Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-15 / 267. szám

1963. november 15, péntek

3. oldal

A szív tavaszra dobogni kezd

Ott, a mélyben, ahol néhány hónapja — legutóbbi látogatásunkkor — még roppant homokdombok közt zajlottak a foktői reverzibilis szivattyútelep alapozási munkái, most egyenletes, sima terepen lép a láb. Eltűntek a dombok, völgyek, s

vidám színű épület

nőtt k: a homokból: a transzformátorház. Mögötte a panorámát elvevő óriásgát terpeszkedik Sikeresen megmászva azt, a túloldalon elibénk tárul a múltkoriban megszokott kép: meredek lejtő, amelynek alján munkazaj, fémcsengés és lánccsikorgás fogad; halk, de határozott vezényszavak hangzanak.

Az előtérben néhány emberből álló csoport szemléli a munkát: a „vezérkar”, élén Vu- kováry Attilával, az Alsó-du- navölgyi Vízügyi Igazgatóság osztályvezető főmérnökével.

— Sok huzavona után jutottunk ennyire a szivattyútelep két éve megkezdett munkálataiban — mondja. — Végre

egyenesben vagyunk,

s befejezés előtt áll ez a nagyszabású létesítmény, amelynek működése lehetővé teszi a tavaszi belvizek „átemelését” a Dunába, a május elején kezdődő öntözési idényben pedig, ellentétes irányú üzemeltetéssel, öntözővizet nyerünk a folyamból. Előbbi szerepére ugyan a tavasszal még nem lesz alkalmas a szivattyúrendszer, az öntözési idény kezdetére azonban már készen kell állnia.

Míg beszél, feszülten figyeli a munkások mozdulatait. Az úgynevezett hullámtéri zsilipaknába most emelik a hatalmas kapukat, a Ganz-MÁVAG és a vízügyi igazgatóság kalocsai szakaszmérnökségének dolgozói.

A négy darab, egyenként 3,5 tonnás zsilipkaput csigasor segítségével illesztik helyére. Ketten a csigasort húzzák, másik két munkás a kaput tartja, az ötödik pedig irányítja együttes tevékenységüket.

— A magasépítési munkák műszaki átadása-átvétele egy hónappal ezelőtt megtörtént. Most a szivattyúházban és a trafóállomáson folyik a szerelés.

Bekukkantunk a transzformátorházba, ahol az elektromos berendezéseket szereli két műszerész. Mindenféle kábelek, villamossági alkatrészek. Ebből a helyiségből szolgáltatják majd az energiát a szivattyúk motorjainak üzemeltetéséhez.

Dakó Jánossal, a Ganz-MÁVAG vezető szerelőjével és a főmérnökkel

egy emelettel lejebb

ereszkedünk. Elhagyva a lépcsősort, létrán jutunk le a mélybe, a szivattyúházba. Ez a visszhangos helyiség az egész telep szíve: benne helyezkedik el a négy szivattyú.

— Itt most a talajvízszint

alatt vagyunk — magyarázza a főmérnök. — A helyiséget négy rétegben szigeteltük. A két kisebb és a két nagyobb teljesítményű szivattyú üzemelése — egyenként 2,7, illetve 1 köbméter teljesítménnyel — teszi majd lehetővé, hogy a telepen teljes működésben másodpercenként összesen 7,4 köbméter víz kerüljön mozgásba. A szivattyúk egyszerű művelettel, szinte játszva állíthatók át, a víz irányát tehát könnyen tudjuk megváltoztatni. Az első. két gépegység -üzempróbájára március 15-én, a másik kettőére pedig május elején kerül majd sor.

Még sokáig szemlélődünk a ma még néma, lenyűgöző méretű szivattyúk csarnokában. A délután fénye ide csak meg- szűrten hatol le.

Később a „főhadiszálláson”, az irodában előkerülnek a tervrajzok. A műszaki adatok, méretek, jelzések elénk varázsolják a hatalmas „szívet”, amely jövőre már életet visz a Kalocsa környéki földek csatoma- érhálózatába.

JÖBA TIBOR

Készül az új magnetofon

Novemberi „tábortűz”

Hűvös novemberi szél zörgeti az országút mellett ágaskodó jegenyék lombját. Jól esik a venyigeláng melege. A „tábortűz” mellett üldögélők azonban ilyenkor már szívesebben melegednének otthon, a kályha mellett, ötkor fejezték be a munkát a Kiskunhalasi Állami Gazdaság szőlőjében, már hat óra is elmúlt, mégsem jön értük a vontató. Mindnyájan szankiak, közülük sokan hajnali négykor keltek. Azt mondják, nem először fordul elő, hogy a munka befejeztével kénytelenek itt rostokolni az országút mellett. Kérdésüket továbbítjuk az állami gazdaság vezetőségének, nem lehetne idejében útnak indítani a vontatót?

