Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-28 / 278. szám

Magunk is elkészíthetjük — MINDEN háztartásban gya­kori kényelmetlenséget okoz, hogy nem tudjuk már hová ten­ni gyarapodó szükségleti tár­gyainkat. Némi leleményesség­gel megoldhatjuk ezeket a ne­hézségeket. Leggyakoribb problémánk : ho­vá tegyük a használaton kívüli ruhaneműinket? — Hogyan he­lyezzük el a fürdőszobában az egyre sokasodó tégelyeket, üve­geket? — Hol találunk helyet az új feketefőzőnek és készlet­nek? Ezeknek a nem felesleges, de sok helyet igénylő holmiknak elhelyezésére adunk most taná­csot: • — AZ ELŐSZOBÁBAN vagy a kamrában az ajtó fölött pol­cot létesítünk. Az egész csak annyiból áll, hogy két hosszú, 8 cm széles, 3 cm vastag desz­kát begipszelünk a falba — ugyanolyan eljárással, ahogyan a tiplit szoktuk a falba rögzí­teni — ügyelve arra, hogy két­oldalt egyenlő magasságba ke­rüljön a falból 2—3 centiméter­re kiálló deszkacsík, s hogy az ajtócsukás-nyílásától 10 centivel magasabban legyen. Amikor a gipsz megkötött, ráhelyezhetjük a megfelelő méretre készült deszkát vagy léceket. Színes kartonból függönyt készíthe­tünk, a mennyezettől a polc al­jáig érőt, mely ajtó gyanánt ta­karja a beépített polcot. A FÜRDŐSZOBÁBAN emele­tessé alakíthatjuk a tükör alatti polcot. Szabjunk ki egy darab másfél centi vastagságú deszká­ból egy ugyanolyan méretű pol­cot, mint ami a tükör alatt van. Ezután hat darab 15—20 cm hosszú lécet készítünk és két­oldalt 3—3 darabot előbb a ré­gi (felső), majd az új — alsó — polchoz csavarozunk. Majd le­festjük az egészet és vissza­akasztjuk a régi helyére. A sampont, olajat, körömlakkot és lemosót, és más, nem minden nap használt piperecikkeinket az alsó polcra »helyezhetjük. A FEKETE-, vagy teafőzőt és tartozékait a konyhába létesí­tendő polcra rakhatjuk. Másfél centiméteres lécekből állítsunk össze 29-szer 60 centiméteres rá­csot. Ez úgy történik, hogy két- két 25 centiméteres léc közé be­fogjuk a hosszanti — 60 centi- méteres — léceket, úgy, hogy egy-egy léc után egy centimétert kihagyunk. Így olyan sűrű rá­csot kapunk, melyről nem es- hetik le semmi, sőt a két olda­lon még pereme is van, tehát a szélén sem csúszhat le az edény. Az elkészített rácsot szereljük a vízkagyló fölé, hogy az elöb­lített poharakról vagy csészékről a víz a kagylóba csorogjon visz- sza. Ez a megoldás csinosítja konyhánkat, és célszerű is, mert a napjában többször is hasz­nált tárgyak mindig kéznél van­nak. —fo—ml— Első év az iskolában Szeptember elején, amikor gyermekünk először lépte át az iskola kapuját — mindany- nyiunkon meghatódottság vett erőt. Büszkék voltunk kis isko­lásunkra, vagy sajnálkoztunk, hogy íme kezdetét vette szá­mukra is a rendszeres munka. Akadtak szülők, akik azóta büszkeségből vagy sajnálatból egyfolytá}>an „ellenőrzik” gyer­meküket, más szülök viszont úgy vélik, hogy most az ő sze­repük háttérbe szorult, ami ez­után történik, az már az iskola és a tanító néni dolga. Egyik tábornak sincs igaza. Abból kell kiindulnunk, hogy az első osztályban végzett mun­ka jellege és színvonala alap­vetően befolyásolja a gyerme­kek további iskolai életét és eredményeit. Mi lesz a követelmény? De mi történik az iskolában? Heti húszórai oktatás. Év vé­gére az olvasásban a tanulók­nak el kell érniük, hogy a be­tűket biztosan ismerjék és meg­tárgyalt, de nem gyakorolt szö­vegeket tudjanak szótagolva, helyes kiejtéssel, betűcsere, ki­hagyás nélkül, ütemesen olvas­ni és az írásjeleknél tartsanak szünetet. Ugyancsak követel­mény, hogy a tanulók év vé­gére értsék meg a mondatokat, illetve a rövid olvasmányokat és az olvasottak tartalmából adott kérdésekre értelmesen válaszoljanak. Az írás tantárgynak követel­ménye, hogy év végére a ta­nuló ismerje az írott kis- és nagybetűk szabályos vonalve­zetését, helyes kötését, kapcso­lását, a betűarányokat, szókö­zöket. Tudjon rövid mondato­kat írott szövegről másolni. De tájékozottságot kell mutatnia a nyomtatott szövegek máso­lásában, a mondatoknak sza­vakra, a szavaknak szótagokra és betűkre bontásában, a nagy­betű, az írásjelek használatá­ban, a szótagolásban, elválasz­tásban, a hangok hosszúságá­nak jelölésében. Fontos köve­telmény, hogy írásbeli munká­juk külalakja rendes és tiszta legyen. A környezetismeret témájá­ban a régi „Beszéd- és értelem­gyakorlathoz” hasonlít. Ebben a tárgyban a fő cél, hogy a tanulók aktívan vegyenek részt a közös és az önálló, egyéni megfigyelésekben; A számtan és mértan „tudo­mányában” követelmény: a 20-as számkörben való eligazo­dás. De eaen kívül jártasnak kell lennie gyermekünknek a kétjegyű számok helyi érték szerinti bontásában, értelmezé­sében, írásában és olvasásában, SZŐKE KISLÁNY F E H É R T Á S K A a mérésben, az egyszerű szö­veges feladatok megoldásában. Hogyan segíthet a szülő? Nagy célok ezek! S mind­ezeket a tanuló úgy éri el, hogy az iskolában olvasással, írás­sal heti tíz, számtannal és mértannal heti öt ófában fog­lalkoznak. A maradék öt órá­jukban egy órát a környezet- ismeret, ugyancsak egy-egy órát a gyakorlati foglalkozás és az ének, két órát pedig a testnevelés foglal el. A tanév harminchárom szor­galmi hétből áll. Jó, ha a szü­lőknek megfelelő tapasztalatuk van gyermekük és az iskola kapcsolatáról. Különösen azért, hogy segítséget tudjanak nyúj­tani kislányuk, fiúk iskolai munkájához. Hogyan segíthet a szülő? Elsősorban azzal, hogy ne akar­jon „pápább lenni a pápánál” és első osztályos gyermekét ne tekintse se dolgozó felnőttnek, ne fossza meg a játék örömé­től! A Játék szerepe és aránya Az iskolás gyermek, s külö­nösen a kisiskolás életének éppoly eleme a játék, mint a víz, a napfény, a levegő. Csak ahogyan nem itathatunk ve­lük literszámra vizet, így meg kell találni a játéknak is a helyes arányait a gyermek éle­tében. Még csak azt sem mond­juk, hogy játszani csák akkor szabad a gyereknek, ha elké­szült a leckével. A fáradéko­nyabb gyerekeknél különösen bevált az a módszer, hogy az iskolai munka és az otthoni tanulás közé az étkezések mel­lett beiktatjuk a játékot is. Le­het, sőt legyen a játéknak afféle jutalmazó szerepe is. Az iskola mindent megtesz annak érdekében, hogy a kö­rülményekhez képest legjobb feltételeket biztosítsa a tanu­láshoz. Kövesse ebben a szülői ház is az iskolát. Hogyan? Csekélységgel! Teremtsünk a gyermeknek az egy-kétórás tanuláshoz egy tiszta, világos, nyugodt zugot, ahol nem za­varja a rádió hangja, vagy egyéb zaj. Sok ötlettel, leleményességgel Eznkívül sok szülői ötlet­tel, leleményességgel lehet és kell megkedvelteim gyerme­keinkkel a tanulást, de soha­sem szabad lemondanunk gyermekeink tanulmányi mun­kájának ellenőrzéséről, arról, hogy következetesen megköve­teljük tőlük figyelmük össz­pontosítását. A hat-hétéves gyermek kitartása ugyanis még nem elég fejlett, ezt ösztönző jelzőkkel, jó szóval fejleszte­nünk kell. Ha azt vesszük ész­re, hogy fáradékony a gyerek, tápláljuk vitamindúsabban, küldjük többet levegőre. összegezve: látogassuk meg a tanév'' folyamán legalább két­szer a tanító nénit és kérjünk tőle is útbaigazítást. Fogjunk össze az iskolával, hogy a szü­lők tábora egységesen közre­működhessen a gyermekek ér­dekében a pedagógusokkal. Kolozsvári Gyula A tél elé Zárt nyakú, prémmel díszített egyenes vonalú télikabát. A Kecskeméti Állami Áruház modelljeiből. Szép alak és karcsú termet — öt hónap alatt? A *porttudós tanácsolja a nem sportolóknak Karcsúnak maradni, de úgy, hogy enni is lehessen és mo­zogni se kelljen — íme sok ezer pocakos Adonisz és még több ezer „telt karcsú” Vénusz soha meg nem valósuló álma! De mégis! Ügy látszik van remény a „koplalás- és mozgásmentes” fogyó­kúrára. Legalább is ezt a reményt kelti az az egyre növekvő hírű mód­szer, mit Rajki Béla, az Európa- hírű úszópedagógus alkalmaz. Köztudott, hogy az izom visszafejlődik, ha csökken az igénybevétele. S ma, amikor egyre több munkát gépesíte­nek, s egyre több az ülve dol­gozó ember — szaporodnak a petyhüdt izmú, rossz alakú em­berek, férfiak, nők egyaránt. Ezt csak fokozza az egyre dú- sabb táplálkozás. Ugyanakkor az idő is kevés arra. hogy moz­gással, testedzéssel ellensúlyoz­zuk az ilyen irányú fejlődést. — Az izometrikus, vagyis