Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-26 / 276. szám

1963. november 26, kedd S. oldal Válaszol az illetékes A tanulók túlterhelése ellen „A második idegen nyelv a Bzakközépiskolákban” címmel a múlt hónap első felében meg­írtuk, hogy milyen tapasztala­tokat szereztek a kunszentmik- lóri gimnázium vezetői a ta­valy indult szakközépiskolai osztályokban. S néhány javas­latot is tettünk, amelyekkel ta­lán a jelenlegi nyelvoktatás bő­vítését lehetne elérni. Cikkünkre a Művelődésügyi Minisztériumból az alábbi levél­ben válaszoltak: . A javaslatokat a szakoktatasi főosztály mezőgazdasági okta­tási osztályának vezetőjével és szakelőadóival együtt megvizs­gáltuk s megvalósításukat nem tartjuk lehetségesnek. A szakközépiskolák főfeladata ugyanis az általános középfo­kú, úgynevezett törzsműveltség megadása mellett: a szakmun­kásképzés. Ehhez a gimnáziu­ménál magasabb óraszám szük­séges, heti 36—38 óra. De így is ki kell maradjon a tantervböl a második idegen nyelv, mert az óraszám további emelése a tanulók túlterheléséhez vezetne. Más tárgyak óraszámának csök­kentésével sem valósíthatjuk meg a második idegen nyelv tanítását az általános közép­fokú törzsműveltség és a szak­mai képzés igényének csorbí­tása nélkül. Nem lehet a mezőgazdasági munkák téli szünetében sem beiktatni nyelvórákat —_ aho­gyan javasolták — sűrített anyaggal, és sűrített óraszám­mal, mert ilyenkor laboratóriu­mi, elméleti foglalkozások van­nak beállítva a tanmenetbe, amelyek szükségesek a szakma elsajátításához. Másrészt az eset­leges tömörítéssel felszabaduló órák korántsem elegendők egy idegen nyelv alapjainak elsajá­tításához. Az egyik, téltől a má­sikig a tanulók amúgy is elfe­lejtenék a kevés begyakorlással megszerzett ismereteket. A cikkben felvetett aggodal­makra a minisztérium válasza a következő: Az egyetemi felvételeknél — a nyugati és latin nyelvi szakot kivéve — nem jelent hátrányt az, hogy a jelentkező nem ta­nult második idegen nyelvet, mert az egyetemeken és főis­kolákon csak az orosz nyelvi oktatás épít a középiskolai anyagra. Az orosz nyelvi óra­szám pedig kielégítő a mező- gazdasági szakközépiskolákban. A szakközépiskolai tanulók­nak megbetegedés miatt való át- iratkozása a gimnáziumba ritka jelenség. Ilyenkor egyéni elbí­rálásra és segítségre van szük­ség. De e ritka esetek nem in­dokolják a szakközépiskolai tan­terv átalakítását. Természetesen a legmesszebb- menöen egyetértünk azzal, — hangoztatja befejezésül a mi­nisztérium levele —, hogy mind­azok a tanulók, akik egy máso­dik idegen nyelvhez kedvet és erőt éreznek, megkapjanak min­den lehetőséget, s az idegen nyelvet rendkívüli tárgyként az iskolában tanulhassák. A jelen­legi havi 10 forintos tandíj nem jelent a szülőknek túlzott meg­terhelést. Az iskolareform be­vezetésével azonban megvizs­gáljuk annak a lehetőségét, hogy esetleg ingyenessé tegyük vala­mennyi rendkívüli tárgy tanu­lását. DR. GÁBOR EMIL, osztályvezető-helyettes A tájékozatlak titkárnő — Igazgató kartárs, feketét vigyek be, vagy pedig küldjék le két demizson bort a kocsiba? Gerő Sándor rajza lett, hogy előttük valaki beug­rott a bokrok közé. A sofőr már emelte lábát a fékre, de Pálos rákiáltott: — Nehogy megálljon!... To­vább ... Hagyjuk csak a halat, jöjjön közelebb a horoghoz. — Látta, őrnagy elvtárs? Be­lépett a bokorba — mondta iz­gatottan Liszkai főhadnagy. — Láttam! — Mindkét keze tele volt cso­magokkal ... — Igen. — Nem kellett volna mégis megállni? — tamáskodott a fő­hadnagy. — Szó sincs róla. Hadd érez­ze magát biztonságban. Bennün­ket a többiek is érdekelnek, nemcsak ő ... Pálos helyesen cselekedett. Így a többiek nyugodtan követ­hetik Fecskét, aki csomagokkal van, vonatra kell szállnia, hi­szen nem poroszkálhat az or­szágúton. Itt van nem messze az állomás, egész biztosan oda­tart. Negyedóránként váltották fi­gyelőit. Másként nehezen bir­kóznának meg ezzel a fickóval. hiszen biztosan jól kioktatták rá, hogyan rázza le magáról kö­vetőit. Így azonban egyszerűen képtelen lesz eligazodni, hogy vajon csakugyan figyelik-e, vagy csupán egyszerű járókelőkkel van dolga. Az őrnagy elbóbiskolt. Lisz­kai is szeretett volna aludni, de nem mert. Rábízták a parancs­noka életét, neki ébren kell ma­radnia. Különösen most, hogy ez a veszélyes ügynök már bent van az országban. Így aztán egy­más után rágta a cigarettákat. Hogy el ne aludjon, halkan be­szélgetni kezdett a sofőrrel. — Hallotta, mit mondott megint az örmény rádió? — Nem én ... És addig mesélték egymásnak a vicceket, amíg a fővárosba nem értek. VII. A Nagykörúton tombolt a déli csúcsforgalom. Mindenki sietett valahová. Az aszfalt majd elolvadt a nap füzében. Fénylett, ragyogott minden. Sípos a Csemege Áruház előtt Székfoglalás, léggömbfújás — tréfás vetélkedés... — Ki tudna megmondani gyerkek, Gagarin milyen rang­ban van? És 1968-ban hol ren­dezik meg az olimpiát? És... — Ezredes ... Mexikóban ... Izaglomtól fűtött a hangulat a kecskeméti Üttörőház nagyter­mében. Először csak egy-két kéz emelkedik bizonytalanul a leve­gőbe, aztán feloldódik a szo­rongás és magasba lendül egy­szerre harminc kéz is. A tíz pajtás, aki helyesen válaszolt a kérdésekre, elfoglalja helyét a színpadon és kezdetét veszi az okosságot, ügyességet, jól érte- sültséget egyaránt próbára tevő „Ki mit tud” — vetélkedő — A hulladékgyűjtésben élen­járó iskolák úttörőinek rende­zett vetélkedők Budapesten jól beváltak — mondja a rendező szervet, a Pes—B ács-Kiskun— Nógrád megyei MÉH Begyűjtő Vállalatot képviselő Haiden Ká­roly. — Kecskemét az első vi­déki város, ahol a Magyar Rá­dióval közösen vetélkedőt ren­deztünk. Ha sikerül, akkor sor­ra kerülnek a többi városok is. A siker jelei jól láthatók a kipirult arcú, egymással lázasan versengő pajtásokon. A pom­pás szórakozást jó munkával ér­demelték ki a kecskeméti 1. sz. iskola úttörői. Szorgalmukat, a hulladékgyűjtésben elért kiváló eredményeiket más iskolák előtt példaként emlegetik. De lássuk talán a tényeket. — A vetélkedő előtt levetített kisfilm, Csősz Lajos pedagógus készítette — mondja Várnagy Istvánná csapatvezető — meg­mutatta, hogy mennyire szív­ügye úttörőinknek a hulladék- gyűjtés. Tavaly 386 mázsa va­sat, 83 mázsa papírt, 51 mázsa rongyot gyűjtöttek; a pénzjutal­mon felül kaptak egy 4 szemé­lyes, tel jesen felszerelt camping- áátrat is. December 31-ig 40 mázsa vasat, 10 mázsa papírt és 10 mázsa rongyot kell gyűjte- niök! Vállalták, hogy ezt a ne­gyedévi tervet is 10 százalékkal túlteljesítik. Hogy sikerül-e? Az még titok... Mindenesetre a csapatvezető derűs arca sikerről tanúskodik. Haiden Károly pedig hozzáte­szi, hogy megyénk iskoláival — különösen az 1. számúval — elégedett a vállalat. Tavaly 10 500 forint jutalmat fizettek ki a szorgos gyűjtőknek, az idén pedig egyedül a a mi megyénk­ben 210 iskolával kötöttek szo­cialista szerződést 47 vagon vasra, 14 vagon rongyra és 20 vagon papírra. (A vállalatnak országos viszonylatban 40 000 tonna papírhulladékot kell be­gyűjteni, és ennek felét az