Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-02 / 257. szám
t. november ?. szombat S. of dal SZÍNHÁZUNK ŰJ TAGJA Találkozás Társadalmi tüzelőanyag-elosztás Baján H4!\Gl ERSETSYK4L iUZ Antal István zongoraestje szélgetett az országgyűlés szünetében. A harmadik találkozás ennek folytatásaképpen született, a képviselőnő otthonában, nem valami alkalmas pillanatban: amikor a háziasszony hosszabb távoliét után megérkezett családi fészkébe. Túlzott kívánság lett volna azt kérni, hogy mondja el az országgyűlés lefolyását, szerényebb kéréssel fordultunk hozzá. Olvasóink kíváncsiságát is kielégítve megkérdeztük: — Miről beszéltek Kádár elvtárssal, amikor „elkapta” azt a pillanatot a fotoriporter? — A TALÁLKOZÁS véletlenül történt. A szünetben azt tárgyaltuk a Nógrád megyei képviselővel, indokolt-e az a kérés, hogy az állam még fokozottabban járuljon hozzá a lakásépítkezésekhez. Illetve, hogy vannak-e még „rejtett tartalékai” a lakosság hozzájárulásának. Mint képviselőnk. Fekete Pál- né elmondja, az ő álláspontja szerint indokolt lenne, hogy a jól kereső dolgozók maguk is nagyobb áldozatot hozzanak latüzelőanyag-igénylést a helyszínen felülvizsgálnak és az illető háztartás ellátottságától függően állapítják meg a leszállítás időpontját. Az akció gyors lebonyolítása érdekében a tanácstagok és a nőtanács tagjain kívül a Finomposztógyár szakszervezeti aktívái 400, a fehérnemű- gyáriak 300, a villamosipari gyáriak pedig 200 igénylés sürgősségi sorrendjének felülbírálását vállalaták el. Tar! Sándor Ennyire azért ritkán számítja el magát az ember. Talán harmincéves lehet — gondoltam, amikor megismerkedtünk, s a következő percben azt hallom, hogy Szilágyi Lajos az évad kezdetén, amikor a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, éppen húszéves évfordulóját ülte színészi pályafutásának. Talán gyermekszínésznek indult? — Nem. A Szegedi Városi Színház fogadott fel előadóművésznek 1943 őszén. Még most sem akartam hinni. Sokkal fiatalabbnak látszik. Mosolyogva húzza elő levéltárcáját, mutatja: személyi igazolvány, a fia és a felesége fényképe — itt a bizonyíték!... Színésznő a felesége is, Megy- gyesi Erzsi, már játszott Kecskeméten. Most a Déryné Színházzal járja az országot, sőt a külföldet is. Szilágyi Lajos jóformán az ország valamennyi színházát ismeri. Szegeden Ladányi Ferenccel, Radnóti Évával, Kiss Manyival játszott. A Fővárosi Operett Színház, Debrecen, a Budai Népszínház és Győr után szerződött az Országos Rendező Irodához. Az Elválunk Gergely című műsorban 324 ízben lépett fel, Zsupánt 270-szer játszotta, s volt olyan szerep, amiben öt- százszor lépett színpadra. — Nem akarok hálátlan lenni az ORI-nak, de ez... iszonyú. Ötven fellépés után még „jó formában” van az ember. A századiktól mind unalmasabb a szerep és amikor eléri a kétszázat, már utálja... Mást szeretne, de nem válthat, míg fut a darab. Hallottam New York-i színészekről, akik vállalják a szerződésbontás hátrányos következményeit is, csakhogy szabaduljanak egy évek óta nyúzott szereptől. Mint arról lapunkban hírt adtunk, a Kalocsai Cementipari Vállalat pártszervezete, szak- szervezete és munkáskollektívája szeptember 21-én versenyfelhívással fordult azokhoz a tanácsi vállalatokhoz, amelyek nem teljesítették első féléves tervüket. Vállaltak, hogy november 7-ig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére a 903 ezer forintos termelési elmaradásból 500 ezer forint értékűt pótolnak. Az első fél évben mutatkozó 714 ezer forint veszteséget gazdaságos termeléssel megszüntetik, s a 120 ezer forintos saját rczsis beruházást év