Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-10 / 263. szám
HXW. november 10, vasárnap 3. oldal Csípős, didergető, időnként meg-megújuló novemberi szélrohamok. A lankásan emelkedő dombháton megbúvó tanya udvarán két, karóhoz kötött komondor tépi acsarogva az őszi táj lomha csendjét. Majd fülüket hegyezve, neszt kapva figyelnek. A távolból emberi szó, lovat irányító kurjantások zaja röppen ide. Aztán láthatóvá válnak a fogatok is, amint a dűlőútat szegélyező jegenyesor fái közt port kavarva, errefelé tartanak. Egy, kettő..; tizenkettő.;. húsz. Hátul, a saroglyábán, ekevason botlik meg a felhők közül szüremlő gyér reggeli fény. Orgoványon vagyunk, a tol- vajosi határrészen. Ez a buckás homokhátság — mely nevét a mellette sötétlő erdőtől, egykori betyárok búvóhelyétől kapta — most érdekes, s tán nem túlzás, ha azt mondjuk, sok tekintetben párját ritkító esemény színhelye. A Petőfi Tszcs gazdái ugyanis társadalmi munkában vállalkoztak a 40 hold újtelepítésű szőlő takarására, tél előtti befedésére; Tóth Kálmán községi párttitkár, aki ezt a csoportot is patronálja, csendesen csak ennyit jegyez meg: — A Petőfiben 246 család tömörült. Csoportjaink között a legkisebb, mégis egyike a legjobban szervezetteknek. A többi csoportban sem ismeretlen fogalom a társadalmi munka, de méreteiben náluk a legjelentősebb, hovatovább „hagyományossá” válik, s így bízvást állíthatjuk őket példaképül. Farkas János elnök irányításával húsz lófogattal kétszer- annyi csoportgazda gyülekezik A tolvaj ősi határrészeit a táblák szélén. Már csak a munkát megelőző végső előkészületek vannak hátra. B. Horváth József ott áll lovai mellett. Atrok Pál pedig az ekét ál- lítgatja. Amíg mindnyájan elkészülnek, az elnöktől megtudjuk, hogy tavaly 15, ebben az évben pedig 25 holdon telepítettek Sárfehért, elsőrendű símaveszszők felhasználásával, saját erőből. A tavalyi ültetvényekre 40 vagon istállótrágyát szórtak, az ideiek alá pedig holdanként 9 mázsa vegyes műtrágya — felefele arányban szuperfoszfát és pétisó — került. Az első 15 hold vesszőinek egyébként 95 százalékos az eredési foka. Ekkor a tábla túlsó vége felől, demizsonnal a kezében, feltűnik a brigádvezető. — Emberek, ehol egy kis üzemanyag! — szól nevetve. Alig akarjuk elhinni, amikor eldicsekszik vele, hogy ezt a bort a tavaly ültetett símaveszszők termették. Holdanként 10 litert szüreteltek belőle. De nem töltenek sok időt a borkóstolással. Elindulnak a lovak, a talajba mélyednek az ekék. Egymás mellett halad a negyven ember, köztük a hatvanhétéves Sponga István bácsi. Van valami megkapó abban, hogy ez az őszbe csavarodott paraszt sem akar kevesebb lenni a többinél, szívesen részt vállal a munkából. S mikor később az „apostolok lovai” nem tudván lépést tartani az eke elé fogottakkal, az öreg lihegve telepszik le a bakhátra, az elnök így szól: — Pihenjen csak István bécsi, majd folytatják a fiatalok. Később megérkeznek a> szalmát hozó szekerek. Bőven jut a szalmából a féltő , gonddal kezelt ültetvényekre. A tanyában eközben már bográcsba került a társadalmi munkások ebédje, a finom birkapaprikás. — Sokszoros hasznot jelent a csoport számára ez a munka — ismétli az elnök. — Egyedül csak az ekézés mintegy nyolcezer forintot emésztene fel, ha pénzért végeztetnénk, így viszont az összes költség ennek a tizedrészére sem rúg. Nem utolsósorban pedig hasznos az a körülmény is, hogy megízlelik a közös tevékenység szépségét. Mi magunk is így érezzük. Távlati terveiben eoo holdra igyekeznek gyarapítani a szőlő- és gyümölcsös-kultúrák területét —, s ennek a tervnek a megvalósítása már a közös összefogás óraműszerű szervezettségét, egységét igényli. Jóba Tibor Szuroksötét éjszaka. A Vegyipari Gépgyár II-s telepének földszintes épületein sejtelmesen villannak a hegesztőpisztolyok fényei. Mintha valaki még reménykedne, hogy ezekkel a mesterséges villámokkal szét lehet oszlatni a Félegyházára ülepedett sötétséget. Rövid nézelődés után látható, hogy a telep egyik nyitott csarnokánál különös, üstszerű félgömböket hegesztenek. Kerüljünk a*portára, látogassuk met az éjszakai műszak embereit. A kapussal már — látásból — ismerősök vagyunk. Jártam itt máskor