Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-19 / 270. szám

1963. november 19, kedd S. oldal Beszélgetés a filmről Nappal! sötétség Az első szeminárium FÁBRI ZOLTÁN — mint ré­gebbi filmjeiben: a Körhintá­ban, a Hannibál tanár úrban, vagy a Két félidő a pokolban kitűnően bebizonyította — jól ismeri az emberi érzések bonyo­lult, összetett világát is, a film- készítés mesterfogásait is. És elsősorban önmagát. Mert a Nappali sötétség egészen más, mint az eddigi filmjei. Az alko­tó fejlődésének egy új, jelentős állomása. Palotai Boris: „A madarak elhallgatnak” című regényét át­dolgozta, megrendítő, tömör drá­mává alakította Fábri Zoltán. A főhős, Nádai Gábor író bala­toni magányában véletlenül összetalálkozik azzal a férfival, akit ő mentett meg a német megszállás gyötrelmes napjai­ban. Kettőjük csendes beszél­getése pergeti vissza az időt és a múlt emlékeivel szembenéző író fájdalmas keserűséggel teszi fel a' kérdést önmagának: gyil­kos vagy gyáva volt? AZ ŐSZINTE vallomás, kínzó lelkiismereti vizsgálódás vib­ráló atmoszférájú képekben vil­lantja elő a jelennel összefügő múlt sötét emlékeit. A fasiz­mus és vészterhes zúgású bom­bázók árnyékában sodródik egy­máshoz egyre erősödő szenve­déllyel Ágnes, a riadt, törékeny kis zsidólány és az író. Fel- emelően szép kapcsolatuk nem lehet zavartalap, Nádai Gábor- nák végül is választania kell. Kit mentsen meg, Pötyit, a lá­nyát, vagy Ágnest a szerelme­sét? A tragikus helyzet ugyanis abból adódik, hogy a lánya pa­pírjaival élő Ágnest tartóztat­ják le felforgató tevékenység vádjával Pötyi helyett. A drá­ma felfokozott iramban halad a végkifejlés felé. Nádai beis­merő vallomást tesz — az el­fogott lány nem az igazi. De Ágnes másként dönt, vállalja sorsát, megmenti a lányt és sze­relmesét. A szembesítés feszült pillanatában is kitart amellett, hogy neki az apja Nádai. Mennyi érzés, gondolat szövi át az izgalmasan — filmszerűen — sűrített cselekmény szálait. Az emberi lélek vergődése, szo­rongató félelme a fasizmus min­dent meggyalázó béklyóiban, amikor — mint a film hőse is — mindenki a saját kárán ta­nulja meg — az önzés, a közös­ségtől, a politikai eseményektől való elszakadás valamilyen for­mában előbb-utóbb becstelen­séghez, vagy a tévedés fájdal­mas felismeréséhez vezet. FÁBRI ZOLTÁN szuggesztív erővel eleveníti fel történel­münk dicstelen korszakát. Ágnes és az író, apa és lánya párjele­netei, a szembesítés, valamint a rendőrségi hivatal ábrázolása kimagasló értékű rendezői tel­jesítmények. A színészek szak­avatott mozgatásán, eszköztelen, kifejező játékán is érződik Fábri kitűnő irányítása, jellem­formáló képessége. A Nádait alakító Básti Lajos nagy belső erővel, érzelmi telítettséggel építi fel a szenvedő, önmagával vívódó ember drámáját. Ágnest Szegedi Erika formálja meg sok­színűén, magas hőfokon, Pötyi szerepében pedig Béres Ilona nyújt emlékezetes, megragadó alakítást. Tóth János operatőr képei kiválóan alkalmazkodnak a rendező elképzeléseihez, kor­szerűek, szépek, minden sallang­tól mentesek, V. Z s. Megkésve érkeztünk, s az ajtó előtt népes gyülekezeten kellett átfúrakodni. Fiúk, lányok álltak az izsáki Sárfehér Ter­melőszövetkezet irodája előtt, vagy tizenöten. Benn a teremben hosszú asz­tal körül szorongtak a hallga­tók. Idős, bajuszos bácsikák, asszonyok és feltűnően sok fia­tal lány. A kertészeti brigád szí- ne-java. Az asztalfőn Kiss Im­re, a Sárfehér főagronómusa: A háztáji gazdaságok szerepéről, jelentőségéről, lehetőségeiről be­szél. A tekintetek rezzenéstelenül pihennek az előadó arcán. Aho­gyan csak a szabad életmódhoz szokott emberek tudnak figyel­ni, csendben, nyugodtan, úgy hogy a szék se reccsen. Látszik, érdekli őket a téma, hiszen a háztájival kapcsolatban annyi mindent rebesgetnek még ma is: Megmarad-e, mikor „veszik el”, szabad-e azt termelni rajta, Átkozott józanság Itt egyik közeli nagyközség­ben (a szereplők miatt jobb ha nem írom ki, melyikben), az anyakönyvezed előtt a kö­zelmúlt napokban másodízben jelent meg egy ifjú pár. Első­ízben azért nem lehetett őket összeadni, mert a vőlegény tökrészeg volt. Akkor azt mondta a menyasszonynak az anyakönyvvezető: Majd akkor jöjjenek, kedves, ha józan lesz a mátkája. Az ara szé­gyenkezve elvezette a vőle­gényt, persze a tanúk segít­ségével, majd egy hét múlva újból jelentkeztek házasság- kötésre. A vőlegény azonban ez alkalommal is ugyanolyan részeg volt, mint először, — Mit gondolnak maguk — szólt rájuk a vezető. — Hogy állíthatnak így ide? Most me­gint nem adhatom össze ezzel a részeg emberrel. — Mit csináljak, mit csinál­jak? — sopánkodott a meny­asszony —, hiszen amikor jó­zan, semmiképpen se akar ide­jönni velem!,. Erre az anyakönyvvezető gondolkozott egy keveset, majd bevezette a mátkapárt a szom­széd szobába. — Itt van ez a dívány — mondta. — Fektesse le a vő­legényt s őrizze itt este hat óráig. Akkorra kijózanodik, én bejövök és összeadom magu­kat. S így is lön. sgy amit az ember akar. „Jól jön” most a bizonyosság; szívesen hallgatják, hogy a háztájira szükség van, támogatni kell, s mindaddig megmarad, amíg a parasztember számára már ter­hessé válik, s önként lemond róla. Az előadás után nincs is sok kérdés, hiszen világos, egyértel­mű és meggyőző volt a beszéd. Ellenőr is van itt, Horváth Ig­nác. a járási pártbizottság tit­kára. Jelenléte az ünnepélyes alkalomnak szól: ma kezdődik Izsákon a pártoktatási évad, ma tartják a gazdaságpolitikai tanfolyam mezőgazdasági tago­zatának első szemináriumát. Amikor befejezi Kiss Imre szemináriumvezető az előadást, nem is bírál, hiszen elégedett lehet az eredménnyel. Inkább a hallgatókhoz szól, kedvesen, közvetlenül és bizalomgerjesz­tőén tréfás hangnemben. Felderülnek az arcok és min­denki bólogat: Igen, legközelebb hozunk jegyzetfüzetet és ígér­jük, nem késik el egyikünk sem. Találomra választok ki hár­mat a huszonhat hallgató közül. Bozsó József né üzemgazdász, pártonkívüli. — Három éve járok már kü­lönféle alapfokú szemináriu­mokra — mondja — nagyon érdekes volt Az időszerű kér­dések tanfolyama, most azon­ban úgy éreztem, többet tanul­hatok abból, ha a gazdaságpo­Gördülékeny szervezés jelle­mezte a gyümölcsöző vitákban, látványos bemutatókban gazdag első táj jellegű népi tánc kon­ferenciát, melyet a Népműve­lési Intézet táncosztálya, a Bács-Kiskun megyei tanács vb művelődési osztálya és a Me­gyei Népművelési Tanácsadó rendezett Kecskeméten, novem­ber 16—17-én. A konferenciát — amelyen resztvettek a Művelő­désügyi Minisztérium, a Nép­művelési Intézet, a központi szervek és az ország élvonalbeli együtteseinek képviselői, vala­mint a megyék népművelési dolgozói, táncszakemberei — Madarász László, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese nyitotta meg szombaton délután 2 óra­kor a megyei tanács díszter­mében. A megnyitót élénk vita kö­vette. Vásárhelyi László, a Nép­litikai tanfolyamra iratkozott! be. Beck Rózsa, a Sárfehér KISZ- szervezetének kultúrfelelőse. A kertészetben dolgozik, először vesz részt pártoktatáson. — Kiss elvtárs mondta, hogy illő lenne, ha a KISZ-tagok be­iratkoznának. Szívesen vállal­tuk, itt van a többség, mint lát­hatta. — Elmosolyodik. — So­kan azonban nem mertek be­jönni, most ott ácsorognak az ajtó előtt. Legközelebb majd „fülön fogjuk” őket js. ök voltak tehát azok, akiken idejövet átfurakodtunk!... Molnár Ambrus nemrég még egyszerű tsz-tag volt. a napok­ban vette át a növénytermesz­tési brigád vezetését. Pártonkí­vüli, ez az első szeminárium, amin résztvesz. Különösen a szakmai kérdések fogták meg. — Amit a trágyázásról mon­dott Kiss elvtárs — mondja — bizony szép lenne, ha úgy len­ne. De hát előbb-utóbb azért csak meglesz, hallottam mit mondott róla Hruscsov elvtárs. Az eredmény megnyugta­tó. Az emberek itt arról halla­nak előadást, ami legközvetle­nebbül érdekli őket. Senki se érzi, hogy feleslegesen töltötte az időt. Hiszen okosodik, a min­dennapi életben hasznosíthatja a tanultakat. Pártoktatás — párttagoknak és pártonkívülieknek, 1963-ban! M. L. művelési Intézet munkatársa re­ferátumában részletesen beszá­molt a néptáncmozgalom ered­ményeiről, és felhívta a figyel­met azokra a feladatokra, ame­lyeket a további fejlődés érde­kében minden csoportnak szem előtt kell tartania. Beszédében kihangsúlyozta a korszerű tánc­alkotás, a csoportokon belüli nevelőtevékenység és az együt­tesek ízlésfejlesztő és ismeret- terjesztő szerepét. Szombaton este a városi mű­velődési ház Komszomol téri színháztermében a HVDSZ „Bi­hari János” Táncegyüttese adott ajándékműsort a konferencia résztvevőinek. Vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Kecskeméti Ka­tona József Színházban került sor Bács-Kiskun, Békés, Csong- rád, Pest és Szolnok megye tánccsoportjainak díszbemuta­tójára. Básti Lajos és Béres Ilona a film egyik jelenetében. Véget ért Kecskeméten a délalföldi népi tánc tájbonfereocm függ. Engedje meg ezredes úr, hogy egy, csupán egyetlenegy kérdést feltehessek — mondta Sípos rendkívül udvariasan, kellemesen csengő hangon. — Arról nem beszélünk. Hogy mi lesz a visszaérkezés után, azt én előre nem tudhatom. Való­színű, hogy engedélyezek majd magának egy hosszabb pihenőt, egy nagyobb szabadságot a vi­lág valamelyik eldugott sarká­ban ..: — Ezredes úr, engedje meg, de én nem erre gondoltam. Négy éve mást se csinálok, csak ezt tanulom — mondta kissé sértő­dötten Sípos. — Tudom, hogy mit lehet kérdezni és mit nem. — Nos, tessék! — Feladatom kétirányú. A gyószer és a hajtóanyag. Köny- nyen előfordulhat, hogy csak az egyiknek jutok a birtokába. Ha nehézségek állanának elő, vál­lalhatom-e a kockázatot, hogy a már meglevő egyikkel ott ma­radjak. kivárjam a kedvező al­kalmat, vagy pedig induljak vissza? — Számúnkra mindkettő rend­kívül fontos. A hajtóanyagot nem ismerjük, a gyógyszerku­tatásban pedig nagyon előreha­ladtak. Mi is kísérletezünk a gyógyszerrel, de tudnunk kell, hogy ők milyen hatásfokot ér­tek el, s milyen irányban ku­tatnak. E területen is együttmű­ködnek az oroszokkal, sejtheti hát, hogy következtetéseink az anyagvizsgálatnál fontosak lesz­nek. Sipos úr, mérje fel, hogy miről van szó ... Brondell nem mondta ki, amit gondolt. Ha Sipos most belát az ezredesbe, egy pillanatra bizto­san elgondolkodik a maga sor­sán. Mert Brondellnek az járt a fejében, hogy hány és hány jól kiképzett agyafúrt emberét kel­lett feláldoznia Kelet-Európá- ban a hajtóanyag megszerzé­séért. És mindeddig sikertele­nül. Pedig a’nagy játszma főleg erre ment. Évekkel le vannak maradva a rakétatechnikában, s elsősorban a hajtóanyag mi­att. A magyarok légelhárító ra­kétáinak hajtóanyaga — csak mennyiségét tekintve más, mint az interkontinentális rakétáké, összetételében ugyanaz. Tőlük könnyebben meg lehet szerezni, mint az oroszoktól... Brondell, ahogy így pillana­tok alatt felmérte a