Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-18 / 295. szám
HH53. december 18, szerda 5. oldal Kamatoztatjuk-e a szülők áldozatkészségét az iskolákban? Várkonyi Margit, a Népszava 1963. október 23-i számában arról ír, hogy több iskola kirándulások szervezésével, drága egyenruhával terheli a szülőket és sok más vonatkozásban is feleslegesen növeli a szülők kiadásait. Vártuk, hogy nálunk illetékesebbek foglaljanak állás a cikk egy részében mutatkozó helytelen szemlélettel szemben. Reméltük azért is. mert az újságcikkek tartalma félhivatalos jelleggel átmegy a köztudatba. A cikkíró az érem nem is olyan nagyon árnyékos oldalát festi a valóságnál sötétebbre és egy szóval sem említi, hogy közoktatásunk ingyenessé tételével azért mennyi terhet vett már le kormányunk a szülők válláról. A cikkíró szerint az iskolák költségesen és szervezetlenül, drága autóbuszon és nem olcsó vonaton az ország távoli vidékeire viszik el a tanulókat, „így kerülnek azután a nógrádi gyerekek Pécsre,... vagy szegedi középiskolások Tokajba”. Továbbá „teljesen a pedagógusok vagy szülői munkaközösségek ötletére van bízva, mikor, hová mennek az iskolás csoportok”. Nem vitatható, hogy az „Ismerd meg hazádat!” mozgalom és elv igen helyes. Haladó követelmény, hogy a tanuló egész hazáját ismerje meg, minden évben más tájat, más városokat, ipartelepeket. A nógrádi gyerek igenis lássa meg a fejlődő Pécset, a szegedi pedig ismerje meg Tokajt és a Mátrát, de jusson el Sopronba is! Nem nevelünk többé olyan embert, aki falujából sem tette ki a lábát. sokat még olcsóbbá kellene tennie. A kirándulások lebonyolítása.— a cikkíró szerinti ötlet- szerűség vádjával szemben — csak pontos szervezéssel és előzetes tervezéssel oldható meg. Az aránylag kevés szállás — és férőhely arra kényszeríti a nevelőt, hogy hónapokkal előre gondoskodjék a kirándulás sikerének feltételeiről. Hogy mikor és hova megy az iskolai csoport, azt nyilvánvalóan a jövőben is csak a nevelő és az iskola dönti el. Központi programirányítás helytelen lenne és meg sem oldható. Ahogyan a dolgozók sem mehetnek el egyszerre üdülni, úgy a sok iskolának is különböző időpontban kell a lehetőségeket kihasználnia. Nem tapasztaltuk, hogy a szülők a kirándulások költsége miatt panaszkodtak volna. De arról sincs tudomásunk, hogy az egyenruhát, sapkát és jelvényt helytelenítették volna, az árát sokallnák. A cikkben említett „négyfajta matrózblúz” előírása nyilvánvalóan elítélendő túlzás. Az egyenruha megvételét a szülők nem is iskolai kiadásnak tekintik, hanem egyszerűen ruházati kérdésnek. Hiszen ha nem egyenruhát, akkor mást kell vásárolniuk. A szülő szívesen veszi meg alkalmi és ünnepi ruhának az egyenruhát, mert ezáltal éppen a még drágább alkalma ruha vásárlásától mentesül. Még ballagási ruha gondjai sincsenek! A szülő így is támogatja az iskolának az egyöntetűségre és a jó fellépésre való törekvését ünnepélyeken, kivonulásokon, rendezvényeken, az iskolai bálon, ballagáson. Amellett az iskola az egyenruhával is nevel, és az a nevelés a társadalomra is kihat. A munkaköpennyel — ismét csak a szülőkön kívánunk segíteni, igaz „ezt szintén nem lehet fillérekért megvásárolni”. Ennek a bevezetését a szülők