Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-22 / 273. szám

Szakszerűen - nagyobb hozzáértéssel Hasznosan töltik az őszi, téli estéket a izíile^alu NYOLCÁN ülnek a géderlaki új iskola nevelői szobájában. Nyolc különböző munkahelyen dolgozó ember, de egy cél ér­dekében jöttek össze. A gyer­mek- és ifjúságvédelmi albi­zottság tartja ülését. Éppen a hozzászólásoknál tartanak. A körzeti megbízott a ked­vező tapasztalatait sorolja a helyi fiatalokkal kapcsolatban. Részükről törvénybe ütköző cselekmény nem, fordult elő. A szociálpolitikai albizottság kép­viselője elmondja, hogy meg­látogatták a gyámhatóság ha­táskörébe és nyilvántartásába tartozó gyerekeket. Egyetlen szabálytalanságot sem. tapasztal­tak. Az egyik nevelő jó érzéssel állapítja meg: fiatalkorúak az esti mozielőadásokat nem láto­gatják, az utcán illedelmesek, az iskolában javult az általá­nos magaviselet. EZUTÁN özvegy Kovács Gá- borné, a nőtanács elnöke kórt szót. Elmondja, hogy a nőtanács­nak volt egy kis megtakarított pénze, s ezen a nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermekeknek küld­tek édességet tartalmazó csoma­gokat a szülőfalujuk nevében. A gyerekek nagy örömmel fo gadták ezeket, s köszönő leve­leikben kérték: szeretnének hírt hallani Géderlak életéről, változott-e azóta, mióta elkerül­tek onnan. ERRE a kedves feladatra a géderlaki kispajtások bizonyá­ra nagyon szívesen vállalkoz­nak. Szalay János November 15-én nyitották meg a szanki művelődési ott­honban a régi ezüstkalászos tan- folyamot helyettesítő mezőgaz­dasági szakmunkásképző tanfo­lyam második évfolyamát. Az elmúlt oktatási évadban az első évfolyam anyagából negyvenhat —, s rajtuk kívül a község külterületén még huszonhat — hallgató tett sikeres vizsgát. A növendékek a termelőszövet­kezetek és termelőszövetkezeti csoportok tagjai közül kerülnek ki. A munkaterv a mezőgazda­ság általános tudnivalóit öleli fel, s a hallgatók az oktatás har­madik évében kapnak majd kü­lönleges, termelési áganként megosztó szakmai képesítést. A szakmunkásképző tanfo­lyammal egyidejűleg a község több közös gazdasága is lehető­vé teszi tagjai számára a szak­ismeretek elsajátítását. A Haladás Tsz-ben például előadássorozatot rendeznek, Novemberi napfényben amelynek keretében egy-egy fog lalkozás alkalmával részletesen megvitatják a sorra kerülő me­zőgazdasági jellegű témákat. A szánk—móricgáti Petőfi Tsz-ben most induló tsz-akadémia elő­adói a közös gazdaság vezetői közül kerülnek ki. Az érdeklő­dő szövetkezeti gazdák a műve­lődési otthonban 11 héten át he­ti két órában sajátítják el a szükséges tudnivalókat. Az akadémia munkaterve fel­öleli a talajművelés és az öntö­zéses gazdálkodás feladatait, sor kerül a munkadíjazási formák és a vezetés problé­máinak megvitatására is. Külön előadás tárgyalja a rózs­ás a kukoricatermesztés, a siló­zás, a vegyszeres gyomirtás, va­lamint a keveréktakarmányok termesztésének időszerű kérdé­seit. Az egészségvédelmi tárgyú előadásokon kívül ismertetik majd az előadók a megye me­zőgazdaságának a tervidőszak­ban elvégzendő feladatait stb. Valamennyi tanfolyam iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. A tsz-ek, tszcs-k gazdái magukévá téve a fejlődő mező- gazdaságban rájuk váró megnö­vekedett követelményeket, szak­tudásuk fejlesztésével is igye­keznek azoknak eleget tenni. J. T. Késő őszi napsugarak... Mi­lyen jólesők! A határban vidá­mabban folyik a munka, s oda­haza az anyókák egyhangú éle­tébe is változatosságot csempész a kora délutáni napsütés. Dávo- don Palásti néni felkerekedett a horgolásával és letelepedett a ház előtti kispadon. Hadd sza­porodjon az elkezdett függöny. Ujjai fürgén mozognak és gon­dolatai — ki tudja, hol kalan­doznak eközben... Veszélyes vadászkaland Ritka vadászesemény történt a minap a Bakonyban: Ünnep Sándor erdész vadászat közben csaknem életveszélybe került egy vadkan miatt. Hajtás köz­ben az egyik jól megtermett, csaknem kétmázsás vadkan olyan hirtelen ugrott ki a sűrű bozótból a lesben álló vadász­ra, hogy kiverte a fegyvert a kezéből és maga alá tiporta a meglepett embert. A vadász szerencsére nem szenvedett sé­rülést a rárohanó vaddisznótól amely a hajtőktől megrémülve tovább szaladt az erdőbe. PETŐFI NGPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István .gazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26~19 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság 10-3B. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér lm. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint Báes-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-0S. Index: n, 063. A népfrontbizottság kezdeményezésére a szokásostól eltérő, ér­dekes tanácskozásra gyűltek össze a pálmo- nostori tanácsházán a társadalmi szervezetek és a helyi termelőszö­vetkezetek vezetői. A hosszú asztal mellett tizenöten foglalnak he-- lyet. Itt van Takács Ferenc, a Keleti Fény, Szeri István, a Béke Tsz elnöke, Kordé An­tal iskolaigazgató, Lu­kács Pál, a helyi ta­nács vb elnöke és még több vezető. Az érte­kezletnek egyetlen na­pirendi pontja az új­ságolvasás népszerűsí­tése. A jelenlevők köz­életi emberek, szív­ügyüknek, hivatásuk­nak tekintik a lakos­ság tájékoztatását, fel­világosítását. Amint mondják, ebben a mun­kában Itgjobb segítő­Baráti kör jük az újság. Azt di­csérik, hogy a Petőfi Népe sokat foglalkozik a közös gazdaságok te­vékenységével, rendsze­resen beszámol a me­gye és a járás életéről. — Könnyebb a helyi vezetők dolga, ha az emberek olvasnak — bizonygatja Lukács Pál. Indítványozza, hogy a vezetők mutas­sanak példát az újság- olvasásban és legyenek szervezői, terjesztői a megyei lapnak. A vita középpontjá­ban az újságban meg­jelent cikkek haszno­sítása áll. Takács Fe­renc és Szeri István elsősorban azokat a cikkeket olvassa elő­szeretettel, amelyek a közös gazdaságok ter­melési tapasztalatait teszik közkinccsé. Czene István a köz­ségről szeretne többet olvasni a Petőfi Népé­ben. Kéri, írják meg, hogy a Béke Tsz is csatlakozott a kunszál­lási Alkotmány Tsz fel­hívásához és részt vesz a szőlőtelepítési járási versenyben. Ötven holdon már megfor­gatták a talajt és a táp­erőt 200 mázsa istálló­trágyával, azonkívül 3 mázsa vegyes műtrá­gyával javították. Har­minctagú telepítő bri­gádot szerveztek, és ha a gyökeres vesszőt megkapják, azonnal megkezdik a dugvá­nyok ületését, 240 cen­timéter sor- és 60 cen­timéter tőtávolságra. Hangya Mihály, a Keleti Fé%u feißfilö­szövetkezet főkönyve­lője számokat, adato­kat ismertet, amelyek a szövetkezet megerő­södését, a gazdák szor­galmát, igyekezetét fémjelzik. Dohányból kétszerese az átlagter­més a tavalyinak, öt­venöt holdról 3170 má­zsa hevesit adtak el, ennek megfelelően, több a bevételük. Jól jövedelmezett a kerté szét. Paradicsomból 193 mázsa volt a holdan­kénti átlagtermés. Ér­demes volt jól gondoz­ni a palántákat, korán