(Békés—Pásztor)

A Budapesti Rádiótechnikai Gyár nemzetközi viszonylatban is versenyképes új magnetofon családot alakít ki. Az új típusú magnetofonok legfőbb részei közös alkatrészekre, szerelvényekre épülnek, valamennyi korszerű nyomtatott áramkörös technológiával készül. így fejlesztésük, gyártásba vételük, tömeges előállításuk gyorsabb, gazdaságosabb lesz.

Az új magnetofonok első típusa, a „Calypso” már sorozatban készül. Igaz, hogy jó néhány hónapos késéssel került a gyártó szalagra, de a közönség kiváló minőségű, jól kipróbált, ellenőrzött készüléket kap ebben a hónapban. A „Calypso” háromsebességes, nyomtatott áramkörös, súlya 9,5 kiló. A próbasorozat alapján a szakemberek megállapították, hogy igen megbízható, kellemes hangú készülék. Külsőre is tetszetős, s műszaki tulajdonságaival is eléri a nemzetközi színvonalat. Az év végéig mintegy 3500 kerül az üzletekbe — a tervezett mennyiségnek a fele. A gyár azonban már felkészült arra, hogy a jövő év első hónapjaiban pótolhassa elmaradását. Jövőre a „Calypso”-ból tizennyolcezret gyártanak, ötezret külföldi megrendelésre.

Az új típus sorozatgyártásával egyidőben elkészült a „család” legkisebb tagjának, a tranzisztoros „Junior”-nak a mintapéldánya. Kialakítják még az új magnetofoncsalád stereo- változatát és a „Calypso” tran- zisztorizált típusát is. Az új magnetofonok 1965-ig folyamatosan kerülnek gyártásra és piacra.

Ej mambó...

Nagyon fontos előadást kellett sürgősen niagnetofonsza- lagra rögzítenem, s az utolsó pillanatban vettem észre, hogy saját készülékünk bizony nagyobb javításra szorul. Kölcsön kellett kérnem másik magnetofont. Kaptam is egy első kiadású „Mambó” típusút, hozzá Terta mikrofont. Ez nem stimmel — mondtam —, de megnyugtattak, hogy a GELKA-nál öt perc alatt szerelnek rá „Mambó”-hoz való csatlakozó dugót.

A GELKA-nál valóban öt percig tartott volna az egész csatlakozó szerelés, ha lett volna hozzá olyan dugó, ami az első kiadású „Mambó’-’ magnetofonhoz való. Átküldték a sarki villamossági szaküzletbe, hogy vegyek egyet, ott azonban a következőket hozták tudomásomra:

— A Belkereskedelmi Minisztériumból kapott utasítás szerint az első kiadású „Mambó” magnetofon-alkatrészeket nullára értékeltük és kiselejteztük.

Búsan mentem vissza a GELKÁ-hoz, s az sem vigasztalt, hogy egy másik vevő éppen olyan cipőben járt, mint én. Meg akarta javíttatni azonos kiadású „Mambó”-ját, de neki is azt válaszolták, hogy alkatrészük nincs, esetleg az „Ezermester bolt”-ban kapható, mert a forgalomból kivont árucikkeket annak adják át.

Ekkor már a számcopra oly fontos előadás magnetofonra való felvételéről lemondtam, de hogy vannak-e az említett típusú „Mambó” magnetofonhoz alkatrészek az „Ezermester bolt”-ban, mégis érdekelt. Kiderült, hogy ott sincs, mert a szaküzletekben kiselejtezett árut a fővárosba szállítják, és központilag osztják el. Ez úgy történik, hogy kilóra mérve csomagolják az ilyen alkatrészeket, de abban vagy van, vagy nincs valamennyi kiselejtezett árucikkből.

Ilyenformán, aki néhány évvel ezelőtt vásárolt első kiadású „Mambó” magnetofont, és úgy vigyázott rá, hogy még tíz évig is tudná használni, ha valami alkatrészt kell pótolni, hát dobhatja a szemétre. S ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy egy-két üzlet kirakatában még kínálják is vételre az első kiadású „Mambó” magnetofon még el nem fogyott példányait, hát nem valami jól meggondolt intézkedés volt a meglevő alkatrészek nullára értékelése és ki- selejtezése.

Ha már itt tartunk, hadd tegyünk egy szerény javaslatot, hogy ne kelljen mégsem eldobni kis hiba miatt az említett magnetofonokat és egyéb hasonló sorsra jutott árucikkeket. Olyan üzletre lenne szükség, ahonnan biztosan meg lehetne kapni — és amely postán Utánvéttel megküldeni — a szükséges pótalkatrészeket. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy bármely szak- iizjftben az eladó a vevőnek meg tudná adni az említett címet is, ahová csak írnia kell a kívánt alkatrészért.