örömmel és megértéssel fogadták, a munkaköpeny bármilyen régi és viselt ruhát eltakar. Így kívánjuk elkerülni a „divatbemutatókat” az iskolában. És ez sikerült is. Az egyenkabát viselésének gondolata elszigetelt, egyéni ötlet lehet; a nevelők többsége nem gondol ennek a bevezeté- sére^és nem is javasolja. Államunk sokat áldoz a fiatalokra. A tankönyvek, a füzetek, az egyenruha, a sapka és a jelvény megvételével, és a kirándulás költségeinek megtérítésével valóban a szülőnek hozzá kell járulnia gyermeke neveléséhez. Itt jegyzem meg, hogy a kirándulást csak ajánljuk, de nem tesszük kötelezővé. A szülők viszont ezt az áldozatot tapasztalataink szerint szívesen vállalják. SCHWALM PÁL Kodály Zoltán 81. születésnapját ünnepelték Kecskeméten Iskolánkból a 'Bajai Frankel Leó Gimnáziumból eddig száz tanulót babonázott meg a viharzó Keleti-tenger varázsa, és Drezdában, Meissenben, Stral- sundban és Wittenbergben szélesült látóköre, bővült tudása. Ne legyünk kerékkötők ebben, hanem keressük a szülőket sem nagyon terhelő megoldásokat a mozgalom jobb kibontakozásához. Mennyivel előbbre vannak naár e tekintetben például az NDK-ban! öt nyáron át tapasztaltam, hogy minden tanulót minden nyáron utaztatnak. A rostocki gyereket a Sächsische- Schweizba viszik nevelői; — a drezdai tanuló pedig a tenger partján edzi tüdejét. Ez a jövő és követendő út majd nálunk is. Négynapos országjárás — ha sokat kívánunk nyújtani — csak autóbuszon bonyolítható le, vonaton nem. A MÄVAUT igazgatóságának az ilyen kirándulágyon fáradt volt már, pihennie kellett. Ezért választottuk az augusztust. — Eleve ide akarta küldeni, Lillafüredre? — Nem, nem ide, hanem a Balatonra... De már olyan későn döntöttünk, hogy máshová kaptunk beutalót. — Tudták mások is, hogy Lillafüredre megy Éva? — A környezetünk tudta ... Éva munkahelvén is, nálunk is tudták... Most hol van a húgom? — Odafönn táncol az ügynökkel ... — Örnagv elvtárs, segítsen, hogy hazavihessem ... Szörnyű még rágondolni is, hogy ki kell ábrándulnia ... Ismerem a húgomat, tudom, hogy még sohasem volt szerelmes ... Nem tehetiük ezt vele! — fogta kö- nyörgőre Ferenczi. — Hiába, a sors ígv hozta ... Semmiképpen sem lehet! A sors, vagv inkább ... — Hát ez rettenetes! Az őrnagy hallgatott, de őszintén együtt érzett Ferenczi századossal. — InMbb e-7í>n törjük a fejünket, hogy tudnánk ezt a A Kecskemét Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és az Óvónőképző Intézet ünnepséget rendezett Kodály Zoltán 81. születésnapja tiszteletére hétfőn este 6 órakor az Óvónőképző Intézet dísztermében. A bensőséges hangulatú ünnepségen Fábián Pál kandidátus „Nyelvművelésünk és Kodály Zoltán” címmel tartott értékes előadást. Ezután került sor a kecskeméti középiskolások szép magyar beszéd kiejtési versenyének városi döntőjére. A verseny elődöntőjét vasárnap tartották a leánykollégiumban és a házi versenyekkel együtt több mint 100 középiskolás tanuló versengett egymással az első helyekért. A sikerben jelentős része volt az iskolák magyar szakos tanárainak is, akik lelkesen támogatták a valóban dicséretes kezdeményezésért, amecsúnya és nagyon veszélyes históriát mielőbb lezárni, önnek feltétlenül segítenie kell nekünk. Pálos