem lesz vélt vagy valóságos oka. hogy a másik ellen küzdjön. A Horthy-rendszer éveiben érzelmes hangú írásokkal köszöntötték az újságok a karácsonyt. E cikkek társadalmi megbékélésre szólították az embereket. De vajon lehetett-e megbékélés a cseléd és a földesúr, a kódorgó munkás és a gyártulajdonos, a nyomor poklában tántorgók és a földi javakban dúslak odók, a jogaiktól fosztott milliók és a kevéske hatalmas között? A ma magyar társadalmában nincsenek olyan társadalmi osztályok, de még számottevő rétegek sem. amelyeknek az érdekei ellentétben állanak a szocializmus építésével, a szocializmus céljával, amely maga az ember. Nem ködös reménységek táplálják a mi hitünket. Nem várunk csodát, sem Messiást. Erősíteni kívánjuk a magyar milliók egyetértését, egységét. Azt akarjuk, hogy népünk minden tehetsége, értéke, alkotó ereje kibontakozzék a szocializmus felépítése és a béke világának megteremtése érdekében. Ezen munkálkodik a népfrontmoz- galom, amely alakulásától mind a mai napig hosszú, nehéz és dicsőséges utat tett meg. Amikor ez a mozgalom a kommunisták kezdeményezésére létrejött, népünk puszta létének megvédése volt a célja. A békét eszméje vázette a mozgalmat, az a törekvés, hogy az ország minél kevésbé pusztuljon a második világháborúban. Ma a népfrontmozgalom népünk jövőjén, boldogulásán munkálkodik, s hozzá tehetem — eredményesen. Nem kis büszkeség számunkra, a Hazafias Népfront munkásainak számára az, hogy az elmúlt évek során a mozgalom mindenütt ott volt, ahol az országépítés felelősségteljes, nagy és nehéz feladatai tornyosultak. Az új esztendő tavaszán megrendezésre kerülő kongresszusán a mozgalom arról számolhat majd be, hogy eleven élet tölti meg, s a tanyáktól a városokig egyaránt munkálkodik, egyaránt segítséget nyújt annak a programnak a megvalósításához, amelyet pártunk VIII. kongresz- szusa fogalmazott meg. A népfrontkongrtsszus előtt sok feladat hárul mozgalmunk társadalmi munkásaira, helyi bizottságaink tagjaira. E több mint 300 ezres seregtől azt várjuk, hogy ezekben a téli hónapokban továbbfejlesztik a helyi népfrontbizottságok politikai munkáját, továbbfolytatják a gazdasági és a művelődési életet segítő akcióikat, mindig szem előtt tartva, hogy a helyben jelentkező tennivalók egybecsengjenek az országos feladatokkal. Bács-Kiskun megyében is megvannak e szemléleti módnak a jó példái. Elég csak arra utalnom, micsoda lelkesedéssel vettek és vesznek részt népfrontbizottságaink abban, hogy a sivó homok aranyat termő szőlőtőkékkel, gyümölcsfákkal gazdagodjon. A Hazafias Népfrontmozgalom arra törekedett az elmúlt években, s e törekvése változatlan, hogy vitafórumot teremtsen az alkotó gondolatnak. Olyan vitafórumot, ahol senki sem kételkedik a másik jó szándékában, ha békétlen a gondokkal, nehézségekkel szemben, s változtatni kívánván rajtuk, tapasztalatait, tudásájt, erejét, munkáját ajánlja megszüntetésükhöz, kijavításukhoz. A tiszta, igazságos, munkára lelke- ** sítő, eredményes vitaszellem, a nyílt és a világos párbeszéd — nem szükséges példákat sorakoztatnom bizonyítására — demokratikusabbá teszi közéletünket, erősíti azt a közszellemet, amelynek hídján a legkisebb tanyáról, a legeldugottabb faluból is eljut minden észrevétel, javaslat — ha szükséges — az ország életének legfőbb politikai vezetőihez is. Talán mondanom sem kell, olyan szemlélet ez, amely az egyén, a falu, az