Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-20 / 271. szám

1963. november 20, szerda 3. oTtfírf Az „Sz-100-as brigád vezetője — Bennszülött vagyok — mondja találkozásunk első perceiben. — Még az öregapám is halasi volt. Juhász Károly, ez az egyenes derekú, katonás.- tartású, nyílt tekintetű 41 éves férfi — a Kis­kunhalasi Gépállomás népes törzsgárdája tagjainak egyike — a szocialista szektor megalaku­lásának éve, 1948 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén. Két év múlva brigád vezető lett, majd tavaly márciusban a gépállomás pártalapszervezete titkárává választották. Utóbbi beosztásában a dolgo­zók egyötödrészének nyújt poli­tikai képzést és valamennyinek elvtársi segítséget; szakmai munkája közben pedig az „Sz— 100-as brigád’' 35 tagját irá nyitja. Mikor afelől érdeklődünk, mi is tulajdonképpen a brigád te­vékenysége, így válaszolt: — Az a megtisztelő feladat jutott nekünk osztályrészül, hogy a megye szőlő- és gyü­mölcstelepítési terve egy részé­nek az előmunkálatait végez­hetjük. A brigád a 17 gépóriás vezetőfülkéjében kizárólag a ta­lajelőkészítésen dolgozik. Tíz gépünk egyenget, hét pedig for­gat. Nem tőle, hanem Topoüszki Mátyás főagronómustól tudjuk meg, hogy a kollektíva már két éve birtokosa a szocialista bri­gád címnek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójára pedig már egész éves tervét teljesítette. Egy héttel később már 92 ezer normálhold­nál tartottak. Juhász Károly egyébként a traktoros és a vontatóvezetői tanfolyamon kívül az országban az elsők között, még 1949-ben elvégezte a brigádvezetői iskolát. Magáról keveset és szűkszavúan beszél. Inkább társai, beosz­tottjai teljesítményét emeli ki szívesen. Elmondja, hogy pél­dául Bújdosó József — a leg­jobb brigádtagok egyike — vál­tótársával 9000 normálholdnyi munka után tett eddig pontot. Az sem utolsó eredmény, hogy a gépállomás egész tavalyi ter­vében foglalt munkáknak az az egytizedét Bújdosó „írta rá” gépével a majdan dús fürtö­ket, mosolygó gyümölcsöket ter­mő homok hátára! Szóba kerül a Tóth István hétezer normálholdas idei tel­jesítménye is. Aztán hirtelen mosolyogva elhallgat a brigád- vezető. Hiszen nem akar sze­mélyválogató lenni, mindegyik „fia” kedves neki. Juhász Károly két munka­körét, kettős feladatát nehéz lenne különválasztani: a szak­mai és a politikai tevékenység együtt jár nála. örül annak, hogy a dolgozók szemében egy­re nagyobb az üzemi pártszer­vezet tekintélye, becsülete, s Pernyebetongyár lengyel segítséggel Lengyelország segítségével felépült Béréntén és megkezdte a próbatermelést az ország első pemyebetongyára. Az új üzem kétszeres hasznot hajt a nép­gazdaságnak, mert feldolgozza a porszén pernyét — amelynek elhelyezése sok gondot okozott a helyi erőműnek — és az ér­téktelen hulladékból előállított új termék viszont kitűnő építő- és szigetelőanyag. Lengyelország szállította a pernyebeton-készítő berendezéseket, a különleges automata gépsorokat, amelyek­nek munkáját távvezérléssel szabályozzák. A gépek szerelé­sét és a próbagyártás irányítá­sát is lengyel szakemberek se­gítették, s az új gyár 24 magyar műszaki dolgozóját pedig hat­hetes tanulmányúton látták ven­dégül a baráti ország üzemei. a kommunistákhoz egyre na­gyobb bizalommal fordulnak ta­nácsért a pártonkívüliek is, az élet százféle vonatkozásában felmerülő problémáikkal. Ami persze akad bőven, ö maga csak kettőt említ közülük, mint amelyek szívéhez nőttea és igen sürgős megoldásra vár­nak: az alkatrészellátás nehéz­ségeit és a dolgozóik elszálláso­lásának, élelmezésének a kér­dését. Különösen ez utóbbiról szól részletesen: — Embereink a megye déli részén — sokszor az otthontól 150—200 kilométernyire — is dolgoznak. Bár 25 lakókocsink van, még többre lenne szük­ség! Némely tsz-ben alig tud­ják elszállásolni őket. Nemegy­szer térítés ellenében is csak nagy könyörgésre tudnak lakás­hoz és főtt ételhez jutni. Ez az egyik legfőbb gondunk. Észre sem vesszük, milyen régóta beszélgetünk már. Sok egyéb téma között szóba kerül a család is: a két fiú, meg a kislány, köztük a középső, La­jos, aki „rettentően kedveli a gépeket, a motor a mindene”. Bizonyára ő lép majd egyszer édesapja örökébe. Am minduntalan visszaka­nyarodunk a népesebb család­hoz, az „Sz—100-as brigádhoz”, amelynek legtöbb tagja öt-tíz- éves traktoros, s közülük ket­ten a Mezőtúri Gépészeti Tech­nikumban bővítik szaktudásu­kat. Az üzemi könyvtárból ki­vett szakkönyvek pedig a bri­gád csaknem valamennyi mun­kahelyén ott vannak velük... akiknek közös művelődését, az együtt szórakozást a szétszórt munkahelyek miatt nehéz ugyan megoldani, de azért minden al­kalmat megragadnak erre... akiknek ébersége folytán, sze­rencsére, súlyosabb baleset hosszú idő óta nem fordult elő, s az ebből adódó munkakiesés átlaga évente csupán két óra! Sorolná még tovább, de be­szólnak érte: — Lesz szíves egy pillanatra, Juhász elvtárs... Nem tudjuk, mint brigád­vezetőtől, vagy mint párttitkár­tól kémek-e tőle tanácsot. De mint említettük: olyan mind­egy. Társai sorsát mindkét meg- bizatásában egyaránt a szívén viseli, biztos kézzel és lelkiis­meretesen irányítia. JÓBA TIBOR PIROS GOMB Egy évvel ezelőtt, amikor a megyei kórházban jártam, ret­tenetes felfordulás volt. A fa­lak össze-vissza turkálva, lét­rák, malteros vödrök, vízveze­tékcsövek a folyosókon és a mellékhelyiségekben. — A kórházat azonban kor­szerűsíteni kell — mondta az igazgató —, az intézet állan­dóan bővül, egyre több a be­teg, a műtők, kötözők, kezelők vízellátása már nem felel meg a követelményeknek és a für­dő, zuhanyozó helyiségek, WC-k is az igényeknek feg- felelően lesznek átalakítva. Hétszázezer forintot fordítunk erre a célra, a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat végzi a munkát. S mi a helyzet most? Min­den folyosón és azokban a ter­mekben, amelyek felett „vizes helyiségek” (fürdőszoba stb.) vannak, a falakon nedvesség­től gyöngyöző hatalmas foltok terjengenék, itt-ott hullik a vakolat, több helyen nem folynak le a szennyvízelnyelő csatornák A hanyag, lelkiismeretlen munkára jellemző, hogy 'he­lyenként a zuhanyozók, mos­dók, kádak hideg-melegvizes csapjait sem jelölték meg ren­desen. Van, ahol a hidegvizet jelző kék és a melegvizet jel­ző piros gombot felcserélték. Egyik-másik helyen mindkét csapra piros gombot tettek a „tréfáskedvű” szerelők. Egy-két hibát már megkí­séreltek kijavítani a vállalat szakmunkásai. Van azonban olyan vezeték, amelyet há­romszor is kibontottak, újból felfordulást csinálva, de ez­után is maradt minden a ré­giben. Igaz, a hátralevő né­hány napos jótállási idő alatt még mindig van lehetőség a hibák kijavítására. Feltesszük azonban a kérdést: kifizető­dik-e-az Építési és Szerelőipa­ri Vállalatnak a hanyag mun­ka garanciális javítása. Végül pedig az a megjegy­zésünk, hogy a vállalatot nem a kórház rombolásával, hanem korszerűsítésével bízták meg. Egyébként ilyen hanyag mun­kát nemcsak egy egészségügyi intézetben — amely a beteg emberek gyógyításával foglal­kozik —, hanem másutt sem szabad végezni. , N. O. Műanyag palackok Egyre több magán-személygépkocsi fut hazánk országútjain és mindinkább hiánycikk a kisméretű olajostartály. A Kiskunfél­egyházi Műanyaggyárban három műszakban készítik a két és fél deciliteres AFOR-műanyag olajospalackokat. Jövő évre is 5 millió 600 ezer darabra kaptak megrendelést, de nincs annyi gépe az üzemnek, hogy vállalni tudja. Naponta 6500 darabot gyártanak belőle. Képünkön özv. Kurucz Béláné, Trungel Nagy Imréné és Tarjányi Lászlóné a műanyag olajospalackok készítése közben. « „Maratoni99 épület javítás A szanki művelődési otthon építői annak idején nem ren­delkezhettek túlontúl széles kö­rű statikai ismeretekkel. Leg­alábbis erre vall, hogy a mind­össze néhány éves épület mes­tergerendái vészesen meghajol­tak, a padlástéren nemrég dol­gozó villanyszerelő alatt pedig beszakadt a mennyezet, s kis- híján baleset lett belőle. E hibáknak a megszüntetése végett ez év március 22-én az otthon gazdasági ügyeit intéző községi tanács a Kiskunmajsai Fa- és Építőipari Ktsz-nek meg­bízást adott a szükséges javí­tások elvégzésére. A szövetkezet nem nyugtáz­ta ugyan a megrendelést, de Ahol a Minerva búg — Mi a legfrissebb esemény? — kérdezzük a Szegedi Ruha­gyár bácsalmási üzemének igaz­Mészáros Józsefné a Mir gatói irodájában. Tóth József a Minerva gyorsvarrógép kipró­bálását említette. Olyan tűzzel beszélt róla, hogy Utunkat mind­járt az 5-ös, hatos szalag műhe­lyébe irányítottuk. — Ott van — mutatták a használatban megkopott, régeb­búgást hallatott a gép. Kész volt egy hosszabb varrás. — Néhány nap óta folyik vele • próba — hallottuk a gépzúgá- •on keresztül. — Még „csak" 3500 fordulattal megy percen­ként. Mire kitapasztalja az elv­társnő, ötezer fordulatos lesz. Csak hosszú oldal-, vagy hát­varrásokra termelékeny, a rö­videket nem célszerű ezzel csi­nálni. — Az öreg gépek sebessége? — Ezerhatszáz-ezernyolcszáz fordulat. De azokkal is győzni kell a varrást. Akármelyik gépasztalra néz­tünk, csak úgy siklottak a vas­tag vattás kabátrészek a látha­tatlan tű alatt. Előre, hátra, ol­dalt olyan könnyed mozdulatok­kal vezérlik a munkásnők, munkások az anyagot, mintha semmi ellenállást nem kellene leküzdeniök. Aki ismeri a szak­mát, tudja, mennyi gyakorlat, beidegzettség van, a könnyedség mögött. A nagy szakmai biztonságnak köszönhető, hogy egész év folya­mán egyenletes volt a tervtel­jesítés. Olyanok példamutatása húzta a többieket, mint Lajdi Istvánnéé, Kolenák Andrásé. Szép Nándoméé, akik százszá­zalékon alul még nem teljesí­tettek, i hogy kézhez kapta, azt bizo­nyítja, hogy megbízottja rövi­desen megjelent Szánkon. Szem­ügyre vette a hiányosságokat, majd eltávozott. Élttől kezdve csaknem havonta „tette tiszte­letét” a ktsz egy-egy dolgozója. Fontoskodó fejcsóválás köze­pette kijelentették: „Hát ez bi­zony egy kicsit problémás eset” — majd bezárták a padlásaj- tót és visszatértek Majsára. Sőt, egy ízben egyszerre három ktsz-alkalmazott érkezett Szánk­ra. Eiz a „vizit” hosszú lejáratú szakmai tanácskozásban csú­csosodott ki, s egy ígéretettel végződött, miszerint két nap múlva jönnek rendberakni a gerendákat. Ez az „építő ötperc” azóta sem telt le. A tanács havonta két ízben sürgeti a munka elvégzését, s minden esetben újabb terminu­sokat kap: „Jövő héten kime­gyünk ...” és ehhez hasonló­kat. Mint említettük, ki is men­nek, de nem dolgozni: szemre­vételeznek, „körülkáromkodják” a homorú plafont, a rajta rostaként tátongó lyukakat — mert ilyenek is vannak, meg­hiúsítva a terem fűtésit —, az­tán: marad, mi volt.’., A „hallgassuk meg a másik felet is” elv alapján felkeres­tük a ktsz vezetőségét is. Meg­tudtuk, hogy az előző vezetőket •— nem utolsósorban az ilyen és ehhez hasonló hanyagságok miatt — egy hónapja leváltot­ták. Kiss Zoltán, a jelenlegi el­nök, azzal a programmal fogott munkához, hogy felszámolják a múlt hibáit. ígéretet tett arra. hogy rövidesen érintkezésbe lépnek a Szanki Községi Ta~ nács Végrehajtó Bizottságával, s most már érdemben is intéz­kednek a javítás ügyében. Bízunk^ benne, hogy a kts- ui vezetői nemcsak ígérgetne! hanem sürgősen véget vetne ennek a csaknem egy év tertó, s „örökségként” ráju! maradt felelőtlen késedelem nek! * ierva gyorsvarrógép mellett. Szemfényvesztő gyorsasággal varr a masina. Annyit láttunk, hogy a munkásnő, Mészáros Jó­zsefné egy-két másodperc alatt eltolt maga előtt egy terjedel­mes ruhaanyagot. Ugyanez idő alatt zenei hangra emlékeztető bi típusú gépek közül friss, szürkészöld színével is kiemel­kedő új varrógépet;

Next

/
Thumbnails
Contents