őrnagy fejtegetni kezdte terveit a honvédszázadosnak, Istvánfi pedig kiment Liszkai főhadnagyhoz, aki lassan már egy órája ácsorgott, nem messze a barlang nyílásától. Nekitámasztotta hátát a sziklafalnak, s szemmel tartotta a bejáratot. — Nncs semmi? — kérdezte a százados Liszkaitól. — Csönd van. — Tudja, hogy itt viperák is vannak? — Viperák? — rázkódott össze a fiatal főhadnagy. — Még egy tőr sincs nálunk, pedig csak azzal lehet védekezni ellenük... — Köszönöm szépen, ha a lábikrámba mar ... Jobb helyet is választhattunk volna a találkozóra ... — Nem mehetünk messzire, mert vissza kell térnünk, mielőtt még vége lenne a mulatságnak. — Hogv viselkedik a fickó? — kérdezte Istvánfi. — Sípos? Erősen udvarol.,, lyet a jövő évben még szélesebb alapokon kívánnak megrendezni. A versenyen kötelező olvasmányként Kodály Zoltán 1947- ben Kecskeméten, díszpolgárrá avatása alkalmával elmondott beszédének egy részlete szerepelt. A győztesek sorrendje a következő: 1. Forgách Ildikó (Bányai Júlia Gimnázium), 2. Juhász Mária (Óvónőképző Intézet,) 3. Pető László (Katona J. Gimnázium), 4. Czakó Klára (Bányai J. Gimn.), 5. Székely Adrien (Bányai J. Gimn.), 6. Káposztás János (Katona J. Gimn.). A kiejtési verseny után a Kecskeméti Óvónőképző Intézet tanárainak és művészeti csoportjainak műsora következett. Kodály Zoltán műveit tolmácsolták szépen, színvonalasan. Szerintem amióta megérkezett, tulajdonképpen még semmit sem csinált, csak a lányt ostromolta. Ügy látszik, ez erősen benne van a haditervükben . i. — Hallom, hogy a lány beleesett. — Ügy fest a dolog. Elhallgattak. Liszkai fáradt és álmos volt, pedig még csak két napja!... Mi lesz két hét múlva? De hát mit csináljon? Ö maga választotta ezt a hivatást, senki sem erőszakolta rá. Mindig nyomozó akart lenni, most aztán csinálhatja ... Igaz, hogy inkább testőr, mint nyomozó ezekben a napokban, de az is igaz, hogy sokat tanulhat Pálos őrnagytól. Komoly szaktudású ember ... Néha micsoda gondolatai vannak! Alig tudja követni. És micsoda szeme ... Olykor mintha csakugyan igazi zenetanár volna, úgy bele tudja magát élni a szerepébe. A hangjában is alig lehet felismerni az igazit... — Istvánfi elvtárs, kísérje vissza Ferenczi elvtársat — je- 'ent meg Pálos és Ferenczi a barlang bejáratában.— Mindent megbeszéltünk. .. Beszélgetés a filmről A szélhámosnő A vígjáték hálás műfaj, „behozza” a közönséget a moziba. Éppen ezért nem szabad visszaélni vele és a nézők bizalmával sem. Már pedig A szélhámosnő esetében pontosan ez történt. Kalmár László rendező a vígjátékkészítés „ősi” hagyományait ásta elő a rárakodott por- réteg alól és annyit újított csupán, hogy az egész ásatag törtécant ki kettesben vikendezni, mert tetszik neki a fiú. Szó sincs róla. Csak a házban lakó egyik családot akaria ily módon lakáshoz juttatni. önfeláldozása nem ismer határokat. És míg „közérdekű” kalandok sorozatába keveredik, a film alkotói mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák a hitetleneknek: a látszat csal. A lanetet modem miliőbe helyezte. Kérdés, mennyire hihető, életszerű ez a mai miliő: helyesebben a benne mozgó figurák? Különösen a főszereplő csinos kis fruska nemcsak feltűnően szép, hanem