ál­ló módszer azonban praktikus erre, hiszen kevés idő alatt, tornaterem hiányában is szabályozhat­juk alakunkat, fejleszthet­jük az egyes izomcsoporto­kat. A domborodó has, a pocak pél­dául a hasizmok gyengeségét jelenti. S ha valaki megerősíti hasizmát, nem lehet pocakja. Egy módszer a sok közül en­nek elősegítésére: Vízszintesen hanyatt kell feküdni, majd kéz vagy mindennemű más segít­ség nélkül derékból tizenöt­húsz centire felemelkedni és kitartani hat másodpercig. — Utána visszaereszkedni a föld­re és ott addig pihenni, amíg a légzés ismét teljesen nyugodt lesz. Ezt tíz hétig kitartóan kell naponta egyszer végezni, de so­hasem tovább öt percnél. A gyakorlat csak a bemelegítés­sel együtt tarthat legfeljebb tíz percig. A tíz hét letelte után közvetlenül egy másik tíz hetes kurzust kell tartani, de most már azzal nehezítve a dolgot, hogy például hátrafelé kinyújtott kézzel, esetleg ben­ne egy-egy könyvvel kell vé­gezni. — Magam már számtalan gyakorlatot kidolgoztam a kü­lönböző testrészek zsírpárnájá­nak eltávolítására, izmának fejlesztésére. De bárki saját maga is képes összeállítani új gyakorlato­kat. Mindössze arra kell vigyázni, hogy hat másodpercnél ne tart­sanak tovább és csak a légzés teljes megnyugvása után kez­dődjenek újra. Mert ezek a gyakorlatok megtévesztők. Nem fárasztanak, s mégis nagyon igénybe veszik a szervezetet. Sőt, akinek magas a vérnyo­mása, az gyakorlat közben ne tartsa vissza a levegőt sem — — fejezte be nyilatkozatát Raj­ki Béla. Földessy Dénes A divat krónikájából AMIKOR a ma és holnap divat­jára kiváncsi hölgy izgatottan ve­szi kezébe a divatlapokat és ér­deklődéssel figyeli a divat alaku­lását, érdemes felidéznünk a női divat történetének néhány állomá­sát. A divatképek megalkotója Máté Schwartz augsburgi kereskedő volt, a Fugger-ház könyvelője, aki 1520-ban külön könyvet készí­tett, amelyben magát születésétől kezdve 42 különféle öltözetben fes­tette le és azokat az öltözeteket részletesen leírta. SCHWARTZ MESTER példáját azután előkelő családok sorra utá­nozták. A XVII. században külö­nösen a franciák és a hollandok sokszorosították az egyes kiemel­kedő ünnepségek alkalmával fel­tűnést keltett öltözeteiket. A sza­bók és ruhakereskedők csak az 1780-as évek után kezdtek rendsze­resen divatképeket közölni, leg­először Párizsban. A divatos öltözethez évszáza­dok óta hozzátartozik a női kéz kecsességét kiemelő kesztyűvise­let. Kezdetben vászonból készül­tek és egészen a könyökig nyúl­tak, később kötött, majd bőr­kesztyűk szerepelnek a divattör­ténetben. A NŐI ÖLTÖZET kiegészítését szolgálja az esernyő. Tulajdonkép­pen kínai eredetű. A rómaiaknál a gazdag patríciusok egyik jel­vénye volt, amelyet gondosan meg­őriztek. Antonius többek között esernyőt Is ajándékozott Kleopát­rának. Később kiment a divatból és csak a XVII. század közepe óta népszerű ismét, bár abban az idő­ben még öt-hat font súlyú bútor­darab volt! Érdemes megjegyezni, hogy a francia forradalom idején az esernyő a tiltakozás jelvénye volt. 1788-ban fehér, 1789-ben zöld, 1791-ben piros és 1804-ben kék szí­nű esernyő jött divatba. HA TÉLEN náthásak vagyunk, elővesszük a zsebkendőt. Nap­jainkban mind népszerűbbé vál­nak ennek papírból készült for­mái, mert használat után eldob­hatok és ezzel kizárjuk a fertőzés lehetőségét. Kevesen tudják azon­ban, hogy a papírzsebkendőnek érdekes őse született 1831-ben Pá­rizs városában. A hírlapirodalom történetében páratlan kezdeménye­zésnek szánták a „Politikai Zseb­kendő” című újságot, amely két évig jelent meg. A francia kor­mány ugyanis akkoriban olyan súlyos adóval terhelte az újságpa­pírt, hogy a lapkiadók táborában önkéntelenül is felmerült az az ötlet, hogy az újságot valamilyen olcsóbb anyagra kellene nyomtat­ni. Egy ügyes párizsi üzletember­nek sikerült nagy mennyiségű selymet olcson összevásárolni. Az újságot, amelyet erre a selyemre nyomtatott, példányonként 30 centime-ért adhatta, ami az akkori újságviszonyokhoz mérten megle­hetősen alacsony ár volt. Révész Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents