Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

1963. november 3, vasárnap

3. oldal

A gépállomás fia

Kurucz István, a Kiskunfélegyházi Gépállomás körzeti szerelője mindössze 24 éves fiatalember, és az ifjú kombájnosok idei országos munka versenyében az első helyen végzett. Fürgén ugrik le motorkerékpárjáról, hogy üdvözölhessük egymást.

Amikor később a gépállomás irodájában beszélgetünk, először is az általa elért eredményre terelődik a szó.

— Mint körzeti szerelő, nemigen ülök már gépen. De az idén a kenyérgabona betakarításának minél gyorsabbá tétele végzett „kisírtam” magamnak egy SZK—1-est. A hat hét alatt, amíg — Bács, Csongrád és Szolnok megye hét községének határában — kombájnol- tam, összesen 890 holdról takarítottam be a gabonát. Ez ugyanannyi normálholdat kitevő munka, a termés mennyisége pedig 109 vagon. Jó teljesítményemért, a versenyben elért első helyért a gépállomás kiváló dolgozója kitüntetést kaptam, ezenkívül a gépállomástól 1500 forint jutalmat, a terven felüli teljesítés és a megfelelően vágott tarló minden holdja után pedig még négy, illetve 3 forint prémiumot.

önkéntelenül adódik a következő kérdés:

ml tette lehetővé

ennek a kiemelkedő teljesítménynek az elérését, egyszersmind az országos elsőséget?

— Közhelynek hangzik — mondja —, de ez a valóság: főként a tervszerű, rendszeres karbantartás és a munkaidő lelkiismeretes kihasználása segített ebben. Az éjszakáimat is feláldoztam azért, hogy nappal semmilyen fennakadás, üzemzavar ne forduljon elő. Az utolsó csavarig átvizsgáltam az erőgépet, a biztonsági berendezéseket, a „racsnikat”. Éjjel, steck-lámpa mellett, bizony nem könnyű munka ez, de megérte. Egy ízben — Zagyvaréka- son történt — elromlott a gépem sebességváltója. Fogtam magam, motorkerékpárra raktam a 120 kilogrammos alkatrészt, s a párttitkár segítségével a helybeli gépállomás műhelyében egész éjjel szereltem. A többi kombájnos kinevetett: Ugyan, mit akarsz, Kicsi, reggelig ebből semmi sem lesz!” Lett. Ha az ember valamit nagyon akar, annak mennie kell!... Mi tagadás, beszélgetésre, cigarettázásra se nagyon szakítottunk időt. így viszont, jó időbeosztással, esetenként még a mellettem dolgozó kévekötő aratógép vezetőjének is tudtam segíteni a géphiba javításában.... Egyébként „kikalkuláltam”, hogy a kombájn magtartályának 15 perc alatt kell megtelnie. Menet közben ürítettünk. Mert a munka, mint a karikacsapás. A gép teljes kihasználásával, kevés üresjárattal rengeteg üzem- és kenőanyag megtakarítható. A munka végeztével, hat hét után, a kombájnt olyan állapotban hagytam ott, hogy jövőre

csekély javítással

hasonló jó eredményt lehessen vele elérni.

Váltótársát is „a maga képére” formálta. Herédi Gáspár azelőtt fuvaros volt, s a gépekhez alig értett valamit. Kurucz három napon át tanította a kombájn kezelésére, a szakmai fortélyokra. „Belebolondulok, nem tanulom én ezt meg soha” — ezzel szállt le Herédi az első napon a gépről. „Mestere” ma csaknem annyira bízik benne, mint saját magában.

Magánéletéről szűkszavúan, szerényen nyilatkozik:

— „A gépállomás fia” vagyok. Tizennégy esztendős picike gyerek voltam, amikor ide kerültem. (Tálán az is ösztönzött az idei versenyben — nevet fel —, hogy ez a „jubileumi” évem!) Mint munkagépkezelőt a technikai minimumvizsga letétele után 900 forint havi ösztöndíjjal a szegedi másfél éves traktoros gépészképző iskolára küldtek. Utána traktoroztam. Három éve végeztem el az ádándi féléves szerelőképző szakiskolát, majd körzeti szerelő lettem. Ebben a beosztásban húsz gép karbantartásának ellenőrzése, tökéletes műszaki állapotban tartása, s a rajtuk dolgozó negyven traktoros és segédvezető irányítása, szakmai oktatása a feladatom.

Persze, munkakörének tökéletes ellátása a szakmai fej lődést, az állandó (Kiművelést illetően is

égés* embert kíván.

Idejétől függően, amikor csak hozzájuthat, böngészi, tanulmányozza" a szakirodalmat, technikai folyóiratokat Januárban mezőgazdasági gépipari technikumba akar beiratkozni. A gépek között eltöltött tíz év jó alap lesz ehhez.

Hat termelőszövetkezetet patronál szerelőként, s legutóbb a vetési munkák gyors lebonyolításában nyújtott számukra hasznos . segítséget.

