Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-16 / 268. szám
1963. november 16, szombat AKAR A LUCA SZÉKÉ... Alacsony, régi épület Páhin az általános iskola. Négy tantermén nyolc tanulócsoport osztozkodik és minden parányi helyiségben — egészségtelenül — 26 gyerek szorong. Szükségmegoldás! De 260 gyerekről van szó. Nem lehetne a helyzetükön segíteni? Megpróbáltuk — mondja Kovács Sándor, az iskola igazgatója. — Először csak az udvarban akartunk egy tantermet építeni, aztán a megyei KÖFA-csoport javaslatára négy mellett döntöttünk, mivel csakis így tudnánk a nehézséget megoldani. Sikerült is elintézni, hogy a megyei tanács terven felüli beruházási keretéből 750 000 forintot kapjunk akkor, ha még ebben az évben befejezzük az építkezést. A terv elkészült, az iskolaépí lésből még sem lett semmi. Az idő rövidsége miatt nem lehetett beszerezni a szükséges építőanyagokat. A község lakossága pedig a szép elképzelés megvalósításába beleringatta magát. Rengeteg társadalmi mun kát ajánlottak fel a szülők, akik négy év óta türelmetlenül lesik- várják azt a pillanatot, amikor kezdődik végre az építkezés. — Ha jövőre is kapnánk pénzt a megyei tanácstól, télen beszereznénk az anyagot és tavasszal felhúznánk az épületet A községnek építő brigádja van a munkát bármikor el tudja kezdeni. Ez azt jelentené, hogy hozzáfoghatnának a külterület körzetesítéséhez. A jelenlegi irodá ban a szertár kapna helyet, melynek hiányában a felsőtagozatosok nem tudják előkészíteni a szükséges kísérleteket Nincs terem a politechnikai oktatás számára, a gyalupadokat sem tudják hová tenni. Nem beszélve a kis teremben kényelmetlenül összezárt tanulók áldatlan helyzetéről. Minden a tanterembővítés mellett szól. csak az a baj, hogy számításon kívül hagyták a megalapozottságot, a tárgyi feltételek biztosítását és túl későn — ez év második felében — vetődött fel a négy tanterem építésének gondolata. Nem Páhi az egyetlen, ahol nehezen tudnak előrejutni. Sok más községhez hasonlóan Soltszentimrén is öt éve vajúdik az iskolaépítés ügye. Itt még KÖFA-alapból is tartalékoltak fél milliót erre a célra, sőt a megyei tanács is adott 240 000 forint támogatást — az eredmény mégsem mutatkozik. Pedig jó lenne. A központi iskola korszerűtlen — régen ököristálló volt — és öt, kifogástalannak nem nevezhető tantermében 272 gyerek tanul „váltott műszakban”. A község lakói sürgetik a változtatást. Mivel a KÖFA-alapot évek óta nem használták semmire — szeretnék végre látni, mire adják a pénzüket. Nincs olyan család, amelyik tartózkodott volna a társadalmi munka felajánlásától. Egy kis jóindulattal, ügyes szervezéssel már rég dűlőre juthatott volna a községi tanács. — A dolog nem olyan egyszerű — mondja Apró Balázs,, a községi tanács elnöke. — Először arról volt szó, hogy pedagóguslakás legyen a pénzből, ezt nem fogadtuk el. Az iskolára nagyobb szükség van. Viszont hiányzott a cement, a mész, majd elakadt a tervek készítése is. A típusterveket megvásároltuk, de se tervtárgyalás, se biztatás. A járási tanácstól közben elment a tervező, azóta sehol semmi..; — Az sincs eldöntve — szól közbe Mezővári József vb-tit- kár —, hogy házilag oldjuk meg, vagy vállalat végzi az építkezést. Mi nem tudunk hozzájutni a nehezen beszerezhető anyagokhoz. Amit megvettünk, azt is hordja a szél, csőszt nem áll módunkban mellé állítani. Hová menjünk segítségért? Talán éppen ebben — hogy se tanácsért, se támogatásért nem fordultak közvetlenül a felettes járási szervekhez — rejlik a hiba egyik oka. Mindenesetre a helyzet tisztázása véget felkerestük Csepeli Istvánt a megyei tanács KÖFA-cso- portjának vezetőjét. Megtudtuk tőle, hogy bár Páhi esetében a 2 ez évre biztosított összeget a Szocialista jövő évre átvinni nem lehet — szeretnének rajtuk segíteni. — A megyei tanács jövő évi beruházási tervében „vonal alatti” igényként