út­törők szolgáltatják. Elismerésre méltó, szép teljesítmény!) A gyűjtők most a játék örömeit élvezik. Tudásból, lele­ményességből vizsgáznak. Pedig ugyancsak csavarosán teszi fel várta, hogy a villanyrendőr zöl­det mutasson. Csomagjait a pá­lyaudvaron, a ruhatárban hagy­ta. Nem akart villamosra száll­ni, kíváncsi volt az oly rég lá­tott Budapestre. így aztán vé­gigsétált a Rákóczi úton. Az ő emlékeiben még a há­ború utáni romos, szomorú kép élt. és nem csoda, hogy meg­lepte az újjávarázsolt város. Nézte az embereket, figyelte őket, s próbálta egyeztetni mindazt, amit odakinn tanult, és amit itt látott. A kapcsolat- teremtésről sok előadást, sok tá­jékoztatást hallott, s bár min­dig óvták őket az elővigyázat­lanságtól, mégis másképpen fes­tették le az itteni embereket, mint amilyeneknek első benyo­másra látszottak. Odakinn ál­landóan azt hallotta, hogy na­gyon kell vigyázni, de azért ha kis ellenszenvet mutat a rend­szerrel szemben, a közönséges pesti járókelő apróbb dolgokban nyomban a segítségére lesz ... Négy éven át okították, s kiala­kult benne egy kép a jelenlegi magyar viszonyokról, az embe­rek élet- és szemléletmódjáról. az egyébként ismeretkörüknek megfelelő témájú kérdéseket a Rádió munkatársa, Vajek Ró­bert játékvezető. Ha valaki nem tud, súgnak a nézők. Ilyen is előfordul, bár ügyes, talpraesett a legtöbb felelet. Persze, olyan „jólértesült” is akad, aki Popov helyett Kossuthot kiáltja ki a rádió feltalálójának, de társai helytelenítő morajjal igazítják ki ezt a „szarvas”-hibát. „Székfoglalás”, léggömbfúvás, minden szerepel a műsorban, amitől csak felejthetetlenné vál­hat egy tréfás vetélkedés. Az­tán az ölömtől ragyogó játéko­sok átveszik jutalmukat. Lab­dát, tolltartót, könyvet, festé- keskészletet. A „közönség” so­raiban mozgolódás támad, min­denki látni, tapintani akarja a nyertesek ajándéktárgyait. Lassan kiürül a terem. Pár perc múlva újabb vetélkedő kezdődik a kecskeméti Jókai ut­cai általános iskola úttörőinek. A derűs hangulatban távozó pajtásokon látszik, hogy sokáig emlékezni fognak erre a péntek délutáni vidám műsorra. Méltó jutalom volt és ösztönző bizta­tás. Ezután még nagyobb kedv­vel és szorgalommal veszik ki részüket a hulladékgyűjtésből, melynek nemcsak maguk és az iskola látják hasznát, hanem az egész népgazdaság. V. Zs. Segítség a termelőszövetkezeti zárszámadások előkészítéséhez A falusi népfrontbizottságok eddig is sokféle módon segítet- ék a termelőszövekezeteket. A következő hónapokban néhány megye kezdeményezéseinek jó tapasztalatai alapján, új terü­lettel bővül a falusi népfront­munka. A mozgalom vidéki irá­nyító testületéi — aktivistáikkal együtt — erejük nagy részét a termelőszövetkezetek zárszám­adó és terv jóváhagyó közgyűlé­sének minél jobb előkészítésére összpontosítják. A zárszámadásokon kívül a tervtárgyaló közgyűléseket is helyi népfront fórumon készítik elő. (MTI) Dr. Szabó Kálmán emlékezete A Petőfi Népe vasárnapi számában megemlékezett dr. Szabó Kálmánnak, a Kecskeméti Múzeum volt igazgatójának haláláról s megemlítette az elhunyt érdemeit a régészeti és a néprajzkutatás terén. Ezt óhajtjuk most kiegészíteni Szabó Kálmán nagy­értékű tudományos kutatómunkájának részletesebb ismer­tetésével. Szabó Kálmán a szomszédos Kiskunfélegyházán szüle­tett 77 évvel ezelőtt, de már fiatalon Kecskemétre került az akkoriban alakulóban volt Városi Múzeum szervezésére. Kada Elek polgármester ismerte fel képességeit s alkalmazta a múzeumnál, ahol Szabó Kálmán teljes