Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-22 / 299. szám

Í963. decemBer 22, vasárnap 5. oldal Miről írtak a lapok harminc éve? Zárt ajtók mögött 1933 karácsonya. A harminc évvel ezelőtti napi- és hetilapok­ból készítettük ezt az összeállí­tást. Félegyházi Közlöny ... A gyermekek karácsonyi felruházására 310 pár fiú- és lánycipő, 151 darab téli kabát, 150 darab leánykaruha gyűlt össze. Hat szegény gimnáziumi tanulót felruháztak. Sok rászo­ruló gyermeknek viszont még nem jutott ruha. A gyűjtők a társadalmi egyesületek áldozat- készségére számítanak. Adományok az elaggott ipa­rosoknak. özv. Mikó Sándorné 10 pengőt, Geller Henrik mű­szerész 25 éves házassági évfor­dulója alkalmából 5 pengőt, Vil­lanymalom 25 kilogramm lisz­tet, Baumhorn Béla sütőmester 10 kilogramm lisztet, és özv. Baranyai Imréné egy pár fiú­csizmát adományoztak. Halasi Hírlap A Stefánia karácsonyi ünnep­ségei. A tejkonyhán naponta 14—16 gyermeknek adnak tel­jes napi táplálékot. 430 cse­csemőt és kisdedet ruház fel a Stefánia. Séta a krisztkindlik körül — Filléres ajándékokat hoz idén a halasiak Jézuskája... A sze­gényeknek, a kevésbé tehető­seknek a mai világban akkor sincs módjuk, hogy egyszeregy esztendőben, karácsonykor új ruhával lássák el magukat és családjukat. Gyermekjátékok mesebirodal­ma ... Jellemző a mai világra, hogy a legnagyobb keletje a tankoknak van ... Szép sikere volt a cserkészek ruhagyűjtésének... Szombaton húsz diákcserkész járta 6 kocsi­val a várost... 92 vegyes cipőt, 87 férfiruhát, 82 férfifehérne­műt, 82 női fehérneműt, 149 da­rab gyermekruházati tárgyat, 56 vegyes ruhaneműt és 33,80 pen­gőt gyűjtöttek össze, melynek zsibpiaci értéke 7—800 pengő. Kecskeméti Közlöny A HONSZ kecskeméti cso­portja idén is megrendezi kará­csonyi segélyakcióját, és több mint 300 segélyre szoruló hadi­rokkantat, özvegyet és árvát lát el természetbeni adománnyal. A belterületiek fejenként 1 kilo­gramm zsírzsalonnát, 1 kilo­gramm húst, 1 mázsa tüzelőt kapnak. Bugacmonostoron és Lakiteleken készpénzben oszt­ják ki a segélyt, mintegy 1300 pengőt... Az első telt ház tegnap volt színházunkban, de csak azért, kolci autóbusz végállomásánál várják és figyeljék Sípost. Le­gyenek rajta! Váltott követés­sel! — És ha nem Miskolcra megy? — kérdezte Liszkai. — Akkor én itt úgyis szem­mel tartom ... Pálos újra nekiindult a lép­csőknek. Sipos közben már kiért a parkba és Évát kereste. A lány egy kerti széken ült. s a ver­seskötetet olvasgatta. Amikor meglátta az elegánsan öltözött Sípost, megrökönyödött. — Felmentem a törülközőért, s lejöttem gálába öltözve — vágta magát vigyázzba Sipos, mert látta a lány arcán, hogy nem érti, mi történt. — Be kell mennem Miskolcra, kaptam egy értesítést, hogy pénzem jött, és csak személyesen vehetem át a főpostán... — Miért nem küldték ki, ide a szállóba? Micsoda butaság ez, ezért bemenni Miskolcra? — Az apám küldte, s az öreg nagyon garasos ember, mindig attól fél, hogy elvész egy fo­rint. Az a legbiztosabb, fiam, mondta, ha a postán veszed át. A kihordóra nem szabad pénzt bízni, így oktatott... Most az­mert a direktor rengeteg in­gyenjegyet adott ki a színház­ba járási kedv előmozdítására... A „mindenki karácsonyfája” sok városban varázsolta elő az idén is a meghitt otthon boldog nyugalmát, és sugározta szét gyertyáinak fényével a jóté­konyság áldott melegét. Örömet adott az elesetteknek, jóleső ajándékot, darab kalácsot, azok­nak, akiket a nélkülözés sivár szigetére sodort az élet tengeré­nek félelmetesen tomboló vi­hara ... Késő éjjeli vendégként egy toprongyos fiatalember jött be a rendőrségre. — Nincs se lakásom — se fog­lalkozásom, tessék lecsukni — mondta az ügyeletesnek. Három nap óta kóborol a városban a 25 éves fiatalember. Munkanél­küli napszámos. Teljesítették kérését, őrizetbe vették és haza- toloncolják... Számtalan panasz érkezik hozzánk, hogy a zálogház na­gyobb tárgyakat (családi búto­rokat, iparosok készítményeit, motorbicikliket, varrógépeket) nem tud bevenni. Az a sok ezer kecskeméti ember, akinek végső mentsvára a zálogház, joggal kérheti, hogy az idők követel­ményeihez simulóan tegyen ele­get a zálogház a hivatásának. Az apró kis csomagok, ruhada­rabok már bent vannak... A zá­logház évi forgalma 40 ezer té­tel körül mozog. Nem kell kommentár a har­mincéves újságok híreihez. A néhány idézettel az volt a cé­lunk, hogy a békét sugárzó ka­rácsonyfa gyertyafényei mögött néhány pillanatra megjelenjen emlékeztetőül a' múlt. .. fán mehetek be Miskolcra — magyarázta Sipoe, s megfogta a lány kezét, hogy felsegítse a székről. — Délben visszajövök. Megcsókolhatlak? Nem lát sen­ki, — Tudod, mit? Menjünk be együtt! Itt a kocsi, úgy könyö­rögtem el a bátyámtól, és még nem is használtuk ... Beviszlek, aztán egyúttal megmutatom a várost is... Úgyis be akartál menni... — Inkább holnap vagy hol­napután ... Jó? Olyan meleg van ma ... Meg aztán most már átöltöztem, és ebben a ruhában megsülök délutánig. Beszaladok a postára, s a következő busz- szal jövök is vissza. — Hát akkor nem nézzük meg a várost, csak beviszlek és visz- szahozlak — erősködött Éva. — Ahhoz neked is át kéne öltöznöd ... S tudom, hogy mi­lyen sokáig öltöznek a nők ... — Miért ne mehetnék sort­ban? Bent maradok a kocsiban. — Ne akaratoskodj... Mon­dom, hogy jövök nemsokára vissza. A lány elhallgatott. Látta, hogy a férfi egyedül akar be­menni a városba, s nyilván va­lami oka van erre. Biztosan nő­Többen figyelmeztettek Kalo­csán. „Esténként nem tanácsos végigmenni az Állami Fiúneve­lő Intézet előtt. A növendékek a járókelőkre köpködnek, visel­kedésük ellen számtalanszor merült fel kifogás. Tűrhetetlen az ottani állapot.” Ezekre a megjegyzésekre gondoltam, mi­kor beléptem az intézet kapu­ján. Jogos-e a lakosság felhá­borodása, vagy alaptalan a vá­daskodás? Bonyolult kérdés, amelyre választ adni a körül­mények alapos ismerete nélkül egykönnyen nem is lehet. Igaz, hogy a panaszosok pél­dákkal indokolják kijelentései­ket. De vajon hányán tudják, vagy veszik számításba azt, hogy milyen sérült lelkű, összekuszált sorsú, kedvezőtlen élettapasztalatok­kal rendelkező gyerekek élnek a zárt ajtók mögött? Bár az intézet inkább barát­ságos kollégiumra, mint a múlt­beli hírhedt „javítóra” emlékez­tet, 12—16 éves lakói között jócskán akadnak büntetett elő- életűek. A 175 fiú közül 69 bí­rósági ítélet alapján került ide, a többi állami gondozott. Helye­sebben olyan 14 éven aluli kis­korú, aki tetteiért még nem büntethető. Jó pár 14—15 éves fiú nem tud ími-olvasni, 60 szá­zalékuk pedig gyenge idegalka­tú, ami legtöbbször csak hóna­pok múlva derül ki. Járjuk a villanyfényes folyo­sókat. A rendre ügyelő naposok udvarias köszöntéssel adják meg a vendégnek kijáró tiszteletet. A VIl/Á-ban szorgos munka fo­lyik. A másnapi számtanlecké­vel birkóznak a tanulók. Az osztályok közötti tanulmányi versenyben első helyet értek el — 4,64-es a tanulmányi átlaguk — és elsőbbségüket továbbra is ügy... Csalódott volna az őszinteségében? Olyan lenne ő is, mint a többiek? Nem, ez ki­zárt dolog ... Hát mindegy, ha nem akarja, nem akarja... Majd kifaggatja ő este, miért ment egyedül... Sipos szájon csókolta, átölel­te, aztán elrohant. — Sietek vissza — kiáltotta, amikor már jó húsz méterre le­hetett a lánytól. Eltűnt a bokrok között. Két percig sem tartott, amíg kiért az autóbuszmegállóhoz, de mint­ha teljesen kicserélték volna. A bokrokban ugyanis felhúzta ar­cára a finom gumirozású, paró­kára szerelt, tökéletes maszkot. Kis tükörben megigazította, s a következő pillanatban már egy teljesen idegen arcú fiatalem­ber szállt fel a buszra, amelyen csak néhányan ültek, s így ké­nyelmesen utazhatott... 