— És a kevés szabad idejét mivel tölti?

Felcsillan a szeme.

Sporttal, de legfőképpen a KISZ-istáimmal. Kapitánya vagyok a futballcsapatnak és titkára a negyven főt számláló ifjúsági szervezetnek. Szép kultúrtermünk is van. Most ugyan az őszi munkák töltik még ki a programot, de a téli idényre nagy művelődési tervekkel készülünk.

Motorossapkája után nyúlt. Most is éppen meccsre siet. „Megbőgeti” hűséges társa, a Pannónia motorját. Féltett kincse, a csak nevezetes alkalmakkor használt — megtakarított pénzéből, meg az első komba jnosnak járó jutalmakból vásárolt — új Skodája otthon „garazsíroz”.

A gépállomás udvarán pedig a jövő évi aratásról álmodik Kurucz Istvánnak a dicsőségben társa: az SZK—4-es.

Jóba Tibor

Felújítják a Tisza gátrendszerét

A Középtisza vidéki Vízügyi Igazgatóság több mint ezer kilométer hosszúságú gátrendszerének felújításánál, erősítésénél, a nagyüzemi öntözőtelepek építésénél az idén több mint hárommillió hétszázezer köbméter földet, követ és betont kell megmozgatni. Ehhez a munkához tízezer kubikosra és mintegy másfélezer építő szakmunkásra lenne szükség. A munka nagyrészét azonban a gépek levették az ember válláról. Jelenleg alig több mint ezer földmunkást alkalmaznak, akik olyan helyeken dolgoznak, ahol a gépek üzemeltetésére nincs lehetőség.

HAZAFELÉ- >

$* ÜK *£

ás* «**ÉÉÉBÉÉÉlig

(Pásztor Zoltán felvétele.)

DARÁZS A PUDINGBAN

— Mi dolga lehet egy konzervgyári meósnak? — tette fel a kérdést egyik ismerősünk.

— Annak igazán jó dolga van — felelte rá a másik —, mindig jókat kóstolhat a készítményekből. Az az igazi minőségi ellenőrzés.

Barátaink alaposan meglepődnének, ha most itt lennének velünk a Kecskeméti Konzervgyár I-es telepének laboratóriumában. Meóst hiába keresnének az üzemben. A minőséget — tárgyilagos — tudományos eszközökkel, vegy elem zéssel itt vizsgálják, ebben a modem .boszorkánykonyhában”.

Mikroszkóp alatt

Öblös üvegek sorakoznak a polcokon. Fém- és gumicsövek rendszere szövi át a lombikok, palackok, fecskendők birodalmát. Paraffin, XILOL, kénsav — olvashatjuk a vegyszerekkel teli üvegek címkéit. Mennyiféle van még belőlük!

Egy darabig csendben ültek. Ment a vonat, s a mozdonyból kicsapódó gőz finom fátylakban terült el a sárguló kukoricatáblák fölött.

Az öreg nagy üggyel-bajjal kivette a kacsát, a másik pad alá tette, s mikor felegyenesedett, már ott volt a kezében a demizson.

— Ügy megijedtem ettől az embertől, hogy muszáj innom — s jól meghúzta a karcost, majd átadta fiatal útitársának, aki hasonlóképpen cselekedett.

— Agronómus vagyok az egyik tsz-ben. Ott is ilyen kacsákat hizlalunk — mondta a fiatalember, s minden további nélkül elkezdte magyarázni az öregnek, hogy milyen a tsz. hányán vannak és mit dolgoznak. Miből mennyi a termés. Nem is fejezhette be, mert az öreg a bortól táplált rekedtes hangján szintén arról kezdett mesélni, hogy amióta a termelőszövetkezetben van egyfolytában szomorú.

— Hát miért, gyenge a közösség, vagy mi a baj? — fogta kérdőre az agronómus.

— Á, dehogy! — ravaszkodott a törékeny kis ember — csak az bánt, hogy már öreg vagyok és fiatalkoromban pedig nem volt tsz.

Ezen mindketten jót nevettek, s nem is vették észre, hogy közben megállt a vonat. Egymás után szálltak fel az utasok, a fülke is megtelt. Főleg piacra igyekvő asszonyok fészkelődtek az öblös padokon. A két ember jó hangulata hamarosan átragadt rájuk is. Főleg az öreg tett ki magáért. Az egyik asszony nem is állta meg szó céfkwl.

— Tán lakodalomba utazik, hogy olyan jókedve van?

— Eltalálta kedves — nyájaskodott a kis ember, s rögtön mesélni kezdte, hogy ki lesz a ve- je, hol fognak lakni a fiatalok.

— Könnyű a mai fiataloknak. Gondolnak egyet, összeházasodnak, van keresetük, ruházkodhatnak és élnek. Mi kell még ezenkívül — kapcsolódott a beszélgetésbe az egyik idős asszony. — Az én időmben nem így ment. Hétéves koromban már szolgáltam, őriztem a libákat, aztán úgy elhasználódtam a dologban, hogy alig sikerült férjhez menni. Nem is éltünk sokáig együtt, mert az uram — isten nyugosztalja — az első világháborúban odamaradt.