feladat je­lentőségét, arra a végkövetkez­tetésre jutott, hogy Síposnak öt- ven-ötven százalék az esélye, hogy visszatér-e vagy lebukik. De mindezt elhallgatta. Elriasz­tani az ügynököt? Isten őrizz! Ilyenkor a legnagyobb bizton­ságérzetet kell kelteni benne. Higgye, hogy minden körülmé­nyek között sikerül visszatérnie. Csak így képes teljes energiá­jával. tudásával dolgozni. Ha egy kémbe félelem lopódzik, már használhatatlan. Ennek az embernek nincs mit veszítenie. Egyedülálló, s örökké azt ver­ték a fejébe, hogy az életben a legfontosabb a jólét. Mindene legyen meg, s a parancsot hajt­sa végre gondolkodás nélkül. Ö, Brondell ezredes, egy kicsit más. Ö is erre a nem éppen tiszta foglalkozásra tette fel az életét. Hogy vállalna-e egy kelet-euró­pai utat? Kérdéses! Ha őszinte akar lenni: inkább nem. Aki ebben a világban egyszer már befutott, nem szívesen vállalja az életveszélyes kockázatokat. Fiatal korában ő is ment, aho­vá küldték, s mindent elvállalt volna. Még Hitler meggyilkolá­sát is, ha így szól a parancs. De hol vannak már azok az idők! Most mégiscsak kényel­mesebb ebből a kondicionált le­vegőjű szobából igazgatni az embereit. Innen csupán egy nagy sakkjátszma az egész. Az­zal a különbséggel, hogy a figu­rák élő emberek ... No, és ha a haza érdekei parancsolnák? — szőtte tovább gondolatait. A haza? ű azt az elvet vallja. hogy ott a hazája, ahol a ke­nyere. Jól megvan ő itt. Nyu- gat-Németországban is. Sőt, egé­szen megszerette ezt az orszá­got ... Pedig hogy gyűlölte a nácikat, amikor ellenük kellett dolgoznia. És őszinte volt a gyű­lölete. De hát azóta sok minden megváltozott. Különös népség. Fanatikusok a végtelenségig. És katonásak. Mint a gyerek, úgy kapnak a puska után ... Brondell egészen elkalando­zott. Sipos mereven figyelte, de a kötelességtudó hírszerző nem szólal meg mindaddig, amíg a főnöke engedélyt nem ad rá. — Érdekeink azt kívánják — folytatta Brondell, mintha ab­ba sem hagyta volna —, hogy ön mindkét feladatát végrehajt­sa. Az ön számára mind a kettő egyformán fontos. A gyógyszer ugyanolyan fontos, mint a haj­tóanyag. A gyógyszerből meg tudjuk állapítani, hogy milyen irányba kell fejleszteni a radio­aktív eszközeinket, hogy ne tud­janak védekezni! Megért en­gem? — Értem! A második kérdé­sem pedig az lenne, ezredes úr, hogy mely esetben használha­tom a 6-os vegyipisztolyt, s mi­kor a 4-es altatót? (FolytatjtHk.) A bemutató, amelyen öt me­gye középfokú tánccsoportjai adtak ízelítőt tudásuk legjavá­ból, nagyon megnyerte a főként szakemberekből álló közönség tetszését. Neves fővárosi kore­ográfusok elismerően nyilatkoz­tak a Kalocsai I. István Gim­názium és a szeremlei műve­lődési ház együttesének a ha­misítatlan folklór szépségét tisz­tán tolmácsoló táncairól, de nagy sikert aratott a fóti gyer­mekváros korszerű formákat kitűnően érvényrejuttató tánca, a technikailág jól felkészült bé­késcsabai „Balassi” Táncegyüt­tes, továbbá a tápéi fmsz és a Kalocsai Iparitanuló Intézet és a Háziipari Szövetkezet tánc­csoportja is. A díszbemutató műsorát dél­után fél 3 órakor vitatták meg. A konferencia résztvevőinek vé­leménye szerint a műsor is azt tükrözi, hogy a felszabadulás óta — műsorválasztás, kivitele­zés, előadásmód tekintetében — tagadhatatlanul sokat fejlődött a néptáncmozgalom. Az úttörő kezdeményezésnek számító kecskeméti tájkonferen­cia ha nem is minden, de egy sor tisztázatlan kérdésre adott feleletet. Folytatásaként de­cemberben Miskolcon és Pécsett rendeznek még a kecskemétihez ha^nló népi tánc tájkonferen­ciát,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents