Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-02 / 257. szám

IMS. november t, szombat ft. «Mal A költségvetés Őszi séta Helvécián és község fejlesztés jövő évi tervjavaslata a megyei tanáés ütésének napirendjén (Folytatás az 1. oldalról.) javaslat szerint négy mélyfúrá­sú kutat, 10 törpevízmüvet, 51 kilométer vízhálózatot, 28 ki­lométer villanyhálózatot, 460 új lámpahelyet, 30 600 folyómé­ter járdát, 37 540 folyóméter utat, 44 iskolai tantermet, négy óvodai tantermet, 11 kultúrhá- zat, egy mozit, két egészség­házat, nyolc orvosi rendelőt, hét orvosi lakást, öt strand­fürdőt, 2900 folyóméter csator­nát, két postaházat, 108 720 négyzetméter parkosítást, két autóbuszmegállót és öt ravata­lozót kívánunk létrehozni. Beszámolója további részé­ben a végrehajtó bizottság »1- nökhelyettese kitért a tanácsok gazdálkodását érintő ellenőrzé­sek tapasztalataira, s ennek kapcsán több fogyatékosság fel­számolására hívta fel a figyel­met, majd e szavakkal fejezte be a vb beszámolóját: — Feltétlenül indokolt, hogy a tanácsok, a végrehajtó bi­zottságok, a szakigazgatási szer­vek az eddiginél mélyrehatób­ban elemezzék a gazdálkodás folyamatát, és ennek alapján formálják, alakítsák, határozzák meg a következő évek célkitű­zéseit. Mindannyiunk feladata, hogy tudásunk legjavát adva hasz­náljuk ki a szocialista rendszer erőforrásait, hogy a dolgozó nép alkotó munkája hatéko­nyabbá, eredményesebbé váljon. Ha így dolgozunk, meggyorsul népgazdaságunk fejlődése, na­gyobb tempóban állítjuk gaz­dasági eredményeinket a szo­cialista társadalom felépítése szolgálatába abból a jelszóból kiindulva: mindent az embe­rért, az ember szolgálatában. A zárszámadás és költségve­tési tervjavaslat az összes ta­nácsok és végrehajtó bizottsá­gok, valamint állandó bizottsá­gok erőfeszítését tükrözi. Igen sok és körültekintő munka eredménye, ha helyenként a fel- készültség és tapasztalathiány korlátái hagynak is kívánni va­lót. A végrehajtó bizottságok a szakosztályok előterjesztését megtárgyalták és elfogadták, ennek alapján kérem a tisztelt megyei tanácsot, az 1962. évi zárszámadást és az 1964. évi költségvetési és községfejlesz­tési tervjavaslatot, valamint a beszámolót és a kiadott hatá­rozati javaslatot fogadja el. • Az igen részletes, elemző be­számoló utáni vita során fel­szólalt Benei Sándor, a megyei tanács pénzügyi állandó bi­zottságának elnöke, Piukovics Miklós, a MÉSZÖV elnökhe­lyettese, Nagy Sándor, a mű­velődési állandó bizottság el­nöke, dr. Pilcz Károly, dr. Gaj- dócsi István, Borbély Lajos, Pálmai Máté és Acs Sánta Ist­vánná megyei tanácstagok. — Szinte kivétel nélkül valameny- nyien hangsúlyozták, hogy a végrehajtó bizottság által most előterjesztett jövő évi költség- vetési tervezet valóban kollek­tív munkával készült. A végre­hajtó bizottságokon kívül az előkészítésben megyeszerte te­vékenyen részt vett valamennyi állandó bizottság, a tanácsta­gok, s észrevételeivel, javas­lataival maga a lakosság. Töb­ben azt is kiemelték, hogy a költségvetési tervezet adatai mögül szinte plasztikusan ki­rajzolódtak a dolgozó ember érdekei, hiszen minden szám­adat ennek szolgálatában áll. A beszámoló feletti vitát Buda Gábor elvtárs foglalta össze. Ezt követően mind az 1962. évi költségvetési gazdál­kodásról szóló beszámolót, mind pedig a jövő évi költség- vetési és községfejlesztési terv- javaslatot — az előterjesztett határozati javaslatokkal együtt — a megyei tanács egyhangúan elfogadta. Második napirendi pontként: néhány bejelentést fogadott el a megyed tanács, s végezetül az interpellációkra került sor. Dr. Kiss Ágoston lakiteleki választói nevében egy vendég­látó létesítmény iránti kérést terjesztett elő. Ács Sánta Ist­vánná tanácstag Katymár tü­zelőellátásához kért segítséget. Kovács Gergely (Tompa) a me­zőgazdasági technikumi okta­tásban részt vevő felnőttek vizs­gájának két részre való meg­osztását javasolta. Hozat Ervin Nemesnádudvar lakosságának kívánságára törpebenzinkút lé­tesítésére, Kása Istvánná Má- riahegy képviseletében útépí­tésre, dr. Gajdócsi István Baja képviseletében bölcsőde, illetve napközi otthon létesítése iránt terjesztett elő kérést. A 9. szá­mú Autóközlekedési Vállalatot érintő panasszal, illetve kérés­sel interpellált Takács József kecskeméti és Filákovity Vití- lyosné hercegszántói megyei ta­nácstag. A kiskőrösiek nevében Szabó Jánosné terjesztett elő kérést a közvilágítás bővíté­sére. Az interpellációkra a megyei tanács vb-tagjai, az illetékes 6sztályok vezetői, az érintett szakterületek jelenlevő képvi­selői válaszoltak, illetve a me­gyei tanács megszabta a válasz­adás határidejét. Ezzel a tanácsülés véget ért. Az állami gazdaság központ­jától két kilométer hosszú az út a tanácsházáig. A gyümölcs­fák felett kisütött a nap, s a nyirkos őszi köd is felszállt a szőlősorok közül. Vörös, meg rozsdabarna levelek kószálnak a levegőben, beborítják az út­menti árkokat. Csendbe burkolóztak a ta­nyák. De amott, a lankás tájon, a lánctalpas gép berregése rob­bantja szét a nyugalmat. Folyik a talaj előkészítés, a telepítés rövidesen megkezdődik. Vágó József tanácselnök kel­lemesen meleg szobájából jól­esik szétnézni az őszülő határ­ban. Nemcsak a benti és a kinti levegő hőfoka közti különbség miatt, hanem elsősorban azért, mert a táj szorgalmas emberi munkáról ad számot. m A tanácselnök örömmel beszél az elvégzett őszi munkákról: — Megvolt a szüret. Tizen­nyolc mázsa volt az átlag, mind a négy termelőszövetkezeti cso­portban. Az utóbbi tíz évben ez a legjobb termés. Több mint ezer holdon a vetést október húszra elvégeztük. Aztán a telepítésekről folyik a szó. Vágó József tudtunkra adja, hogy két tszcs, az Arany­homok és az Ezerjó két év alatt 400 holdon létesít új szőlőt. Bi­zony, ez nagy munka. Még fo­lyik a talaj előkészítése, egyen- getése, forgatása. Fiatalasszony lép a szobába. Kiderül, hogy az Ezerjó Tszcs könyvelője. Kovács Károlyné a neve. — Nálunk már elő van ké­szítve a talaj — javítja ki az elnököt. — Tizenöt holdon tele­pítünk szőlőt. Szívesen csinálják a gazdák, látják, hogy ebből lesz majd az igazi haszon. Sőt, egy- egy nap társadalmi munkát is szánnak erre a célra. Éppen úgy, mint a tavasszal, amikor tíz hol­don szőlőt, a másik tíz holdon pedig gyümölcsöst telepítettünk. Az eredés 98 százalékos. A leg­jobb, ami elképzelhető. A gazdák szorgalmát számos példa bizonyítja. Szabó Imre például egymaga 30 holdat ve­tett be a csoport közös tábláján. Lófogattal. Nem győzték várni a Jakabszállási Gépállomás trak­torosait. Még éjszaka is vetett, ráadásul hiba nélkül. Több ilyen gazda is van a csoportban. Hogy csak néhányat említsünk, közé­jük tartozik Geiszt János, Du­dás Ferenc és Pető Imre. | 2. \ — Nem vagyunk túl gazdagok még, de megélünk a magunk lábán — jelenti ki önbizalom­mal hangjában a könyvelőnő. — Általában 150 ezer forint van az egyszámlánkon. A gyümöl­csöst teljesen saját erőből tele­pítettük. Nincs rajta hitel. „Asszony-gondok” megvitatása a tanácsülés szünetében... Aztán a vb elnökéhez fordul. Megkérdi, milyen fajta burgo­nyát vegyen a csoport a város­földi Dózsa Tsz-től. Az elnök egy kis ideig töpreng, aztán a korai rózsát ajánlja. — Sok mindent megbeszélünk — magyarázza Kovácsné. — Közel vagyunk egymáshoz, és hát... több szem többet lát. Innen az Alföldi Állami Pin­cegazdaság helyi átvevő telepé­re megyünk. A tanácsházához odalátszik a hosszú, majorszerű épület, néhány alacsony' ház tár­saságában. Végét járja a must átvétele. Hatezer hektó került felvásárlásra. Az óriási hordók között szinte törpévé válik az ember. Az er­jedő must szaga betölti a leve­gőt. — Nem sok látnivaló akad itt — mondja Ábrahám Lajos pin­cemester. — Hanem tekintsék