Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-18 / 295. szám
S. oIJM Ha már nincs legelő.. • Már belepte a hó a legelőket, a lucematáblákat, s a legtöbb helyütt felszántott kukoricaföldeket is. A szövetkezeti gazdaságok t állatállományának legeltetési lehetősége minimális, s az állatok etetése arra a takarmánykészletre van utalva, amit a gazdák a nyár és az ősz folyamán begyűjtötték. Lesz-e elég takarmány télire? >— kérdeztük néhány szövetkezeti gazdaságban. A tapasztalatok, a válaszok megnyugtatóak voltak, de nem kielégí- tőek. Azaz az átteleltetés problémája megoldott ugyan, a takarmányellátás azonban még korántsem érte el a megkívánt színvonalat. Silózott csöves kukorica Az ősszel négy hosszú árkot és egy betongödröt töltöttek meg silókukoricával a tiszakécs- kei Tiszagyöngye Tsz majorságában. Két és fél ezer köbméter takarmányt tartósítottak, ami bőven elegendő lesz a 250 szarvasmarha részére. — Silóztunk 50 köbméter csöves kukoricát is — jegyzi meg Dibusz Imre, a mezőgazdász. — Kísérletképpen. Ügy véljük, jó abraktakarmány lesz. Az történt ugyanis, hogy csövet hozott a silókukorica — teszi hozzá magyarázólag. Jó volt a tsz-ben a szénatermés is. Majdnem 200 hold rétet öntöztek, kétszer kaszáltak, s a szénából összesen 18 mázsa átlagtermést takarítottak be egy- egy holdról. Ezenkívül még van mintegy ezer mázsa lucernájuk. A korábbi évekhez képest az idén jóval több az abrak — de nem elegendő. Még vagy 15 vagon kellene. A tanulságot máris levonták, mégpedig oly módon, hogy terveik szerint jövőre a kukoricaterület kétharmadát öntözik, s a műtrágyát nagyobb mértékben használják fel. Változatos „menü“ — Háromszáz szarvasmarhát, ezer sertést, 1300 juhot és 24 lovat kell átteleltetnünk az A csordakutat is... A megszokottnál is nagyobb élénkség, sürgés-forgás tapasztalható, a fülöpszállási Szőlőskert Tsz-ben. Az irodákban, de kinn, a „területen” is. — Az egész év eredményeinek pontos számbavétele, a leltározás zajlik most — világosít fel bennünket Heincz György, a közös gazdaság elnöke. — Négy csoportban végzik a munkát, csoportonként ugyancsak négy személy bevonásával. Egy írnok, az ellenőrző bizottság egy tagja, és két „igazlátó” —. egy vezetőségi tag és egy szakértő, felelős vezető — gondoskodik róla, hogy valamennyi álló- és fogyóeszköz, no meg a források maradéktalanul felmérésre kerüljenek. Keménykötésű, tiszta pillantású parasztember lép az irodába. Jámbrik Sándor, az ellenőrző bizottság elnöke, ö a fő-fő „revizora” az év végi munkának. — Most jövök a csoportoktól. Megy minden, mint a karikacsapás. Még a csordakutat is felleltároztuk — mondja nevetve. Furcsán hangzik, de bizony, így kell ezt csinálni. A tsz kinti vagyonára is rákerül — ha nem is minden esetben a leltárjegy, de bizonyos megkülönböztető jelzés, ami tanúsítja. hogy a leltárban szerepel. November vége óta végzik feladatukat a leltározó csoportok. Jámbrik Sándor régi, gyakorlott ember ezen a posztón is: négy éve már, hogy ismétlődően megkapja ezt a megbízatást. Ilyenkor minden reggel kerékpárra ül, járja a környéket; váratlan, előre ki nem számítható időpontokban, „rajtaütésszerűen” jelenik meg a leltárfelvétel egy-egy színhelyén. Észrevételeket, megjegyzéseket tesz, s ha mindent rendben talál, ha a szúrópróba eredménye kielégíti, aláírása a leitárj egyre kerül. — December 31-ével zárul a leltár — mondja. — Ahogyan az ütemet figyelem, nem lesz semmi baj. Ezért egyébként én felelek. Szilveszterre pontot tesznek a Szőlőskert Tsz minden vagyontárgyát felölelő kimutatás végére. És Jámbrik Sándor lelkiismeretes ellenőrző munkája az egyik biztosítéka annak, hogy addig is rendben mennek majd a dolgok. J. T. idén — sorolja Deák Zoltán, a hartai Béke Tsz főagronó- musa. — Ezenkívül a télen szeretnénk meghizlalni 40 bikát is. Takarmány van elegendő. Kilencven vagon csöves kukorica, húsz vagon árpa, négy vagon zab, 1800 köbméter silótakarmány, négy vagon apróburgonya, ugyanennyi takarmányrépa, 16 vagon lucernaszéna, 10 vagon borsószalma, öt vagon réti széna áll rendelkezésükre. És amit szintén meg kell említenünk: az átadott tej után havonta 50—60 mázsa marhatápot, 342 vagon cukorrépa után répaszeletet kapnak, ezenkívül zabszalmával és kukoricaszárral is takarmányozbatnak. A „menü” tehát meglehetősen változatos. S az állattartásban, különösen a tejhozam megtartásában, sőt emelésében, ennek is nagy szerepe van. Rovátkák a kazlakon Elegendő silót tároltak a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ben is. — A szénát viszont jól be kell osztanunk — véli Nagy Antal főmezőgazdász. — Ezért a kazlakat rovátkákkal „felparcelláztuk”, annyi részre, ahány hónapig elegendőnek kell len- niök. Abrakból viszont mintegy 30 vagon hiány mutatkozik. Igaz, ezt már féJlg-meddig pótolták, oly módon hogy a gazdák részére kiosztott természetbeni prémiumot állami áron felvásárolták. Valójában az történt tehát, hogy a prémiumot pénzben fizették ki. Felmerül itt a közös érdekével jobban összehangolt jövedelemelosztás kérdése, de a kukorica termésátlaga növelésének a szükségessége is. Az utóbbival kapcsolatban azt tervezik a termelőszövetkezetben, hogy jövőre több mint félezer holdon vegyszeres gyomirtást alkalmaznak, s holdanként háromszáz kiló műtrágyát használnak fel. Ily módon a májusi morzsoltban számított átlagtermést előreláthatólag egy mázsával növelik. H. D. vv — Pajtás, mit szólnál, ha azt mondanám, hogy van egy újítási ötletem? S a kivitelezést hajlandó volnál-e megcsinálni? — Pár hónapja egy reggelen ezekkel a szavakkal köszöntött be Cs. Szabó Mihály, a közös gazdaság szőlészeti brigádjának vezetője az izsáki Sárfehér Tsz kovácsműhelyébe. Szavait Nagyapáti Ferenc műszaki csoport- vezetőhöz intézte. A megszólítottnak nem sok rábeszélés kellett. Maga is épp eleget törte már a fejét azon, ami — érthetően — elsősorban a brigádvezetőnek szúrt szemet, vagyis: hogyan lehetne a közös gazdaság 20 holdas szőlőiskolájában a vesszők felszedését gyorsabbá, könnyebbé, egyszerűbbé tenni. Eddig ugyanis a szőlővesszők gyökerét aláásták, ami meglehetősen haladatlan és kezdetleges munka volt. A tavaly kapott gépi segítség némi könnyebbséget eredményezett ugyan, még mindig nem jelentett azonban tökéletes megoldást; a lazított vesszők felszedése továbbra is jelentős fizikai erőfeszítéssel járt. A két újító összedugta hát fejét, s njeghányták-vetették elképzeléseiket. Nem volt könnyű feladat kiválasztani a sok ötlet közül a legmegfelelőbbet. Először csigasoros rendszer közbeiktatásával szándékoztak a kiszántott vesszőket a talajszintre juttatni. Aztán a kísérletek, a gyakorlati próbálkozások azt mutatták, hogy akad ennél kevésbé bonyolult, s amellett hasonlóképpen célravezető eljárás is. Mi most, egy csővázas szín oltalma alatt már az élénken csillogó, ügyes masinát látjuk: a gyökeresvessző-kiemelő ekét, amelyről az újítóktól megtudjuk, hogy a két gumikeréken gördülő eke Szuper Zetorral vontatható. A vízszintes elhelyezésű, V-alakú vágóéi mögé alkalmazott, 70 centiméter hosz- szú és fele olyan magas, 35 fokos szögben működő kiemelő szerkezet a legfontosabb alkatrész. Az említett vágóéi a talpgyökerek alatt fellazítja a talajt, a három, e célra szolgáló villa pedig kiemeli a vesszőt, oly módon, hogy