mértékben kifej­leszthette kutató hajlamát. Előbb múzeumőr címmel műkö­dött, majd igazgatója lett a múzeumnak s azt szorgalmas gyűjtő és rendező munkájával felvirágoztatta. Az utóbbi időkben már nyugalomban volt, de buzgón segítette a mú­zeumot a háború által okozott károk helyrehozatalában. Élete folyamán sok ásatást végeztetett s gazdagította a múzeum gyűjteményét. Legnagyobb értéket azonban az a tudományos munkálkodása jelent, amit önálló könyvekben és különböző szakfolyóiratokban hagyott az utókorra. Ezek közül legjelentősebb Kecskemét szőlő- és gyümölcstermesz­tésének múltja címmel 1934-ben a Katona József Társaság által kiadott könyve, melynek adatait hangyaszorgalommal gyűjtötte össze, gazdag képanyaggal. Másik jelentős köny­vét a kecskeméti tanyákról írta s a Kecskeméti Lapok adta ki, míg Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti em­lékei című munkája a Magyar Történelmi Múzeum kiadá­sában jelent meg. De számtalan azoknak a tanulmányoknak, újságcikkek­nek a száma, amiket különböző folyóiratokba, lapokba írt. így az Archeológiái Értesítő, a Néprajzi Múzeum Értesítője, az Ethnográfia, Néprajzi Közlemények, Kiskunság kötetei három évtizeden át sűrűn közölték kutatásainak eredménye­ként írt dolgozatait. Még a f. év elején megjelent Arany­homok című gyűjtemény is közölt tőle tanulmányt A kecs­keméti állattenyésztés szókincséről. Dolgozatai mind az alföldi élet múltjával foglalkoznak, köztük a legtöbb a kecskeméti múlt történeti és néprajzi emlékeit ismerteti. Ilynemű munkái közül felemlítjük a következők címét: Kecskemét pásztorélete, Kecskemét ha­lászata, A Kecskeméti Múzeum ásatásai, A suba és mes­tersége Kecskeméten, A jószág jegye és biliege Kecskemé­ten, Csöngetyű és kolomp a kecskeméti pásztorok kezén, Adatok a kecskeméti pásztorok szókincséhez, A szappanfőzés Kecskeméten, A kecskeméti molnár céh, Kecskeméti szél­malmok, A rideg és betyár szó jelentése Kecskemét múlt­jában, A halotti tor emléke Kecskemét város jegyzőköny­veiben, Jazig-szarmata sírok Kecskemét környékén, A kéz­fogás jelentősége a kecskeméti régi leánykérésnél, és még számtalan kecskeméti vonatkozású cikk, melyeknek teljes felsorolása túlhaladná egy ilyen ismertetés kereteit. Csak még a Városi Múzeumról írt ismertető füzetét említjük meg 1936-ból, mely a maga nemében elsőrendű kiadvány volt. Szabó Kálmánt mindig a legnagyobb szerénység jelle­mezte. Csendesen bevonulva a múzeum falai közé, elővette sok száz jegyzetcéduláját s írogatta nagyszámú tudományos munkáit, melyeknek gazdagságát csak most, halála után áttekintve láthatjuk igazán. Régebben sokat működött együtt néhai dr. Szilády Károly és dr. Garzó József levéltárosokkal, sok-sok aprólékos kecskeméti adat felkutatásában. S mind­ezek mellett még arra is jutott ideje, hogy megírja a „Hírős Város” anekdotakincsét s a felszabadulás előtt elnöke le­gyen a Katona József Társaságnak. Halála után Tóth László­nál, a Hazafias Népfront városi bizottsága elnökénél még több kész, kiadatlan munkája és nagy jegyzetcédula gyűj­teménye maradt letétben, amik még feldolgozásra várnak. Amilyen szerény, csendes volt az élete, úgy költözött el közülünk. Egész életét Kecskemét múltjának felkutatására szentelte, csak halála után tért vissza temetkezni szülő­városába. Emlékét nemcsak mi őrizzük igaz kegyelettel, hanem Kecskemét városkutató tudománya is, mely benne egyik legkiválóbb munkását veszítette el. DR. VÁRY ISTVÁN (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents