Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-23 / 274. szám
Magyar—lengyel barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) rtak ezekben a történelmi dokumentumokban lefektetett alapelveihe-. E dokumentumok alkotó szellemének álláspontjából kiindulva közelítettük meg a nemzetközi munkásmozgalomban felmerült összes kérdéseket. — A magyar és a lengyel párt az elmúlt években egyaránt sikeres harcot vívott a dogma- tizmus és a revizionizmus ellen, a marxizmus—leninizmus tisztaságáért, elveinek győzelméért. E harc logikájából következik, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban is állhatatosan küzdünk a marxizmus— leninizmus minden torzítása ellen, eszméink tisztaságáért, a nemzetközi kommunista mozgalom összeforroftságáért, a marxista—leninista pártok egységes frontjának győzelméért. — A szocialista államok egységének erősítése, a kommunista mozgalom sorainak tömörítése, a szocializmus győzelemre juttatása a kapitalizmussal folyó békés versenyben mindennél nagyobb segítséget ad a felszabadulásukért küzdő, nemzeti függetlenségüket védelmező népek harcának is. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! — A lengyel párt- és kormányküldöttség látogatásának eredményeként most még mélyebben gyökereznek a magyar dolgozók szívében a lengyel nép iránti testvéri érzések. Tovább erősödött pártjaink, országaink, népeink együttműködése, barátsága. — Kedves Gomulka elvtárs. kedves lengyel barátaink, kérjük önöket, ha hazatérnek, vigyék magukkal a magyar nép legőszintébb üdvözletét a testvéri lengyel népnek. Űjabb sikereket kívánunk a lengyel dolgozóknak szép hazájuk további felvirágoztatásában — fejezte be beszédét Kádár János elvtárs. Kádár János beszédét hoszßzan tartó taps fogadta. Ezután a jelenlevők lelkes, nagy tapsa közben Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz. Wladyslaw Gomulka beszéde Gomulka elvtárs köszönetét mondott azért a meleg vendégszeretetért, amelyben a magyar nép és a Magyar Népköztársaság párt- és kormányszervei részesítették, majd így folytatta beszédét: — Közös úton haladunk, közös társadalmi eszményeink és közös politikai céljaink megvalósítása felé. Az a tény, hogy mindkét párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt egyaránt erős alapokra építette a népi hatalmat, saját országában tovább fejlesztette a szocialista demokráciát, meggyorsította a gazdasági fejlődés ütemét, népeink közös előnyére válik. Ezután Gomulka elvtárs ismertette a lengyel munkásosztály áldozatkész munkájával és az egész lengyel nép erőfeszítésével támogatott politikájuk eredményeit. Lengyelország gazdasági ereje szakadatlan növekszik 1950-től. Négyszeresére növekedett az ipari termelés és ezen belül a vegyipar termelése hatszorosára, a gépiparé pedig tízszeresére nőtt. Lengyelországban a villamosenergia termelés az 1950 óta eltelt évek alatt 9,4 milliárd kw- óráról 35,4 milliárd kwó-ra, a kőszéntermelés 78 millió tonnáról csaknem 110 millió tonnára, az acéltermelés 2,5 millió tonnáról 7,7 millió tonnára, a kénsavtermelés 290 ezer tonnáról 850 ezer tonnára, a cementtermelés pedig 2,5 millió tonnáról 7,5 millió tonnára növekedett. — Lengyelország egyetlen hatalmas építkezési hellyé változott. 1949 és 1962 között a beruházások 3,5-szeresére növekedtek. Több mint 500 új nagyüzem épült, közöttük olyan kombinátok, amelyek a termelés nagysága és a műszaki színvonal tekintetében Európa élvonalába tartoznak. — Országaink kereskedelmi kapcsolatai kedvezően fejlődnek — mondotta a továbbiakban Gomulka elvtárs. — A lengyel —magyar árucsere-forgalom 1958 óta több mint 2,5-szeresére, azaz 165 millió dollárra növekedett és 1962-ben jelentős mértékben felülmúlta az ötéves egyezmény .keretében előirányzott színvonalat. — A mindkét ország számára előnyös árucsere-forgalom növelésének legfőbb tartaléka a tervszerű szakosítás, a kooperáció, mindenekelőtt a gépiparban, a vegyiparban és a kohászatban, valamint a fogyasztási cikkek terén. Eddigi kölcsönös áruforgalmunkban a gépek és berendezések szerepeltek az első helyen, nevezetesen mintegy 50 százalékkal. Az újabb megállapodások értelmében az ezen a téren folytatott együttműködésünk a további fejlődés során ki fog terjedni az energetikai berendezésekre a turbinákra és kazánokra* elektrotechnikai, elektronikus és híradástechnikai készülékekre, kábelgyártó gépekre, a mezőgazdasági gépek számos típusára, a gépjárműiparra (autóbuszok, tehergépkocsik) és a vasúti gördülő- anyagra. Bővíteni fogjuk együttműködésünket a hajóipar, a finommechanikai ipar és a szerszámgépipar terén is. Megállapodtunk az együttműködés irányelveiben a kohászatra vonatkozóan is. Mivel Lengyel- ország, Csehszlovákia és Magyarország kohászati központjainak közelsége miatt nagy lehetőségek vannak a beruházási és termelési tervek össze hangolására, a hengerelt áruk cseréjére, a termelési kooperációra és az együttműködésre a nyersanyagellátás, valamint a közös tudományos kutatási és tervezési munkák terén. Mindez nemcsak a vaskohászatra, hanem a színesfémekre és különösen az alumíniumkohászatra is vonatkozik. — Megállapodtunk a további együttműködés irányelveiben a vegyipari termelés, a vegyipari beruházások és a végyi- termék-szállításo'k viszonylatában is, különös tekintettel a gyógyszeripari termékekre, valamint egész sor részleges és komplex vegyipari berendezés exportjára Lengyelországból. — A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság baráti együttműködése nemcsak országaink közvetlen érdekeit szolgálja, hanem szilárd tényezője a szocialista tábor egységének, összeköt bennünket abban a közös harcban, amelyet valamennyi szocialista állam folytat a világháború elhárításáért, a tartós békéért és a népek szabadságáért. — Elismeréssel és bizakodással üdvözöltük a levegőben, a világűrben és a víz alatt folytatott atomkísérletek betiltása tárgyában kötött moszkvai egyezményt, mint további olyan megállapodások ígéretét, amelyek véget vetnek a hidegháborúnak és a fegyverkezési hajszának és elvezetnek a vitás nemzetközi kérdések békés tárgyalások útján történő megoldásához. — A gyakorlatban azonban az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei nem mutatnak készséget a feszültség enyhülését elősegítő további lépések megtételére. A Szovjetunió békés kezdeményezése az Atlanti Szövetséghez tartozó államok és a Varsói Szerződés tagállamai közötti megnemtámadási egyezmény megkötése nem került tényleges elfogadásra az USA és Nagy-Britannia részéről, annak ellenére, hogy ez a terv támogatásra talált a közvéleményben és részben a nyugati kormánykörökben is. Az Egyesült Államok elutasította azt a javaslatot is, hogy az idegen fegyveres erők létszámának csökkentésével és a fegyverkezés korlátozásával kapcsolatban ellenőrző állomásokat kell létesíteni mindkét német állam területién, Európának e nyugtalan, feszültséggel telített területein. Ugyanilyen negatív módon reagálnak a nyugati államok arra a lengyel javaslatra is, mely még mindig annyira időszerű a széles körű világközvélemény szemében — az atomfegyvermentes közép-európai övezet létesítése tárgyában. Állandó nyugati obstrukcióba ütközik a német kérdés szabályozására, a Nyugat-Berlinre és a békeszerződésre vonatkozó minden konkrét javaslat is. — Ugyanakkor minden békére vágyó emberben, de különösen a lengyel népben, feltétlenül nyugtalanságot keltenek az olyan intézkedések, mint a sokoldalú NATO atomhaderő megalakításának erőszakolása az USA és az NSZK kormánya részéről, amelynek lényege ellentétben van a moszkvai egyezmény szellemével, mivel ki akarja terjeszteni az atomfegyver birtoklását újabb államokra, nevezetesen a nyugatnémet Bundeswehr számára akar juttatni rakétafegyvert. — Nem egyeztethetők össze a feszültség enyhítésére törekvő politikával az olyan Intézkedések sem, mint a szűnni nem akaró Kuba-ellenes kampány, a brutális gazdasági elnyomás és különböző diverzáns akciók alkalmazása, mint a délvietnami intervenció, ahol a nemrégen megrendezett államcsíny kizárólag a szereposztás megváltoztatását jelentette, ugyanannak a korhadt bábrend- szemek a keretein belül, vagy végül a legutóbbi hidegháborús lépések a szocialista országok diplomatáival szemben, a mozgáskorlátozásra vonatkozó intézkedések az Egyesült Államokban. — Valamennyi objektív tényező azonban a szocialista rendszer javát szolgálja a kapitalista rendszerrel szemben — mutatott rá Gomulka elvtárs. — A szocialista tervgazdaság és a gazdasági fejlődés gyors üteme, a rakéta- és atomfegyver terén kialakult szovjet fölényre támaszkodó véderő, az új tudományos és műszaki káderek kiképzésében elért elsőbbség mind olyan tényezők, amelyek következtében egyre inkább az új társadalmi rendszer javára fog billenni a mérleg serpenyője. A tőkés világ megoldhatatlan ellentmondásokkal küszködik, olyan ellentmondásokkal, amelyek — belülről bontják meg a tőkés országok társadalmát. A munkás- osztály vezetésével egyre erősödik a harc a monopoltőke uralma ellen. Erősítik ezt a harcot az imperialista államok sorain belül mutatkozó ellentmondások és az egyre feszültebb ellentétek, amelyek az imperialista hatalmak, valamint a gazdaságilag gyengén fejlett és gyarmati sorban levő országok óriási többsége között éleződnek ki. Ezek az országok a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért, az éhezésből és a nyomorból való felemelkedésért harcolnak. — Az a feladatunk — tette hozzá —, hogy mindazt, ami a régi tőkésrendszer gyógyíthatatlan betegségének tünete, helyes, előrelátó és harmonikus politikával arra használjuk fel, hogy a magunk részére szerezzük meg a győzelmet a két rendszer történelmi versenge» sében. — A népek végső fokon nem» csak azért fogják a szocializmust választani, mert aránylag rövid időn belül be fogja bizonyítani gazdasági fölényét, mivel több anyagi és szellemi javat termel a társadalom minden egyes tagja számára, hanem azért is, mert olyan erőt alakit ki, amely képes végleg véget vetni a háborúnak. Még hosszú út áll előttünk, amíg ez az igazság általános lesz, és diadalmaskodik. Pártjaink és kormányaink megtisztelő történelmi kötelessége, hogy országainkban mindent megtegyünk annak érdekében, hogy közelebb hozzuk e cél elérésének pillanatát — fejezte be beszédét Gomulka elvtárs. Wladyslaw Gomulka beszédét a nagygyűlés résztvevői hosz- szan tartó viharos tapssal fogadták. Gáspár Sándor zárszavában arra kérte a lengyel párt- és kormányküldöttség vezetőit és tagjait, hogy visszatérve hazájukba, adják át Varsó dolgozóinak a budapesti dolgozók elvtársi üdvözletét, baráti jókívánságait. (Nagy taps.) A lelkes hangulatú barátsági nagygyűlés az Internacicmálé hangjaival ért véget. (MTI) Aláírták a magyar és a lengyel párt- és kormánykiildö-tség közös nyilatkozatát, raf amint a két ország gazdasági együttműködési bizottságának fegyzőkönyvét Pénteken az Országház Mun- kácsy-termében Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke a magyar, Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Józef Cyrankiewicz, a Lengyei Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság kormányának elnöke, a lengyel párt- és kormányküldöttség vezetői közös nyilatkozatot írtak alá. Az ünnepélyes aláírásnál jelen volt magyar részről Dobi István, a népköztársaság elnöki tanácsának elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Nemes Dezső és Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, ár. Péter János külügyminiszter, dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke és a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai és szakértői, lengyel részről Zénón Kliszko, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Stefan Jedrychows- ki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács mellett működő Állami Tervhivatal elnöke, valamint a lengyel párt- és kormányküldöttség többi tagja és szakértője. Ezt követően Apró Antal a lengyel—magyar gazdasági együttműködési bizottság magyar és Stefan Jedrychowski, a bizottság lengyel tagozatának elnöke jegyzőkönyvet írt alá a lengyel—magyar gazdasági együttműködés soron levő feladatairól. Hazautazott a lengyel pártós kormányküldöttség A lengyel párt- és kormány- küldöttség közvetlenül a Sport- csarnokban tartott barátsági nagygyűlés után, a Ferihegyirepülőtérre hajtatott,‘az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány képviselőinek kíséretében. A lengyel párt- és kormány- küldöttséget a repülőtéren Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke búcsúztatta, majd Wladyslaw Gomulka elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára köszönte meg a baráti vendéglátást. A kedves vendégek ezután beszálltak az II—18-as repülőgépbe és hazautaztak Lengyel- országba. Meggyilkolták Kennedyt DALLAS. (MTI) John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke, pénteken helyi idő szerint délelőtt, a Texas állambeli Dallas városban gyilkos merénylet következtében életét vesztette. Az elnök és kísérete — közöttük felesége, Connally texasi kormányzó, Johnson alelnök és néhány szenátor — pénteken repülőgépen érkezett Dallasba. A tervek szerint Kennedynek beszédet kellett volna mondania a városban, az amerikai négerek részleges egyenjogúsításáért folytatott elnöki kampány részeként. Az elnök és kíséretének gépkocsioszlopa a repülőtérről haladt a belváros felé, amikor egy ablakból puskacső nyúlt ki és három lövés hallatszott. Szemtanúk elbeszélése szerint Kennedy, vérző fejjel, arcra bukott. Connally kormányzó, akit mellén ugyancsak lövés ért, az ülésről lezuhant. A közelben állók hallották, Kennedynét, aki átölelte férjét, és így sikoltott: „Ez nem lehet igaz!” A merénylők után a hajsza nyomban megindult. A gépkocsioszlop megváltoztatta útirányát és az öt percnyire levő Parkland-kórbázba száguldott. Kennedynek, aki fejlövést szenvedett, a kórházban egymásutánban több vérátömlesztést adtak. Később, papokat hivattak betegágyához, hogy feladják neki az utolsó kenetet. A hírügynökségek később gyorshírben jelentették, hogy Kennedy az ellene elkövetett merénylet során kapott fejsérülés következtében meghalt. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya értelmében az elnöki tisztet L. Johnson az eddigi alelnök vette át.
