Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-19 / 296. szám

1963. december 19. csütörtök S. oldal Katymári gondok „Kinőtte* a község a kúltúr- otthont — 176 ülőhely 4000 la­kosnak — Mi legyen a követke­ző láncszem? Ezelőtt 37 esztendővel építet­ték fel Katymáron a környék legszebb kulturházát. Akkori­ban tökéletesen megfelelt ren­deltetésének, ám 37 év sok idő, ezalatt Katymáron is megnöve­kedtek az igények. Mindez a la­kosság életszínvonalának emel­kedésével magyarázható, és olyan alapvető társadalmi válto­zással, mint a katymári paraszt­ság szövetkezetbe való tömörü­lése. Nemcsak az anyagi, hanem a szellemi, a kulturális igények is ugrásszerűen megnövekedtek a községben. Mondhatom, a katymáriak éppúgy mint sok más kisebb-nagyobb község la­kói, szintén megszerették, igény­lik a kultúrát, a szépet és a jót. Bizonyítja ezt az is, hogy a köz­ségben állandó színjátszó- és tánccsoport, valamint egy fel­nőtt férfi énekkar működik. E csoportok részt vesznek a járási, a megyei kulturális bemutató­kon, versenyeken, s nem egy dí­jat hoztak már haza. Ax is bebizonyosodott vi­szont, hogy ha vidéki, vagy bu­dapesti együttesek vendégszere­peinek Katymáron, a mindössze 176 ülőhelyes művelődési otthon kicsinek bizonyul. A napokban a KISZ Központi Művészegyüt­tese — ezen belül a híres Rajkó zenekar — szerepelt Katymáron. Hiába akarták a művelődési ott­honban sokan megtekinteni a műsort, egyszerűen kívül reked­tek, nem fértek be. A különféle színtársulatok nem tudják vál­lalni Katymáron a fellépést a művelődési otthon színpadának és nézőterének kicsinysége miatt. Vagyis: az egykor megfelelő kultúrházat „kinőtte" a falu. Színvonala, befogadóképessége eltörpül a környék községeinek művelődési házai mellett, s ez a körülmény egyáltalán nem se­gíti a községben pártunk és kor­mányunk művelődési politikájú nak sikeres végrehajtását... A I Őrsé" vezetői, a megyei, a járási vezetőszervek és a he­lyi lakosság támogatásával már most meg kell tegyék az előké­születeket annak érdekében, hogy a vízmű építésének befeje­zése után egy olyan művelődési kombinátot kapjon Katymár, amely képes kielégíteni a köz­ség lakosságának mindinkább fejlődő, szélesedő kulturális igényeit. Vinkó Sándor Milyen filmeket láthatunk a télen? A hideg idők beálltával ész­revehetően növekszik az érdek­lődés a filmszínházak iránt. A mozik pedig, felkészülve a for­galomra, változatos műsorral gondoskodnak arról, hogy a kö­zönség jól érezze magát. Máris vetítik a moszkvai filmfesztivá­lon kitüntetett Epekedő szerel­mes című filmburlesziket, mely­nek írója, rendezője és fősze­replője Pierre Etaix. Kecskemé­ten a héten mutatták be A szél- hámosnö című új magyar fil­met, rövidesen láthatjuk Mi­chael Kakoyannis görög rende­ző kiemelkedő alkotását, az Elektrát, amelynek címszere­pét a tehetséges Ir§ne Papas alakítja megrázóan, és a Méh- királynő című olasz filmet, fő­szerepben Marina Vladyval. Ugyancsak a decemberi mű­sorban szerepel még a Szüle­tési bizonyítvány című lengyel, A hosszútávfutó magányossága című angol film és Andzrej Wajda eddig csak a filmmúzeu­mokban vetített filmje, a Hamu és gyémánt. A januári program szintén színesnek, tartalmasnak ígérke­zik. A hónap elején mutatják be a Zola-regényböl készült francia—magyar koprodukciós filmet, a Cerminalt, amelyet Yves Allegret rendezett és fő­szereplői: Jean Soréi, Claude Brasseur, Bemard Blier, Pécsi Sándor, Krencsey Mariann és Makláry Zoltán Műsorra tűzik négy neves olasz rendező film­jét, a Boccaccio 70-et, fősze­repekben Anita Ekberggel és Sbphia Lorennel. Január köze­pétől vetítik a Thorndike házas­pár Lenin-díjjal kitüntetett két­részes filmalkotását, Az orosz