Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-21 / 272. szám
1963. november 21, csütörtök 3. oldal Távol az otthontól Este is házhoz megy javítani a szakember Több és korszerűbb kisipari szolgáltatás városon és falun Nemrégiben, egyik este a fcsészártöltési kultúrotthonba toppantunk be. A tv-terem léi homályában néhány széken felve egy fehér köpenyes férfire találtunk. Nyomban felpattant kényelmetlen fekhelyéről és villanyt gyújtva fogadott bennünket. A kultúrotthon igazgatóját sejtettük benne, s már éppen készültünk feltenni a kérdést: Csak egyedül? Nem vonzza a helybelieket a mai műsor? — amikor bemutatkozott: — Palkovics József röntgentechnikus csoportvezető vagyok. „Szűrjük” a községet, s ma meglehetősen nagy volt a forgalmunk. Hétszáz embert világítottunk át, így hát most jólesik egy kis pihenés... Pár perc múlva a színpad kulisszái mögött szereztünk új ismerősöket Palkovics Józsefné és dr. Dózsa Béláné személyében. Egy piciny, zsúfolt helyiségben beszélgetve, pulóvert kö- tögetve töltötték estéjüket. Egész szerek alkalmazását. Ezzel kapcsolatban a korábbi években tapasztalt merev ellenállás egyre szűkebb körre korlátozódik. Az elmúlt évek során például kitartó felvilágosító munkát kellett végeznünk azért, hogy a Közös területen hibrid kukoricát vessünk. A jó terméseredmények következtében ma már a tsz-tagok is ilyen vetőmagot igényelnek háztáji földjükre. Tervezzük a gépesítés nagyobb arányú fejlesztését is. Elsősorban azokat a munkafolyamatokat gépesítjük, amelyek legjobban elősegítik az egységnyi területre jutó hozamok növelését, enyhítik a munka- torlódást, csökkentik a termelési költségeket és mentesítik dolgozóinkat a nehezebb fizikai munkák végzésétől. A gazdasági feladatokon kívül természetesen bőven akad tennivalónk szövetkezetünk tagsága gondolkodásmódjának a megfelelő mederbe terelésével is. Korábban felvetődött a kérdés: kikből tevődjön ösz- sze a vezető gárda? Mi annak idején megfelelő arányban igyekeztünk a vezetésbe beválasztani a volt középparasztokat is, akik a közösben is hasznosíthatják nagyszerű termelési tapasztalataikat» héten át távol az otthontól. — Nem nehéz így? — Kicsit — felelték csaknem egyszerre. — De a hivatásunkkal jár. S éppen az étkezési és az időnkénti szállás gondjairól Képünkön: Munkában a „fctde- rí tő masina’*, készül a felvétel a fülkében álló páciens tüdejéről. S a gép mellett a két fáradhatatlan asszisztensnő: Palkovics Józsefné és dr. Dózsa Béláné. kezdtek beszélni, amikor Palkovics József közbeavatkozott. — Ezeket már megszoktuk ... Nem is érdekes... Inkább azt írják meg, milyen példásan segíti a munkánkat a helyi tanács. Nagyon precízen végezték el az összeírást és bizonyára abban is nagy része van a község vezetőinek, hogy a lakosság ennyire öntudatos. Valahogy így kellene menjen mindenütt. Elvégre minden embernek elsősorban a saját érdeke... Esetenként nálunk is vannak olyan megnyilvánulások, hogy a földjáradák fizetését egyesek nem helyeslik. Azt mondják, hogy az a kisárutermelői gondolkodásmódnak tett engedmény, s a szövetkezetünkbe föld nélkül belépett tagok kizsákmányolása. Mi ezt az igazságtalan vádat minden esetben visszautasítjuk. A földjáradék, ugyanúgy mint az egész szövetkezeti vagyon, nemcsak a sorainkba föld nélkül lépett tagok munkájának az eredménye. Benne van abban a földdel belépettek szorgalma, verejtéke is. Máskülönben a földdel belépett gazdák családtagjai is a szövetkezetben maradtak és szorgalmasan dolgoznak. S még valamit ehhez a problémához: a közös gazdálkodás azokon a földeken, azokkal a termelési eszközökkel indult meg, amelyeket a birtokos parasztok hoztak a tsz-be. Találkozunk még olyan esetekkel is, hogy a szövetkezeti tag azt mondja valamelyik vezetőnek: ez vagy az a tiétek. A kisárutermelő fejével gondolkodó szövetkezeti tag gyakran úgy érzi, hogy nem magának, hanem a termelőszövetkezetnek dolgozik. Mivel a szövetkezetbe« végzett munka Bács-Kiskun megyében 3720 kisiparost tartanak nyilván a Kisiparosok Országos Szövetsége megyei titkárságán. Az ipar- engedéllyel rendelkező mesteremberek 65 százaléka kisebb községekben él. Ezeket az adatokat a napokban megtartott KIOSZ választmányi ülés jegyzőkönyvében találtuk. A megbeszélésen jelentős szerepet kapott a szolgáltató-javító munka eddigi eredményeinek értékelése, és a „Kisiparosok a lakosság szolgálatában” mozgalom helyzete. A választmányi ülés tapasztalatairól, a megyei kisiparosok helyzetéről beszélgettünk Szabó Ferenccel, a KIOSZ megyei titkárával. — A Könnyűipari Minisztérium iparpolitikai tervében megyénk kisiparosaira az elmúlt évben 72 millió forint szolgáltató és javító munka hárult. Az anyagellátási poblémák — az építőiparban a mész- és cementhiány, a lábbelijavításnál a talpbőrhiány — 129 ezer forintos lemaradást eredményezett. A hosszú és hideg tél a lakosságnak jelentős többletkiadást okozott, így az idei év is nehezen „indult”. Az első negyedévben 104,2, a második negyedévben 101,3 százalékra teljesítették a tervet. Javult a_ cipészek talpbőrellá- tása. Az új minisztériumi rendelkezés lehetővé tette, hogy falusi kisiparosok is nagyobb mennyiségű bőrt raktározzanak. Az építőipar mész- és cementhiánya a most felavatott Dunai Cement- és Mészmű termelésével bizonyára megszűnik. — Nyolc szakma — épület- lakatos, vízvezetékszerelő, kárpitos, kőműves, tetőfedő, villanyszerelő, rádió-televí- ziőjavító, cipész — több száz képviselője vesz részt a „Kisiparosok a lakosság szolgálatában” mozgalomban. Kecskeméten és a négy vidéki városban gyorsjavító-szolgálatot szerveztünk. A lakosság egy telefonszámon hívhatja házhoz a szakembert, ha elromlott a televíziója, beletört a kulcs a zárba, vagy csőrepedés van lakásán. Törvényerejű rendetet tiltja a _ másodállású magánmunkavállalást. Ez év elején nyilváeredményét csak utólag lehet lemérni, lényegében csak év végén derül ki, mit kapnak a tagok munkájukért. A tagság bizonyos része nem képes arra, hogy áttekintse a több ezer holdas közös gazdaságot. Nem tudják, hogy miközben ők dolgoznak, mit csinálnak a többiek. Számos esetben bizalmatlanok azokkal szemben, akik a közös gazdaság ügyeit intézik. Az ilyet! gondolkodásmód átformálásában, a közöshöz való szocialista viszony kialakításában nagy szerepe van a szövetkezeti demokrácia érvényesítésének. Ha a tagok látják, hogy szavuknak van foganatja, jobban magukénak érzik a szövetkezetét. Egyre azonban vigyázni kell: Tapasztalunk olyan jelenséget, hogy a szövetkezeti tagok a mindennapi munka során vitatják az elnök, az agronó- mus vagy a brigádvezető intézkedéseit. A szövetkezeti tagok valóban egyenlő jogokkal rendelkeznek, de egyúttal a munkaszervezetben mindenkinek megvan a helye. Az egyik tszvezető, mert a tagok ezzel bízták meg, a másik szövetkezeti gazda pedig beosztott. A munkaszervezetben a beosztottnak végre kell hajtania a vezető utasítását. Ez persze nem jenosságra került a Könnyűipari Minisztéi’ium egyik elvi döntése, mely bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy főfoglalkozású dolgozó mellékfoglalkozásként iparengedélyt válthasson. Ezzel sikerült megszüntetni a szakemberhiányt olyan községekben, mint például Garán. ahol nincs állandó fodrász, vagy fényképész. — Korábban kisiparosaink jelentős része csak áruellátó munkával foglalkozott. A javító és szolgáltató munka a „rangsorban” az utolsó helyre szorult. Az 1963-as év ebben is jelentős javulást hozott. A kalocsai kisiparosok 40 százaléka foglalkozik már javítással is. Baján az iparengedéllyel rendelkező mesteremberek 30, és Kecskeméten 10 százaléka végez javítómunkát. Megyénk kisiparosai hetvennégy szakmában dolgoznak. A sok foglalkozás közül néhány „kihalóban” van. Mindössze egy SÚLYOSAN sérült ember fekszik a bajai kórház 44-es kórtermében. Scheibl Antal, a Dus- noki Gépállomás traktorosa. — Október 25-én hozták ide gerinctöréssel. Arcát még mindig sápadtra festi az átélt szenvedés, amikor az esetről beszél. „Védőburkolat nem volt a gépen. Azért néztem meg a forgás közben a lánchajtást, mert csattogott... Hátulról kapott el a kardántengely... Többre nem emlékszem.” Az SZMT munkásvédelmi bizottsága vizsgálatot folytatott, hogy megállapítsa, kit terhel a felelősség a balesetért. Október 25-én Scheibl Antal, a Bajai Állami Gazdaság sertéstelepén dolgozott. Az erőgépéhez kapcsolt szippantó kocsival ürítette a telep trágyagyűjtőjét. Munka közben gyanús csattogást hallott a kardántengely irányából. Odament, hogy megvizsgálja a szokatlan zaj okát. Ebben a pillanatban a tengely csapszegét helyettesítő 6 milliméteres hajlított drót ellenti, hogy a vezetőket nem tehet bírálni. Ha indokolt, a vezetőket is lehet, és kell is bírálni. De a kritika a munka javítását célozza, ne pedig a bíráló hanyag munkájának legyen a takarója. Visszatérve a témára, tapasztalatból tudom, hogy a szövetkezeti parasztság erőteljesen egységesedik. Ma már nem azonos a korábbi kisárutermelő parasztsággal. Közülük egyre többen válnak szocialista módon élő és gondolkodó emberekké. A szövetkezeti gazdálkodással létrejöttek azok a keretek, amelyek a parasztságot szervezett szocialista közösséggé formálják. A szövetkezetekben meg fog szűnni a parasztok elszigeteltsége egymástól, ezáltal a saját tapasztalataik alapján ismerik fel a közösségi összefogás szükségességét. Meggyőződésem: a para z ti osztály rövid időn belül tökéletes egységgé kovácsoló- dik, ami biztos záloga lesz annak, hogy hazánkban végérvényesen megszűnjön annak lehetősége, hogy az erősebb kizsákmányolja a gyengébbet. BOROS ANTAL tsz-plnök gubás és szűrszabó mesterünk van. Két mézeskalács készítő, egy szappanfőző és gyertyaöntő, két fésűkészítő, három cpg- festő és négy kútásó kisiparos dolgozik a megyében. — A KIOSZ gondoskodik a tagok továbbképzéséről is. Áprilistól szeptemberig 21 tanfolyamot indítottunk, melyen 420 fodrász, szabó, cipész és háztartási kisgépjavító vett részt. Látogatásokat szerveztünk Dunaújvárosba, a Kiskunfélegyházi Cipőgyárba. Budapesten egy gumigyárat tekintettünk meg. Az idei oktatási évad szeptemberben kezdődött, ez a községekben dolgozó kisiparosok 51 százalékának szakmai továbbtanulását teszi tehetővé. Kecskeméten, Baján és Kiskunhalason KlOSZ-akadé- miát rendezünk, ami 24 előadásban társadalomtudományi, irodalmi, művészeti és jogi kérdésekkel foglalkozik — fejezte be tájékoztatóját Szabó Ferenc elvtárs. K. M. kapta a hátán a ruhát, és olyan erővel ragadta magával a szerencsétlen embert, hogy gerincének nyolcadik csigolyája eltört. Miért nem volt védőburkolat a gépen és hogyan került a csapszeg helyére a balesetet közvetlenül előidéző drótdarab? — ezekre a kérdésekre keresett választ a munkásvédelmi bizottság, és többek között meghallgatta Hellenpárt Istvánt, az állami gazdaság szerelőjét és Túri Kálmán műhelyvezetőt, akik közvetlenül a baleset előtt javították a gépet. „Azt, hogy a drótot ki tette bele, én nem tudom megmondani. .„Védőburkolat akkor sem volt a gépen, amikor javításra behozták.” — vallotta a szerelő. A munkahelyvezető többek között ezeket mondta: „A szippantógépnek kardántörése volt. Habár nem hozzánk tartozik — mivel a talajerő-gazdálkodás üzemelteti —, hogy a munkából ki ne essenek, a kardánt meghegesztettem. A gépen védőburkolat nem volt.” Pusztai József, a gazdaság biztonsági megbízottja azt állította, hogy ő azért nem ellenőrizte július 2-a óta a gép védőberendezését, mert azt használatra átadták a Bács-Kiskun megyei Tó'zegkitermelő és Talajerő-gazdálkodási Vállalatnak; Az átadáskor még rajta volt a védőburkolat. A NYILATKOZATOK után tehát úgy tűnik, hogy a felelősség kizárólag a Talajerő-gazdálkodási Vállalat egyik dolgozóját terheli, aki leszerelte a védőberendezést. Ezt természetesen nem fogadta el az SZMT munkásvédelmi bizottsága. Hiszen a gép átadását rögzítő jegyzőkönyv világosan kimondja, hogy az állami gazdaság köteles üzemképes állapotban tartani a szippantó lajtkocsit. „Üzemképes állapot” nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy az előírt védőberendezések is helyükön vannak. Nem „szívességet” tettek tehát az állami gazdaság szerelői, amikor megjavították a gépet. Ha megfelelő védőburkolattal és csapszeggel látták volna el, a baleset nem következhetett volna be. AZ SZMT munkásvédelmi bizottsága bűnvádi eljárás megindítását kérte a balesetért felelős személyek ellen. BÉKÉS DEZSŐ Munhavédelmi őr járat Egy tragikus baleset tanulságai