végére befejezik. Varga Kálmán, a vállalat igazgatója telefonon felhívta közben küzdünk a káros ideológiák, babonák ellen. — Melyek azok a lehetőségek és formák, amikkel a falvakban akarják gazdagítani az ismeret- terjesztést? — kérdeztük. — f' idélien, elsősorban a falvakban, nagy sikerük volt az irodalmi előadásoknak — író—olvasó találkozóknak —, ezekre érzékenyen reagáltak mindenütt. Tehát olyan irodalmi és művészeti előadásokat szervezünk, amelyek e problémákhoz kapcsolódnak, hogy illusztrálva a témát, vitatkozni lehessen a kérdéseken. Ezekkel az előadásokkal azt akarjuk elősegíteni a szemlélet formálása mellett, hogy minél több parasztember váljon az irodalmat önállóan értékelő olvasóvá. Ma már egyre több pénz jut a mindennapok szebbé, kényelmesebbé tételére. Segítenünk kell a parasztságot abban is, hogy pénzét mire költse. Fejlesztenünk kell művészi és általános ízlését. Tudatossá kell tennünk azt a törvényt, hogy nagyobb tudással, nagyobb műveltséggel könnyebben, jobbat ét többet lehet termelni. Kecskeméten kedves ismerősök fogadták. Még olyanok is vannak itt, akikkel már szinte színházi rokonságban van. Göndör Klári szüleivel egy társulatban játszott Győrben, Gyólay Viki édesanyját meg még a Szegedi Városi Színházból ismerte. — Nekem minden nagyon jó és nagyon szép itt. Félretehettem a vándorbotot. Minden hónapban más szerep, micsoda öröm! Az első hetek igazolták, amit már úgy is tudtam: Kecskeméten jó színház van. — A terveim? Inkább kívánságok: játszani sok szép és jó szerepet — és jól. Azután örülnék, ha jövőre ide szerződhetne a feleségem is, és — most már nyugodt szívvel mondhatom — szeretnénk mindketten hosszabb időre gyökeret ereszteni Kecskeméten. Vagy akár végleg is... -r A Mária főhadnagy jövő pénteki bemutatóján Herbert szerepében fogjuk látni. —r 1— szerkesztőségünket és örömmel jelentette, hogy október 31-én, hét nappal a vállalt határidő előtt a termelési kiesésből 501 ezer forint értékűt pótoltak, a 714 ezer forint veszteséget gazdaságos termeléssel „kigazdál- kodták”, s ezzel az előírt alaprentabilitási tervet teljesítették. Ezen túlmenően az év végéig vállalt saját rezsis beruházás — egy 2000 négyzetméteres beton munkatér — építését befejezték. Megkérdeztük Varga elvtársat, kiknek az érdemeit lehetne kiemelni a nagyszerű munka végrehajtásáért. — A vállalat egész kollektívája egyöntetű lelkesedéssel dolgozott — válaszolta. Honfi József szólott arról is, hogy a tsz-akadémiákon a termelést segítő előadások mellett társadalomtudományi és művészeti előadásokat tartanak. Nagyon népszerű az Enyém és a miénk című sorozat, problémafelvetése sokrétű, színes. Üj, izgalmas sorozatnak ígérkezik a mezőgazdasági munka pszichológiáját ismertető, majd később A mezőgazdasági termelés története című előadássorozat- Az utóbbi nagyon fontos szerepet tölhet be a tudatalakításban. E sorozat érzékelteti a hallgatókkal, hogy a különböző társadalmi formák hogyan hatottak a mezőgazdasági termelésre világszerte és hazánkban. Világosan érthetővé válik e sorozat előadásai után. hogy a fejlődés folyamán törvényszerűen következik a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. Bepillantást nyernek a hallgatók világgazdasági kérdésekbe is. Befejezésül Honfi József a következőket mondotta: — 4 mi munkánk lényege: segíteni az egységes, szocialista paraszti osztály kialakulását, A LEGUTÓBBI hetek alatt háromszor találkoztunk megyénk országgyűlési képviselőjével: Fekete Pálnéval. Az első két találkozás véletlen volt, a harmadikat már mi magunk kerestük. A közelmúltban a Dohánybeváltó Vállalat félegyházi üzemében láttuk, ahol éppen csak egy kézfogásra állt meg mellettünk, azután elvegyült a dohánylevélszín köpenyes munkásnők között. Beláttuk, nincs most ideje beszélgetésre. A képviselőnő, mint az üzem dolgozója, egyik erős láncszeme annak a megbízható kollektívának, amely nem vesztette el a fejét a váratlanul nagy dohánytermés miatt, inkább kihasználva azt, a lehető legmagasabb szintre fokozta a teljesítést a népgazdaság érdekében. Így történhetett, hogy a „dohányosok” 180 százalékra teljesítették idei exporttervüket. A második találkozás nagyon „egyoldalú” volt: a Népszabadság lapjairól mosolygott ránk, amint éppen Kádár János elvtárssal és Krizsanyik Jánosné Nógrád megyei képviselővel beMint ismeretes nemrégiben Baján is megszervezték a levelezőlapon történő tüzelőanyagmegrendelést. Eddig közel 3000 igénylőlap érkezett a bajai TÜZÉP-telepre, ezért csütörtökön délelőtt a tüzelőanyag igazságos elosztása érdekében a városi tanács vb kereskedelmi osztálya az üzemek, vállalatok szakszervezeti titkárainak részvételével értekezletet tartott. Elhatározták, hogy minden egyes A VÁROSI tanács és az Országos Filharmónia október 29-i, az Űttörőházban megtartott első kamarazene-estjének szólistája, Antal István zongoraművész, Zeneművészeti Főiskolai tanár volt. Antal István — jeles művész és tanárképző munkássága mellett világjáró kitűnő pianistánk. Éppen ezért nagyon örültünk, hogy mindjárt az első kamarazene-estet ilyen kitűnő művész nyitotta meg. Műsora első felében a bécsi klasszika két mesterétől — Haydntól és Beethoventől játszott egy-egy szonátát. Első számként J. Haydn Magyarországon ritkán hallható „C”-dur szonátáját adta elő, élethűen tudatának formálását. Részt kívánunk venni jellegünkhöz mérten, a párt vezette eszmei offenzívában. Mindent megteszünk azért, hogy a parasztemberek is egyre többet tudjanak a világról, magukról, az előttünk álló feladatokról. Munkánkhoz fel fogjuk használni a természet-, és társadalomtudomány eredményeit, munkánkban fontos szerepe van a könyvnek, filmnek és a televíziónak is. Azt akarjuk elérni, hogy a parasztság is felismerje: a történelmi fejlődés világméretekben a szocializmus irányába folyik. Azt akarjuk elérni, hogy a dolgozó parasztok megértsék, hogy az egyén csak akkor találja meg boldogulását, ha a közösség is boldogul. S a közösség — a társadalom, az ország — boldogulása a szocialista módon élő, gondolkodó és dolgozó emberek öntudatos munkájától függ. S az „enyém”, „tied”, „övé” fogalmakat minden szükséges helyen váltsa fel az igazságosabb „miénk” fogalom. K. D. megidézve a legmagasabb fokon „homo ludens” haydni művészetet. Második számként Beethoven Op, 111-es C-moll szonátája kö- vekezett. Tudomásunk szerint ez a Beethoven-szonáta Kecskeméten most szólalt meg először. Elza grandiózus mű óriási érzelmi tartalmával és technikai problémáival a maga nemében páratlan alkotás, — szinte emberfeletti feladatok elé állítja megszólaltatóját. Ennek a szonátának az eszmei mondanivalója Thomas Mannt, a nagy német írót is megihlette, amikor dr. Fausztusz c. regényében egy, a szakember igényét is kielégítő elemzés formájában állít emléket a műnek, illetve szerzőjén keresztül a német géniusznak. Antal István az első tételen végig tartani tudta az „Appas- sionata” szonátára emlékeztető démoni feszültséget, amely a „feldolgozási rész”-ben (a szonáta forma egyik része) az ok- távákban megszólaló fő témában emelkedett csúcspontra. Az Arietta tétel férfiasán szenvedélyes hangjában szinte éreztük, hogy Beethoven ebben az utolsó és talán egyik legnagyobb szonátájában nemcsak a műfajtól, hanem az élettől Is búcsúzik. Valóban... mert az utolsó szonátaalkotásainak évét követő ötödik esztendőben meg is halt. A zongoraest második felében romantikus szerzők, Liszt- és Brahms-művek következtek. Antal István a négy Lisztművel: Csárdás macabre és obs- tine, valamint a II. és III. elfelejtett keringővei — magával ragadta a hallgatóságot. Ez a lelkesedés a Brahms: Paganini yariációk után csak fokozódott, úgyannyira hogy a művek belső zeneiségét elmélvülten tolmácsoló, az anyag fölé emelkedő káprázatos technikájú művésznek a szűnni nem akaró taps közepette több ráadást is kellett játszania. Nemesszeghy Lajos káshelyzetük megjavításáért. Olykor a sorrendet így kellene megváltoztatni: először lakás, azután autó. Meg kell magyarázni az érdekelteknek, hogy az áldozatkészségre személy szerint is szükség van. Ezáltal még több — valóban rászorult család — juthatna megfelelő hajlékhoz. Ilyen dolgokról folyt a szó, s mint értesültünk, Kádár elvtárs helyeselte a képviselőnő észszerű fejtegetéseit. AZ ORSZÁGGYŰLÉS most lezajlott ülésszakáról Feketéné megállapítja, hogy — bár ötödik éve vesz részt azokon, ilyen aktív, élénk, mozgalmas ülésszakra nem emlékszik. S talán — ezt csak ml tesz- szük hozzá — ehhez a kedves emlék, a párt és kormány „első emberével” való közvetlen beszélgetés is hozzájárult. T. M. Ha a lakosság összefog A hely: Kecskemét, a Ha** zafias Népfront városi bizottsága Rákóczi úti tanács- terme. A résztvevők: a bizottság aktivistái. A téma: Kecskemét város fejlesztési terve. Vízgondok, csatornaépítés, útburkolás, parkosítás, ipari létesítmények. — Szólni kell a magánházak külső tatarozásáról is — mondja az előadó, Reile Géza, a városi tanács vb-elnöke. — Kiskunfélegyházán, Baján, Izsákon, de sorolhatnám városainkat, községeinket, húsvét vagy pünkösd előtt kimeszelik a házak falait. Kecskeméten viszont akár húsvét, akár pünkösd van, — a házak egy részének külseje mindig koszos. És az ilyen utcák nem is várják, hogy sürgősen megjavítjuk a járdájukat. A hallgatóság helyeslőén morajlik fel. — Hát igaz is! — súgja felém. egy bácsika. — Nálunk a Fűzfa utcában is sok a tataro- zatlan épület. — Az erdőgazdaság Ígéretet tett, hogy segítenek létrehozni — a Műkért melletti jelenlegi legelőn — egy arborétumot. Füvészkertet — folytatja Reile elvtárs. — Régi kívánsága ez a városnak... 'Pgymás után peregnek a témák. A sorok szaporodnak a jegyzetfüzetekben.. Úgy érzem, szinte pillanatok alatt „elröppent” a másfél órás tájékoztató. Idős fekete fejkendős asszony emelkedik hozzászólásra. — Szűcs néni vagyok. Így hívnak a környékünkön — teszi hozzá magyarázóan. — Az elnök elvtárs a házak meszeléséről beszélt. A Munkácsy Mihály utcában lakom, és a járdáink is rossz állapotban vannak. Én az utca lakói nevében ígéretet teszek, hogy rövid időn belül megtisztítjuk a piszkos falakat, de a járdáinkat... — Nos, Szűcs néni, mi pedig megígérjük, mihelyt a lakosok cgy-egy utcában összefognak és rendbe hozzák a házaikat, hozzákezdünk mi is a gyalogjárók javításához — feleli mosolyogva Reile Géza. _— Tíz éve beszélünk az arborétum elkészítéséről — emelkedik fel egy középkorú férfi. — Mi — mármint a népfront — kezdeményeztük. És most kimaradunk? ... A válasz megnyugtató. A városfejlesztés előkészületeibe bevonják a lakosságot is. Sőt, segítséget, támogatást kémek mind a tömegszervezetek aktivistáitól, mind az itt lakóktól. A z értekezlet tart tovább. ** Az ötven arc hói az előadó, hol a felszólaló felé fordul. S az ötven ceruza szorgalmasan rója a sorokat. (km) Pótolta lemaradását a Kalocsai Cementipari Vállalat