csódát, a tv nagy sikerű film­jét, a Honfoglalást és a Haty- tyúdal című új magyar filmet. A felújítások között szerepel a Háború és béke című ameri­kai és A félelem bére című francia film, amelynek főszere­pében Yves Montand-t láthat­ja viszont a mozik közönsége. mérők a hónapok, az évek. —• mint napok, vagy az órák... Tudja, csak azért mondom ezt, mert én fiatal koromban há­romszor is nagyot csalódtam, és azt hittem, hogy sohasem fogom kiheverni. S akkor megfogad­tam magamban, hogy ahol te­hetem, óvom ismerőseimet olyan lépésektől, amelyek buktatók­hoz vezethetnek... — Miért tetsziK Ilyen messze­menő következtetéseket levon­ni? Hol vezetne ez a friss kap­csolat buktatóhoz? Nem mon­dom. bennem is felötlött már, hogy túlnő majd ez az ismeret­ség a két héten ... De őbenne is. Egyszerű, rendes fiú. Olyan őszinte, hogy ritkán találkozik az ember ilyennel... Jó ember­ismerő vagyok, gyorsan meg tu­dom ítélni, hogy őszinte-e va­laki. S nekem valami azt súgja belül, ő az... — Lehet... De hát maga még olyan fiatal, hol szerzett ilyen' emberismeretet huszonhárom éves korára? Ugye, annyi? — Igen. Honnan tudja? — Jelen voltam, amikor ki­találtatta vele a korát. — Ja persze... — mondta Éva, és gyorsabb tempóra kész­tette a zenetanárt. — Ilyen korban az ember örülhet, ha önmagát alaposan meg tudja ismerni... Már eh­hez is nagy tehetség kell! Higy- gye el nekem, a legnehezebb dolog a világon az emberisme­ret. Mások bensőjébe látni, gon­dolataikat kiolvasni, érzéseik­kel, vágyaikkal megismerkedni, érzékeny pontjaikat kitapinta­ni, cselekedeteik mozgató rugóit ki kutatni... Nagyon nehéz. — Ezt elismerem ... De, aki nemcsak géppel dolgozik vagy holt anyaggal, hanem emberek­kel is, mint például én, az szert tehet emberismeretre. Nem? Körülöttük jókedvű emberek táncoltak, viccelődtek, szórakoz­tak, ők pedig az emberismeret­ről filozofálgattak. — Hiszen még csak most ke­rült ki az egyetemről... Majd harminc év múlva esetleg el­mondhatja magáról, hogy né­hány embert közelebbről meg­ismert, de teljes bátorsággal ak­kor sem állíthatja, hogy min­denkit ismer a környezetében. Nincs két egyforma ember, leg­feljebb az egy-egy típusba tar­tozók néhány vonása lehet azo­nos. De hány vonás jellemzi az embert, az egy embert? Hiszen még a festő is ezer és ezer ecsetvonást húz, amíg megmin­táz valakit. Pedig mindössze csak a képét, s néhány alapvető tulajdonságát kell vászonra vin­nie. Hol van még akkor az em­ber gyermekkora, ifjúsága, első házas évei, a munkája, a szóra­kozása, az érzelmi világa, egy­szóval egész bensője? — Milyen pompásan levezet­te... Én azért mégis állítom, hogy megismertem Tibort. Tu­dom, hogy még nem teljesen, de meg fogom ismerni... De men­A faluszélen megsűrűsödik a csend. Ránehezedik a mozdulat­lan vidékre az út mentén ágas­kodó kopott szélmalomra. A túl­só oldalon nádtetős, öreg ház, küszöbe előtt mogorva házőrző hasal. Az eget kémleli, ásít. A vakító hófehérre meszelt falon lángvörös paprikafűzérek öle­lésében márványtábla: „Ebben a házban töltötte sok szép nap­ját és írta sok szép versét Jó­zsef Attila, a nagy magyar köl­tő.” A végtelen égbolttal taka­rózó őszi táj zsongó verssorok­ról álmodik: ködik a Vasas Ktsz munkásaka­démiájának második évfolyama is. Sikerült egy-két tsz érdek­lődését annyira felkeltenünk, hogy az általuk fizetett összeg­ből a tsz-akadémiák egyes elő­adásaira már megyei és fővá­rosi előadókat hívhatunk. Az első év nehéz volt. Az em­berek féltek az előadásoktól. Aztán az előadók türelmes munkájának következtében — akik öt emberrel is szívesen el­beszélgettek — felengedett a tartózkodó hangulat. A község­től 13 kilométernyire fekvő Ba­A ház, amelyben