Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-19 / 270. szám

•1963. november 19, kedd 3. oldal Öivenhét kerékpár Szombat este van, sötét, és barátommal gépkocsin uta­zunk a békéscsabai műúton. Barátom ül a volánnál, ő ve­zeti saját autóját. Kellemesnek ígérkezik az utazás: már az is nagyszerű látványt nyújt, ahogy a ref­lektor misztikus fényében alánk szalad az aszfaltszőnyeg, s oldal fel-, majd eltűnnek az útmenti fák. A sebesség hatvan kilométer körüli, barátom nem szereti a száguldást; a „las­san járj, tovább érsz” elvét vallja, érvényesíti. Egyszer csak elkáromkodja magát,/bár nem híve az obsz- cón kifejezéseknek. Bennem elhül a vér. És így utazunk, szüntelen káromkodás, hülede- zés közepette. Az ok? Kecskemét és a tí- szákécskei elágazás között a lámpa nélküli kerékpárok se­rege megy előttünk, jön fe­lénk. Bár Kecskemétet elhagy­va egymás melletti kettőt elő­zünk meg, aztán egyesben ha­lad a következő, most ötös csoport jön velünk szemben, —, s az említett útszakaszon mintegy húsz kilométeres tá­von, ötvenkét kerékpárt szá­molok meg. Egyiknek sincs lámpája. Kilométerenként csaknem három közlekedik ki- világítatlan. S eszeinbe jut, és rémít az a rengeteg közúti baleset, amelyről olvasok a lapokban. Különösen rémítő az* a tu­dat, hogy itt a „murci” idő­szaka, amit igazol az is, hogy a lámpa nélküli biciklik nem egyikén ülő bizonytalanul fog­ja a kormányt. Megfeszített figyelemre van szüksége barátomnak, hogy el­kerülje a balesetet, aminek, ha ne adj isten, bekövetkez­ne, nem ő volna az oka. öt ven hétszeres az ok — 20 kilométeren. S hány ilyen húszkilométeres útszakasz van a megyében, az egész ország­ban? Elképzelni is sok rágon­dolni és vérfagyasztó. És nem vigasztaló a renge­teg baleset magyarázatának meglelése. Eddig ugyanis azt gondoltam, hogy a közúti sze­rencsétlenségek legfőbb oka kizárólag az autók számának ugrásszerű megnövekedése. Most már látom, nemcsak az. A kerékpárosok, szekeresek, gyalogosok fegyel metlensé­ge is. Tévedés ne essék: nem vá­gyó^ sem autós, sem kerék­páros, sem e vonatkozásban másfajta párti. Emberpárti va­gyok. És mivel mások már el­mondták: emberek, vigyázza­tok társaitok testi épségére, — és hozzáteszem: Vigyázzunk saját magunkra is! T. I. Szőlősorok az alkonyaiban Mintha lángra lobbant volna a távoli facsoport. Pirosló tűz az alkonyat. A szorgoskodó em­berek alakjai sziluettként lát­szanak a kontrafényben. Telepítenek. A jászszentlászlói Aranyho­mok Tsz tábláján, a frissen ül­tetett szőlősorok felett szabad­ra eresztett kötőfékkel vágtat az őszi szél paripája. Utána, a sorok között, cikcakkos fod­rok maradnak a homokon. A terméketlenség csipketerítője. Hosszú lánc nyúlik át a táblán, a túlsó vége szinte el­vész a naplementében. Innenső végét Váradi András, az egyik munkacsapat vezetője tartja. Most jelölik ki a legújabb sort. Kétszáznegyven centire a mel­lette levő és már eltelepített sortól. — Nyolcvanezer szál vesszőt kaptunk — tájékoztat Váradi András. — Kövidinkát. Ez elég lesz húsz holdra, amit most őszre tervezünk. Aztán a távolba mutat. Ta­vasszal ott telepítettek 50 hold szőlőt. Kilencven százalékos az eredés. A mostani terület eh­hez csatlakozik. Korábban ga­bonát termesztettek rajta, meg somkórót, mindegyiket kevés ha­szonnal. Az idén burgonya volt a parcellán, ami viszonylag jól fizetett. — Nem könnyű munka a te­lepítés — mondja Csányi Péter, a szövetkezet másik gazdája. — De szükségünk van rá, hogy több legyen majd a jövedel­münk. A mostaninál jóval több. Nem könnyű, de nem is ide­gen számukra ez a munka. An­Cijiőszalon Tetszetős világos falszínek, modern, kényelmes berendezés, ízléses kirakatok — és igen sok divatos cipő. így lehetne rövid leírást adni a Kecskeméti Ci­pész Ktsz öt hete megnyílt Rá­kóczi úti cipőszalonjáról. Eddig 103 pár női és férficipő készítését vállalták. A vásárlók hatféle színű valódi gyíkbőr, négy lakkszín és huszonhárom különféle egyéb bőrszín között válogathatnak. A legkeresetteb­bek ezek közül: nőknél a drapp, négerbarna, szürke, piros és csau —, a férfiaknál a fekete és a sötétbarna. A szövetkezet húsz különböző fazonú férfi és mint­egy huszonöt különféle formájú női lábbelit készít a rendelők­nek. Az új üzlet cipőjavítások fel­vételével is foglalkozik. Az el­múlt* hónapban 450 pár lábbelit javíttattak .itt a kecskemétiek. A reprezentatív cipőszalonban naponta átlag ötven vásárló for­dul meg. A képen: Borsos István, az üzlet vezetője mutatja az ifjú vásárlóknak az év őszi cipődivat újdonságait. (K—s.) nak idején, egyéni korukban, mindnyájan telepítettek. Fél holdat, egy holdat. Többet nem. Szétszórt parcellákon. Most pe­dig összefüggő, hatalmas táblá­kon ... Szekér közeledik a lenyugvó nap felől. Nagy hordók gub­basztanak rajta. Huszonnyolc hektó víz fér el bennük. Lan­tos Béla, a fogatos, ma már négyszer fordult. Majdnem más­fél kilométerről, a falu szélé­től hordja a vizet. A kúthoz Pajor Lajosné is elmegy vele, hogy segítsen telemeregetni a tároló edényt. Az asszony most a szőlő­vesszőket rakja a kihúzott lánc mellé. Amint meglátja a sze­keret, felegyenesedik, s oda­kiált a fogatosnak: — Megyünk-e ma még vízért. Béla bácsi? — Még egyszer elmegyünk — válaszol némi gondolkodás után a fogatos. Majd felém fordulva ezt mondja: „Nyeli a homok a vizet, csak győzzük itatni.” De úgy látszik, győzik. S bár a nap egyre lejjebb csúszik, dolgoznak tovább. Újabb szőlő­vesszők kerülnek a homokba, soraik messzebbre nyúlnak az alkonyati fénysugárnál is. H—I. Téli semmittevés Rövidülnek a nap­palok, egy-kettőre „belecsöppenünk” a télbe. Mint a me­gyében annyi más helyen, Dávod köz­ség négy termelő- szövetkezetében is befejezik nemsoká­ra a betakarítási munkákat. A hosz- szú téli estéken va­jon mivel foglalkoz­nak majd a dáv5- diak? Mielőtt a kérdés­re választ adnánk, hadd említsük meg, hogy megyeszerte egyre több tsz-ben oldják meg a gaz­dák téli foglalkoz­tatásának problé­máját. Számos hasz­nos, jövedelmező és szinte szórakozás­képpen, játszva el­végezhető munka kínálkozik a kosár­fonástól a seprűkö­tésen át a gyékény- szatyorok készíté­séig, de ki győzné mindet felsorolni! Nos, a dávodi fia­talok találnak ma­guknak téli elfog­laltságot: a bajai hűtőház építésénél, az erdészetben faki­termelésnél. Ső«t, a helyi tanács is fog­lalkoztat néhány dobozét az út men­ti fasorok rendbe­tétele során, a cser- jézéseknél. Ez azon­ban valamennyi, egyébként is el­végzendő' feladat, s a mintegy 800 szö­vetkezeti gazdának — akiknek majd­nem az egynegyed része csökkent mun­kaképességű, nyug­díjas, öreg — csak bizonyos hányadát érinti. Tervszerű téli fog­lalkoztatás azonban — olyan formában, ahogy fentebb em­lítettük — nincs Dávodon. Nem a község és a terme­lőszövetkezet veze­tőin múlik mindez, hiszen tavaly már próbáltak megálla­podásra jutni a Ba­jai Háziipari Szö­vetkezettel, s a kí­nálkozó munkaal­kalmakra tanács­üléseken, egyéb ősz­jöveteleken és han­gosan beszélőn is nemegyszer felhív­ták a lakosság fi­gyelmét. Az ered­mény? Két-három jelentkező ha akadt. Mi tagadás, a községben kísért még a téli semmit­tevés, a búbos ke­mence mellé húzó­dás romantikája. De napjaink sodrában egyre idegenebbé válik ez a patópá­los, befelé forduló álláspont. A község nemcsak idényszerű együvé tartozást kí­ván tagjaitól, akik­ből összetevődött. S nem utolsó szem­pont a tél közös fog­lalatoskodásaiban az anyagi haszon is, amellyel jár. Jó, ha — az e tekintetben már több esztendő hagyományaira tá­maszkodó tsz-ek példáját szem előtt tartva s azon okul­va — mindezt a dá- vodiak is megfon­tolják! Jóba Tibor mm Üzemben a szeszfőzdék Az idei gazdag gyümölcster­mésből bőségesen jutott me­gyénkben szeszipari feldolgo­zásra is. A földművesszövetke­zetek főzdéi éjjel-nappal üze­melnek. Helyenként még tart a sárgabarack feldolgozása is. A korszerűsített, új berende­zéssel ellátott szeszfőzdékben előállított pálinka kitűnő minő­ségű. A kecskeméti barackot például kimagozva és osztályoz­va készítették elő a lepárlásra — így illatban és zamatban el­ső osztályú italt nyernek. A szeszfőzdék télen is teljes kapacitással üzemelnek. Az igen nagy mennyiségű almán kívül a tavalyinál háromszor több, összesen mintegy 1000 vagon törköly is kifőzésre vár. A tervezettnél körülbelül fél­millió literrel nagyobb mennyi­ségű, összesen másfél millió liter gyümölcspálinkát párolnak le az idei termésből. —• Ember és a kalapja Hosszú hetek óta ma­gasodnak a földkupacok Kecskeméten, a megyei tanácsháza „ előtt. Csa­tornáznak. A gyalogo­sok a mély árok fölött átvezetett deszkapallón közlekednek, amelyet a költői lelkületű városla­kók „sóhajok hídjának” becéznek. Ezen a szép nevű hídon játszódott le minap az alábbi tra­gédia. Jól öltözött, idősebb úr sietett át a ringó deszkákon. Lábán fé­nyesre pucolt cipő, vál­lán zöld eső! p'"t. fején galambszürke kalap... volt még egy szempil­lantással ezelőtt is. Most viszont már gyér frizu­ráját lobogtatta a go­nosz novemberi szél, és a kalap néhány játékos bukfencet vetve a leve­gőben, szép csendesen beleereszkedett az árok fenekén folydogáló agya­gos vízbe. A kárvallott úr szót- lan rosszallással bámult a hűtlen jószág után, mint aki arra vár, hogy úgy, ahogy távozott, vissza is sétál fejebúb- jára a kalap, és ő siet­het ismét dolga után. A kalap nem jött, de jött egy néni. Egyetlen pillantással felmérte a helyzetet, aztán össze­csapva kezét, haladékta­lanul jajveszékelni kez­dett: — Micsoda szép ka­lap! Milyen nagy kár! Csak meg ne fázzon, szegény ember, hiszen már haja sincs sok. A kalapja vesztett férfiút szemmel látha­tóan idegesítette a han­gos jajveszékelés, mert újabb és újabb nézőket vonzott. Egy iskolatás­kát lóbáló rosszcsont oldalba vágva cimborá­ját kijelentette, hogy a kalap gyönyörűen úszik így is, de nem ár­tana azért egy vitorlát szerelni a karimájára. — Ne búsuljon, sza- kikám, legalább nem kell kimosni a brét — szellemeskedett egy re­zes orrú szesztestvér, és vigyorogva nézett szét, mint aki tapsra vár. Eközben a kalap tu­lajdonosa zavartan téb- lábolt a rászegeződő pil­lantások kereszttüzében és már-már úgy tűnt, hogy veszni hagyva ka­lapját elmenekül, ami­kor egy hölgy odanyúj­totta neki esernyőjét: Próbálja meg ezzel ki­halászni. — Tegyen rá gilisztát is, öreg fiú, hátha arra jobban harap — szelle­meskedett megint a re­zes orrú. Az esernyő, sajnos, rö­vidnek bizonyult, és a férfiú kénytelen volt át­hajolni a híd korlát­ján. Előbb csak derékig, aztán még tovább, míg lába alól kicsúszott a síkos deszka, és jómaga is odatoccsant a kalap mellé. — Jaj, jesszus Má­riám! — sikoltott a né­ni. — Jaj, az ernyőm! — sikoltott a hölgy. — Na, látja, így kel­lett volna kezdeni — mondta a szeszbarát, és mivel több látnivaló nem kínálkozott, elin­dult a legközelebbi kocsma irányába, hogy egy fröccsel teljessé te­gye a délelőtti mulat­ságot. fi. fi* 8200 vagon Kiváló kapcsolat alakult ki az évek során a MÁV és a Len­gyel Államvasútak között. A két vasút részben az OSZZSD, a szocialista országok vasútjai­nak nemzetközi szervezetében, részben közvetlenül cseréli ki tapasztalatait. Az együttműkö­dés nagyon gyümölcsöző — sok tudományos kutatási eredményt cseréltünk ki —, de talán még nagyobb az a segítség, amit a lengyel ipar nyújt a MÁV-nak. A MÁV-nak az évtizedek so­rán eléggé tönkrement a kocsi­parkja, tehát folyamatosan fel kell újítania. Itt is segítséget nyújt a lengyel ipar. 1950-től folyamatosan szállít vagonokat, különösen jelentős számban az utóbbi években. A lengyel jár­műipar eddig 8200 vagont adott a MÁV-nak, zömmel 20—28 ton­násakat, fedett és nyitott ko­csikat, továbbá olajszállító tar­tályokat és egyéb speciális va­gonokat. A MÁV távközlési és bizto­sító berendezési építésfőnökség is kapott lengyel berendezése­ket, így például a hidraulikus „vakond” jelentősen meggyor­sítja a kábelfektetést. Anélkül, hogy földmunkákat kellene vé­gezni, 5—10—15 méter széles töltés alatt is át tudja fűzni a kábelt, amivel sok időt takarít­hatnak meg, >00000000000000 Sikeresen vizsgáztak A KGST ajánlására Magyar- országon szakosítják 9 féle sza­bóipari gép gyártását. A Csepel Művek varrógépgyárában re­kordidő alatt elkészültek két­fajta szabászgép- és két varró­géptípus mintapéldányai. Eze­ket próbára kiküldték Moszk­vába, mert a szovjet ruhaipar nagyobb mennyiségű gépet kí­ván vásárolni Magyarországtól. A próba után nagy elismeréssel nyilatkoztak a gépekről, A próbára küldött varrógépe­ket néhány hét múlva Moszk­vából Csehszlovákiába szállítják mert a csehszlovák külkereske­delem is jelentős rendelést kí­ván feladni. Rövidesen a román külkereskedelmi szervekkel is tárgyalások kezdődnek magyar varrógépek szállításáról, A Csepeli Varrógépgy á rbr teljes gépcsaládot akarnak ki dolgozni, amelynél az alkatré­szek nagyrészt egyformák és így mód nyílik a nagy sorozatú gyártásra.

Next

/
Thumbnails
Contents