A háború gondolata mindenkiben ébresztett valamilyen emléket, s rossz, nyomasztó hangulatot keltett. Csak az öreg jegyezte meg maga elé nézve:

— Hát igen! —, s hogy mit gondolt még hozzá. nem lehetett tudni.

És ment a vonat a tűnődésbe merült utasokkal, ákik ott ültek a harmadik kocsi egyik fülkéjében. Fejükben iszonyatos sodrással kavargott a múlt, elvesztett apára, testvérre, férjre gondoltak, amikor bekiáltott az újságos, a fülke ajtaján :

— Megkötötték az atomcsendegyezményt, enyhülés a nemzetközi politikában.

Az utasok felemelték a fejüket. A gőzös ment tovább.

SSANDOB

| Kristóf Árpád, a laboratórium I helyettes vezetője nézelődés közben tájékoztat.

— Két csoportra választhatók a minőségi ellenőrzés szempontjai. Mérőeszközökkel, vegyi eljárásokkal, műszerekkel állapítjuk meg például a súlyra, só-, vagy savtartalomra vonatkozó objektív adatokat. Tessék csak figyelni.

Mikroszkópra emlékeztető, kettős csövű fekete készülékhez lép. Egyik termékből pici adagot tesz bele, állít a műszer lencserendszerén, s hív, hogy nézzek bele.

Az egyik csőben egymást keresztező hajszálfonál. Pont a metszésnél ér véget a barnás színeződés. A másik lencse alatt fokbeosztások láthatók.

— Nem egészen szabályosan, de egyszerűen úgy mondhatjuk, hogy ez a készülék a cukortartalmat méri.

Rövid megjegyzések a grammos, analitikai és közönséges üzleti mérlegek szerepére: egy üveg tartósított zöldborsó tiszta súlyának — darabos termék és lé együtt — megállapításához megfelelő az utóbbi; a szárított áruk súlyárnyalatait viszont csak az analitikai mérleg képes megmutatni.

Kristóf Árpád egy sokat forgatott, vastag szakkönyvet vesz elő;

Minőségi követelmények

— Ebben vannak a konzervipari gyártmányok szabványadatai. A minőségi követelmények között sok, az érzékszerveinkre ható tulajdonságokkal találkozunk.

Olvassunk néhány minőségi követelményt a zöldborsó kon- zervről. Színe: egyenletes, a fajtájára jellemző zöld szín legyen. Szaga: jellegzetes zöldborsó szag. Ize: ugyancsak a zöldborsóra jellemző.

Ezeket figyelembe véve értékcsökkentő tulajdonságok többek között a következők: ha a borsószemek színárnyalatra el- ütőek, sárgák, barnák; ha az

*aöfc lílisatjes2«

Más vizsgálati szempontok a szemek alakjára, méretére, épségére vonatkoznak. Az már kifogás alá esik, ha kis és nagy szemek keverednek, törtek, repedtek, szúrtak a borsók. Az is hiba, ha állaguk nagyon kemény, vagy nagyon puha.

Elég volt ennyiről olvasni a szabványkönyvből, s ezek csak ízelítők abból a sok-sok követelményből, melyekre nézve állnia kell a zöldborsónak a vizsgát

— Mivel érzékszerveinknek is van szerepe a minőség megállapításánál, nincs sok vita a szubjektív ítélkezések miatt? Egyik embernek ez a zöld szebb, a másiknak az a borsószem méreti

— Az állandó szakmai gyakorlat egész biztos mércéket alakít ki, úgyhogy vitára ritka esetben kerül sor. Azonkívül annyira gépesített a feldolgozás minden fázisa például a borsónál, paradicsomnál, hogy a tudományos vizsgálati módszerekkel együtt szinte tökéletes az ellenőrzés biztonsága — világosít fel Kristóf Árpád.

Ha pang az üzlet

— Hcd és milyen hibákból adódik mégis a selejt?

— Maradjunk a borsónál. Véletlenül áramszünet jön, s az autoklávokban túl fő az áru. Puha lesz. Ez persze ritka eseti

— Nagyok a minőségi igények az exportáruknál?

— Már nem mondhatjuk, hogy különösen ezeknél. A belföldi átvevők sokszor még kényesebbek. Egyébként a külföld is úgy van vele, hogy ha nagy a kereslet a konzerveink iránt, nem kicsinyesek az átvevők! Ha meg pang az üzlet, minden apró hibát észrevesznek. Pár éve szilvapudingot szállítottunk az angoloknak. Azért nerr vették át az árut, mert a meg vizsgált doboz szilvában dara zsat találtak. Főzéskor beleké» tolt a darázs, s odaveszett Ki látta, mikor történhetett?

Arról sem tehetett, hogy pont I az angolok bukkantak rá.

W Iláth István