József Attila gyakran időzött. „Avas szalonnán élt, mint az idő. Telt-múlt naponta, sárgán gördülő; szalmát számolt, vagy nézte az eget, a csillagokban szíve zizegett.” Harmincnégy éve írta ezt a versét a költő, aki sokat és szí­vesen időzött szabadszállási ro­konainál. Az Alföld, amelyről így szólt egy másik versében: „Magyar Alföld — gond a domb­ja, temploma cövek” — azóta na­gyot változott. Az idő nem állt meg, az évek nem nyargaltak át nyomtalanul Szabadszállás felett. Az eredményekről büsz­kén ad számot Jánosi István pedagógus: — Három éve sorozatban, körforgásszerűen tartjuk az is­meretterjesztő előadásokat. — mondja. — Ez azt jelenti, hogy minden előadást a külterületen, tanyaközpontokban is megtar­tunk. Legkedveltebb a nők és a szülők akadémiája, de jól mű­lázspusztán például ma már ösz- szejönnek hetvenen is. A ta nácsnak semmilyen járműve nincs, s az autótulajdonosok időt, fáradságot és benzint nem kímélve sárban, hóban hordják az előadókat a távoli határré­szekre. Előfordul, hogy egy este 84 kilométert tesz meg a sze­mélygépkocsi. Jó volna bizony ha a megyei tanács legalább egy Pannóniát adna és az autó­soknak elszámolna 1,30 forintot kilométerenkint. Hiszen a közös ség érdekében végzik ezt a „kul- túrfuvarozást”. 1961 őszén alakult meg az ön­álló, községi TIT-csoport. Nem lett igazuk azoknak, akik elle­nezték létrejöttét. A 22 előadó tavaly 72 előadást tartott, az idén 75-re kaptak engedélyt, de tervükben 88 szerepel. A felté­telek biztosítottak, a falu értei miségére — a fiatal pedagógu sok kivételével — bátran lehet számítani. Eredményesen mű­ködik mintegy 80 hallgatóval a dolgozók általános iskolája, 60­jiink is vissza az asztalhoz, mert már egészen szomorú. — Ahogy parancsolja. Éva! — mondta Pálos, és visszavezette a lányt Siposhoz. Egy fél konyakot, a kezében egyensúlyozva Liszkai is oda­ment hozzájuk. Az őrnagy azonban nem ült le, hanem elbúcsúzott, és fel­ment a szobájába. Évát csak most öntötte el a foiTÓság. Milyen különös dolgo­kat mondott neki ez a kedves tanárember. Persze nincs igaza, nyilván az ő fiatal éveiben más morálra tanították az embere­ket. Mi oka lehetne Ferenczi Éva mérnöknek, hogy ne higy- gyen ebben az emberben? A szerelemben persze vigyázni kell, mert a férfiak gyakran tör­nek könnyű sikerekre. De Ti­bor nem ilyen. Szegény néha olyan szomorú. Másszor meg úgy örül, mint egy gyerek. — Mennyivel más az idősebb kor­osztály, mint a mai fiatalok ... Q, aki eddig csak egyszer volt szerelmes, de akkor oly nagyot csalódott, hogy utána csupán a tanulás, a mozgalmi munka ér­dekelte ... Most viszont egysze­rűen kívánja a fiú közelségét... — Min gondolkodik a kislány — zavarta meg ábrándozásában Sípos, s megfogta a lány kezét. Éva ránézett. — Ó. semmi semmi... A ze­nét hallgattam... — válaszolta zavartan. Liszkai 5 ' -vette a lány zavarát. Koccintottak és ittak. — Az előbb már úgy érez­tem, hogy megfordul körülöt­tem a terem, annyira be voltam csípve — mondta Liszkai, fiús fecsegéssel. — Ha a tanár elv- társ nem visz ki a levegőre, biztos, hogy bekövetkezik a baj Nem vagyok hozzászokva ... — Pedig ilyen korban kell ed- zenie magát az embernek — biztatta az egyetemistát Sipos. — Jobban mennek a vizsgák — tette hozzá nevetve. A táncparketten már egyre kevesebben járták. Jó néhányan felmentek a szobájukba. Sípos­nak és Évának azonban nem volt kedve elmozdulni az asz­taltól. Fogták egymás kezét, és hallgattak. Liszkai érezte, hogy fölösle­ges harmadik, ezért felállt, s elment a bárpulthoz. Az ismerkedési est a késő éj­szakába nyúlt. XV. A hegyek mögül előkandikáló kora reggeli nap már kint ta­lálta Pálost a szabadban. A szál­ló mögötti kis réten, egy kerti pádon ült, és valamit erősen figyelt. Mindössze száz méterre lehetett a tó partjától, de a vi zet nem láthatta, mert eltakar­ták a gondozatlan, vadul nőtt rózsabokrok. Lábait keresztbe rakta, nyitott könyv hevert mel­lette — egyszóval tökéletes ké­pét adta a korán reggel ébredő, álmatlansága miatt unatkozó öregúmak. (Folytatjuk.) nal a kihelyezett mezőgazdasagi technikum. Az analfabétizmus teljes felszámolását is tervbe vették. Egy fekete ruhás asszony az ifjúságvédelmi bizottság munkáját ismerteti: — Rendszeresen ellenőrizzük a mozikat, szórakozóhelyeket, felkeressük a családokat. A mo­zival sok bajunk volt, sajnos, jó néhány szülő nem törődik az­zal, hogy a gyerek korának megfelelő filmet nézzen meg. Különös gondot fordítunk az is­kolából sokat mulasztó, csavar­gó, elhanyagolt gyerekekre, fi­gyelmeztetjük a szülőket, s ha mindez nem vezet eredményre, javasoljuk az állami gondozás­ba vételüket. A cigánytelepen élő családo­kat is patronálják és sikerült el­érni, hogy nagy részük már ál­landó munkát vállalt. Vélemé­nyük szerint igazi megoldást csak a telep felszámolása jelen­tené. Ha a házhelyrendezési terv elkészül, akkor talán erre is sor kerül. A családok építke­zési kedvét mi sem bizonyítja szebben, mint az, hogy nem egy közülük takarékbetét-könyvvel rendelkezik. Szabadszálláson kétségkívül mutatkoznak a fejlődés jelei. Üj mozi, fürdő létesült, népsze­rűek a művelődési otthon ren­dezvényei, de ez még koránt­sem jelenti azt, hogy nincs több tenni vagy javítani való. A la­kosság régi vágya a szálloda és az áruház, valamint a művelő­dési otthon munkáját zavaró fmsz-vendéglő más helyre való áthelyezése. — A balázsi lakosság pedig — szól közbe Andrási Ferenc, a községi tanács vb-elnöke — filmet kér. A községtől elzárva 800 család él ott és jobb filmek esetén a tsz vontatóval hordja be a népet. De hát erre nem le­het mindig számítani. Szeret­nék, ha a művelődési autó nem­csak könyvet kölcsönözne, ha­nem filmet is vetítene. Megér­demelnék. Aztán itt van a falu szélén a József Attila ház!... Nem kis dolog, hogy ehhez a földhöz József Attila emléke ta­pad — neves kutatók, írók és költők is jártak itt — továbbá Petőfié. A temetőben Prielle Kornélia nyugszik, Petőfi egyik szerelme. — Bánt bennünket — mond­ják elkomoruló tekintettel —, hogy József Attila emlékének mindössze a könyvtárban egy sarkot szentelhetünk. Pénzünk nincs — a KÖFA vízműre van leterhelve — de társadalmi munkára szívesen vállalkozunk. A megyei tanács és az illeté­kes központi szervek is segít­hetnének, hogy a József Attila házból múzeum legyen, amely­nek már a költő nővére is aján­lott fel eredeti anyagokat. Jö­vőre társadalmi munkával sze­retnénk egy Petőfi-múzeumot építeni. Helyesebben tájjelegű múzeum lenne, mivel ott kap­nának helyet a község értékes táreyi emlékei. Szabadszállás hagyományai gazdagok. Kiskun község volt. s a ládafiákban még fellelhetők a régi kiskun viseletek, haszná­lati eszközök. És most jelenükre büszkén szeretnék megóvni azt, ami nemes és becsültre méltó a múltból is. A feladatok sür­getők. Az idő kereke gyorsan forog. Bár ilyen gyorsan kap­nának közséaszépítő terveikhez megértő, hatékony támogatást... Vadas Zsuzsa Húszezer forintos életbiztosítási kötvény az év első újszülöttjének Az Állami Biztosító az 19í évi első budapesti és vidéki ú szülöttének ismét 20 000—20 0( forintos életbiztosítási kötvén; ajándékoz. Az elsőséget £ Egészségügyi Minisztériumá kapott adatok alapján döntik e Ha a véletlen úgy hozza, hog azonos időpontban több gyei mek születik, sorsolással dönti: el, ki lesz a szerencsés. FOROG AZ IDÓ KEREKE...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents