Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-16 / 268. szám
IASS, november 1*. snsombat 8. of dal Egyperces interjú — Hogyan haladnak az őszi munkákkal? — kérdezzük Sárii Róberttól, a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet főagranó- musától. — November első hetére valamennyi termény betakarítását befejeztük. Igen jó segítségünkre volt ebben — a napraforgó betakarításán kívül 40 holdas szőlőiskolánk vesszőinek a felszedésében is — néphadseregünk húsz katonája. Most a mélyszántás mielőbbi elvégzése a legfőbb feladatunk. A járási pártbizottság felhívására minden szabad területen — másfél ezer holdnak a két harmadrészén — még a nyáron elvégeztük a mélyszántást. Most már mindössze 200 hold őszi talajforgatása van hátra. Ennek az elvégzésével egy időben húsz szövetkezeti gazdánk segít a Városföldi Állami Gazdaságnak a szőlőiskola vesszőinek felszedésében. Az állami gazdaság tavasszal a mi gyökereztető iskolánk létesítéséhez nyújtott segítséget, most ezt „törlésijük”. Az első felvonás... A gumikerekek belesüppednek a homokba, mintás nyomot hagynak maguk után. Feszül az istráng, habzó pofával vágtatnak a lovak. Hátukon csattan az ostor, nagyokat kurjongatnak a fogatolok. Mögöttük a kocsik platóján homok... Hornok és homok... Igen, a homokot hordják a szanki Rákóczi Termelőszövetvetkezeti Csoport gazdái. Tizenheten vannak. Valahogy így építhették a várat a középkorban az ellenség közeledtének hírére. Ilyen igyekezettel! Ni Szakmai vita Mosolygó-piros almát hoz be a helyi M ÉK-ki- rendeltség raktárából az irodába a Hungarofruct exportáru-átvevője. Szemében derű csillog: ez kell a külföldieknek, ilyen szín és külalak, ilyen minőség! — Mit szól ehhez a de- licious-hez? — kérdi kérkedve Margitkát, a szakmában tévedhetetlen telepvezetőt. — Szólni szólok, s az áru tökéletes is, csak éppen nem delicious, hanem starking. Az átvevőnek torkán akad a szó. akár egy almacsutka. Pedig nem is fogyaszt almát. De Margitka már beleharap a fényes héjú gyümölcsbe, szakértőén ízlelgetve annak zamatos húsát. Most már az ő tekintetében gyúlnak győzelmi fények, s lecsap a kollegára: — Mibe?... Mármint hogy az esedékes fogadásuknak mi lesz a tétje. — Egyhavi fizetés — mondja amaz, de már kevésbé magabiztosan. — Vigyázzon, el ne vesse a sulykot — inti a kartársnő. — Én csak tíz gesztenyepürére értékelem ezt a melléfogást. Tanúk: a kirendeltségvezető, meg az újságíró, aki — mint a gyümölcsök fajtabírálatában meglehetősen tapasztalatlan — tanácstalanul asszisztál az események alakulásánál. Mégis ő lesz a döntő bíró. A diadalmas telepvezető irányításával az értékelő bizottság kivonul a raktárba. Két, alakra csaknem azonos, alma kerül elő a rekeszekből. — Kóstolja csalc meg. Érez némi dinnyeízt? — Ühüm — majszolga- tom a gyümölcsöt. — Nos. ez a Red Delicious. És most harapjon a másikba! — Merőben más íz... — jelentem ki, kellő szakértelemmel. — Ez starking! — csattan a vitát végleg eldöntő, megmásíthatatlan ítélet. S a cukrászdában akár már készíthetik Is a tíz adag gesztenyepürét, a fogadásban győztes telepvezető számára! Jóba a zászlót is kitűzték a tábla két sarkára! Fújja, lobogtatja a novemberi szél. A többiek hosszú nyelű kapákkal várják, hogy a tábla lapos sarkába érjenek a szekerek. Akkor aztán nekilátnak a homok lehúzásához. Egy-egy szekeret tízen is körülfognak, jár a kapa a kezükben, s a kocsi máris üresen vágtathat visszafelé, a csatorna buckás partjainak