meg a földművesszövetkezet szeszfőzdéjét. Az igen! Olyan három sincs az országban. cm Még mielőtt tovább indulnánk, benézünk az Aranyhomok Tszcs- be is. Rövid keresés után meg­találjuk a könyvelőnőt, Bene­dek Jánosnét, aki egyben a köz­ségi párttitkár is. — November 10-én hozzáfo­gunk a telepítéshez — tájékoz­tat. — A harminctagú brigád készen áll a munkára. Most még várjuk a gépet, amely a húsz holdon aláforgatja a het­ven vagon lápföldet. Ezzel a ta­lajt javítjuk. Helvécia határa tehát csak látszólag merült szendergésbe. Sok, nagyon sok munka vár még elvégzésre a fagyok beáll­ta előtt. És fel kell készülni p jövő évre is. Hiszen az Arany homokban tavasszal már 2 ¥• centi sortávolságra telepítik : szőlőt... Kőrútunk utolsó állomások' betérünk a szeszfőzdébe. A in- tornyos ház nem sokat sejtet — kívülről. De belül... valóságos nagyüzem. Tömény alkotíolsz; ■ — Naponta 150 mázsa cr: ' dolgozunk fel — mondja K s Gyula főzdevezető — Ebbő' tíz, tizenkét hektó pálinkát nye­rünk. Egyelőre „csak” 300 va­gon nyersanyag vár feldolgozás ra. Gazdag, sokszínű életet rejt az őszi határ. Ami tolira kíván­kozik. az nem a falevelek hul­lása, hanem a tájat üdévé va- rászoló emberi akaraterő. S oso- da-e, ha a szeszfőzde terméké­nek kóstolgatása után még szebb­nek látjuk az itt lüktető munkát és eredményeit, olyan szénnek, hogy azt már le sem lehet ír­ni... HATVANI DÁNIEL ?ui6lJU>z«iarkírozil Stely épül Bátyán Harmincezer forintos költség­gel autóbuszparkírozó helyet építenek ki Bátyán. A távlati tervekben pedig helyi járat be­állítása szerepel Bátya és Ka­locsa között, mivel a faluból közel háromszázan járnak na­ponta dolgozni a kalocsai üze­mekbe. Ifjúsági presszó? A megnyitó nap­ján, estefelé tér­tünk be a bátyai „ifjúsági” eszpresz- szóba. A falu fia­talsága közül már csak a képen lát­ható három ifjú emberrel találkoz­tunk: Szarvas Fe­renccel, Hegedűs Ferencnével és fér­jével. Egy másik, népesebb asztaltár­saság — sértődés ne essék —, nem tar­tozott már a fiata­labb korosztályba. A köztük folyó be­szélgetés hangos zsivaja, meg a le­mezjátszóból áradó harsány zene majd szétvetette a kis he­lyiséget, amely a berendezésből ítél­ve, egyszerre mind­össze 24 ember szá­mára nyújt szóra­kozási lehetőséget. A hat asztalkával, huszonnégy székkel, könyvespolccal, rá­dióval és lemezját­szóval „felszerelt” kis presszó falát egyetlen tábla dí­szíti, rajta emlékez­tetőül: „A Felvég­től az alvégig című műsor ajándéka a bátyai fiataloknak.” A fiataloktól meg­tudjuk, hogy az ajándék tulajdon­képpen nyeremény. Első díja a rádió és a SZÖVOSZ or­szágos pályázatá­nak, amit Hegedűs- né, Margitka és Szarvas Feri egy- egy önálló pálya­művel megosztva nyertek meg, hu­szonötezer forintos beruházási utal­vány formájában. Ezt az összeget a helyi földművesszö­vetkezet a falusi fiatalokat szolgáló, tetszés szerinti lé­tesítmény megépí­tésére fordíthatta. Nem vitatjuk an­nak helyességét, hogy a nyereményt éppen egy ifjúsági presszó kialakítá­sára költötték, de azért néhány meg­jegyzés kikívánko­zik. A presszó meg­születése egybeesett a falusi vendéglő kialakításával, s a régi vitathatat­lanul korszerűtlen — cukrászda meg­szüntetésével. A fia­talok által nyert 25 ezer forintot egy nagyobb beruházási keretbe „beolvasz­tották” és egymás közvetlen szom­szédságában létre­hozták az italboltot és a presszót, mely két kis helyiségből áll, s ez utóbbit ki­nevezték ifjúsági presszónak. Kétség­telenül jó gondolat, de a kivitelezés nem minden vonatkozá­sában dicsérendő. Mert a körülménye­ket tekintve így aligha fog valóban ifjúsági presszóvá válni> s különbír sem erre a törek­vésre vallanak r kiszolgáló pult mö götti polcon söre kozó töményszesz üvegek. Azt hiszem eze és a korrigálás lr hetőségein érdem lenne elgondolko ni az illetékesek­nek ... E. É.

Next

/
Thumbnails
Contents