N. O.

Mint a szívós gyökerű akác

Aprócska település Balota- szállás. A házak is olyan rit- kásan „nőnek” a Kiskunhalasról délre futó kövesút mellett, mint a hosszúszálú fű a könnyű homokon. Mert homok van errefelé elég. Milyen nehéz legyőzni, kicsikarni belőle a termést. De a község lakói bírják erővel, kitartással, akárcsak a szívás gyökerű akác.

Alakul a jövő

A községháza már új, modem épület, és körülötte csomósodik, alakul a jövő Balotaszál- lása. Balról a friss-sárga művelődési otthon áll, jobbról meg a földművesszövetkezet emberei húzzák a falat, és a szilvesztert már az új kisvendég lőben ünneplik a község lakói.

S van a közelben még más is, ami jelentős változást hoz a * község életében. A szélső ház foghíjas léckerítésén túl mint óriási dinnye kirágott és szétdobált héja — csillognak

a hidroglóbus alumínium szeletei. Kész a betonalap és bővizű kút, s még az idén talpra állítják a tornyot is. Jövő nyárra már csak a csövek lefektetése marad. Eddig több mint harmincán jelentették be a tanácsnál, hogy mihelyt lehet, bevezetik lakásukba a vizet.

Négy éve villamosították községet. Azóta megszaporodo- dott a rádiótulajdonosok szá ma, több újság fogy, és estén ként kézbe veszik a könyvet az idősebbek is. Jövő nyáron vízvezeték után a fürdőkádak következnek, és ha csak rá kell akasztani a csapra a gumicsövet, bizonyára kivirulnak a most még kopár kertek, járdaszegélyek.

Ma id a pulyka k árából

— Ne, te ne! — riasztja a hangos pulykacsapatot egy szőkefejű legényke, aztán trappol, keríti a falkát a vakolatlan falú kis ház felé.

— Kié ez a sok szép pulyka? — állítom meg a nagy igyekezetben kipirult pásztort.

— A miénk — mondja büszkén, és már szalad is tovább, mert egy felborzolt tollú dühös kakas elcsellengett a többitől.

Nyilas József né szabadkozva tessékel befelé a konyhába: — Bizony, még csak így vagyunk, szegényesen. Nyáron fejeztük be az építkezést, padlóra már nem futotta.

• Majd a pulykák árából, hiszen van itt vagy száz — vetem közbe.

— Nem sokat tévedett, pontosan 95 darab. Szerződésre nevelem őket De padlóra még az ősszel sem telik, száz helye van annak a hét-nyolcezer forintnak. Három évvel ezelőtt kezdtük építeni ezt a kis kétszobás lakást és ruhára azóta nem igen futotta. Elvitt mindent a tégla, cserép. Iskolába jár a három gyerek, azoknak cipő és kabát kell télire. Férjem a MÁV-nál dolgozik, az ő fizetése mellett nagyon ránk fér az a kis mellékes, amit a pulykák hoznak.

— Idén szerződött először?

— Nem, Mac tavaly is yoftt

ötven pulykám és jövőre, ha sikerül, felemelem a létszámot kétszázra — válaszol Nyílasné.

A csonka szélmalom mellett

A Nyilas-portától kőhajítás- nyira, egy csonka szélmalom szomszédságában áll a Kossuth Tsz irodája. Bálint Lajos elnökkel is gyors számvetést csinálunk az íróasztal mellett, de itt már előkerül a papír és a ceruza is.

— Kezdjük a sertésekkel — mondja az elnök, aztán már sorolja is. — Az idén 200 hízót értékesítünk, törzsállományunk jó. Harminc anyakocánk van. Komval és fehér hússertés keresztezése mind.

— Kifizetődik a hizlalás? Hiszen itt a homokon nem sokat hozhat a kukorica.

— Jó talajelőkészítéssel elértük a holdanként! 18—20 mázsás termést, ami ezen a sovány talajon már jónak mondható. A takarmány tehát nem okoz gondot. Eddig még sohasem fizettünk rá a hizlalásra... Az értékesített hízó marhákért sajnos, nem kaptunk annyit, mint amennyire számítottunk. Alaposan leértékelték a szállítmányt a vágóhídon. De ebből is tanultunk. A növendékektől sem szabad sajnálni a takarmányt. Jövőre könnyebb lesz a hizlalás. Termőre fordul 82 hold lucernánk és van vagy 50 köbméter elsőrendű silónk is.

A legjövedelmezőbb mégis csak a közös pulykatenyésztés — folytatja. — El is határoz- hogy az idei 830-cal szemben jövőre már I500-at értékesítünk.

I Ezt az öreg szélmai mot mire használják? — kérdem a búcsúzásnál.

— Eddig bizony csak arra volt jó, hogy mutassa az irányt a látogatóknak — válaszol mosolyogva az elnök. — Jövő nyáron lebontjuk és anyagának s felhasználásával egy daráló' építünk a helyére. Szeretnénk ha a következő években nem a csonka malmunkról, hanem eredményes, jó munkánkról lennénk híresek.

... vv,, .\. Békés Dezső