irányába. Nevetés, tréfa, itt-ott még nótaszó is hallik. Mert bizony, szó sincs itt ellenségről, s ha mégis, akkor az maga a terep, amelyen dolgoznak. Mindeddig parlagon hagyták, még rozsot sem volt érdemes termeszteni rajta. — Csak birkalegelőnek használtuk — mondja Balassi Józsi bácsi, a csoport egyik idős gazdája. — Nem sokat ért. De most szőlő kerül bele. Az majd fizet. Amit most csinálnak, az tulajdonképpen — dózerolás. Miért nem géppel? Erre a kérdésre az egyik fogatos, Dávid Endre válaszol: — Nem győztük várni, hogy a Kiskunmajsai Gépállomás ide küldje a lánctalpast. Különben sem sok lenne a tennivalója, hiszen eléggé sík ez a terep. Nem is lenne kifizető, hiszen messzire kell hordani a földet. Szekérrel sem kerül többe a munka. Már egy hete folyik a talaj- egyengetés. öt nap alatt majdnem 1200 köbméter homokot hordtak el negyedkilométerre. Most már csak a csatorna partját kell elegyengetniük. Az legalább egy sor szőlőt jelent. A csatornát nemrég készítette a jászszentlászlói víztársulat, abból a célból, hogy a magasan fekvő talajvizet elvezesse a Dongér-csatomába. Előkerül Forczek Ernő, a csoport elnöke is. Zsebéből térkép kandikál ki. az új 50 holdas ültetvény vázrajza. Ennyit telepítenek most, ez év őszén. Délelőtt már hozzáfogtak a kitűzéshez, az elnök tervéi alapján. Éppen elkészültek egy darabon, amikor megérkezett az ültetvénytervező vállalat szakembere. Elámult az „öntevékenység’’ láttán, de aztán megnyugodott, minthogy a sorok kijelölésében nem talált kifogásolnivalót. — Amott, a túlsó részt már megforgattuk — mutatja az elnök. — Huszonnégy holdon. Nemsokára ide is jön a forgató eke. A telepítést is elkezdjük pár napon belül. A sorok 240 centire lesznek egymástól. Már megkaptuk a gyökeres vesszőt. Kövidinka és kadarka. Mindezt látható örömmel sorolja Forczek Ernő. Aztán, amikor a trágyázás felől érdeklődöm, hirtelen ránccít gyúródnék a homlokára. — Sajnos, nem tudtuk elvégezni — magyarázza. — A nyáron még nem kaptunk hitelt, ezért akkor nem biztosítottak részünkre talajerőpótlót. Valószínű, hogy az idén már nem is kapunk. A telepítéssel viszont nem késlekedhetünk. A trágyázást jövőre végezzük. Utólag. — És most ősszel el tudják telepíteni az ötven hold szőlőt? — kérdezem. — El — jelenti ki határozottan az elnök. — Géppel végezzük, RS—09-esre szerelt hid- rofúróval. Már igényeltünk egy UE—28-as traktort, meg egy speciális marógépet, ami majd a zöldtrágyát „dolgozza be” a földbe. Ezt az utóbbit a kis kunhalasi gépkiállításon mutatták be, mi is ott rendeltük meg. Aztán a telepítés pénzügyi vonatkozásairól beszél. Az új ültetvényre egymillió 200 ezer forint hitelt biztosítottak számukra. De ők 700 ezer forintból „kihozzák” a nagy munkát. Négy év múlva, ha csak közepes is lesz a termés, ez a ráfordítás is megtérül. Igaz, addig még nagyon sok az ültetvényen a tennivaló. De ha munkáról van szó, a szankiakat nem kell félteni. Mert a csoport ugyan most kezdi el a szőlőtelepítést, de tavaly már — teljesen saját erőből — 30 holdon gyümölcsöst is létesítettek. Az volt a „főpróba”. A szekerek már elindultak. Követik majd a gépek és az emberek, hogy nyílegyenes szőlősorokkal győzzék le az eddig mihaszna futóhomokot. HATVANI DÁNIEL Maszek vagy nem maszek? Ez itt a kérdés. Tavaly maszekkal hordattam haza a szenet. Ott ajánlkozott a TÜZÉP- irodában. Rendben van — mondottam — pincébe, tíz lépcsőfok, az udvarba be lehet állni. Nem leszek otthon, a házmestertől kérje a kulcsot, nála