azt mintegy 10 Újítók a „Sárfehérben" Ülést tartott az Országos Béketanács Kedden a Parlament vadásztermében kibővített ülést tartott az Orságos Béketanács. Szaka- sits Árpád, ap Országos Béketanács elnöke megnyitójában üdvözölte a megjelenteket, köztük az erre az alkalomra hazánkba érkezett külföldi vendégeket, majd méltatta a magyar békemozgalom másfél évtizedes útját. Ezután Dezséry László főtitkár számolt be a hatodik magyar békekongresszus óta végzett munkáról, s előterjesztette az 1964. évi munkaprogramot. oldalú felhasználáson, a piac szélesítésén munkálkodnak, hogy ezzel megalapozzák a gazdaságos, nagysorozatú gyártást. A traktorhoz különböző kiegészítő berendezéseket: rakodókanalat, földgyalut, utánakasztható útépítő berendezést, fadöntő és leközelítő csóróit szerkesztenek, s jövőre elkészítik a D—4K rakodó alapgép kísérleti példányát. A gazdaságos, nagysorozatú gyártáshoz ugyanis nem elég csupán a szériát megszervezni, már ma kell biztosítani öt-tíz évre előre a piacon a termék korszerűségével és sokoldalúságával az eladhatóságot. Az idén még csak 1400 D—4K készül, 1970-re pedig szeretnénk elérni a nyolc-tízezres szériát, később pedig a 18—20 ezer darabot Ez már világviszonylatban is nagysorozatnak számít, lehetővé teszi a legkorszerűbb módszerek, a célgépesítés, az automatizálás, a futószalagos szerelés, a teljesen mechani- zált folyamatos anyagmozgatás alkalmazását. Ki mint veti ágyát, úgy alusz- sza álmát — tartja a közmondás. Nos, az EMAG-gyár vezetőinek és munkásainak bizony lehettek nyugtalan éjszakai, mikor az idén meg kellett szüntetni az évtizedes kombájngyártást. Egyáltalán nem véletlen, hogy éppen a magyar kom- bánj hullott ki a nemzetközi munkamegosztás rostáján. Az EMAG-ban a konstrukciót nem fejlesztették megfelelően, a gyártmány műszaki teljesítménye elmaradt a követelményektől, bajok voltak a kombájn minőségével, üzembiztonságával is. Hazai kombájnosaink is mind a korszerűbb SZK—3-as gépre akartak ülni, és nem akadt gazdája az EMAG-masi- nának. Amíg a magyar B—62-es kombájnok átlagteljesítménye nem éri el egy idényben a 300 holdat, a szovjet gépek átlaga ennél lényegesen nagyobb, csúcsteljesítményük pedig 1000 holdnál is több. Mindezért persze igazságtalanság lenne csak az EMAG fejlesztőit és munkásait elmarasztalni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szovjet gyárban több mint 80 ezer, az EMAG-ban viszont csak két- báromezer kombájn készül, illetve készült évente. A Szovjet gyárban és tervezőintézetekben a mieinknél sokszorta több fejlesztőmérnök dolgozhatott az arató-cséplő gépek korszerűsítésén. Végül is alulmaradtunk a szocialista országok között folyó egészséges versenyben. A népgazdaságnak célszerűbb import útján beszerezni a korszerű szovjet kombájnokat, s az import ellentételét az idehaza is gazdaságosan előállítható, munkaigényes és nagy szaktudást kívánó műszerek és híradás- technikai berendezések gyártásával biztosítani. Ebből a munkából most az EMAG kollektívája is részt vállal. A gyárat július 1-ével összevonták a Híradástechnikai Gépgyárral és a Fúrógépgyárral. E két gyár folyamatosan, 1964. január 1-ig, átköltözik az EMAG telephelyére, ahol máris elkezdődött a bonyolultabb gépek alkatrészeinek gyártása. így lehetőség nyílik az EMAG szakmunkásainak átképzésére a nemzetközi munkamegosztásban. A szerszámgép- és célgépgyártók minden bizonnyal jobban megtalálják helyüket, és a népgazdaságnak nagyobb hasznára lesznek, mint az egykori kom- báingyártók. A nemzetközi gyárszakosítás még az utóbbi esetben is — amikor lemondtunk egy termék gyártási jogáról — előnyös az országnak. A kombájn- és a traktorgyár példája egymás mellett világosan mutatja, hogy ebbe a nemzetközi együttműködésbe nincs állandó belépő, csak a minden szempontból korszerű és szüntelen fejlődő gyártmánynak van létjogosultsága. E két példa határozottan arra inti a baráti országok szükségletére dolgozó üzemeinket, hogy a több évre szóló, hosszú lejáratú egyezmények sem ' ringathatnak senkit illúziókban. „Van piacunk, így függetlenül a termék minőségétől és korszerűségétől, öt évig el tudjuk sózni gyártmányainkat.'’ Ahol így gondolkoznak, ott bizony ma már egyre inkább csalódnak. A fejlődő, az új iránt fogékony szocialista rendszerben csak a minden szempontból korszerűnek és élenjárónak van létjogosultsága. A szocialista nemzetközi munkamegosztásban való részvétel fegyelmet, terv- szerűséget és nagyfokú igényességet követel. KOVÁCS JÓZSEF centiméter vastag, laza földréteg fedi. Ezután már könnyedén, kézi erővel, egy markolással 10—15 vesszőt lehet felszedni. Hogy mennyivel jobban halad így a munka, azt jól érzékelteti az a tény, hogy még tavaly is — jelentős erőkifejtéssel — mindössze egy-két szálat emeltek ki egyszerre. Ebben az évben már az új géppel szedték fel az iskolából a vesszőket. A régi eljárással egy hold vesszőinek szedése, osztályozása és kötegelése 616 munkaórába került. Most — szinte játszva, kevesebb fáradsággal — ugyanazt a teljesítményt 380 óra alatt érik el a brigádtagok — Árulja el most már, hogy hány ezer forintot öltek bele, amíg a gép elkészült? — kérdezzük Cs. Szabót, az eszmei szerzőt. — Ezrekről szó sincsen — mosolyog —, de jóformán nem is került semmibe, hiszen főként a műhelyben fellelhető hulladékanyagból állították össze. Nagyapáti barátomé és munkatársaié az érdem, hogy a vesszőszedőt fillérekből, házi kivitelezésben szerkesztették meg. Mindössze a bonyolultabb műszaki feladatok elvégzéséhez nyújtott segítséget az állami gazdaság és a helybeli kHz. JÓBA TIBDR fiz első termő év A Szőlészeti Kutatóintézet lakiteleki kísérleti telepén az idén fordultak termőre az első szőlő- ültetvények. Kurucz András, a telep vezetője az első termő esztendőnek az eredményeiről nyilatkozva elmondotta, hogy az összesen 30 holdnyi törzstáblákból nyolc holdon termesztettek csemegeszőlőt. Kocsis Pál hibridjei közül az Irsay Olivér és a Gloria Hungáriáé 28—29, az Ezeréves Magyarország Emléke pedig 75 mázsás holdankénti termést hozott. A csemegeszőlőfajtákból egyébként 400 mázsát adtak át a kereskedelemnek értékesítésre, ami a telepnek holdanként 12—15 ezer forint tiszta jövedelmet jelentett. A 22 hold borszőlő termését két Willmes-rendszerű pneumatikus sajtóval a telepen dolgozták fel, a mustot pedig az intézet kőbányai központi pincészetébe szállították. Itt a must különleges hőkezelési eljáráson ment keresztül: plusz 30 fokra való felmelegítése után mínusz 5 fokra hűtötték le. Ez az „edzés” tartóssá teszi a bort, s így jobban tárolható. Ebben az évben egyébként a telepen öntözési kísérleteket is folytattak. A szőlősorok közt 1500 méter csővezetéket fektettek le. A szükséges vízmennyiséget egy 246 méter mély, percenként 600 liter teljesítőképességű kútból nyerték. A növényzet által felvett tápanyag pótlására bőséges meny- nyiségű — 16,8 mázsa nitrogén, 7,2 mázsa foszfor és 10,8 mázsa káli tartalmú — műtrágyát juttattak hektáronként a talajba. A 600 négyzetméteres parcellákban folyó kísérletek során egyébként az öntözés és talajerőpótlás párhuzamos, illetve váltott alkalmazásával jó néhány termő év szükséges ahhoz, hogy az alkalmazandó optimális adagokat megállapítsák. — Igyál előbb az idegnyugtatóból, megyünk vásárolni.