szerepel az iskolaépítés és minden remény megvan arra, hogy a felettes szervek segítségével ezt meg is tudjuk valósítani. És Soltszentimrén? — Ott is. A költség — 1 200 000 forint — biztosított, az építkezés kivitelezésére 1964- ben, már kijelöltük az Építési és Szerelőipari Vállalatot. Rövidesen elkészül az új, földszintes iskola terve is. A húzavo- nának persze más oka is volt. Baj, hogy a község vezetői maguk sem tudták, mit akarnak. Először pedagóguslakást terveztek, aztán a régi iskola átépítését, majd új, földszintes típusterv szerinti iskolát. Mikor meglátták a sükösdiek emeletes épületét, akkor megint mást gondoltak. Azt azonban figyelmen kívül hagyták, hogy az emeletes iskola egy millióval többe kerülne, mint amekkora összeggel rendelkeznek. Fontolják meg a községi tanácsok alaposan, mielőtt tervezni kezdenek, hogy mit akarnak, és van-e erre fedezetük. A tisztázatlan elképzelések időhúzáshoz vezetnek, melyet csak jobban elmérgesít, ha ráadásul a felügyeleti szakosztályok véleményét sem kérik ki. Sőt, többen azok megkerülésével kérnek anyagi támogatást a megyei tanácstól. Ebből mi következik? Megismétlődik a szabadszállásiak esete, ók is 200 000 forintot kértek a megyei tanácstól iskolabővítésre. Az összeg rendelkezésükre lett bocsátva, de mivel az építkezést kellően nem készítettékelő, a p>énzt sem tudták igénybe venni. Anyag és pénzhiány, szervezetlenség, céltudatos munka helyett kapkodás — mennyi oka van annak, hogy a legszebb elképzelések évekig csak papíron maradnak. Közben zsúfolt tantermekben falusi gyerekek százai várnak tágas, világos, korszerűen felszerelt iskolára. Az ő érdekük sürgeti, követeli, hogy a Luca székeként készülő iskolák jövőre tető alá kerüljenek. Vadas Zsuzsa kultúráért érdeméremmel tüntette ki a művelődésügyi miniszter Tóth László elvtársat, nyugalmazott tanácselnök-helyettest) a Hazafias Népfront városi bizottságának elnökét, a Katona József Társaság diszelnökét. Az elismerést kifejező jelvényt és oklevelet Reile Géza, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. elnöke adta át vasárnap délelőtt a Katona József emlékünnepséq során. A művelődés fiatalabb munkásai ez alkalomból — a város lakosságával együtt — örömmel köszöntik „Laci bácsit", aki régi harcostársa, Hajnal József kbltő szerint úgy élt és él, hogy a dolgozók előremenjenek. Tóth Laci bácsit mindenütt ismerik budapesti művészi körökben, a Tudományos Akadémián, az írószövetségben. Amikor kecskemétivel akadnak össze, Laci bácsi után mindig érdeklődnek. A múltkoriban Iványi Griinwald Béla fiától jött levél a városi tanácshoz Köztudott, hogy ö a fasizmus elöl menekült el hazánkból. Tóth László után tudakozódott. Milyen küzdelmes és milyen egyenesvonalú életút az övé. Nagy eszmék szolgálatában ke reste boldogulását. 1914-ben félelmetes logikával tiltakozott a háborús uszítás ellen, a Tanács- köztársaság alatt vezető szerepet vállalt, a harmincas években kiadta az uralkodó osztály által felforgatónak ítélt „Az Alföld parasztsága” című müvet, Veres Péter talán legradikálisabb alkotását. Anyagi áldozatokkal is vállalta a Válasz, a Tanú megjelentetését. Amikor a második világháború idején szovjet sakkönyveket adott közre, nem a pénzben kifejezhető „haszonra": a társadalmi szükségességre, hasznosságra gondolt. Hogyan tesz eleget százfelé húzó kötelezettségeinek, mi munkabírásának titka — kérdeztük egyszer tőle. — Édes fiaim, én mindig csináltam valamit — így válaszolt. A pontos megfogalmazásairól, árnyalt kifejezésmódjáról ismert szerkesztő, irodalmár, közéleti férfiú bizonyára megbocsátja, ha most „kiigazítom", s leírom, amit ez a szerény ember magáról soha nem mondott volna el. ö mindig csinált valamit, amivet a jó ügyek erősebbé váltak, s agyak, szívek tisztultak, a szemek kinyíltak. Mindig azon fáradozott, hogy miként tehetne többet a