Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-03 / 282. szám
BL Mal AZ Ol KÖNYVTARBAN Csupa szín, csupa fény a du- navecsei járási könyvtár új olvasóterme. Néhány hónapig bizony igen mostoha körülmények között húzták meg magukat a könyvtár dolgozói és az olvasók a községi művelődési házban — de most úgy érzik: megérte. Amióta elkészült az átépítés, és megkapták a vadonatúj berendezést, azóta szívesen járnák ide az olvasók. Gyakran csupán egy kis beszélgetésre is benéznek, vagy azért, hogy böngészgessenek, lapozgassanak a folyóiratokban. Afféle szórakozóhelynek, klubnak számít ma már Dunavecsén a könyvtár. Képünk is egy ilyen mozgalmas órában készült. Míg Borbély Lajosné könyvtáros a sarokban segít válogatni egy látogatónak, a másik régi olvasó, ifjú Szőllősi Antainé (bal oldalt) maga szedegeti elő a könyveket a polcokról. Fia pedig az előtérben álló asztalnál olvas, úgy várja, hogy összegyűljön a szokásos testes csomag. SzemKárolyi Mihály Kecskeméten Írók, politikusok, történészek mind gyakrabban foglalkoznak Károlyi Mihály alakjával, élet- útjával. A közelmúltban avatták fel emléktábláját, nyitották meg a küzdelmeit bemutató kiállítást. Egy szerény adattal szeretnénk mi is teljesebbé tenni az országos kutatások révén kirajzolódó képet: 1912. június 14-én, pénteken járt Kecskeméten. „Az autóból a mai politikai élet egyik legjelentékenyebb és legérdemesebb fér- fia, gróf Károlyi Mihály ugrott ki, aki az utóbbi időben a legradikálisabb politika, az átalakulás és az új Magyarország híve.” — írta a helyi munkáslap. A Magyar Alföld munkatársának kérdéseire elmondta, hogy „Kecskemét polgárságának is be kell állni minél hamarabb a harcos táborba. Nép- gyűlést kell tartani. Erre én magam is lejönnék, a legnagyobb örömmel”. Ennek a látogatásnak az eseményei is jelzik, hogy Károlyi Mihály minden alkalmat felhasznált a forradalmi eszmék terjesztésére. Itt is „hosz- szán és reményteljesen beszélt a jövő küzdelmeiről”. mel láthatóan egyikük sem igyekszik. Hogyne éreznék magukat jól ilyen környezetben! Bár a beköltözés óta ismét több a munkája, nagyobb kedvvel végzi Vasberényi Géza bácsi is, az olvasószolgálat idős Tóth Sándor felvételek dolgozója, ö csak délutánonként jár be, már nyugdíjas, így félnapos kisegítő alkalmazott. Szűkszavúan annyit mond, amikor kérdezzük: — Ilyen helyen szívesen dolgozik az ember. nézett a fülkébe. Bővebb személyleírást nem tudott adni a szalmakalaposról. Néhány perc múlva azonban látott egy másik utast is, aki ugyanabban az irányban ment el a fülkéje előtt, mint a szalmakalapos. A hozzávetőleges azonosítás azt mutatta, hogy ez Kemecsei őrnagy volt. A csoport egyeztette az időpontokat, és kiderült, hogy a gyilkosság valóban körülbelül akkor történt. A férfi vallomása alapján már feltételezhető, hogy mások is látták a szalmakalapost... A jelek szerint Fecske körül is összezárult a gyűrű, s ami a legfontosabb, hatásosan. Pálos őrnagy még reggel szigorúan meghagyta embereinek, hogy egy pillanatra se hagyják magára az ügynököt. Követte őt fiatalember és idős rakodómunkás, háziasszony és udvarlójával csivitelő kislány, tehát az egész „kelléktárat” bevetették. Pálos azonban nem volt az az ember, aki már a kezdeti sikereken fellelkesül. Jól tudta, hogy nagyon fárasztó, nagyon szívós munkára lesz még szükség az egész hálózat felderítéséhez ... — Pillanatnyilag hol tartózkodik Fecske? — kérdezte az őrnagy. — Tíz perccel ezelőtt a Keleti pályaudvar várócsarnokában volt: ott ül. amióta az antikváriumból eljött — válaszolta Kazán százados. Csomagjai? — Még nem vette ki a megőrzőből ... — No, nézzük, mit találtak a bőröndökben? — Mindent soroljak el, őrnagy elvtárs? — kérdezte Kazán. — Ha úgy gondolja, százados elvtárs, hogy az egyik felét elhagyhatja, ám hagyja el — válaszolta nem minden él nélkül az őrnagy. Rágyújtott, megpödörte bajuszát, és figyelmesen hallgatta Kazán beszámolóját. — Dupla fenekű bőrönd, dupla, nagyon ügyesen álcázott oldalfalakkal. Alul három miniatűr adó-vevőkészülék. Középható sugarú, azt hiszem, hogy inkább csak hálózati érintkezésre alkalmas. Ugyanitt egy zsebben hordható lángvágó, ez nagy teljesítményű, valamint egy jelzés nélküli, közönséges harmincötös pisztoly. Ezenkívül két maszk, nagyon érdekes mindkettő: a bőr színével azonos, az arccsontokat deformálja. Azt hiszem tökéletesen el- változtatja az embert... Aztán borítékok, üres lapokkal. Vegy- vizsgálatra sajnos, nem volt idő. — Remélem, nem nyúltak hozzá? — szólt közbe Pálos. — Gumikesztyűben, őrnagy elvtárs ... Találtunk a bőröndben négy kisebb üveget, húsz köbcentisek lehetnek, s a jelek szerint mindegyikben másmás vegytinta van ... A bőrönd felső részében háromszázezer forint, harminc kötegben... És egy túristabotnak kiképzett géppisztoly ... Mozgolódás támadt az asztál körül: nagy hal futott a hálóba, ha ilyen hatalmas összeggel szerelték fel. — Meg a fehérneműje és két öltöny ruha. Megítélésem szerint — folytatta Kazán — a ruhákat az összekötőtől kapta. Magyar gyártmány mindegyik. A hátán hozott fémtokba nem fért volna bele ennyi minden... De hát ezt megtudjuk később... A bőrönd oldalaiban tíz-tíz kis üvegfiolára leltünk. Valószínű, folyadék van bennük ... — Micsoda — dőlt előre az őrnagy. — Lefényképezték? — Igen, őrnagy elvtárs.... Lehozassam? — Azonnal! Kiszóltak a titkárnőnek. Kazán pedig folytatta: — A másik bőröndben közönséges használati cikkeket találtunk. Meg két normál fényképezőgépet, illetve az egyikbe miniatűr magnetofon-készüléket szereltek. És két zseblámpát, melyek közül az egyik nem világít ... — Nocsak! Technikai oktatásra kell járnia Kazán elvtárs! Csak nem gondolja, hogy rossz zseblámpával engedik útnak az ügynöküket? Nem hallott még az infravörös fényű lámpáról? Beszélgetés a filmről Hitler élete IZGALMAS, a szemtanút és az utókort egyaránt érdeklő témához nyúlt Paul Rotha angol publicista, amikor eredeti amatőr felvételekből, régi híradók és titkos levéltári tekercsek anyagából összeállította Hitler élete — című dokumentumfilmjét. A cím ugyan megtévesztő, hiszen Paul Rotha nem Hitler magánéletének belső intimitásait szellőztette meg, hanem ennél sokkal többre vállalkozott. Egy nyomozó mindenre fényt derítő kíváncsiságával követte és az éles szemű művész nagyítóüvegén keresztül vizsgálja az I. világháború utáni korszak eseményeit, amelyek lehetővé tették, hogy a „cseh káplár” szürke figurája véres kezű diktátor rangjára emelkedhetett. Sokan feltették akkor is, azóta is a kérdést. Mivel magyarázható, hogy Németország sőt a világ számos országa is — vakon behódolt a hatalmi tébolyban szenvedő, gátlástalan náci vezér előtt? Egyes nyugati pszichológusok és egyéb „szakértők” nagyon is átlátszó és egyoldalú okfejtései szerint kizárólag Hitler személyének, véletlen szerepének tulajdoníthatók a fasizmus bűnei. A Hitler élete pontosan ennek az ellenkezőjéről győz meg. amikor történelmi sorrendben végigmozgatja azokat a rugókat, amelyek magasba lendítették Hitlert, s karrierjével párhuzamosan megindították a náci gépezetet. Világosan kitűnik, hogy a „Führer” nem személyes adottságainak és nem is a véletlennek köszönheti a történelemben betöltött gyászos szerepét. A KISKALIBERŰ bandafőnök — mint azt a róla készített felvételek is hűen tükrözik — se túlságosam nagy ésszel, se bátorsággal, mégcsak jó ízléssel sem rendelkezett. Viszont, ahogy a bevezetőben mondják róla: ..Sokféle arca volt, mindig olyan, amilyenre éppen szüksége volt.” És Németország akkori helyzete kedvezett Hitler gyorsan színt- és arcotváltó képességeinek. A forrongó, elégedetlenkedő tömegek veszélyt jelentettek a monopoltőke számára. Hogy a nyugalom helyreálljon bevetettek hát egy „vezért”, aki aztán zavaros, de annál harsányabban hangoztatott demagógiával, hamisítatlan náci pompával ámította és némította el az embereket. A Wagnert imádó, ízléstelen római és teuton utánzatú dekorációval hivalkodó kispolgár, háttérben meghúzódó urainak hathatós közreműködésével szabadította ki a palackból a fasizmus szellemét. Sötét korszak köszöntött az emberiségre. Pusztulásra volt ítélve minden, — amerre csak náci csizmák alatt dongott a föld. Mikor aztán ütött Hitler világuralmi terveinek végórája, silány jelleméhez méltó megoldást választotta — öngyilkossággal menekült a felelősségre vonás elől. ENNYI a film, amely őszintén, becsületes eszközökkel ábrázolja a történelem leggyászosabb korszakát. Igaz, túlságosan nem mélyed el az összefüggések még sokoldalúbb megvilágításában, de ha figyelembe vesszük, hogy Nyugat-Németországban készült, akkor ez is szép eredménynek mondható. Mert azzal, hogy egy milliók életébe kerülő hazugságról rántja le a leplet, egyben óva inti, figyelmezteti is a világot: Nehogy megismétlődjék ez a mindannyiunk számára megrendítő tanulságot jelentő szörnyű tragédia. V. Zs. Egy hét Mostanában igazán nem panaszkodhatnak a kecskemétiek: majd minden napra „jut” színvonalas népművelési rendezvény. Vegyük példának ezt a hetet: Tegnap, hétfőn fiatal kecskeméti zenetanárok mutatkoztak be a Művészklub által szervezett koncerten. (Novemberben öt hangverseny volt a megye- székhelyen.) Ma a modern svájci drámaírókkal ismerkedPensze, hogy nem világít... No, halljuk, mi van még abban a bőröndben... — Elnézést, őrnagy elvtárs, de én ismerem az infravörös fényű lámpát, ez azonban nem az. Ez egy közönséges zseblámpa, nincs rajta semmiféle hátsó kis nyílás, normális elem van benne. Persze, biztosain van valami speciális célja... — Majd meglátjuk, Kazán elvtárs, lehet, hogy igaza van, de most halljuk Mesterházi elvtársat az antikváriumról... Á, már itt is vannak a fényképek. .. Adja csak ide, elvtársnő — szólt oda a titkárnőnek Pálos. Rápillantott az egyik képre, amely valóságos nagyságban mutatta az üvegfiolákat. Elgondolkodott. .. — Vigyázzanak, elvtársak, a Fecskénél ugyanolyan vegyi pisztoly van, mint amilyennel Kemecsei őrnagyot meggyilkolták. Feltehetően hangtalan, ezért különös óvatosságra van szükség. Fecske életére egyelőre vigyáznunk kell, ha azt akarjuk, hogy eljussunk az oroszlánbarlangba. Halljuk tehát. Mesterházi elv- társ... — Ügy követtük Fecskét, ahogyan megbeszéltük. Am amikor ráfütyült a rendőr, egy kicsit megijedtem, hogy a közlekedés szent nevében még elrontják a dolgunkat. (Folytatjuk.) hetnek meg az érdeklődők a művelődési ház Rákóczi út 1. alatti termében. Szerdán este 6 órakor érdekes előadás hangzik el a városi pártbizottság emeleti nagytermében a Szabadegyetem filozófiai tagozata keretében. Ugyanaznap, délután 5 órakor fővárosi írók ismerkednek a kecskeméti olvasókkal. A találkozóra a városi tanácsház klubszobájában kerül sor. Csütörtökön a Szabadegyetem művészeti tagozatán dr. Halász László A művészeti hatáskeltés lélektana címmel ismerteti kutatásai eredményét. Másnap a Katona József Színház Priestley színművét mutatja be. Hétszáz fiatal pedig az ifjúsági hangversenysorozat II. estjében gyönyörködhet. A Filmbarátok Köre „Színész avat filmet” ciklusában másfélezer néző az Ismeretlen imádó című alkotás megtekintésével fejleszti esztétikai érzékét. Vasárnap délelőtt 10 órakor „ünnepük” az ötvenéves Városi Mozit. A műsorban 1963-ban gyártott filmszkeccs és kiállítás is szerepel. Befejezésül megjegyezzük, hogy a felsorolásban nem törekedtünk a teljességre .:; 'Ifabb sof’dusokat találtak Szikáncson Vasárnap dr. Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató helyettese, Csanda Ferenc mérnök és Zala vári Tibor technikus öt órán át kutatott elektronikus föld alatti kutatóműszerrel Szikáncson, ahol nemrég Jozo Erzsébet rábukkant a híres aranyleletre. Az idő rövidsége miatt a területnek csak egy részét pásztázhatták végig, mégis a műszer mutatója 14 alkalommal lengett ki, és az ásók nyomán 14 újabb solidus fordult ki a földből. Elhatározták a kutatás folytatását.