meghatóan jólelkű is. Időtöltésből és az idősebbek iránti szeretetből segít a jó öreg Mrázik bácsi gondjait megoldani, majd a köz érdekében kamatoztatja nem éppen megvetendő bájait. A most érettségizett szende és tisztaszívű leányzó csupán a mások iránti csillapíthatatlan szeretettől áthatva és kizárólag a segíteni akarás nemes szándékával kelleti magát és szédíti fáradhatatlanul a férfiakat. A szakállas autóvezetőt először önérzetes fiatalhoz méltóan huligánnak nevezi, majd beleül a kocsijába és hazaviteti magát. A tanács fiatal és jóképű osztályvezetőjével sem azért rucElváltak. Majd Pálos és Lisz- kai is visszaindult a szállóba. — Tegyen úgy, mintha ivott volna, s csak most józanodna... —■ szólt az őrnagy Liszkainak. — Majd azt fogjuk mondani, hogy egy kissé többet ivott a kelleténél, és kijöttünk levegőzni. — Értettem — válaszolt Lisz- kai. Odabenn még javában folyta mulatság. Pálos azonnal észrevette, hogy Éva már megihatott néhány konyakot, mert erősen csillognak a szemei, s tánc közben egészen odabújik Síposhoz... — Hát maguk meg hol csavarogtak? — kiáltott Éva incsel- kedően. — Velem már nem is táncol, tanár úr? Pálos nem akart visszakiáltani, hanem odament a lányhoz, s bizalmasan, de úgy, hogy Sipo6 is hallja, a fülébe súgta: — Miklós becsípett egy kicsit. Muszáj volt kiszellőztetni a fejét... Hiába, csak jó az öreg a háznál... — Mi is ittunk — válaszolta nevetve Éva, és rákarsitott Síposra. A férfi vadul magához szorította a lányt. Éva felszísz szent. (.Folytatjuk.) za erkölcsű szélhámosnő valójában szűzies lelkületű, szemérmes teremtés, aki vágyait, érzelmeit, szépségét minden mellékgondolat nélkül hajlandó embertársai szolgálatába állítani. Rossz tehát az, aki rosszra gondol és minden olyan megvesztegethető férfi dolgozó, aki az igéző formák láttán elveszti a fejét és egy kacér szépség kedvéért még hivatali őrhelyét, szép, tekintélyes íróasztalát is otthagyja, hogy élvezze az élet másfajta örömeit. Követ persze az dobjon rá, aki a helyében másként cselekedett volna, mert az ellenáll- hatalan főszereplő — Szilvássy Annamária — kiváló külső adottságokkal rendelkezik. Ennél többet nem is lehet a film javára elkönyvelni. Mert hiába fondorkodnak, csókolóznak, autót vezetnek, twistéinek — sőt még tanulnak is — a filmben szereplő „tipikusan” mai fiatalok, az egész édeskés zagyvasá- got nem tudjuk élettel megtölteni. A téma lehetőséget nyújtott volna életünk fonákságainak kacagtató és találó kifigurázására, de az alkotók nem éltek vele. így aztán nem csoda, hogy a mesterkélt történet kongó ürességét még az egyébként kitűnő szereplők: Nagy Attila, Kállay Ferenc, Sztankay István — igyekezete sem tudta feledtetni. Ismét egy vígjáték, amelyen többet lehet bosszankodni, mint nevetni. V. Zs. Bélyeggyűjtésfondorlatok A múlt század végén két angol bélyeggyűjtő hirdetést tett közzé az egyik legnépszerűbb angol újságban: „Jó családból származó, kétmillió font hozománnyal rendelkező 20 éves fiatal lány fiatalember ismeretségét keresi házasság céljából.” A világ minden tájáról több mint 30 000 válasz érkezett be. A két menyasszony így tett sze-rt a világ egyik ’epnpgyobb bélyeggyűjteményére. A szélhámosnő: Szilvássy Annamária.