is. Most hivatalos határozottsággal Éjszakai műszak csóválja a fejét. — Éjszaka csak külön engedéllyel szabad bemenni... Itt áll a szabályzatban — mutatja a falra függesztett házirendet. Nem olvasom el, csak sajnálom, hogy azokról, akik nyugodt alvás helyett éjjel dolgoznak, nem írhatok, mert... Igaz, fontos az éberség. Míg erről időtöltésül is eltársalgunk a kapussal, hiszen van még idő vonatindulásig, szállingózni kezdenek befelé is, kifelé is a munkások. Egyikük, szikár, tempós mozgású férfi, a portára is benéz. — Hazafelé, hazafelé? — búcsúzik tőle barátságosan a portás, míg munkalapját intézi. — Most már éppen ideje —, bólint nyugodt mosollyal a munkás az együttérző szavakra. Vele együtt én is útra kelek. Havasi Gyula csiszoló csoportvezetővel ismerkedem. — Este tízre tizenheten jönnek kezdésre, — int a szemével a kiskapun befelé • igyekvőkre. A szirupgyártáshoz állítunk össze berendezésrészeket. Mi itt csiszolunk. Szovjet exportra december 20- ig szeretnénk elkészíteni több száz darabot. Hatvanhét tagú csoportunk október eleje óta három műszakban dolgozik. Nem szeretnénk, ha miattunk késne a tervteljesítés. Az én munkaidőm reggel 7-től délután 4- ig tart, de nemritkán este 11 felé vetődök haza... Sok az új ember, mindig van kivel foglalkozni, kinek mutogatni. Mondhatnám, hogy . a hatvanhét munkásból csak a Móra Ferenc néven versenyző húszfőnyi csoport régi... Hát akkor búosúz- nék — nyújtja a kezét —, ott lakom. Talán még találkozom a feleségemmel... A Bácsalmási Vegyesipari Vállalat központi telephelyén elcsendesedtek már a műhelyek. Délután öt óra körül csak a vállalat építőrészlege tevékenykedik. Igyekeznek, hogy még ebben az évben tető alá hozzák a saját beruházásként készülő Két hét múlva békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár két hét múlva, november 25-én és 26-án Budapesten; a Nádor utcai művelődési termében rendezi a II., a III. és a IV. Békekölcsön 1963. második félévi húzását, ami egyben az idei utolsó államkölcsön-sorsolás lesz. A II. Békekölcsönből 143 000 kötvényre 28,2 millió forintot, a III. Békekölcsönből 200 000 kötvényre 51,5 millió forintot, a IV. Békekölcsönből pedig 146 ezer kötvényre 31,5 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés formájában. így az idei utolsó államkölcsön-hú- záson a három békekölcsönből összesen 489 000 kötvényre 111,2 millió forint jut a szerencsés kötvénytulajdonosoknak. (MTI) anyagraktárakat, festő- és autószerviz-műhelyeket, új csarnokot. Véletlenül lestünk be az egyik műhelybe, ahol egymagában dolgozott Bakai József né. Az ő műszakja még tartott. Képünkön éppen a könyökcső ráncait vizsgálja; — jól csinálta-e a könyökprésgép? A görbe csővel több munka van, azért készül abból feleannyi — 1100 db műszakonként, mint egyenes csőből. (Pásztor Zoltán felv.) Mindenkihez szólni... Csak egyszer illessék jogos bírálattal a lelkiismeretes embert, nem hagyja békén. Általában nem fogadkozik, hogy máskor jobban vigyáz, hanem magában így gondolkozik: jogos volt a kritika, erre engem még egyszer nem fognak figyelmeztetni! Valahogy így voltak vele a kiskőrösi járás vezető szervei is, amikor a tanácsi törvény értelmében a második félévi tanácstagi beszámolók előkészítése került napirendre. Nem felejtették el ugyanis a választások előkészítése során elhangzott efféle megjegyzéseket: „Miért csak akkor keresik fel az embert, amikor tanácsvá- lasztá&Ofkra készülünk?” S hogy ezeket megszívlelték, az azóta eltelt időszak számos példájával lehetne bizonyítani. A február 24-én megválasztott tanácstagok első félévi beszámolóikat májusban és júniusban tartották. A saját munkájukról és a tanácsi testület tevékenységéről akkor még nem tudtak különösképpen számot adni. Most azonban túl vannak a területükkel való alaposabb ismerkedés és a munkakezdés első nehézségein. Tapasztalatokat gyűjtöttek, egyéni problémák megoldásán fáradoztak, társadalmi munkát szerveztek, javaslatokat továbbítottak, karoltak fel, továbbítottak, s nemegyszer maguk is kezdeményeztek. Mindez a járás politikai, gazdasági, kulturális életében kamatozik. A november 20-tól december 20-ig terjedő időszakban van tehát miről beszámolni. Ezúttal azonban eltér a korábbiaktól ez a számadás. E kötelességtevésnek korábban gyakran csak formális jellegét ezúttal a választókkal való tartalmas, céltudatos beszélgetés váltja fel. Legalábbis erre ösztönöz az MSZMP, a Hazafias Népfront járási bizottságainak és a járási tanács végrehajtó bizottságának — valamennyi községi pártszervezethez, nép- frontbizot [sághoz és helyi tanácshoz eljuttatott közös felhívása. Kiindulva abból a tényből, hogy az embereket személyes gondjaikon túl nagyon is érdeklik községük, a járás, s az egész ország problémái, törekvései, s azok megoldásáért, illetve előbbre viteléért szívesen fáradoznak is, még nagyobb körültekintéssel szabták meg a feladatokat. Korábban, az általánosan folytatott gyakorlat az volt a tanácstagi beszámolók megtartásában, hogy a végrehajtó bizottság összefoglalót készített, amelyet a tanácstag felolvasott a körzetében Ez az összefoglaló a tanács testületi tevékenységét ölelte fel, ezen belül is elsősorban a községfejlesztés eredményeit, és — érthetően — nem is térhetett ki a tanácstag személyes tevékenységére. A választott emberek feladata lett volna a kiegészítést megadni, ez azonban nem történt meg mindenütt. Egyrészt ennek tudható be, hogy korábban egy-egy tanácstagi beszámolón a választókörzet lakosságának csak egy kis töredéke képviseltette magát. Most azt mondja a járási vezető szervek felhívása: ne rugjuk fel teljesen a jól kialakult korábbi gyakorlatot, de az a javaslatunk, hogy a második félévi beszámolók baráti beszélgetések, elvtársi eszmecserék legyenek. Térjenek vissza a tanácstagok a jelölő gyűléseken és az azóta felvetett problémák, javaslatok, kezdeményezések vizsgálatára, mondják el, hogy ezek közül mi és hogyan valósult meg, ismertessék az intézkedések esetleges .elmaradásának okát,' s azt: mit kell még elintézni, melyek azok a tennivalók, amelyek megoldásra várnak. Azzal egyidejűleg, hogy a tanácsi testületek minden egyes tagja alaposan számba veszi, miről ad számot választóinak, milyen törekvések eléréséhez kéri további támogatásukat, újszerűén történik ezúttal a beszámolókon való részvételre mozgósítás. A beszámolók megszervezésével kapcsolatos politikai munkát a helyi pártszervezetek irányítják, a propagandamunkához aktív támogatást nyújtanak a tömegszervezeték. S mint ahogyan a választások előkészítésében nagyszerű segítséget nyújtottak a Hazafias Népfront jegyében életre hívott választási bizottságok, erre a tapasztalatra alapozva, most a tanácstagi beszámolók előkészítésében js segítségül hívják ezeket. Eljutni lehetőleg minden emberhez — a tanácstagok előtt most is ez a cél. A számadás mellett meghallgatni a lakosság véleményét, támogatását kérni a további közös tennivalókhoz. S utána — mint a jelölő gyűlések után is — elindulni az út további szakaszán, a dolgozó nép érdekében, s vele együtt fáradozni újabb és újabb hasznos célkitűzések tettre váltásáért. Komoly „Az elmúlt években komoly erőfeszítésünkbe került, amíg...” — olvasom egy beszámolóban. „Komoly eredményekkel dicsekedhetünk” — hallom egy gyűlésen. „Komolyan kezdünk foglalkozni e nem kis fontosságú ügy- gyei” — tájékoztat egyik hivatalunk vezetőhelyettese. „Komoly szándékkal leveleznék fiatal elvált, vagy özvegyasszonnyal” — áll az apróhirdetésben. És így a végtelenségig. Annyiszor halljuk, hangoztatjuk a „komoly” szót, hogy az emberben óhatatlanul feltámad a gyanú: dolgaink nagy részét komolytalanul végezzük, eredményeink többsége komolytalan, tehát nem eredmény, s szándékaink tetemesebb hányadából is hiányzik a komolyság. Pedig nem másról van szó, mint arról, hogy bizonyos idő óta ismét „komoly” merényletet követünk el édes anyanyelvűnk helyessége ellen. Időnként kipécézünk égy-egy meghatározott fogalmat kifejező szót, s azt nyakra-főre használjuk, mint hol a bútorok porának letörlésére, hol cipőtisztításra, a padló fényesítésére, máskor meg a kályhacső lyukának a betömésére igénybe vett egyazon rongyot. Mint tesszük mostanában a „komoly” szóval, s ennek képzővel ellátott változataival is. A szó azonban nem rongy, hanem kincs (ösz- szességét nem hiába mondjuk szókincsnek), amelynek a ragyogására ügyelni kell. De — komolyan ... T. I.