ország érdekeit nem választja külön-külön, hanem együvé tartozónak, egynek tekinti. Ügy vélem, ennek a szemléleti módnak a térhódítása késztet mind több embert arra, hogy a politikai élet, a közélet perifériáiról előbbre lépjen, s kötelességén túl munkát vállaljon a kisebb vagy nagyobb közösség boldogulásáéit;. Az országban széles korú társadalmi tevékenység bontakozik ki. Van, aki azért fáradozik, hogy a falusi lakosság műveltsége emelkedjen, hogy termelőszövetkezeti parasztjaink szakképzett mezőgazdasági munkások legyenek. Orvosok fognak össze, hogy egy járás egészségügyi helyzetét felmérjék, s ennek Ismeretében cselekedjenek. Mások mocsarat csapolnak le és iskolát építenek társadalmi munkában, amely ma már egészen más fogalmat takar, mint korábban. A társadalmi munka ma már egyaránt magába öleli az egyszerű földmunkát és a legmagasabb szintű tudományos tevékenységet, s társadalmi munkások tíz- és tízezrei dolgoznak immár másfél évtizede a békemozgalomban is, önzetlenül, áldozatkészen, tudva, hogy kell a felvilágosító szó, kell az állandóan változó világ, a bonyolult nemzetközi kérdések ismertetése, kell az állásfoglalás, kell, hogy az emberek lelkében baragvó •szenvedélyt korbácsoljanak, gyűlöletet szítsanak a háború rémének felidézőivel szemben. Szeretet és gyűlölet. Megfér-e a két érzés egymással karácsony ünnepén? Egy olyan századnak vagyunk gyermekei, amely sokat adott az emberiségnek. Ez a század adta a repülőgépet, a rádiót, a televíziót. Most bomlik fel végleg a gyarmati rendszer, s az anyák már nem rettegnek a gyermekbénulástól. Az emb^r a tenger mélyébe hatol és átfúrja a föld kérgét, beszáguldja a világűrt és igába kényszeríti az anyag rejtett erőit. Ez a század sújtotta azonban az emberiséget két világháborúval, hogy még most is hallik a jaj s panasz, amit kiváltott. S a fegyverkezés ma is őrületes tempóban halad. Hát lehet-e nem gyűlölni és nem szeretni? Gyűlölni a tébolyultakat, akik alávaló módon játszanak a népek sorsával, & szeretni mindazokat, akik az élet érdekében munkálkodnak. Az emberek ma már egyre világosabban értik és tudják, hogy a mai békés állapot az imperialista provokációk miatt kemény és ádáz küzdelemben tartható csak fenn. A Szovjetunió, a szocialista tábor és a béke- világmozgalom hány esztendős harcának eredménye volt ez év nyarán a részleges atomcsendegyezmény aláírása! Az emberek látják a küzdelem eredményét, s mind jobban látják személyes felelősségüket, személyes tennivalóikat a békéért. Mind jobban tudják, hogy sem a borúlátás, sem a bosszankodás, sem pedig a közöny nem segít, egyedül csak az, ha mindenki jobban, pontosabban dolgozik az ország erejének, a szocializmus erőinek gyarapodáséért. M egvizsgálhatjük, hogy népünk mi- ■ * lyen szerepet tölt be a békéért, a haladásért folytatott világméretű küzdelemben. Szemügyre vehetjük belső társadalmi, gazdasági életünk fejlődését. Azt látjuk mindenképpen, hogy közeledünk a reményekhez, amelyeket két évezred óta ébreszt az emberekben karácsony szép ünnepe. Hajdan Messiásért esedezett az ember, hogy a bűntől, a nyomorúságtól, a háborútól váltsa meg a világot. Ma az ember maga teremthet boldogságot, béJj:ét a földön. Van valami felemelően szép és csudálatos ebben: az emberiség az atomkorszak küszöbén mindinkább eljut annak fel isme réséh ez. hogy a megálmodott aranykor megvalósítója ő, egyes-egyedül ő — az ember. ✓ *