kiültetni és premizál­ni a növényápolást, a termésbetakarítást. Írja meg az újság ezeket is — mondják egybehangzóan —, min­den bizonnyal érdekli az olvasókat, a szövet­kezeti gazdákat. Iga­zuk van. Nagy József III. A tej, sajt és vaj országa — Miért éppen Koppenhágát tartom utam legszebb állomá­sának? — kérded. — Röviden erre nehéz választ adnom. Ne­vét olvasva a komor Dániát ke­restem Koppenhágában. A dán főváros verőfényben fogadott. A kellemes csalódás hangulatában még színesebbnek találtam a kedves belvárosi utcákat, s a nyüzsgő életet. Mogorva embe­reket keresve nevető diáklá­nyokkal találtam magam szem­be. A zöld tetejű mesetornyok, kastélyok, a letűnt századokra emlékeztetnek. De a Tivolival szemben a modern felhőkarcoló figyelmeztet: 1963-at írunk. Ha illetékes lennék Koppenhágát „zöldpatinás városnak” nevez­ném. Az Amalienborgban a ki­rály testőrsége középkori uni­formisban néz Kievem lencsé­jébe. A medvebőrsüveges dalia mozdulatlanul strázsál az ope­rettbe illő őrbódé mellett. Néhány lépéssel arrébb a ki­kötő fogad. Turisták tucatja ver­sengve fényképez egy szoborala­kot. Nem sokkal később én is ott állok a „Lila asszony” ra­jongói között. Sziklán ül a sel- lőalak. A távolba néz, arcán aggodalom. Így várja napról napra haza a koppenhágai ha­jóst. A szőke lány, ki mellettem ül, Korsörből jött a fővárosba. Első kérdése a puszta, mellén az atomfegyverkezés elleni moz­galom jelvénye. A „Randevú Koppenhágában” című revü film melódiáit dúdo­lom önkéntelenül az esti város fényeit bámulva. Vasárnap este mindenki tál-! pon van. A Tivoli kapujában a szórakozó Koppenhága fogad. A dán Vidám Park ma különösen népes. A fény, a hangulat, a ka­cagás valódi palotákká vará- szolja a papírmasé és vászon­falakat. Alkalmi társaságom, frank­furti és ravennai egyetemisták közös Coca Cola ivászatot ter­veznek. Barátságunkra! —kiált­juk nevetve, s versengve szür- csöljük szalmaszállal az orvos­ságízű nedűt. Bódéról bódéra járva bámész­kodunk. s nevetünk együtt a boldog nyertesekkel. A tét ki­csi, a nyeremény csecsebecse, hűsítő ital. Motorra ülünk, lét pésben haladunk a csatornák felett ívelő hidakon, önfeledten gyönyörködünk a nyugodt víz­tükör ezerszínű fényében. Egyre kevesebb a fény, távo­lodunk. Kicsit nehéz búcsút venni a kedves, öreg Koppen­hágától. A megszokott monoton zúgás­sal gurulok Helsingőr felé. Az út két oldalán tejeskannák tu­datják a tájékozatlannal, Dánia a tej, sajt és vaj országa! Bájos városka, szűk utcákkal, az őre Sund partján, ez Hel­singőr! A félszigeten Hamlet komor kastélya emelkedik, mel­lette a fehér keresztes piros lo­bogó Dánia határát jelzi. A ten­ger haragosan hullámzik. A le­velezőlapokról jól ismert barát­ságos kék színt ma hiába kere­sem. A szürkészöldes hullámo­kon kis motorcsónak vergődik, egy pillanatra a Sugovica jut eszembe. Koppenhágai utcarészlet. A turistaház udvarán kíván­csian veszik körül Pannóniá­mat. Magyar gyártmány? Ilyen­ről még nem hallottak. S a rö­vid próbaút után tudomásul ve­szik a magyar ipar létezését. Esteledik, a társalgóban nap­lót, levelet írnak, térképük fölé hajolva a másnapi utat terve­zik. Angol, francia, svéd szó­foszlányok röpködnek. A parti köveken ülve mesél távoli hazájáról az amerikai, a finn és az arab. A szél gyengül* a hullámverés csillapodik. A túlsó partról a svéd Helsing- borg fényei integetnek. SZABÓ GÉZA (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents