Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-20 / 297. szám

1963. december 20, péntek 5. oldal A KÖNVV JÓ BARÁT Elég sokat töprengtünk ré­gebben Fekete Dezsővel, a bács­almási Vörösmarty Könyvtár vezetőjével afelett, hogy miért olyan kevés az olvasó az isko­lai tanulók között. Iskolás rit­kán fordult meg a könyvtárban, leszámítva azt a néhány rajon­gót, amilyen mindenütt akad. A töprengés azonban keveset segített és Fekete Dezső szemre­hányásai sem növelték az ol­vasólétszámot. Meg kellett ta­lálnunk a helyes módszereket ahhoz, hogy felkeltsük az érdek­lődést a könyvtár iránt. Hasznosnak bizonyult ebben a tekintetben a könyvtár házilag szerkesztett tájékoztatója, amely jól elrendezetten, tárgyanként és témakörönként segít a vá­logatásban az érdeklődőknek. De még ennél is többet hasz­nált az ügynek az, hogy a pe­dagógusok ma már tudatosan és szervezetten támogatják a könyvtár munká­ját, nevelik olvasóvá tanítvá­nyaikat. Először természetesen a már addig is meglevő kis „magra”, a régi olvasók csoportjára tá­maszkodtak. Köréjük azután egyre többen gyűltek. Kiss Pál, Várfalvai Csaba szinte naponta ott található a könyvtárban. Alighanem nagy részük van abban, hogy a VIII/b tanulói elhatározták: önállóan, saját elgondolásaik szerint készülnek fel egy Móra Ferenc életéről és munkásságáról megtartandó előr adásra, azután, hogy az isko­lában befejezték magyar iroda­lomból ezt az anyagrészt. A tervhez az egész osztály csat­lakozott. Az előadásra meghívták az iskola igazgatóját, az osztály- főnököt és természetesen a szak­tanárt, Bácsalmási Istvánnét is. A nevelők nem akartak hinni a szemüknek, amikor még azo­kat a tanulókat is ott látták a szereplők között, akik azelőtt legszívesebben mindenféle mun­kából, közös vállalásból, ren­dezvényből kimaradtak. . A legszebb pedig az, hogy ez a kezdet nem maradt folytatás nélkül. Most a VH/a osztály tanulói készülnek előadást tartani Köl­csey Ferencről. Az úttörők ötlete nyomán szü­letett meg a nemrégiben lezaj­lott Vörösmarty emlékünnepség is, sf költő születésének évfor­dulóján. Itt már természetesen nem nélkülözhették a nevelők segítségét, hiszen olyan műsort állítottak össze, amellyel kiáll- hattak a nagy nyilvánosság, a község egész lakossága elé. Ezen a napon az úttörők dísz­őrséget álltak a Vörösmarty szobornál, azután az irodalmi szakkör tartott emlékműsort a költő munkásságáról és életmű­véről, és kiállítást rendeztek, amelyet december közepéig igen sokan megnéztek. A kiállítás, az ünnepség a község valameny- nyi kultúrmunkását megmoz­gatta, • segítettek a könyvtár dolgozói és a művelődési ház vezetősége is. Ilyen körülmények között ter­mészetes, hogy növekszik a könyvtári olvasók száma. A ta­nulók ma már tudják, mennyi érdekes, szép olvasnivalót talál­nak ott, és hogy érdemes ellá­togatni oda időnként, mert gaz­dagabb, változatosabb az anyag, mint az iskolai könyvtárban, s legfőképpen hogy az olvasás öröm, a könyv jó barát. Lassan ott tartunk, hogy ki­csi a könyvtár helyisége. Kü­lönösen mióta otthont kaptak benne a helytörténészek, az iro­dalmi szakkör tagjai, valamint az úttörő-expedicióban részt­vevő kutató őrsök is. Ez azon­ban mégiscsak örömtelibb gond, mint a korábbi, amikor még arról vitatkoztunk, hogy miért járnak olyan kevesen a könyvtárba. Molnár József Kecskeméti vásár — Amerikában <jj szobrok készülnek Búza Barna szobrászművész műtermé­ben Komlón, a Zobák aknai művelődési ház előtt állítják majd fel a művész „Zenélő fiatalok” című kútszobrát. A két méter 20 centiméteres nagyságú ezüsttel borított alumínium szobor tervek szerint 1964. tavaszára készül el. A képen: A „Zenélő fiatalok” gipszalakja. (MTI Foto Bojár Sándor felvétele.) HANGJÁT jól ismerik a rá­dióhallgatók. Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió népszerű bemon­dója most a betű nyelvén szólal meg, hogy beszámoljon ameri­kai útjának egy kedves élmé­nyéről, a Kecskeméti vásárról. Pár hónapja járt Amerikában, felkereste az Akronban élő ma­gyarokat. akik kitörő örömmel, nagy szeretettel fógadták. írá­sa — a kinti magyarság életé­nek egy színes epizódja — bi­zonysága annak, hogy az „óha­za” utáni vágyakozást a távol­ság és az idő sem tudja elhal­ványítani. BIZONYÁRA sokan csodál­koznak az olvasók közül, akik a címet olvassák: valóban létezik ilyen? Kecskeméti vásár — Amerikában?... Pedig így igaz. Évtizedek óta kedves szokása az ohiói Akronban élő magya­roknak, hogy minden évben a város egyik hangulatos, szép he­lyén kétnapos összejövetelt — vásárt — rendeznek. Van ilyen­kor tánc, zene, műsor, eszem- iszom, a késő éjszakába nyúlik a vigalom. Alkalom ez arra is, hogy az ismerősök, rokonok, ba­rátok egymással találkozzanak, megbeszéljék az élet és a maguk dolgait. Természetesen a fiatalokat itt is leginkább a mulatság érdek­li. Az idősebbek inkább a néző szerepét vállalják és legtöbbet időznek a hazai ízeket árasztó paprikás csirke, sült kolbász és omlós fánk körül. Egyben azon­ban közös az érdeklődésük: az óhazára, vagy ahogy ők mond­ják az — ó-country-ra — em­lékeznek meghatottam A vásárokat évről évre az ak- roni Magyarház rendezi. Régi hagyomány, hogy a vásárt min­den évben más-más magyar vá­rosról nevezik el. Az idei — sorrendben a negyvenegyedik — Kecskeméti vásár nevet kapta. A szeptember első két nap­ján rendezett nagyszabású ösz- szejövetelt hetekre szóló lázas készülődés előzte meg. Kijelöl­ték a vásár tisztikarát, amely a munkálatokat irányította, az ön­kéntes jelentkezőket pedig kü­lönféle feladatokkal bízták meg Az asszonyok és lányok a kony­ha körül és a babasátorban te­vékenykedtek, ahol nemcsak ba­bákat, hanem mindenféle vá­sárfiát és jobbnál-jobb sütemé­nyeket lehetett vásárolni., A fér­fiak végezték a munka nehezét, a sátorverést, ök álltak az ital- pultok mögött és árusították a belépőket is. A verőfényes szép időnek kü­lönösképpen örült mindenki, mivel a vásár sikere a jó időn is múlik. Bevételéből gazdálko­dik jövőre az akroni Magyar­ház. Szerencsére az idei ősz pa­naszra egyáltalán nem adott okot. MEGHÍVÓ ! FIGYELEM! FIGYELEM! SZEPTEMBER 1-ÉN ÉS 2 AN egész nap Kecskeméti Vásár I e a z z TOMS1K PARKBAN í* 619-es ut mentén, Barberton közelében/ MŰSORON« MÁTÉ JENŐ énekes, hollywoodi magyar filmcsillag PALASICSNÉ, MAJOROS ILONKA Clevelandiról TOKAY TANCZENEKAR CIGÁNYZENE TÁNC-CSOPORTOK FINOMABBNÁL FINOMABB MAOYAR ÉTELEK. ITALOK! SZÉPSÉGVERSENY SOK • SOK SZÓRAKOZÁSI LEHETŐSÉG, MAGYAR BABÁK. MÉZESKALÁCS. KÉZIMUNKA. RUHA- VERSENY. SORSOLÁS. nyerhető? mozigép. ébresztöoras radio, er. KÉSZLET BELÉPTIDÍJ: * 1.00 MAGYARRUHAS ASSZONYOK ÉS LEÁNYOK NEM FIZETNEK 8ELÉPTIDIJAT' A KECSKEMÉTI VASÁR A2 év legnagyobb eseménye! LEGYÜNK OTT MINDANNYIAN! Mindenkit szeretettel hiv: A RENDEZŐSÉG Pintér^ Szótár: ^UJUStUt 37. Annyira elmerülten figyelt a partra, hogy észre sem vette, amint a nyelvével a szájába húzta bajuszát... Nem volt szándékában ilyen korán reggel kiülni a kertbe, a hallba akart menni, de a folyo­són, a lépcsőház kanyarulatá­ban egy aiakjpt látott elsuhanni. Csak a hátát és a kezében tar­tott holmikat látta. Nem tudta megítélni, ki lehet az. Utána sietett. De a hallban már ott ültek a juhászok, akik — szin­te érthetetlen módon — kora reggeltől késő estig ott pipáz- gattak. Megállították Pálost, és gyufát kértek tőle, mert a büfé még nem nyitott ki Ezzel időt vesztett, és mire kiért a hátsó ajtón a parkba, már nem látta a fürdőruhás embert. Lassan már egy órája, hogy itt ül, a kerti pádon. Csend ho­nol még a völgyben, nem veri fel a szokásos reggeli zaj, a te­jesautó, a kenyeres, a konyhai személyzet... Az egyik bokor megrezzent. Pálos felemelte könyvét, s úgy tertt, mintha o'vasna De a sze­me sarkából figyelte a bokrot. Először oev fejet látott, armnt óvatosan kibújt a levelek kö­zül, és körülnézett. Az őrnagy most már nem lepődött meg, amikor a bokrok között Kovács igazgatót ismerte fel. Kovács hirtelen visszarántotta fejét, amikor a könyvébe merülő ze­netanárt észrevette. Egy dara­big ismét mozdulatlanul álltak a levelek, aztán az épület sar­kánál, ahol a vadrózsabokrokat szabályosan nyírt bukszusok váltották fel, ismét előtűnt az üdülő igazgatójának meztelen felsőteste. Pálos féloldalt ült, s az igazgató úgy vélhette, hogy a zenetanár itt már nem láthat­ja őt. Hirtelen felpattant, s a hóna alá csap>ott békafelszere­léssel benyargalt az egyik kis­ajtón. Vajon mit kereshetett Ko­vács igazgató ilyen korán reg­gel a tónál? Fürd ott? Akkor miért bújkál? Pálos felállt, s odament a bokrokhoz. A tüskék bizonyára összeszaggatják majd a ruhá­ját, de meg kell néznie, hol járt Kovács, és mit csinálhatott. Lehasalt, és átkúszott a rózsa­bokrok között. A meredek pa^t alatt a víz jó három méter mélységben csillogott. Semmi gyanúsat nem talált, pedig min­dent átkutatott. Már éppen in­dult volna vissza, amikor ész­revette, hogy nem messze tőle a sziklás partfalon egy keskeny nyílás tátong. Akkora volt mind­össze, ‘mint egy jókora lábas. Felnőtt ember csak nagyon ne­hezen tudhat rajta bejutni, de meg kell próbálnia, meg kell néznie, mi van odabenn... — Azonnal ledobálta magáról ru­háit, aztán alsónadrágban le­ereszkedett a kiálló, éles szik­lafalon. Nagy keservesen be­bújt a nyíláson. Odabent sötét volt. Pálos érez­te, hogy a barlang hirtelen mé­lyül, és nincs lejárata. Csak lét­rával lehet lejutni, gondolta. De amíg létrát szerez, már a fél üdülő tudni fogja, hogy ő itt járt... Lesz, ami lesz, be­mászik. Óvatosan kúszott egyre beljebb, vigyázott, hogy fel ne sértsék az éles kövek, ám egy sziklaél mégis felkarcolta a há­tát Feljajdult, de nem állt meg. Aztán megcsúszott, és zuhanni kezdett a sötét üregbe. Oly hir­telen történt mindez, hogy fel sem tudta fogni, mennyi ideig zuhanhatott. Szerencsére azon­ban a barlang mélyén víz volt. Nagy loccsanassal ért a barlan­gi tóba. Alámerült, de gyorsan feljött a víz színére. Élesen ha­sított bele a fájdalom: a víz marta a hátán a nyílt sebet. öt-hat méter mélyen lehetett a nyílástól. Talpa nem ért ta­lajt. A kis nyíláson át beáram­ló világosság gyenge fényénél ki tudta venni, hogy egy bar­langrendszer első üregébe zu­hant. Aztán, amint hozzászokott szeme a sötétséghez, felfedezte, hogy a sziklafalon lépcső vezet fel a keskeny nyíláshoz. Meg­örült ennek a felfedezésnek ... Csuromvizesen mászott ki. Sen­ki sem tartózkodott a közelben. Nem tehetett mást, felhúzta in­gét. s mezítláb, vizes alsónad­rágban gyorsan megkerülte a rózsabokrokat, aztán a gyep>en át rohant a bejárathoz. Ebben a pillanatban lépett ki a haliból Sípos és Éva. A lá­nyon sort volt és ingblúz. A ke­zében könyv. Sípos szintén rö­vid nadrágban és szandálban. Meglepődve torpantak meg. Kü­lönösen az tűnt fel nekik, hogy a tanár úr alsónadrágban für- dött... — Ilyen korán? — szólalt meg enyhe éllel Sip>os. — Fiatal koromban sokat fü­rediem meztelenül korán reg­gel, s most ki akartam próbál­ni, de belecsúsztam a tóba. al­sónadrágban ... — magyarázko­dott nevetve Pálos. De elég kényszeredett lehetett a moso­lya, mert Sipos szemében vala­mi különös fény villant. Csak nem fogott gyanút az ügynök? Még csak az kell, hogy éppen ő rontsa el a dolgokat... Átkozta magát ezért a baklövé­sért. Mint egy kíváncsi kölyök bement a barlangba, világos nappal. S ha már így tett, miért nem öltözött fel utána? Elemi hiba! Kezdők is okosabbak... (Folytatjuk.) ízelítő a Kecskeméti vásár dús programjából. Az ottani újság, az Akroni Magyar Hírlap tette közzé ezt a sok szórakozási le­hetőséget ígérő meghívót. A TOMSIK-park bejáratánál díszkapu várta az érkezőket, rajta a felirat: Kecskeméti vá­sár. Százával, ezrével érkeztek a magyarok és ezen a két na­pon testben ugyan Akronban, lélekben viszont a hírős, messzi alföldi városban — Kecskemé­ten jártak ... BÖZSÖNY FERENC jó ízlés nevében Tudott dolog, hogy — bár egyre kisebb mértékben — még mindig akadnak bajok a közízlés sokat hangoztatott fej­letlensége körül. A hibákat számtalanszor ostoroztuk, bírál­tuk, sokan úgy is vélték, hogy ez teljesen hiábavaló. A hitet­leneknek még sem lett igazuk. Egyre több helyen ismerték fel a művészi ismeretek terjesztésé­nek szükségességét. Kalocsa 1963'64-es művelődési tervében például az ízlésfejlesztés külön, hatalmas fejezetet kapott. A kalocsaiak előbbre szeret­nének lépni és éppen ezért fel­adatul tűzték ki többek között képzőmúvészkörük továbbfej­lesztését, erősítését, kiállítások rendezését. Az esztétikai neve­lés érdekében a művelődési dol­gozók a kereskedelmi felügyelő­vel együtt rendszeresen ellenőr­zik a vásárokat, piacokat, és megszüntetik a giccsek árusítá­sát. A népművelési ház dolgozói­nak bevonásával népi díszítő­művész szakkört szerveznek a művelődési házban, átalakítják, tartalmasabbá teszik a külön­féle csoportok szervezeti életét. A kiragadott példák csak a művészeti nevelést elősegítő feladatok egy részét képezik. De, mint csepp a tengerben, mu­tatják Kalocsa művelődési dol­gozóinak lelkes igyekezetét, akik a jó ízlés, a művészet nevében harcot indítottak a tiidationsáfc maradiság, a giccsek ellen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents