Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-20 / 271. szám
1963. november 20, szerda 3. oTtfírf Az „Sz-100-as brigád vezetője — Bennszülött vagyok — mondja találkozásunk első perceiben. — Még az öregapám is halasi volt. Juhász Károly, ez az egyenes derekú, katonás.- tartású, nyílt tekintetű 41 éves férfi — a Kiskunhalasi Gépállomás népes törzsgárdája tagjainak egyike — a szocialista szektor megalakulásának éve, 1948 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén. Két év múlva brigád vezető lett, majd tavaly márciusban a gépállomás pártalapszervezete titkárává választották. Utóbbi beosztásában a dolgozók egyötödrészének nyújt politikai képzést és valamennyinek elvtársi segítséget; szakmai munkája közben pedig az „Sz— 100-as brigád’' 35 tagját irá nyitja. Mikor afelől érdeklődünk, mi is tulajdonképpen a brigád tevékenysége, így válaszolt: — Az a megtisztelő feladat jutott nekünk osztályrészül, hogy a megye szőlő- és gyümölcstelepítési terve egy részének az előmunkálatait végezhetjük. A brigád a 17 gépóriás vezetőfülkéjében kizárólag a talajelőkészítésen dolgozik. Tíz gépünk egyenget, hét pedig forgat. Nem tőle, hanem Topoüszki Mátyás főagronómustól tudjuk meg, hogy a kollektíva már két éve birtokosa a szocialista brigád címnek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára pedig már egész éves tervét teljesítette. Egy héttel később már 92 ezer normálholdnál tartottak. Juhász Károly egyébként a traktoros és a vontatóvezetői tanfolyamon kívül az országban az elsők között, még 1949-ben elvégezte a brigádvezetői iskolát. Magáról keveset és szűkszavúan beszél. Inkább társai, beosztottjai teljesítményét emeli ki szívesen. Elmondja, hogy például Bújdosó József — a legjobb brigádtagok egyike — váltótársával 9000 normálholdnyi munka után tett eddig pontot. Az sem utolsó eredmény, hogy a gépállomás egész tavalyi tervében foglalt munkáknak az az egytizedét Bújdosó „írta rá” gépével a majdan dús fürtöket, mosolygó gyümölcsöket termő homok hátára! Szóba kerül a Tóth István hétezer normálholdas idei teljesítménye is. Aztán hirtelen mosolyogva elhallgat a brigád- vezető. Hiszen nem akar személyválogató lenni, mindegyik „fia” kedves neki. Juhász Károly két munkakörét, kettős feladatát nehéz lenne különválasztani: a szakmai és a politikai tevékenység együtt jár nála. örül annak, hogy a dolgozók szemében egyre nagyobb az üzemi pártszervezet tekintélye, becsülete, s Pernyebetongyár lengyel segítséggel Lengyelország segítségével felépült Béréntén és megkezdte a próbatermelést az ország első pemyebetongyára. Az új üzem kétszeres hasznot hajt a népgazdaságnak, mert feldolgozza a porszén pernyét — amelynek elhelyezése sok gondot okozott a helyi erőműnek — és az értéktelen hulladékból előállított új termék viszont kitűnő építő- és szigetelőanyag. Lengyelország szállította a pernyebeton-készítő berendezéseket, a különleges automata gépsorokat, amelyeknek munkáját távvezérléssel szabályozzák. A gépek szerelését és a próbagyártás irányítását is lengyel szakemberek segítették, s az új gyár 24 magyar műszaki dolgozóját pedig hathetes tanulmányúton látták vendégül a baráti ország üzemei. a kommunistákhoz egyre nagyobb bizalommal fordulnak tanácsért a pártonkívüliek is, az élet százféle vonatkozásában felmerülő problémáikkal. Ami persze akad bőven, ö maga csak kettőt említ közülük, mint amelyek szívéhez nőttea és igen sürgős megoldásra várnak: az alkatrészellátás nehézségeit és a dolgozóik elszállásolásának, élelmezésének a kérdését. Különösen ez utóbbiról szól részletesen: — Embereink a megye déli részén — sokszor az otthontól 150—200 kilométernyire — is dolgoznak. Bár 25 lakókocsink van, még többre lenne szükség! Némely tsz-ben alig tudják elszállásolni őket. Nemegyszer térítés ellenében is csak nagy könyörgésre tudnak lakáshoz és főtt ételhez jutni. Ez az egyik legfőbb gondunk. Észre sem vesszük, milyen régóta beszélgetünk már. Sok egyéb téma között szóba kerül a család is: a két fiú, meg a kislány, köztük a középső, Lajos, aki „rettentően kedveli a gépeket, a motor a mindene”. Bizonyára ő lép majd egyszer édesapja örökébe. Am minduntalan visszakanyarodunk a népesebb családhoz, az „Sz—100-as brigádhoz”, amelynek legtöbb tagja öt-tíz- éves traktoros, s közülük ketten a Mezőtúri Gépészeti Technikumban bővítik szaktudásukat. Az üzemi könyvtárból kivett szakkönyvek pedig a brigád csaknem valamennyi munkahelyén ott vannak velük... akiknek közös művelődését, az együtt szórakozást a szétszórt munkahelyek miatt nehéz ugyan megoldani, de azért minden alkalmat megragadnak erre... akiknek ébersége folytán, szerencsére, súlyosabb baleset hosszú idő óta nem fordult elő, s az ebből adódó munkakiesés átlaga évente csupán két óra! Sorolná még tovább, de beszólnak érte: — Lesz szíves egy pillanatra, Juhász elvtárs... Nem tudjuk, mint brigádvezetőtől, vagy mint párttitkártól kémek-e tőle tanácsot. De mint említettük: olyan mindegy. Társai sorsát mindkét meg- bizatásában egyaránt a szívén viseli, biztos kézzel és lelkiismeretesen irányítia. JÓBA TIBOR PIROS GOMB Egy évvel ezelőtt, amikor a megyei kórházban jártam, rettenetes felfordulás volt. A falak össze-vissza turkálva, létrák, malteros vödrök, vízvezetékcsövek a folyosókon és a mellékhelyiségekben. — A kórházat azonban korszerűsíteni kell — mondta az igazgató —, az intézet állandóan bővül, egyre több a beteg, a műtők, kötözők, kezelők vízellátása már nem felel meg a követelményeknek és a fürdő, zuhanyozó helyiségek, WC-k is az igényeknek feg- felelően lesznek átalakítva. Hétszázezer forintot fordítunk erre a célra, a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat végzi a munkát. S mi a helyzet most? Minden folyosón és azokban a termekben, amelyek felett „vizes helyiségek” (fürdőszoba stb.) vannak, a falakon nedvességtől gyöngyöző hatalmas foltok terjengenék, itt-ott hullik a vakolat, több helyen nem folynak le a szennyvízelnyelő csatornák A hanyag, lelkiismeretlen munkára jellemző, hogy 'helyenként a zuhanyozók, mosdók, kádak hideg-melegvizes csapjait sem jelölték meg rendesen. Van, ahol a hidegvizet jelző kék és a melegvizet jelző piros gombot felcserélték. Egyik-másik helyen mindkét csapra piros gombot tettek a „tréfáskedvű” szerelők. Egy-két hibát már megkíséreltek kijavítani a vállalat szakmunkásai. Van azonban olyan vezeték, amelyet háromszor is kibontottak, újból felfordulást csinálva, de ezután is maradt minden a régiben. Igaz, a hátralevő néhány napos jótállási idő alatt még mindig van lehetőség a hibák kijavítására. Feltesszük azonban a kérdést: kifizetődik-e-az Építési és Szerelőipari Vállalatnak a hanyag munka garanciális javítása. Végül pedig az a megjegyzésünk, hogy a vállalatot nem a kórház rombolásával, hanem korszerűsítésével bízták meg. Egyébként ilyen hanyag munkát nemcsak egy egészségügyi intézetben — amely a beteg emberek gyógyításával foglalkozik —, hanem másutt sem szabad végezni. , N. O. Műanyag palackok Egyre több magán-személygépkocsi fut hazánk országútjain és mindinkább hiánycikk a kisméretű olajostartály. A Kiskunfélegyházi Műanyaggyárban három műszakban készítik a két és fél deciliteres AFOR-műanyag olajospalackokat. Jövő évre is 5 millió 600 ezer darabra kaptak megrendelést, de nincs annyi gépe az üzemnek, hogy vállalni tudja. Naponta 6500 darabot gyártanak belőle. Képünkön özv. Kurucz Béláné, Trungel Nagy Imréné és Tarjányi Lászlóné a műanyag olajospalackok készítése közben. « „Maratoni99 épület javítás A szanki művelődési otthon építői annak idején nem rendelkezhettek túlontúl széles körű statikai