Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-28 / 278. szám
1963. november 28, csütörtök 3. oldal Csökken a panaszok száma Ami megnehezíti a gyors intézkedést A megrögzött panaszkodó Házat épít a cigánycsalád Püthagorasz és a közlekedés Jó néhány hete Kecskeméten, az Arany János utca és a Szabadság tér találkozásánál, a szemben levő járdák, s odébb, a parki járdaszigetek között két-két vonalat meszeltek. Az volt a rendeltetésük, hogy figyelmeztessék a gyalogjárókat: a gépkocsiforgalom megnövekedésére való tekintettel, csakis közöttük tehetik meg az utat egyik járdáról a másikra. Ügy látszik, „hírős” városunk. járókelői kitűnő matematikusok, legalább is nagyszerűen ismerik a Pitagorasz- tételt, mert — megfigyeltem — jelzés ide, jelzés oda, bizony, az első napokban az utca és a tér négyszög alakú „képződményének” nem a szegélyén (azaz a meszelt vonalak között) közlekedtek, hanem az átlóján. Tudják tehát, hogy derékszögű háromszögnek az átlója rövidebb, mint a két befogója együttvéve. Igen ám, csakhogy a kövezet megjelölése után néhány napra egy rendőr állt a járdaszigetre, és sűrűn felhangzó sípszóval terelte a szóban levő „stráfok” közé a matematikai tudásukat fitogtatókat. Aztán egyre gyérült a figyelmeztető sípszó, s már-már remélni lehetett: megtanultuk a rendet. Aztán... aztán nem jelent meg többé a rendőr, a talpaktól alig láthatóvá sikálódtak a meszelt vonalak, s — folytatódott minden a Pitagorasz- tétel gyakorlati bizonyításával; azaz mindenki az átlón közlekedett megint. Éppen meg akartam írni, hogy az ilyesmit, mármint a közlekedési rendre szoktatást, huzamosabb időn — mondjuk, két-három éven — át kell gyakoroltatni, mert esztendők szokásának a rabságából, hiába no, néhány nap alatt nem tudunk külső segítség nélkül kievickélni. A minap fellélegezve állapítottam meg: a befogókon való közlekedés biztosítva van meszelés és rendőri segédlet nélkül is. Sőt, egyik járdától a másikat olyan hosszú időn át kell a szegélyeken haladva elérnünk, hogy amikor már nem kell, akkorra a vérünkké válik a gyalogos KRESZ ennél az útkereszteződésnél alkalmazandó fejezete. Mi történt? Semmi különös, csak felszedték annak a bizonyos négyszögnek a burkolatát, körülbarikádozták a négyszöget, lehetetlenné téve mindezzel az átlón való gyaloglást. S ahogy én az utcakövezés tempóját ismerem! Szóval: minden rosszban van jó is! T. I. „Megint panasz, már megint csak panasz...” — jut eszembe Petőfi Legenda című verse, amikor a megyei tanács felé ballagok, hogy megtudjam, hány és milyen jellegű panasz érkezik a titkárságra évenként. — A pár évvel ezelőtti helyzethez képest ma már optimisták lehetünk — mondja dr. Szappanos Péter elvtárs, a panaszügyek előadója. — A helyzet annál is inkább biztató, mert igen jelentős mértékben csökkent a beérkezett panaszok száma. Éppen most készítettem egy jelentést erről, s eszerint az 1963-as év harmadik negyedében 44 olyan levél érkezett hozzánk, amelyet panaszosnak kell tekintenünk és amelyek az államigazgatási eljárás során elintézhetők. — Mennyi volt a titkárságra érkezett panaszok száma a múlt év harmadik negyedében? — összesen 148 érkezett, tehát 104-gyel több, mint az idei év hasonló időszakában. Főképpen különböző szabályok be nem tartása miatt kiszabott pénzbírságok eltörlésére irányulnak a panaszok, de a lakásügyekben benyújtott, vélt vagy valódi sérelmek is elég szép számban megtalálhatók. Itt is, mint minden területen, akadnak úgynevezett „tengeri kígyók”, amelyek évek óta véget érni nem akaró lendülettel bonyolódnak. — Tudna-e kapásból egyet említeni közülük? — Hogyne. Itt van például özv. Berki Ambrusné földügye. Kiskunhalas határában van az idős asszonnyak néhány hold földje, amely a földrendezés során az egyik tsz birtokába került. Később kiderült, hogy a cserefölddel, amit kapott, nincs megelégedve. Ahelyett azonban, hogy a földrendező bizottsághoz fordult volna, keresetet nyújtott be a bírósághoz, amelyben birtokháborítás címén kérte elmarasztalni a termelőszövetkezetet. Meg sem várta a bíróság végzését, újabb levelekkel árasztotta el a legkülönbözőbb szerveket, beleértve a Legfőbb Ügyészséget, a megyei tanácsot stb. Ezzel természetesen csak késleltette az elintézést, mert így egyik helyről a másikra kérik, küldözgetik az iratokat, ami időbe telik. — Van egy nagyon érdekes eset, amely mondhatnánk egy kicsit jellemző is egyes emberekre. Baján egy illető engedély nélkül épített. Amikor a hatóságoknak ez tudomására jutott, határozatilag kötelezték az épület lebontására. Ez ellen fellebbezhetett volna, de elmulasztotta a határidőt, s az épületet sem bontotta le. Pénzbírsággal sújtották, ami ellen szintén lehetett volna fellebbezni, a határidőt azonban itt is elmulasztotta. Ügy látszik, jobban szeret panaszkodni, hiszen jóval a határidő után elkezdte a panaszoslevelek gyártását, s az ügye még ma sem fejeződött be. — Végül hadd említsem még meg Károly Józsefné ügyét, aki Kecelen lakik, a közlegelőn épült kunyhójában. A cigány- családot ki akarták tenni a lakásból, s a család érettségizett fiú tagja hozzánk fordult segítségért A megyei tanács elintézte, hogy addig ott maradhassanak, amíg újat tudnak építeni. A fiú ugyanis dolgozik, majd tanulni szeretne tovább, főiskolára akar menni. A cigányok között ez még ritkaságszámba megy, tehát feltétlenül támogatnunk kell Károlyékat, s a községi tanács is segítséget nyújt nekik a házépítésben — fejezte be tájékoztatóját Szappanos elvtárs. GÁL SÁNDOR A gyerek orra szinte oda tapad a kirakat üvegéhez. A papa idegesen topog mellette. „Apuci, ugye megveszed nekem ezt az autót. Meg a mackót, meg a rollert, meg a biciklit .. ."■ — néz fel a szőke kisfiú az édesapjára. S már húzza is a tágas ajtó felé. Az apa pedig — mert ugyan mit is tehetne egyebet — mosólyogva szabódik, és csak ennyit mond: — Ha jó leszel, majd karácsonyra megkapod valamelyiket. Utrető csacsi és xilofonos bohóc A kirakat üvegtábláin túl található a kecskeméti „Meseország”. A keskeny pultok előtt az ifjú és korosabb látogatók ismerkednek a „bennszülöttekkel”. — így ünnep előtt naponta mintegy kétszáz vásárló keresi fel „birodalmunkat” — mondja a bolt vezetője, dr. Franyó Já- nosné. — Az érdeklődést és a bőséges áruválasztékot mutatja, hogy mig az elmúlt évben november 17-ig 240 ezer forint volt a bevételünk, az idén november közepéig 4^2 ezer forintot forgalmaztunk. lelte, hangjában némi büszkeséggel dr. Kárpáti Lajos. — A járásból nagyon sok édesanya szült ott, tehát sokan ismertek. Talán ennek is tulajdonítható, hogy amikor 1960 májusában ide kerültem, megszaporodott a betegfelvétel. Jobb ez így a szülőnőknek is, közelebb a családhoz, s a látogatóknak sem kell Bajára utazgatniok... — A fejlesztéshez honnan került pénz? — szólt közbe Kárpátiné, aki négyórás foglalkoztatással a szülőotthon adminisztratív ügyeit intézi.^ — A lendületet mindenütt támogatják. Az én férjembe pedig sok szorult ebből. Az első autónk is erre ment rá. Mert mindig utazgatott, futott a tervei valóra váltásáért. Hol a járáshoz, a megyéhez, s nemegyszer a minisztériumba is ... És tegyük hozzá: soha aem eredménytelenül. Kárpáti doktor, amióta közéleti ember is — februárban lett járási tanácstag —, hamar megtanulta, hogy itt-ott mindig akad felhasználatlan keret, amelynek az ő szülőotthona hasznát veheti. Olyan összegek, amelyeket szívesen bocsátanak a tettre kész vezetők rendelkezésére, akik az év végéig gondolkodnak hasznos befektetésükről. Igaz, hogy ez sok-sok előzetes fontolgatásba, utánajárásba, fáradságba kerül... — De megéri — igy a fiatal vezető orvos. — Talán nincs is jobb érzés annál, mint amikor az ember a saját elképzeléseit láthatja megvalósulni Még ha az nem is megy mindig simán. A volt bácsalmási járási pénzügyi osztályvezető pél dául nemrégiben maga vallotta be, hogy a két évvel ezelőtti egyik elgondolásomat megmosolyogta, nem hitte, hogy véghez lehet vinni — Miközben beszélgettünk, sok mindent megtudtam erről a rokonszenves házaspárról. Azt például, hogy Kárpáti doktorban milyen nyomot hagyott a hatévi bajai szolgálata, ahol másnaponként tartott szülészeti ügyeletet. A gyakori éjszakázás alaposan hozzászoktatta, hogy az éjjeleket ma se aludja végig. — Ö, de sokszor fölébredt! Hányszor észrevettem már, hogy dolgozó asztalán ég a lámpa és ő rajzolgat. Tervez, mit, hogyan lehetne újítani, a legoko- s. bban megvalósítani itt az otthonban. Nyughatatlan egy ember!... — vallott az uráról az asszonyka. — S azt miért nem mondod, hogy te hányszor csatlakozol hozzám? Hogy mennyit segitet- tél nekünk, csak úgy, társadalmi munkában?... — így a fáá. Ötezer-ötszáz áldozat... Q któber első napjaiban Császártöltésről érkezett hír arról, hogy kigyulladt a helybeli Felszabadulás Termelőszövetkezet csibenevelője és bennégett 1500 naposcsibe. A kár száz négyzetméternyi tetőzet leégésével együtt 10 ezer 670 forint. Éppen két hét múlva — október 16-án — a császártöltési Kossuth Termelőszövetkezetet érte újabb tűzkár. S mit hoz a „véletlen”? Itt is a csibenevelő égett le, benne 2900 háromhetes csirkével. A tűzkár értéke itt már meghaladja a 33 ezer forintot. Ám ezzel még nincs vége á „kárlistának”. November 19-én, e hét keddjén a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet csibenevelőjén „ütött tanyát” a tűzkakas, 1100 hathetes csirkét és az ól tetőzetét szedve áldozatul, összesen 22 800 forint értékben. . Aki e felsorolás láttán baljóslatú sorsszerűségre következtet — nagyot téved. Mindhárom eset okozója a felelőtlenség, a gondatlanság, a sokat hangoztatott elővigyázatosság elmulasztása. A Felszabadulás Tsz-ben a felügyelet nélkül, szabálytalanul nyitva hagyott kemenceajtóból származott a súlyos kárt okozó tűzvész. A Kossuth Termelőszövetkezetben kijavítatlan, rossz kemencével fűtötték a csibenevelőt, s ráadásul vágott fa helyett két-háromméteres dorongfával tüzeltek. ,S mind e szabálytalanságok betetőzéseként őrizetlenül hagyták a nyitott ajtajú kemencét. A szabadszállási Leninben a biztonságos füstcsatomás fűtési rendszer helyett a fűrészporos dobkályhákat állítottak fel a csibenevelőben, s azokat is szabálytalanul működtették ... C zek az apróbb-nagyobb szabálytalanságok a három közös ™ gazdaságban több mint 67 ezer forintba kerültek, s 5500 csirke pusztulásába. S ha a felelősségre vonás meg is történik, ha a kár a szövetkezetnek meg is térül — e nagyszámú csirkehad érdemtelen és céltalan pusztulása már helyrehozhatatlan. Ez az 5500 csirke mindenképpen hiányozni fog a piacról! És drágán megfizetett tanulságként figyelmeztet a fűtési idény beköszöntésével időszerűvé váló tűzvédelmi szabályok, óvintézkedések betartására. Azokra a szabályokra, amelyeket minden szövetkezetünk időben, s kellő figyelmeztetés kíséretében kapott a tűzvédelmi hatóságoktól. E. É. , MESEORSZÁG KAPUJÁBAN Mit vásárolnak a szülők csemetéiknek? Egy hónapostól 44 évesig minden korosztálynak tartogat valami újat, érdekeset a Rákóczi úti bolt. — Kétezer különféle játékunk van raktáron — mondja az üzlet vezetője. — Az elmúlt évben a plüssjátékok választéka csak három különböző nagyságú mackóra korlátozódott. Az idén már plüsskutya, elefánt, majom és cica is kapható üzletünkben. A két-h áro méves gyermekeket húzós fajátékok várják. A legkeresettebbek: az ügető csacsi, a xilofonos bohóc és a vágtató huszár. Kislányok részére tizenkét -féle importbaba kapható. A fiúknak vagy tiz különböző mechanikai játékot szállított a kereskedelem. Rövidesen újabb utánpótlást is kapunk — mondja a boltvezető. — Tehát a szokatlanul nagy t forgalom következtében sem lesz „lakóhiány” Meseországban. Házhoz megy a Télapó Cseng a pénztárgép. Az eladó a blokkot elveszi a vevőtől. S az áru helyett. egy papírlapot ad. A vásárló — csomag nélkül — nyugodtan távozik. — A szülő kiválasztja a já~ — Akkor azit is hozzá keltene tenni, hogy szokszor éppen én vagyok a fékeződ — szólt közbe ismét Kárpátiné, majd magyarázólag hozzám fordult: — Én ugyanis pénzügyi beosztásban dolgoztam korábban, és tudom, hogy a merész tervekhez sok pénz keH. Azt pedig nem egykönnyű előteremteni. Ezért kell néha közbeszólnom ... Kedvesek, megfepM ezek az epizódok. Mint ahogy azok a részletek is szívmelengetőek, amilyen szeretettel, megbecsüléssel a munkatársairól szólt Kárpáti doktor. Az ő egyéniségének hatását lehetett érezni abban is, amit segítőtársairól mondott. S az eredmény: Mindig a még jobbra, a még többre törekvés, a mai emberekre oly jellemző nyughatatlanság. tékát, kifizeti az árát, s az ünnep estéjén a „Télapó” viszi házhoz az ajándékot — mondja Franyó elvtársnő. — Hány lakáscím van már a Télapó jegyzetfüzetében? Üjabb szállítmány érkezik. A téli sportok kedvelői válogathatnak majd a szánkókban. S ba lesz hó, még szánkózhatunk is az idén... — A rendelések felvétele a mai napon kezdődött. De egykét ajándék már került a nagy puttonyba. Sötétedik. A középső kirakat előtt már összegyűltek a környező házak „ifjai”. A portál közepén ülő fehér szakállú Télapónak így ünnep előtt is bőven van munkája. Filmet veti’ a gyermekeknek. A hideg ősvégi estéken fel-feltörő gyermekkacaj pedig a céltalan,! sétáló párokat is a játékbolt közelébe csábítja. ^ BSíáfi» MIKLÓS
