Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-22 / 299. szám
Í963. decemBer 22, vasárnap 5. oldal Miről írtak a lapok harminc éve? Zárt ajtók mögött 1933 karácsonya. A harminc évvel ezelőtti napi- és hetilapokból készítettük ezt az összeállítást. Félegyházi Közlöny ... A gyermekek karácsonyi felruházására 310 pár fiú- és lánycipő, 151 darab téli kabát, 150 darab leánykaruha gyűlt össze. Hat szegény gimnáziumi tanulót felruháztak. Sok rászoruló gyermeknek viszont még nem jutott ruha. A gyűjtők a társadalmi egyesületek áldozat- készségére számítanak. Adományok az elaggott iparosoknak. özv. Mikó Sándorné 10 pengőt, Geller Henrik műszerész 25 éves házassági évfordulója alkalmából 5 pengőt, Villanymalom 25 kilogramm lisztet, Baumhorn Béla sütőmester 10 kilogramm lisztet, és özv. Baranyai Imréné egy pár fiúcsizmát adományoztak. Halasi Hírlap A Stefánia karácsonyi ünnepségei. A tejkonyhán naponta 14—16 gyermeknek adnak teljes napi táplálékot. 430 csecsemőt és kisdedet ruház fel a Stefánia. Séta a krisztkindlik körül — Filléres ajándékokat hoz idén a halasiak Jézuskája... A szegényeknek, a kevésbé tehetőseknek a mai világban akkor sincs módjuk, hogy egyszeregy esztendőben, karácsonykor új ruhával lássák el magukat és családjukat. Gyermekjátékok mesebirodalma ... Jellemző a mai világra, hogy a legnagyobb keletje a tankoknak van ... Szép sikere volt a cserkészek ruhagyűjtésének... Szombaton húsz diákcserkész járta 6 kocsival a várost... 92 vegyes cipőt, 87 férfiruhát, 82 férfifehérneműt, 82 női fehérneműt, 149 darab gyermekruházati tárgyat, 56 vegyes ruhaneműt és 33,80 pengőt gyűjtöttek össze, melynek zsibpiaci értéke 7—800 pengő. Kecskeméti Közlöny A HONSZ kecskeméti csoportja idén is megrendezi karácsonyi segélyakcióját, és több mint 300 segélyre szoruló hadirokkantat, özvegyet és árvát lát el természetbeni adománnyal. A belterületiek fejenként 1 kilogramm zsírzsalonnát, 1 kilogramm húst, 1 mázsa tüzelőt kapnak. Bugacmonostoron és Lakiteleken készpénzben osztják ki a segélyt, mintegy 1300 pengőt... Az első telt ház tegnap volt színházunkban, de csak azért, kolci autóbusz végállomásánál várják és figyeljék Sípost. Legyenek rajta! Váltott követéssel! — És ha nem Miskolcra megy? — kérdezte Liszkai. — Akkor én itt úgyis szemmel tartom ... Pálos újra nekiindult a lépcsőknek. Sipos közben már kiért a parkba és Évát kereste. A lány egy kerti széken ült. s a verseskötetet olvasgatta. Amikor meglátta az elegánsan öltözött Sípost, megrökönyödött. — Felmentem a törülközőért, s lejöttem gálába öltözve — vágta magát vigyázzba Sipos, mert látta a lány arcán, hogy nem érti, mi történt. — Be kell mennem Miskolcra, kaptam egy értesítést, hogy pénzem jött, és csak személyesen vehetem át a főpostán... — Miért nem küldték ki, ide a szállóba? Micsoda butaság ez, ezért bemenni Miskolcra? — Az apám küldte, s az öreg nagyon garasos ember, mindig attól fél, hogy elvész egy forint. Az a legbiztosabb, fiam, mondta, ha a postán veszed át. A kihordóra nem szabad pénzt bízni, így oktatott... Most azmert a direktor rengeteg ingyenjegyet adott ki a színházba járási kedv előmozdítására... A „mindenki karácsonyfája” sok városban varázsolta elő az idén is a meghitt otthon boldog nyugalmát, és sugározta szét gyertyáinak fényével a jótékonyság áldott melegét. Örömet adott az elesetteknek, jóleső ajándékot, darab kalácsot, azoknak, akiket a nélkülözés sivár szigetére sodort az élet tengerének félelmetesen tomboló vihara ... Késő éjjeli vendégként egy toprongyos fiatalember jött be a rendőrségre. — Nincs se lakásom — se foglalkozásom, tessék lecsukni — mondta az ügyeletesnek. Három nap óta kóborol a városban a 25 éves fiatalember. Munkanélküli napszámos. Teljesítették kérését, őrizetbe vették és haza- toloncolják... Számtalan panasz érkezik hozzánk, hogy a zálogház nagyobb tárgyakat (családi bútorokat, iparosok készítményeit, motorbicikliket, varrógépeket) nem tud bevenni. Az a sok ezer kecskeméti ember, akinek végső mentsvára a zálogház, joggal kérheti, hogy az idők követelményeihez simulóan tegyen eleget a zálogház a hivatásának. Az apró kis csomagok, ruhadarabok már bent vannak... A zálogház évi forgalma 40 ezer tétel körül mozog. Nem kell kommentár a harmincéves újságok híreihez. A néhány idézettel az volt a célunk, hogy a békét sugárzó karácsonyfa gyertyafényei mögött néhány pillanatra megjelenjen emlékeztetőül a' múlt. .. fán mehetek be Miskolcra — magyarázta Sipoe, s megfogta a lány kezét, hogy felsegítse a székről. — Délben visszajövök. Megcsókolhatlak? Nem lát senki, — Tudod, mit? Menjünk be együtt! Itt a kocsi, úgy könyörögtem el a bátyámtól, és még nem is használtuk ... Beviszlek, aztán egyúttal megmutatom a várost is... Úgyis be akartál menni... — Inkább holnap vagy holnapután ... Jó? Olyan meleg van ma ... Meg aztán most már átöltöztem, és ebben a ruhában megsülök délutánig. Beszaladok a postára, s a következő busz- szal jövök is vissza. — Hát akkor nem nézzük meg a várost, csak beviszlek és visz- szahozlak — erősködött Éva. — Ahhoz neked is át kéne öltöznöd ... S tudom, hogy milyen sokáig öltöznek a nők ... — Miért ne mehetnék sortban? Bent maradok a kocsiban. — Ne akaratoskodj... Mondom, hogy jövök nemsokára vissza. A lány elhallgatott. Látta, hogy a férfi egyedül akar bemenni a városba, s nyilván valami oka van erre. Biztosan nőTöbben figyelmeztettek Kalocsán. „Esténként nem tanácsos végigmenni az Állami Fiúnevelő Intézet előtt. A növendékek a járókelőkre köpködnek, viselkedésük ellen számtalanszor merült fel kifogás. Tűrhetetlen az ottani állapot.” Ezekre a megjegyzésekre gondoltam, mikor beléptem az intézet kapuján. Jogos-e a lakosság felháborodása, vagy alaptalan a vádaskodás? Bonyolult kérdés, amelyre választ adni a körülmények alapos ismerete nélkül egykönnyen nem is lehet. Igaz, hogy a panaszosok példákkal indokolják kijelentéseiket. De vajon hányán tudják, vagy veszik számításba azt, hogy milyen sérült lelkű, összekuszált sorsú, kedvezőtlen élettapasztalatokkal rendelkező gyerekek élnek a zárt ajtók mögött? Bár az intézet inkább barátságos kollégiumra, mint a múltbeli hírhedt „javítóra” emlékeztet, 12—16 éves lakói között jócskán akadnak büntetett elő- életűek. A 175 fiú közül 69 bírósági ítélet alapján került ide, a többi állami gondozott. Helyesebben olyan 14 éven aluli kiskorú, aki tetteiért még nem büntethető. Jó pár 14—15 éves fiú nem tud ími-olvasni, 60 százalékuk pedig gyenge idegalkatú, ami legtöbbször csak hónapok múlva derül ki. Járjuk a villanyfényes folyosókat. A rendre ügyelő naposok udvarias köszöntéssel adják meg a vendégnek kijáró tiszteletet. A VIl/Á-ban szorgos munka folyik. A másnapi számtanleckével birkóznak a tanulók. Az osztályok közötti tanulmányi versenyben első helyet értek el — 4,64-es a tanulmányi átlaguk — és elsőbbségüket továbbra is ügy... Csalódott volna az őszinteségében? Olyan lenne ő is, mint a többiek? Nem, ez kizárt dolog ... Hát mindegy, ha nem akarja, nem akarja... Majd kifaggatja ő este, miért ment egyedül... Sipos szájon csókolta, átölelte, aztán elrohant. — Sietek vissza — kiáltotta, amikor már jó húsz méterre lehetett a lánytól. Eltűnt a bokrok között. Két percig sem tartott, amíg kiért az autóbuszmegállóhoz, de mintha teljesen kicserélték volna. A bokrokban ugyanis felhúzta arcára a finom gumirozású, parókára szerelt, tökéletes maszkot. Kis tükörben megigazította, s a következő pillanatban már egy teljesen idegen arcú fiatalember szállt fel a buszra, amelyen csak néhányan ültek, s így kényelmesen utazhatott... 16. Az autóbusz a Tanácsháza téren állt meg. Sipos leszállt, néhány pillanatig tájékozódott. Nem ismerte a várost, csak térképről. A térkép viszont mindig egészen más tájékozódási képességet követel. mint a valóság. Térképen szeretnék megtartani. Csillog a szemük, ahogy erről beszélnek. Éppen olyanok, mint a koruk- beli „rendes” 13—14 évesek. Miért kerültek ide, és egyáltalán a rossz útra? Elég csak belelapozni a nyilvántartási lapokba, máris sok minden kiderül. A 15 éves M. L. ma érkezett, miről árulkodnak az adatai? Apja tbc-s, súlyos alkoholista, anyja nem törődött vele A magára hagyott fiú a környékbeli „galeri” hatása alá került, ötször ismételte a harmadik osztályt, s ennél tovább nem is jutott. Többszörös lopás vádjával került a fiatalkorúak bírósága elé és onnan az intézetbe. Mit ír róla a pszichológus: „Nem őszinte, állandóan szerepet játszik. Dolgozik, míg érdeke ezt kívánia, de kitartása nincs. Művelődési vágya hiányzik, érzelmi világa sivár, kötődni nem tud. Mindez az elhanyagolt, hiányos nevelés következménye.” És folytathatnánk. T. S. anyja külföldön él. onnan látja el ..hasznos tanácsokkal” a fiát. A levelezés következménye? A csendes, szorgalmas T. S. hihetetlenül megváltozott. Mostohája szerint: „Arcrándulás nélkül hazudik, szemtelen. Bolondok háza lett az otthonom, attól félek, válás lesz a vége.” Ki a bűnös? A felelőtlen anya. aki először elhagyta, maid helvtelen útmutatásokkal vezette tévútra a fiát. — Senki sem születik bűnözőnek — ez Marczinka László igazgató véleménye is. — Módszeres neveléssel a legmeeátal- kodottabb gyerek is formálható. De ez nemcsak tőlünk függ. Mi foglalkozunk a gyerekek átalakításával. de ki foglalkozik a szülőkkel’ Egy év után visszamegy szülei mellé és folytatta előző életmódiát. A gyámüevi hatóságok kötelessége tenne felkeresni az intézetből kikeriilte- ket, de ez ritkán fordul elő. A társadalmi szervek naevobb segítségére volna szükség, felügyelettel nedig megbízhatnának nvugdíias pedagógusokat is. Továbbá nem ártana a gyerekeket figyelmesebben osztályozni. elkülöníteni. Más intézetbe küldeni a többszörösen biinte- tptteket. a gyenge ideerendsze- rfleket és a mée rendes magatartási!. de veszélyeztetett környezetben élő gyerekeket. Egyrészt a fenti panaszoknak tulajdonítható, hogy sok a visszaeső. A jelenlegi létszám 25 százaléka másodszor. 10 százaléka, harmadszor került vissza az inaz utcák összezsugorodnak, csak a fontosabb középületeket jelzik, míg a valóságban egy-egy jellegzetesebb ház, park, forgalmasabb utca szerint tájékozódik az ember. Az autóbusz végállomása támpontot adhatott volna, de neki a Nagyáruházát kellett megkeresnie. Sehogy sem tudott eligazodni, ezért aztán megállított egy fiatal nőt, hogy mutassa meg neki az utat. — Az első utcán balra lemegy, aztán a második utcán jobbra, s kijut a Széchenyi utcára. Ott a Nagyáruház. Sipos megköszönte a felvilágosítást, és sietős léptekkel át- mnt a parkon. Útközben többször hátranézett, megfigyelte a túloldalt is, hogy nem követi-e valaki. De csak néhányan jöt- tek-mentek, akikben Sipos nem gyanított nyomozókat. Átment a Sötét kapu alatt. Gyorsan kiért a Széchenyi ut cára. Itt már könnyen megtalálta a Nagyáruházát. A forgalom is nagyobb volt erre. Sokasával jöttek-mentek az emberek. s az úttest közepén — ugyanolyan sárga villamos csilingelt. min* Budapesten. (Folytatjuk.) tézetbe. Többet tehetnének értük a pedagógusok is, hiszen 24 közül 12 kizárólag neveléssel foglalkozik. Legutóbb két nevelő kapott megrovást, egyet pedig elbocsátottak, mert megverték a gyerekeket. Jó néhány szakkör — amely a gyakorlati oktatás mellett a munkára nevelés célravezető eszközét jelenthetné — nem működik megfelelően. Mint kitudódott, a szakkörvezető tanár nem kap ezért külön honoráriumot. Az iskola tanulmányi átlaga alacsony — 2,94, és széteső az úttörőcsapat munkája is. — Új nevelési módszerekre lenne szükség — mondja az igazgató —, és az időnk is kevés. A hozzánk érkezőkről ritkán küldenek pszichológiai jelentést, a megfigyelés pedig több hónapot vesz igénybe. Javasoltam, hogy állítsanak fel egy bűnöző fiatalkorúakat kivizsgáló lélektani laboratóriumot, ahonnét alapos ideg-, gyermekorvosi, gyógypedagógiai, pszichológiai, képesség és ösztönalkat-vizsgá- lat után kerülnének a gyerekek az intézet közösségébe. Eddig még nem történt semmiféle intézkedés a minisztérium részéről. Feltehetően anyagi nehézségbe sem ütközne a javaslat, hiszen az intézet felügyeleti szerve, a Művelődésügyi Minisztérium ifjúsági és gyermekvédelmi osztálya igazán nem mondható szűkmarkúnak. Az intézet költségvetése tavaly 4 800 000 forint volt, az idei sem sokkal kevesebb. Az ellátás jó, az épületet most tatarozták, központi fűtés van, és rengeteg — vita tárgyát képező — terem. Egyrészt ennek is köszönhető az évek óta tartó eVentét a város és az intézet között. A városi tanácson elmondták, hogy míg Kalocsa oktatásügyi helyiséggondokkal küzd, a kétemeletes nevelőintézet — bár 1950-ben ugyanekkora létszámmal egy épületszárnyban működött — azóta három szárnyra terjeszkedett. — Az is helytelen — vélte Balogh János, a városi tanács vb művelődési csoportjának gazdasági felügyelője, — hogy a minisztérium jóvoltából „területenkívüliséget” élveznek, senkinek nincs beleszólási joga a dolgaikba. A minisztériumból pedig csak akkor jön valaki, ha már komoly bajok vannak. Kinek van igaza? Nehéz eldönteni. Való igaz, hogy az intézet — anélkül, hogy a gyerekek elhelyezésének rovására menne — néhány teremről könnyűszerrel le tudna mondani. Aztán megfontolás tárgyát képezhetné, hogy nevelőintézetnek nem volna-e alkalmasabb egy nagy térséggel körülvett épület, a város kellős közepén minden munka- és mozgási lehetőséget nélkülöző mostani helyüknél? Végül is nem ártana viták és észrevételek helyett cselekedni, rendet teremteni. A zúgolódó kalocsaiak gondoljanak arra, hogy nem javíthatatlan gonosztevőkkel állnak szemben, hanem olyan gyerekekkel, akik nem ismerik a rendezett családi életet, a szülői szeretet emberformáló erejét. Ennek pótlására részben a társadalomnak kell vállalkoznia, a múltból ma is visszakísértő előítélet helyett. A minisztérium pedig tarthatna egy alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatot, esetleg a megyei, valamint a városi tanács szakértőinek bevonásával. A vizsgálat nemcsak tisztázná a helyiségekkel kapcsolatos nézet- eltéréseket, hanem elősegítené az egész nevelőintézeti rendszer megreformálását, hatékonyabbá tételét. Vagy a züllés útjára tért, de társadalmunk, a becsületes élet számára még megmenthető gyerekek jövője nem ér meg annyi fáradságot? V. Zs. K. M. Min csodálkozol, végre valaki, aki ért a könyveléshez! Endrődi István rajza.