16. Az autóbusz a Tanácsháza té­ren állt meg. Sipos leszállt, néhány pillana­tig tájékozódott. Nem ismerte a várost, csak térképről. A tér­kép viszont mindig egészen más tájékozódási képességet köve­tel. mint a valóság. Térképen szeretnék megtartani. Csillog a szemük, ahogy erről beszélnek. Éppen olyanok, mint a koruk- beli „rendes” 13—14 évesek. Miért kerültek ide, és egyál­talán a rossz útra? Elég csak belelapozni a nyilvántartási la­pokba, máris sok minden kide­rül. A 15 éves M. L. ma érke­zett, miről árulkodnak az ada­tai? Apja tbc-s, súlyos alkoho­lista, anyja nem törődött vele A magára hagyott fiú a kör­nyékbeli „galeri” hatása alá ke­rült, ötször ismételte a harma­dik osztályt, s ennél tovább nem is jutott. Többszörös lopás vád­jával került a fiatalkorúak bí­rósága elé és onnan az intézet­be. Mit ír róla a pszichológus: „Nem őszinte, állandóan szere­pet játszik. Dolgozik, míg érde­ke ezt kívánia, de kitartása nincs. Művelődési vágya hiány­zik, érzelmi világa sivár, kötőd­ni nem tud. Mindez az elhanya­golt, hiányos nevelés következ­ménye.” És folytathatnánk. T. S. anyja külföldön él. onnan látja el ..hasznos tanácsokkal” a fiát. A levelezés következménye? A csendes, szorgalmas T. S. hihe­tetlenül megváltozott. Mostohá­ja szerint: „Arcrándulás nélkül hazudik, szemtelen. Bolondok háza lett az otthonom, attól fé­lek, válás lesz a vége.” Ki a bűnös? A felelőtlen anya. aki először elhagyta, maid helvtelen útmutatásokkal vezette tévútra a fiát. — Senki sem születik bűnö­zőnek — ez Marczinka László igazgató véleménye is. — Mód­szeres neveléssel a legmeeátal- kodottabb gyerek is formálható. De ez nemcsak tőlünk függ. Mi foglalkozunk a gyerekek átala­kításával. de ki foglalkozik a szülőkkel’ Egy év után vissza­megy szülei mellé és folytatta előző életmódiát. A gyámüevi hatóságok kötelessége tenne fel­keresni az intézetből kikeriilte- ket, de ez ritkán fordul elő. A társadalmi szervek naevobb se­gítségére volna szükség, fel­ügyelettel nedig megbízhatná­nak nvugdíias pedagógusokat is. Továbbá nem ártana a gyere­keket figyelmesebben osztályoz­ni. elkülöníteni. Más intézetbe küldeni a többszörösen biinte- tptteket. a gyenge ideerendsze- rfleket és a mée rendes maga­tartási!. de veszélyeztetett kör­nyezetben élő gyerekeket. Egyrészt a fenti panaszoknak tulajdonítható, hogy sok a visszaeső. A jelenlegi létszám 25 száza­léka másodszor. 10 százaléka, harmadszor került vissza az in­az utcák összezsugorodnak, csak a fontosabb középületeket jel­zik, míg a valóságban egy-egy jellegzetesebb ház, park, for­galmasabb utca szerint tájéko­zódik az ember. Az autóbusz végállomása támpontot adhatott volna, de neki a Nagyáruházát kellett megkeresnie. Sehogy sem tudott eligazodni, ezért aztán megállított egy fiatal nőt, hogy mutassa meg neki az utat. — Az első utcán balra le­megy, aztán a második utcán jobbra, s kijut a Széchenyi ut­cára. Ott a Nagyáruház. Sipos megköszönte a felvilá­gosítást, és sietős léptekkel át- mnt a parkon. Útközben több­ször hátranézett, megfigyelte a túloldalt is, hogy nem követi-e valaki. De csak néhányan jöt- tek-mentek, akikben Sipos nem gyanított nyomozókat. Átment a Sötét kapu alatt. Gyorsan kiért a Széchenyi ut cára. Itt már könnyen megta­lálta a Nagyáruházát. A forga­lom is nagyobb volt erre. So­kasával jöttek-mentek az em­berek. s az úttest közepén — ugyanolyan sárga villamos csi­lingelt. min* Budapesten. (Folytatjuk.) tézetbe. Többet tehetnének ér­tük a pedagógusok is, hiszen 24 közül 12 kizárólag neveléssel foglalkozik. Legutóbb két neve­lő kapott megrovást, egyet pe­dig elbocsátottak, mert megver­ték a gyerekeket. Jó néhány szakkör — amely a gyakorlati oktatás mellett a munkára ne­velés célravezető eszközét je­lenthetné — nem működik meg­felelően. Mint kitudódott, a szak­körvezető tanár nem kap ezért külön honoráriumot. Az iskola tanulmányi átlaga alacsony — 2,94, és széteső az úttörőcsapat munkája is. — Új nevelési módszerekre lenne szükség — mondja az igazgató —, és az időnk is ke­vés. A hozzánk érkezőkről rit­kán küldenek pszichológiai je­lentést, a megfigyelés pedig több hónapot vesz igénybe. Javasol­tam, hogy állítsanak fel egy bű­nöző fiatalkorúakat kivizsgáló lélektani laboratóriumot, ahon­nét alapos ideg-, gyermekorvosi, gyógypedagógiai, pszichológiai, képesség és ösztönalkat-vizsgá- lat után kerülnének a gyerekek az intézet közösségébe. Eddig még nem történt semmiféle in­tézkedés a minisztérium részé­ről. Feltehetően anyagi nehézség­be sem ütközne a javaslat, hi­szen az intézet felügyeleti szer­ve, a Művelődésügyi Miniszté­rium ifjúsági és gyermekvédel­mi osztálya igazán nem mond­ható szűkmarkúnak. Az intézet költségvetése tavaly 4 800 000 fo­rint volt, az idei sem sokkal kevesebb. Az ellátás jó, az épü­letet most tatarozták, központi fűtés van, és rengeteg — vita tárgyát képező — terem. Egy­részt ennek is köszönhető az évek óta tartó eVentét a város és az intézet között. A városi tanácson elmondták, hogy míg Kalocsa oktatásügyi helyiséggondokkal küzd, a két­emeletes nevelőintézet — bár 1950-ben ugyanekkora létszám­mal egy épületszárnyban mű­ködött — azóta három szárnyra terjeszkedett. — Az is helytelen — vélte Balogh János, a városi tanács vb művelődési csoportjának gazdasági felügyelője, — hogy a minisztérium jóvoltából „terü­letenkívüliséget” élveznek, sen­kinek nincs beleszólási joga a dolgaikba. A minisztériumból pedig csak akkor jön valaki, ha már komoly bajok vannak. Kinek van igaza? Nehéz el­dönteni. Való igaz, hogy az in­tézet — anélkül, hogy a gyere­kek elhelyezésének rovására menne — néhány teremről könnyűszerrel le tudna monda­ni. Aztán megfontolás tárgyát képezhetné, hogy nevelőintézet­nek nem volna-e alkalmasabb egy nagy térséggel körülvett épület, a város kellős közepén minden munka- és mozgási le­hetőséget nélkülöző mostani he­lyüknél? Végül is nem ártana viták és észrevételek helyett cselekedni, rendet teremteni. A zúgolódó kalocsaiak gon­doljanak arra, hogy nem javít­hatatlan gonosztevőkkel állnak szemben, hanem olyan gyere­kekkel, akik nem ismerik a ren­dezett családi életet, a szülői szeretet emberformáló erejét. Ennek pótlására részben a tár­sadalomnak kell vállalkoznia, a múltból ma is visszakísértő előítélet helyett. A minisztérium pedig tarthat­na egy alapos, mindenre kiter­jedő vizsgálatot, esetleg a me­gyei, valamint a városi tanács szakértőinek bevonásával. A vizsgálat nemcsak tisztázná a helyiségekkel kapcsolatos nézet- eltéréseket, hanem elősegítené az egész nevelőintézeti rendszer megreformálását, hatékonyabbá tételét. Vagy a züllés útjára tért, de társadalmunk, a becsületes élet számára még megmenthető gye­rekek jövője nem ér meg annyi fáradságot? V. Zs. K. M. Min csodálkozol, végre valaki, aki ért a könyveléshez! Endrődi István rajza.

Next

/
Thumbnails
Contents