Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-23 / 300. szám
IMS. december SS, hétfő 3. oldal Iseprős mm Betoppanok a szerkesztőség lépcsőházi folyosójára, s egy fejkendős, nagy vesszőseprűvel felfegyverkezett nénikével majdnem összeütközöm. Gyanakodva néz rám, majd így szól: — A Petőfi Népéhez van szerencsém? Meglep a furcsa kérdés, s hebegve válaszolok: — Hát, nem egészen, de ott dolgozom. — Maguk azt írták a mai újságban, hogy az Arany János utca hat számú ház előtt sosem söprik a havat. Olvasta egy szomszédom. — Hát... Tessék visz- sza jönni később, még nincs bent, aki írta, vagy írhatta — védekezem, s a néni útamra enged. Odabent nézem az újságot és megkönnyebbülten sóhajtok fel: nem az Arany János utca hat, hanem a Wesselényi utca hat számú házról volt szó. Lehet, hogy onnét is jönnek pár perc múlva? A másik szobában zsivaj. Erélyes férfihangok. Cikkíró kollégámat leckézteti egy ember; sérti az önérzetét, amit róluk írtak, nézzék meg a külterületen is, ne csak a belvárosban, különben is amikor olvad, semmit sem tehetnek, a tanács is takarítassa ... stb., stb... Hűha! Az Arany János utcaiak ugyancsak felbőszültek. Ügy látszik telibe talált a cikk, amit a hóeltakarításról, illetve nem takarításról írtunk. Eszembe jut, hogyan bukdácsoltam reggel a Batthyány utcán, meg is jegyeztem jól: például a 12. és a 8. számú épület előtt, ahol a járda külső felén még „szűzen” áll a hetes hó, s belül is csak a járókelők lába nyoma látszik, akik már letaposták az „égi áldást”. De sorolhatnék még több címet is — a szabálysértési hatóság figyelmébe ajánlva. Azonban egyelőre ennyi is elég. Adagolni kell. Egyszerre tigyanis nem bír elviselni szerkesztőségünk több „seprős” reklamációt... T. P. Szeretek foglalkozni kSzügyekkel Hóba temetkezett tájon, alvó gyümölcsfák és szőlősorok között kanyargó utakon keresek egy embert, helyesebben szólva egy házat. Hajóként ringatózik az autó. amíg megérkezünk a fákkal árnyékolt apró tanya elé. A bejárat fölé hajló ágak karvastagságúak lettek a zúzmarától, amely meseszerűvé alakította át a lugast, az almafát. A kemény tél azonban szigorú valóság, s amikor nyílik az ajtó Fenyvesi József balota- szállási tanyáján, a hideg és a meleg levegő egymásba mar, s vaskos páraként penderedik. — Nincs itthon a férjem — mondja bocsánatkérő tekintettel a ház asszonya, de azért beljebb tessékel. A kis konyhában vagy nyolc lábas sorakozik az asztalon. — Tán lakodalomra készülnek — kérdezem, s közben letelepszem az egyszerű kis konyhában. — Á, dehogy, csak elhatároztam. hogy megjavítom ezeket a lábasokat — feleli a néni, s egy igazán jót kacag, majd sopánkodni kezd, hogy értesíteni kellene a férjét, mert az délre nem szokott hazajönni. — Bent van a tanácsházánál, fát vágnak — magyarázza, de már veszi is elő a borosüveget és tölt. Felhajtom a karcost, s ebben a pillanatban egy hatalmas kucsma tűnik fel a parányi ablakban. — Nézze! és hazajött, mintha megérezte volna. Nagy, csontos ember áll meg az ajtóban, s míg munkához szokott tenyerében eltűnik a kezem, bemutatkozik: Fenyvesi József. Amit tudok róla mindössze annyi, hogy vasutas volt, de most már nyugdíjas. Több, mint tíz éve tanácstag és állandóan tanyai körzetben tevékenykedik. A többit már a párolgó tányérok fölött tudom meg — beszélgetünk. Ügy eszik, ahogy a megfontolt embereknek szokása: nyugodtan, ütemesen. Néha megáll, messze kinéz §z ablakon, és mondja: — Szeretek foglalkozni a közügyekkel. Mióta tanácstag vagyok sok panaszt elintéztem. Munkára mozgósítottam az embereket, s ők, mert látták, hogy lesz eredménye, jöttek is. így született meg a község központjában a földművesszövetkezeti üzletház. Saját vállaimon hordtam a gerendákat hozzá, a falubeliekkel együtt. Rendelkezés a megszakítóit műszaki egyetemi tanulmányok befejezéséről A művelődésügyi miniszter rendelkezést adott ki, amelyben lehetőséget biztosít a műszaki egyetemeken korábban megszakított tanulmányok befejezésére. A rendelet értelmében azoknak, akik 1954-ben vagy később szereztek végbizonyítványt az egyetemen, tanulmányaik befejezésére 1964. február 15-ig jelentkeznek —. ha különbözeti vizsgakötelezettségüknek 1964. december 15-ig eleget tesznek és diplomatervüket 1965. július 31-ig benyújtják. — Az oktatási reformmal járó tanterwáltozás miatt szükséges vizsgák közül csak a szakterületük tantárgyaiból választott négy-öt vizsgát kell letenniök. A különbözeti vizsgák tantárgyait a karok dékánjai állapítják meg. A miniszteri rendelkezés kiterjed azokra is, akik a különbözeti vizsgák letételét már megkezdték. — Havonként rendszeresen megtartom a tanácstagi beszámolómat és jól esik, hogy szinte minden választóm el szokott jönni. Egy ilyen beszámolón vetették fel a művelődés, a kultúra ügyét. Itt tanyán, nem olyan könnyen megy az, ha valaki meg akar nézni egy filmet, vagy a televízió műsorából valamit. Van ugyan a tsz-nek egy kultúrterme, de az egyrészt kicsi, meg aztán nem is fűtik rendszeresen. Én beszéltem az erdőgazdasággal, s megállapodtunk, hogy a gazdaság kultúrtermében nézhetik a televíziót és a mozi előadásokat is a tanyavilág lakói. — Ó, annyit dolgozik ez a községért, hogy más ember felét sem csinálja meg — mondja a kedves idős asszony. — Tessék megnézni ezeket az okleveleket, meg kitüntetéseket, mindegyiket a jó munkájáért kapta — s rakja az asztalra a szép, díszes elismerő okleveleket, a piros kis dobozokat. A legutóbbi kis bronzplakett ebből az évből való, Rajta a következő felirat: „Kiváló társadalmi munkáért.” A kitüntetést a megyei tanácstól kapta, s talán erre a legbüszkébb, ami a jelenhez kapcsolja, mert a múltból is van olyan, amire szívesen emlékszik vissza: mozdonyvezető volt. — Még most is ki szoktam menni, ha tudom, hogy jön a gyors, és gyönyörködöm a mozdonyokban. Nagyon szép foglalkozás az. Amikor az ember egy mozdulattal szárnyakat ad a gépnek, s az beleszédül a rohanásba. Másik mozdulat és már meg is szelídült a bivalyóriás. De ne haragudjon, nekem sietni kell, mert úgy beszéltük meg, hogy kettőre visszamegyek és már fél három — pattan fel a székről korát meghazudtoló mozdulattal. Mikor elválunk, az akácosok között már ott leselkedik az alkonyat. Télen alig van délutánja a napnak. Az ég alján titáni felhők bodrosodnak, s az el- nyugvó szél olyan dohogást hallat a borongó almafákon, mintha láthatatlan óriás mozdony indulna beláthatatlan útjára. GÁL SÁNDOR Zsúfolt rendelő Szerény külsejű, kisebbfajta egyemeletes épület Kiskunfélegyháza egyik mellékutcájában. De a forgalom, ami itt lebonyolódik, annál nagyobb. A • tbcgondozó és a Zöldkereszt mellett itt székel az SZTK rendelőintézet. A zsúfolt rendelőkben, a szűk kis folyósokon nem ritkán 700—800 ember is megfordul naponta. Nem könnyű itt dolgozni, gyógyítani, ám a nehéz körülmények nem akadályozhatják meg az orvosokat és egészségügyi dolgozókat, hogy lelkiismeretes, jó munkát végezzenek. Számítanak rájuk Vegyes érzésekkel ült reggel vonatra. A meghívón az aláírás után a rang: őrnagy!... Két évig megtanulta tisztelni a feljebbvalót, a törzstisztek előtt meg éppenséggel egy kis elfogódottságot érzett mindig. Bár most már ő maga is tiszt. A leszerelés napján kapta meg az alhadnagyi csillagot. Ügy képzelte, valami katonás eligazításra rendelték. Itt azonban, az MHS megyei elnökségén nagyon szívesen, barátságosan fogadták. Nyoma sem volt a katonás formaságoknak, találkozott a bajtársaival és az őrnagy, aki aláírta a meghívót, barátságosan érdeklődött: mivel foglalkozik, hogyan érzi magát újra civilben? Rövid beszéd következett. Ba labán Sándor őrnagy, az MHS megyei elnöke üdvözölte a leszerelt fiatal tartalékos tiszteket, és elmondotta, hogy számítanak rájuk. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség nevében kéri, hasznosítsák azt a katonai tudást, amit a tartalékos tiszti tanfolyamon két év alatt megszereztek. Foglalkozzanak a fiatalokkal, oktassák, neveljék őket, hogy jó katona váljék majd belőlük. ■ A kezdeti elfogódottság hamar felengedett. Szatmári László tartalékos alhadnagy mosolyogva gondolt reggeli aggodalmaira ... Hogyne! Szíves örömest vállalkozik rá, hogy az MHS-ben dolgozzék otthon Ti- szakécskén. Alá is írta mindjárt a belépési nyilatkozatot: — Lövésztiszt vagyok, de összfegyvernemi kiképzést kaptam, tehát oktathatok a lövészkörben és a műszaki körben is. Oktatni már a honvédségnél is nagyon szerettem, gyakorlatom is van benne. Akik megjelentek ezen a napon az MHS megyei elnökségén, valamennyien 22—23 éves fiatalemberek, valamennyien tartalékos tisztek, alhadnagyi rangban. 1961-ben az első csoportot alkották a tartalékos tiszti tanfolyamon. Hosszú hónapokig keményen tanultak, és nagyon alapos gyakorlati kikép zést kaptak. Azután csapathoz kerültek, akkor már tiszthelyet tesi rangban, végül ismét el méleti tanfolyam következett, avatás és leszerelés. Most azt mondják: érdemes volt, hasznosan töltötték el a katonaidőt. Érettségizettek, némelyikük az egyetemi tanulmá nyait szakította meg, mint ahogy Szatmári László is csa ládi okokból mradt ki az agráregyetem gépészeti tagozatáról, így kerültek tiszti tanfolyamra. Most pedig, hogy leszereltek, folytatják ott, ahol két évvel ezelőtt abbabaf”^'- ^ '•‘■zkék rá hogy számítanak rájuk itthon is Aki teheti most új erővel fog az egyetemhez, a többiek pedig szívesen látnak munká hoz az MHS-ben. Hiszen ők igazán jól tudják, mennyivel köny nyebb azoknak, s mennyivel jobb lövészekké, rádiósokká, harckocsizókká válnak, akik az MHS-ben készülnek fel a katonai szolgálatra. Egyéves továbbhépxő tanfolyamot szervezett a szóra koztató zenészek számára Kecs keméten, Baján és Kiskunha lason az Országos Szórakoztatózenei Központ és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. A tanfolyamon a hivatásos zenészek szakmai, politikai ismereteinek bővítése mellett gondot fordíta nak általános műveltségük fej lesztésére is. Vasárnapi randevú Vasárnap randevúzni akartam Piroskával. Minden vasárnap várom öt a tanácsháza sarkán, onnan elsétálunk valamelyik cukrászdába, s eltöltünk néhány kellemes órát. Feledhetetlenek ezek a vasárnapok. Szombaton felhívtam telefonon a hivatalában, hogy emlékeztessem: — Másnap találkozunk. Piroska csicsergett és nevezetett: „No de, Pista! Hát nem tudja, hogy vasárnap tulajdonképpen kedden lesz? — Kedden? — álmél- kodtam. Mert értesültem ugyan a vasárnap alkalmi „áthelyezéséről”, de arra nem gondoltam, hogy ez az én kedves és megszokott randevúmat is felborítja. — Szóval, kedden találkozunk? — mondtam epekedve. — Ugyan már, miért találkoznánk kedden, amikor vasárnap szoktunk — kacagott Piroska édesen. — Tehét mégiscsak vasárnap? — Ugyan, hát nem érti? Vasárnap az kedden lesz, most tehát nem találkozhatunk. Izzadni kezdtem és így makogtam: — Akkor, mondjuk, hétfőn... — Hétfőn szombat van, tudhatja, hogy olyankor én nem érek rá a házi munkák miatt. — Nem lehetne még ma? — Ma is szombat van, azaz csütörtök, mert ha kedden vasárnap van, akkor hétfőre esik szombat, vasárnapra péntek, szombatra pedig csütörtök, érti már? Kezdtem sejteni, hogy Piroska bolondít engem, s nem akar találkozni velem, de azért nem adtam fel a reményt. — Tudja mit, akkor találkozzunk december 29-én, vasárnap. — Kis mafla! — sóhajtott Piroska. — Mintha nem tudná, hogy azt is áthelyezték a következő keddre. Letörten raktam visz- sza helyére a kagylót és roskadtan ültem az íróasztalomnál, amikor nyílt az ajtó és Jolika lépett a szobába. Szegényke már régóta csüng rajtam, de sikertelenül, eddig észre sem vettem, hogy a világon van, most azonban ragyogó tündérként állt előttem. Két mozijegyet szorongatott a kezében és zavartan mondta: — A Laci lemondta... Nem jönnél el velem? Vasárnap délutánra szól. — Vasárnap? Ha-ha- ha! — hördültem fel. — De hiszen az kedden lesz. Azaz... Várj csak. Szóval, elmegyek ... S Jolika hálásán nézett rám. mint a jótevőkre szokás. Ha ezt Piroska látná!... #T—H — Bizony jó lenne egy új rendelő, mert itt elég szűkén vagyunk — mondja a fogászaton dr. Szelényi Ilona orvosnő, s a páciens a beszélgetésre figyelve ezúttal kevesebb izgalommal „ússza meg” a nem éppen kellemes fogtömést. A parányi laborban is munka közben leplük meg dr. Szabó János laborvezetőt és Fekete József né asszisztenst. Tőlük tudtuk meg, hogy átlagosan hat- van-hetven vizsgálat zajlik le itt naponta, s hogy ez mekkora munkát jelent, ahhoz nem árt tudni; egy „teljes vérkép” elkészítése általában 15 percet vesz igénybe. A másik legforgalmasabb i < de lő a Zöldkereszt és a gv mekgyógyászat közös helyissé A napokban kereken ezers. „látogatójuk" volt — a kö lezö Sabin I-es oltást végezi Ezt azonban — mint a kéj: is látható — minden féleh 1nélkül viselték ei a gyerekt