lesz a pénz is... Kövér nő volt a fuvarvállaló. Sajnos, csak ennyit tudtam róla, különben bizisten megkeresem, és alaposan megmondom neki a véleményemet. Mert a házfelügyelőtől mázsánként egy forinttal többet kért, mint amennyiben megegyeztünk. Még szerencse, hogy futotta a két darab százasból, amit otthon hagytam. Ohó„ az idén már nem járok így! — örvendeztem. — Megszűnt a maszekvilág. Majd a TEFU!... A TEFU nem ajánlkozott, de amikor megkértem, vállalta. Pincébe, tíz lépcsőfok, az udvarba be lehet állni — mondtam a betanult szöveget és fizettem. Előre, három nappal. De mivel nem vagyok bank, ilyenen igazán nem akadok fenn. Szombatra ígérték, kivettem egy nap szabadságot. Az utolsót. Meg is bántam, hogy a többit elkótyavetyéltem a nyáron, mert a szén nem jött. Délig nem érkezett meg, délután meg már nyilván nem is jöhetett a „víkend” miatt. Hétfőn megkértem anyósomat, fogadja ő illő tisztelettel nevemben a TEFU-t. Délben beállít a szerkesztőségbe nagy riadtan, hogy mi legyen, ott áll a kocsi a tüzelővel az udvaron, de csak úgy le akarják dobálni a főidre, a pincébe nem hajlandók levinni. Rohanok haza. Micsoda dolog ez?! Én kifizettem! Dehogyis! — lobogtatják a szemem előtt a papírt. — Ez a legalacsonyabb díjszabás, nem szól a pincébe... De hát én mondtam a tisztviselőnek, miért nem úgy számolt?!... Akkor se lehetne — vigasztalnak — mert a pineefordulóban az átjáró alacsonyabb 180 centiméternél, úgy pedig ők semmiképpen sem vihetik. Szabálytalan, ha „lerándulnak”, nem fizet az SZTK. Nahát ez szép! Építtessem át a pincét? Hiába dühösködtem, a váltakat vonogatták. Végül kö- nyörgőre kellett fogni a dolgot, pedig pukkadoztam a méregtől. Ne mondják, hogy örüljek, hiszen mégiscsak levitték! Elvégre az ember máskor is lenyeli a mérgét, mibe kerül az? Mibe kerül?... Én tudom!... M. L. Könyvtárat kaptak a kecskeméti cigányok Tegnap Kecskeméten ülést tartott a megyei párt-végrehajtóbizottság mellett működő, a cigánylakosság helyzetének megjavításával foglalkozó társadalmi bizottság. — Értékelte az MSZMP Politikai Bizottsága, valamint a megyei párt-végrehajtóbizottság határozatai nyomán megindult munkát. Megállapította, hogy a helyi pártós tanácsszervek, valamint a tömegszervezetek értek el bizonyos eredményeket a cigánylakosság helyzetének megjavításában. de korántsem történt e területen olyan előrehaladás mint amilyenre számítani lehetett volna. A cigányok lakótelepein a kommunális ellátottságot csak Tanácsülés Kiskunfélegyházán Tegnap délelőtt, mintegy hetven tanácstag részvételével — rendkívüli tanácsülést tartott a Kiskunfélegyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen Palásthy Jánosné vb-titkár számolt be a tagoknak a megyei tanács és a Hazafias Népfront által javasolt tanácstag-továbbképző tanfolyam előkészületeiről. A tanfolyam első előadását november 25-én tartják. Témája: A tanácsi ipar helyzete. Az öt részből álló sorozatban helyet kapnak a tanácstagok szerepe a költségvetés elkészítésében és végrehajtásában, a várospolitika elvi és gyakorlati problémái és a közművesítési lehetőségek, a város ötéves művelődésügyi és egészségügyi terve, a termelőszövetkezetek állami irányítása, a mezőgazdasági termelés és a tanácstagok ezzel kapcsolatos feladatai — című előadások. Nemrégiben ügyfélként várakoztam egyik hivatalunk folyosóján. Amikor a hivatalnok kiszólt a ’ szobából: „Kérem a következőt.” A hosszas várakozás után fellélegezve készségesen „jelentettem”: Itt vagyok! — Maga az!? —szólt rám mordan, s én éreztem, hogy rendre vagyok utasítva. De vajon miért? Sokáig nem töprenghettem, így azzal csillapítottam magam, hogy jó lesz vigyázni... Ügyem elintézése után megköny- nyebbülten léptem ki az utcára, ahol nincs íróasztal, s ahol újra államunk egyenrangú polgárának éreztem magam, (Ez az érzéAz íróasztal két oMalán sem ugyanis az előbbi hivatalban kissé bizonytalanná vált!) Elindultam saját íróasztalom mögé, s a munkában gyorsan feledtem a sérelmet. Néhány nap múlva egy erőteljes kopogás után belép szobámba, az én íróasztalom elé, zord hivatalnokom. Kissé meglepődve tekintett rám, ismerősnek tűnhettem neki, majd gyorsan „átváltott”, s közölte, hogy ilyen és ilyen nevű elvtársat keres. — Tessék, én vagyok ... — Ha, maga az? — szól; most már a saját hivatalában használt hangon. — Igen, én! — válaszoltam enyhe, fölényes mosollyal és egy szájhúzással figyelmeztetve csupán, hogy most én vagyok az íróasztal „másik” oldalán. Azonnal észrevette a kimondatlan figyelmeztetést, nyakig vörösödött, s dadogva kezdett mondókájába: — Izé, azért jöttem, tetszik tudni.;: S modorában ezután a szerénység legszigorúbb kritikusa sem találhatott volna kivetnivalót. Nahát! Tudta ő. hogyan kell viselkedni, csak éppen megfeledkezett róla az íróasztal „másik” oldalán ... Miután elment, elhatároztam, hogy leírom ezt a kis történetet Név nélkül, hátha nemcsak ő ismer magára. Hátha akad még rajta kívül is olyan hivatalnok, aki megfeledkezik erről: az íróasztalnak két oldala ván, és senki sincs biztosítva arról, hogy mindig csak az egyik oldalon akad dolga. És ha néha a másik oldalra „szorul”, rosz- szul fog esni, ha ugyanúgy beszélnek vele, mint ő szokott a kalapját zavartan forgató ügyféllel. Dr. V. I. egy-két helyen javították. Jánoshalmán bevezették a villanyt és jó ivóvizű mélyfúrású kutat építettek a cigánytelepen. A legjobb eredmények Kiskunfélegyházán születtek. Az idén 16 új ikerházat, 32 lakással építenek fel a cigányok részére. Megyeszerte a tanköteles cigánygyerekek 95 százalékát iskolázták be. Kivétel ez alól Ja- kabszállás, valamint Kecel, ahol az egyik cigánytelepről egyetlen tanköteles sem jár iskolába. További feladat a felnőtt cigányok közötti írástudatlanság megszüntetése. A megyében élő több mint 7000 cigány közül mintegy kétezren nem tudnak írni, olvasni. Helyes kezdeményezésnek könyvelte el a társadalmi bizottság, hogy Kecskeméten a városi tanács művelődési osztálya külön ügyintézőt állított be, akinek egyedüli feladata a cigányok kulturális helyzetének megjavítása. Ennek máris mutatkozó eredménye, hogy szeptember 1-e óta fiókkönyvtár működik a cigánytelep lakói részére, ahol a havi könyvkölcsönzési forgalom máris eléri a 150 —160 kötetet. N. O. 20 000 mázsa hal Az ország természetes vizelnek nagy részét birtokló halászati termelőszövetkezetek idei terve 20 200 mázsa hal kifogását, illetve értékesítését írja elő. A Dunából, Tiszából valamint a Kőrösökből és a Velencei-tóból máris több mint 15 000 mázsa áruhalat adtak át a kereskedelemnek. A korszerű szabadvízi és tógazdasági halászat, az ivadéknevelés, valamint a szövetkezetvezetés legjobb módszereinek elterjesztésére a halászati szövetkezetek intéző bizottsága és a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási főigazgatósága november 18-tól kezdődően öthetes bentlakásos tanfolyamot rendez a halászati termelőszövetkezetek elnökei és vezető beosztású szakemberei számára.