kultúráért. A kultúráért, amely már pá- lyája kezdetén, fél évszázada is elválaszthatatlan volt az ő szemében a szocialista tartalomtól. A felszabadulás óta pedig egy- gyéforrt a szocializmus ügyével, Heltai Nándor ■Mai VAN AZ ÜGY néha, hogy a színész Hamletról álmodik és Zwickli Tóbiás lesz belőle? Kell lennie ilyen véletlennek, mert még az elmúlt színházi évadban hallottam, hogy a tervbe vett Hamlet címszerepét Baracsi Ferenc színművészre osztották, Vagy akarták osztani. Aztán a Hamlet előadásából nem lett semmi. Álmodott-e Baracsi a Hamlet figurájáról vagy sem, ki tudja? De az biztos, hogy szívesen láttuk a Luxemburg grófja Sir Baziljaként, s úgy is, mint az Ármány és szerelem Ferdinándját vagy a Holnap folytatjuk Laczkóját. S ha a legemlékezetesebbet akarjuk említeni A féleszű lány vizsgálóbírója jut eszünkbe, amelyre nyilván ő is szívesen emlékszik vissza. Ismerünk nagynevű színészeket akik komikusként kezdték, aztán életük végéig — még a drámai szerepek legszebb csúcsain is — megőrizték komédiáié kedvüket, s otthonosan mozogtak drámában, vígjátékban egyaránt. Ha a nézőt megkérdezik, nem tesz személyválogatást. Egyformán emlékezetesnek érezhet egy megrázó drámai alakítást, s a rekeszizmaira jótékonyan ható. színvonalas színészi játékot. Színésze és színdarabja válogatja... ZWICKLI TÓBIÁS nem klasz- szikus vígjátéki szerep, s nem is rangos vígjátéki figura. Még csak nem is az operettek hálás táncoskomikusa, aki akrobatikus ügyességű fergeteges táncaival érdemli ki a közönség tapsát. Persze táncol is — a maga módján — esetlenül és ügyefo- gyottan (műmagyar csárdást egy fél gatyaszárban), de közben megőrzi fanyar „kívülállását” az egészen, s mintha ezt mondaná: Csinálom én, de ti is tudjátok milyen butaság ez az egész, hisz mit követeltek egy előkelő úrhölgyeknek varró szabólegénytől? Karikás ustort suhogtat, s boldog, ha néha sikerül a cser- dítő hangot kicsalni a furcsa szerszámból. Lányruhába öltözik, hogy hősiesen segítse egy kisasszony szökését, s ott csetlik-botlik a huszárok táborában, bonyolítja, s olykor eligazítja a kuszáit operettszálakat. Menekül a temperamentumos Panni elől, s közben „leüti” a lányt — akaratlanul is — a keménykötésű strázsamester kezéről. Egy „leporolt”, sallangjaitól megtisztított színdarab — a régen játszott, de mindenképpen előadásra érdemes, s már csak zenéje miatt is megmentésre méltó Huszka-operett — jól sikerült, szívvel megalkotott alakja ez a Zwickli. amelyből Baracsi — állítom — a Luxemburg grófja Sir Baziljával vagy a Csárdáskirálynő Miska pincérével vetekedő figurát csinált. — Amely, ha nem is' megy százszor, százötvenszer, mint amazok a Fővárosi Operettszínházban, a kecskeméti közönség, s ha „tájra” kerül, a megyeijeli közönség is megőriz majd emlékezetében. PERSZE a Hamlet az nem Zwickli Tóbiás. De a Zwickli még 1848-ba visszahelyezve is — akkor játszódik a darab — igazi „mai” ember, kedves, vidám ember. Kicsit esetlen, kicsit talán sajnálnivaló, de magát a bajból mindig kivágó, hősebb, mint amilyennek „fizimiskája” után gondolhatnánk, s melegebb szívű, mint amit egy „kelekótya” legényről feltételeznénk. Ember no, amilyen akad minden faluban, városban — ha nem is ilyen „sűrített” kiadásban, s ennyi kaland közepette. S hogy a színész mikor alkot nagyot, akkor-e, amikor ő azt hiszi, hogy „nagyot csinált”, mert utánozta elődeit, vagy akkor, amikor egy látszólag jelentéktelen szerepet a maga elképzelése szerint, saját egyéniségével, fantáziájával bőségesen megtoldva —, de nagyon is mértékletesen, sohasem harsányan vagy túljátszva — megformált? Ezt_ csak a közönség — az ezerfejű, a hálás és a könyörtelen közönség — tudná megmondani. Kérdezze meg Baracsi, mit mondanak most róla? Csak aztán el ne bízza magát! F. TÓTH PÁL Színházi notesz Zwickli Tóbiás A nyomozók és esoportpa- rancsnokok hallgattak. Mintha gondolkodási szünetet kértek volna. Végül is egy fiatal, szőke hajú rendőrtiszt törte meg a csendet. Alig lehetett több huszonhárom évesnél. Néhány hónapja került a rendőrséghez, most végezte el az egyetemet. — Őrnagy elvtárs, ne nevessen ki, de én már arra is gondoltam, hogy saját meghajtású repülőgépen érkezik ez a Fecske ... Olvastam ilyet a szakkönyvekben. Hiába nevetnek az elvtársak, elképzelhető ... — Elképzelhető,.. Persze, hogy elképzelhető — válaszolta nevetve Pálos őrnagy. — No, de Medve elvtárs, Brondellék jól tudják, hogy egy ilyen gépet Magyarországon nem lehet egykönnyen elrejteni, még akkor sem, ha hangtalanul működik, és csak néhány kilométerre képes repülni. Sűrűn lakott ország vagyunk! Odakinn folyton azon törik a fejüket, hol találhatnának egy nagyobb lakatlan területet, ahol kifújhatja magát az ügynök... — Őrnagy elvtárs, szerintem is az a legvalószínűbb, hogy víz alatt, búvárruhában jön! Ez nagyon reálisnak látszik. Fémruha. Meg is lehetne semmisíteni, ha nem ugyanígy akarna visszajutni. Szerintem ebben van valami — mondta Kazán százados. Ezen az ötleten senki sem nevetett, csak Pálos. (Folytatjuk.) eddigiektől eltérő módon kell érkeznie. Erre mutat az előkészítés is. Brondell ügyes ember. Emlékeznek még a Karaván ügyre, ott is mennyire óvatosan bánt a rádióval, és most is futárszolgálat útján utasítja a B. 26-ost... No, de milyen úton jöhet még? Normálisan. Turistának álcázva, útlevéllel, Vizum- mal ellátva. De ez is kétséges, mert nem tudhatják Brondellék, melyik turistát tartjuk gyanúsnak ... Ráadásul ez esetben a feladatot záros határidőre kell végrehajtani. Attól függ persze, mi a cél. Ha szabotázsakciót akarnak elkövetni, ők is jól tudják, hogy turistaügynökük rendkívül nehezen tud visszajutni. Ezt a lehetőséget tehát egyelőre hagyjuk figyelmen kívül. Lé- giúton is átdobhatják... Ne rázza a fejét, Bondor elvtárs, én is tudom, hogy ez a legkomplikáltabb. Radarszolgálat, a gépet felfedezzük stb. De mi történik akkor, ha gép éjszaka húsz-harminc kilométerre „áttéved”, s az ügynök zuhanóugrással ér földet? Bondor elvtárs tehát intézkedjen, hogy azonnal értesítsenek, ha idegen repülő lép a légiterünkbe, mert biztosan hoz „csomagot”. Helyes? ... Végül marad a víziót, a Duna. Átúszhat a határon, de ez is elég valószínűtlen. Ez esetben ugyanis alig tud magával hozni valamit. Csónakkal meg nehezen közlekedhet. Jöhet a víz alatt, ami szintén komplikált... Ezt tudom mondani, elvtársak, de most már csakugyan hallani szeretném a véleményüket... két. gyakran agyafúrt rafinált- ságot követelő ügyet. Biztos volt, hogy javaslataikból végül is kiválaszthatja majd a legreálisabbat. Ügyes gyerekek ők, valamelyikük biztosan rátapint a lényegre. Közben eszébe jutott a kisfia, akinek reggel megígérte, hogy szerez egy jegyet a „Robin Hood”-hoz. Nehéz lesz, mert Budapest gyermektársadalma most „Robin Hood” lázban ég. Pedig a gyereknek tett ígéretét teljesítenie kell. Roppant éles eszű kis kölyök, aki mindent megfigyel, mindenre emlékszik, s olyan tisztelettel néz az apjára, mint hívő a szentre. Eddig még soha nem szegte meg a gyereknek adott szavát. Valamit tenni kell. Ha másképp nem megy, megkéri majd az ügyeletes rendőrt a moziban, hogy ültesse be a fiát a saját helyére. Rápillantott az órájára. Már vagy három perce befejezte tájékoztatóját, de még mindenki hallgatott. így hát kénytelen volt elmondani a saját elképzelését, pedig ezt nem szívesen tette, mert nem akarta befolyásolni beosztottjait. — Vegyük sorjába a lehetőségeket. Nézzük meg először is, mi célt szolgálhat a fémruha. Dupla code-ot nemigen szoktak alkalmazni tehát maradjunk annál, hogy a fémruha valóban valamiféle fémes ruhát jelent. Az az érzésem, hogy Fecske nem a műszaki záron jön át. Számára ez kockázatos, ezt önök is tudják, és m;nek kellene ahhoz fémruha? Különleges, az