ismeretekkel. Legalábbis erre vall, hogy a mindössze néhány éves épület mestergerendái vészesen meghajoltak, a padlástéren nemrég dolgozó villanyszerelő alatt pedig beszakadt a mennyezet, s kis- híján baleset lett belőle. E hibáknak a megszüntetése végett ez év március 22-én az otthon gazdasági ügyeit intéző községi tanács a Kiskunmajsai Fa- és Építőipari Ktsz-nek megbízást adott a szükséges javítások elvégzésére. A szövetkezet nem nyugtázta ugyan a megrendelést, de Ahol a Minerva búg — Mi a legfrissebb esemény? — kérdezzük a Szegedi Ruhagyár bácsalmási üzemének igazMészáros Józsefné a Mir gatói irodájában. Tóth József a Minerva gyorsvarrógép kipróbálását említette. Olyan tűzzel beszélt róla, hogy Utunkat mindjárt az 5-ös, hatos szalag műhelyébe irányítottuk. — Ott van — mutatták a használatban megkopott, régebbúgást hallatott a gép. Kész volt egy hosszabb varrás. — Néhány nap óta folyik vele • próba — hallottuk a gépzúgá- •on keresztül. — Még „csak" 3500 fordulattal megy percenként. Mire kitapasztalja az elvtársnő, ötezer fordulatos lesz. Csak hosszú oldal-, vagy hátvarrásokra termelékeny, a rövideket nem célszerű ezzel csinálni. — Az öreg gépek sebessége? — Ezerhatszáz-ezernyolcszáz fordulat. De azokkal is győzni kell a varrást. Akármelyik gépasztalra néztünk, csak úgy siklottak a vastag vattás kabátrészek a láthatatlan tű alatt. Előre, hátra, oldalt olyan könnyed mozdulatokkal vezérlik a munkásnők, munkások az anyagot, mintha semmi ellenállást nem kellene leküzdeniök. Aki ismeri a szakmát, tudja, mennyi gyakorlat, beidegzettség van, a könnyedség mögött. A nagy szakmai biztonságnak köszönhető, hogy egész év folyamán egyenletes volt a tervteljesítés. Olyanok példamutatása húzta a többieket, mint Lajdi Istvánnéé, Kolenák Andrásé. Szép Nándoméé, akik százszázalékon alul még nem teljesítettek, i hogy kézhez kapta, azt bizonyítja, hogy megbízottja rövidesen megjelent Szánkon. Szemügyre vette a hiányosságokat, majd eltávozott. Élttől kezdve csaknem havonta „tette tiszteletét” a ktsz egy-egy dolgozója. Fontoskodó fejcsóválás közepette kijelentették: „Hát ez bizony egy kicsit problémás eset” — majd bezárták a padlásaj- tót és visszatértek Majsára. Sőt, egy ízben egyszerre három ktsz-alkalmazott érkezett Szánkra. Eiz a „vizit” hosszú lejáratú szakmai tanácskozásban csúcsosodott ki, s egy ígéretettel végződött, miszerint két nap múlva jönnek rendberakni a gerendákat. Ez az „építő ötperc” azóta sem telt le. A tanács havonta két ízben sürgeti a munka elvégzését, s minden esetben újabb terminusokat kap: „Jövő héten kimegyünk ...” és ehhez hasonlókat. Mint említettük, ki is mennek, de nem dolgozni: szemrevételeznek, „körülkáromkodják” a homorú plafont, a rajta rostaként tátongó lyukakat — mert ilyenek is vannak, meghiúsítva a terem fűtésit —, aztán: marad, mi volt.’., A „hallgassuk meg a másik felet is” elv alapján felkerestük a ktsz vezetőségét is. Megtudtuk, hogy az előző vezetőket •— nem utolsósorban az ilyen és ehhez hasonló hanyagságok miatt — egy hónapja leváltották. Kiss Zoltán, a jelenlegi elnök, azzal a programmal fogott munkához, hogy felszámolják a múlt hibáit. ígéretet tett arra. hogy rövidesen érintkezésbe lépnek a Szanki Községi Ta~ nács Végrehajtó Bizottságával, s most már érdemben is intézkednek a javítás ügyében. Bízunk^ benne, hogy a kts- ui vezetői nemcsak ígérgetne! hanem sürgősen véget vetne ennek a csaknem egy év tertó, s „örökségként” ráju! maradt felelőtlen késedelem nek! * ierva gyorsvarrógép mellett. Szemfényvesztő gyorsasággal varr a masina. Annyit láttunk, hogy a munkásnő, Mészáros Józsefné egy-két másodperc alatt eltolt maga előtt egy terjedelmes ruhaanyagot. Ugyanez idő alatt zenei hangra emlékeztető bi típusú gépek közül friss, szürkészöld színével is kiemelkedő új varrógépet;