Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
1963. október 13, vasárnap 5. oldal Őszi monológ Az őszi sürgés-forgás a falun olyan, akár a menyegző: valaminek a befejeztét jelenti, de a kezdetét is. Ilyenkor születik meg a bizonyság: hogy az esztendő nem fukarkodott azzal, aki nem volt rest. S most a sárgára fonnyadt őszi határban újra kettőzött a serény kedés, hogy jövő ilyenkorra még több legyen. A természet örök körforgása — vetés, aratás — nem változatlanul ismétlődik: valamivel mindig több, jobb, gazdagabb. Ez derül ki Szebel- lédi Nándor, a tataházi Petőfi Tsz elnökének mondottjaiból is. — Volt egynéhány rövid- eszű, aki a vetéstervek kötelező voltában a szövetkezeti demokrácián esett foltot látta. A tataháziaknak ilyen eszükbe sem jutott. A vetést ugyan kényszernek érezzük, de ama nemesebb formában, hogy mivel az ember enni akar, kenyérre van szűk sége. Ha ez a legfontosabb az ember étrendjén, legyen rangos a munkálatokban is — mondja a falun sokszor hallható bölcsességgel; A búza 11 és fél mázsát adott holdjáról. Nem sok, de jobb, mint amennyit a környék megszokott. Hogy ez minek köszönhető? Nem kevésbé a korai vetésnek. Az ember azt tartja hogy aki időben fekszik, másnap tettvágy feszül benne. A későn fekvő meg csak ásít egész nap és semmire sem hasznos. Az ilyen „ásítós búzára” nincs szükségünk. Az igyekezet a „korai fekvés” eredménye, hogy a takarmánykeverék meg a 650 hold őszi árpa gyökeret vert, és szép hosszú zöld szárat engedett. Az idén még májusban sem voltak ekkorák a búzák. S most a nagy zöldellő kockák mint divatos minta a női keimén, úgy kelletik magukat a messze nyújtózó határban. De mi csak amolyan 100 százalékos szövetkezet vagyunk — mondja derűsen tovább —, s azt tartjuk, ha ezen felül vannak a számok, akkor annak komoly alapja legyen. Ezt csak azért mondom — néz ránk hamiskásan —, mert egy jelentésben láttam, hogy a bácsbokodi Űj Élet a takarmánykeverék vetési tervét 200 százalékra teljesítette. Persze, ilyenkor valami megmozdul az emberben, és a versenyezhetnék mégiscsak ágaskodik. Napok múltán tudom meg, hogy a derék szomszédok, bár nem mondtak valótlant, de a tervbéli tíz helyett húsz holdat vetettek, és így jött ki a nagy látványosság. A mienk csak feleszázalék, de a vetés tízszerese. Ezért úgy vagyunk mi a tataházi Petőfiben, hogy mielőtt a százaléknak hinnénk, kétszer is megolvassuk a számokat. JÓ mondás, hogy a kukorica a szántóföldek királynéja. Erre épül minden! Nyáron ezért vakartuk a fejünket, hogy jöj jön az eső, és nagy legyen a cső Most meg azért vakarjuk, mert egyelőre magunk sem tudjuk hogy miként takarítjuk be időben. Persze, kisebb lenne gond, ha a tavaszon nem fészkeltük volna be a magot. De akkor, mint a tenger árja, a parti fövényt úgy lepte el a jó őszi mélyszántást a tagság. Minden holdon huszonkétezer mag mellé került a rendes meg a műtrágya. A szomszéd határból csak nagyot néztek, hogy annyian vetjük a kukoricát, mintha lakodalomba mennénk. Volt még olyan is, aki megmo- solygott bennünket. .. Hogy kinek lett igaza.;.? Egy biztos, hogy a közel négyszáz vagon kukorica most keresi magának a górét; De hát nem kedvtelésből vetettük mi fészkesen a kukoricát, hanem szükségből. Annyi itt az állat, hogy fölöttünk a tejúton is alig fémének. Nyolcszáz marha, ezerháromszáz sertés, ötszáz birka, hetvenezer ba romfi, mind erre nyitja a szá ját. Mert a számunkra első pa rancsolatot, hogy ki mint dolgozik, úgy él — az a második követi: a tehenet a szájánál fejik. Persze, jól kell érteni, nemcsak a tehénről van szó, hanem az egész állatállomány ról. De hogy a szájánál fejik a mi teheneinket, arra jó példa hogy darabonként 3600 litert adnak. Csak azt ne higgye, hogy dicsekedünk. Az öröm beszél belőlünk. A szövetkezet máris megtette a magáét. Az átszervezéskor azt mondtuk: a közös úgy termel majd, mint az átlag középparasztok. Mindenki tudja a faluban, hogy ezen már túljutottunk. De ahogy két tojás sem egyforma, úgy a szövetkezetek sem. A bácsalmási Rákóczi nehezen jut egyről a kettőre. Mi is, ők is szívesen vennék, ha közös asztalhoz ülhetnénk. De hát közigazgatás is van a világon! Ezt azért mondom, mert a bácsalmási tanács hallani sem akar róla, mondván: az az ő falujuk határa! De hát melyik a fontosabb: a határtisztelet, vagy egy szövetkezet gondjainak megoldása? Aki felénk jár és nagy nehezen kiszedi belőlünk, hogy mink van és hogyan állunk, azt hiszi, hogy mindez valami ördöngösség. Pedig nem. Mi csak úgy szívünk szerint gazdálkodunk, aztán ezért van az, hogy jut is meg marad is. Hogy jut, arra csak egyik példa a tehenészetből Papp György, aki — igaz, hogy reggelente a fejésben besegít a felesége — tavaly esztendőben ötvenkétezer forint készpénzt és 37 mázsa prémium kukoricát kapott. így aztán a háztáji, úgy ahogy volt, mehe tett a pörsölybe. Hogy marad is.;.?! A tervezett nyereségen felül vagy másfél millió. Ezt arányosan osztjuk el, kinek-kinek a megkeresett száz forintjára. Ezért van az, hogy nálunk az emberek nemcsak az élettől, hanem az iskolában is akarnak tanulni. Tizennyolc kezdte el a technikumot. Ha a párttitkárt, meg az én lányomat is felvették volna, éppen húszán lennének. * Hosszabb is lenne a monológ, ha az elnökért nem üzentek volna a szállítók. De hát így is látjuk, hogy sok csínja van a gazdálkodásnak és fáradtsága az eredménynek. A tataházi Petőfiben kiérdemelt pihenés koronázza az éves munkát és acélos akarást. És tényleg, en a méreteiben beláthatatlan és mindennel megbirkózni tudó akarásnak van alávetve egész jövőnk! W. D. II „homoki” - mint hiánycikk.. — Kérek egy üveg Homoki Fehéret... — Sajnos, nincs. — Kövidinka? Bácsalmási, Csengődi Rizling?... — Csak Badacsonyi Rizling- gel, Tokaji Furminttal, esetleg Aszúval tudunk szolgálni. Ez a kis „kérdezz.—felelek” játék naponta elhangzik a kecskeméti élelmiszerboltok elárusító pultjainál. S aki dühösen — hóna alatt általában húsz-harminc forintos palackkal — távozik, az a vevő. Ismét csak hegyvidéki bort kapott — homoki nincs. Megyénk hírnevét szőlőtermelő vidékeivel szerezte, s ez a hírnév egyre erősödik. Csak az utóbbi években a hazai és nemzetközi borversenyeken számtalan aranyérmet szereztek. Mégis... Ez év harmadik negyedében a megye élelmiszerboltjaiban 160 hektoliter palackozott bort árusítottak. E mennyiségből az Alföldi Állami Pincegazdaság 100 hektoliter Kövidinkát, Bácsalmási Ezerjót, Nemes Kadarkát és édeskés Ezerjót szállított. A többi a badacsonyi, budafoki, csongrádvidéki, tokajhegyaljai és gyöngyösvidéki pincékből került ki. A 160 hektoliterből nyolcvanat Kecskeméten hoztak forgalomba. Ennek mintegy harmada volt homoki bor. Hozzá még két lényeges adat: a mennyiséget Kecskemét 53 élelmiszer-szaküzlete között kellett felosztani, s a város igénye — előzetes becslések szerint — negyedévenként négy-ötszáz hektoliter lenne a megyei borfajtákból. Az alföldi ember a könnyű, homoki borokat szereti, ezért a más zamatú, nehezebb hegyvidéki fajtákat nem szívesen vásárolja. Tehát érthető, hogy szinte napok alatt eltűnik a raktárakból a helyi ízlést jobban szolgáló homoki bor. Hasonló a helyzet a vendéglátóipar ellátottságában, „ünnepélyes alkalom”, ha a megyeszékhely éttermeiben, eszpresszóiban palackozott megyei termésű bort lehet kapni. Csak az Aranyhomok Szálló homoki bor ellátottsága kielégítő. Kecskeméten egy állami gazdaság — Helvécia — rendelkezik „poharazóval”. A vendéglátóipar is működtetett hasonló borkimérést, de még tavaly megszüntették. Városunk idegenforgalma — ez örvendetes jelenség — nap- ról-napra növekszik. S nem kis mértékben vonzzák a külföldi látogatókat a híres homoki borok. Vajon nem érkezett-e el az ideje még egy reprezentatív jellegű „borkóstoló” létesítésének?! K. M. „Nyugdíjas” ellenőrök... — Kérem, a halüzletben rosz- szul mérték a pontyot, amelyet vettem, s hét dekával többet fizettettek velem — sérelmezte a múltkoriban szerkesztőségünkben egy háziasszony. Előfordul, hogy a kiszolgálás udvariatlanságát, az áru súlycsonkítását, szavatossági idejének lejártát, a kenyér minőségét teszik szóvá a fogyasztók. Egy-egy ilyen jelzés mindannyiszor felveti: milyen hasznos segítséget nyújtanak a kereskedelmet irányító szerveknek azok, akik az üzletekben előforduló hiányosságokra hívják fel a figyelmet. Bizonyára ez a gondolat vezette a közelmúltban a megyei népi ellenőrzési bizottságot is, amikor a kereskedelem társadalmi ellertőrzésének jelenlegi helyzetét vizsgálta. Csakhogy a tájékozódás tapasztalatai korántsem olyanok, mint ahogy azt feltételezhetnénk. A NEB vizsgálatából kitűnik, hogy a tanácsok kereskedelmi állandó bizottságainak féléves működésük alatt még kevéssé terjedt ki a figyelmük a társadalmi segítőtársak eme „báziköti, hallgassak arról, hogy más járásból is ácsingóznak a kenyerükért. Ehelyett a sü- kösdi üzemet dicséri, ahol szerinte a legjobb kenyeret sütik. — önök nem kapnak rossz lisztet? — Nem állíthatom, hogy időnként nem gyenge a liszt. De éppen abban van a szakma művészete, hogy találjuk el a lisztnek megfelelő technológiát. Nem mondhatjuk minden régi szakemberről, hogy ragaszkodik az elavult technológiához, de tény, hogy a fiatalok könnyebben alkalmazkodnak ehhez a követelményhez... A Nagykőrösi Toldy Miklós Élelmiszeripari Szakiskolában végzett tanulóink, Kiss János és Zakariás János ^csapatversenyben első lett a Szakma ifjú mestere országos erőpróbáján; egyéniben is az első öt között végeztek ... Épp itt jön Kiss János — int ki az utcára. — Most szabadságon van — magyarázza, és kisiet a motorját leparkoló fiatalemberhez. Magas, komoly fekete fiú az érkező. Csák kék szeme mosolyog, mikor a rétesbolt egyik kis asztala mellé telepedünk, és sebtében közli főnökével, merre járt. — Vajat szereztem — emelinti meg a földre helyezett hátizsákot. A motorral egy tejesautó után szegődtem, s ahol megállt, én is bementem vásárolni. Egy üzletben lehetetlen volt annyi vajat venni. Furcsa gondolatok kerülgetnek: így kell talán a vajat beszerezni a vállalatnál? — De már közbe is szúrja az igazgató. — Most nősül, szombaton lesz a lakodalom Miskén. Annyi vendégnek kell ám a kalács, sütemény... — Lesznek vagy háromszázan — nevet most már Kiss János. Jó parasztlakodalmat csinálunk. A menyasz- szonyom is miskei, a tanácsnál dolgozik. Az idén érettségizett Kalocsán. Mind a ketten szeretünk tanulni. Másfél évi gyakorlati munka után tovább megyek, felsőfokú élelmiszer- ipari technikumba iratkozom. Hogy addig be ne gyepesedjek. folytatom a gimnáziumot. Mikor harmadéves voltam a nagykőrösi szakiskolában, akkor jártam első gimnáziumba is. Itt négyesre vizsgáztam. A „Toldy”-ban végig jeles rendű voltam, a szakmaim is kitűnőre sikerült. Pedig volt elég dolgom az iskolai kötelesség mellett; KISZ-ta- nácselnöknek választottak, 200 fiatal élére. Zakariás Jánossal az országos első helyezésért jutalomképpen háromhetes lengyelországi utazáson vettünk részt. — Mit szeret a szakmájában? — A változatosságot. Legjobban a süteményeket szeretem csinálni. Sokfélék, szépek, olyan némelyik, mint a csendélet... De sietek már, még sok dolgom van a lakodalomig... Katonásan szorítja könyökével a bukósisakot, mis elköszön. Tóth István sára”. Noha a megyei tanács vb kereskedelmi osztályán közel háromszáz társadalmi ellenőrt tartanak nyilván, ez évben mindössze 11 százalékukat foglalkoztatták, elsősorban Kecskeméten, Baján, s kisebb mértékben Kiskunhalason. Még szembetűnőbb az a megállapítás, hogy a vizsgált 77 boltegység közül 44-et Kecskeméten ellen őriztek. Ez nemcsak arról vall. hogy a Kecskeméti Városi Tanács kereskedelmi állandó bizottsága, illetve a vb kereskedelmi osztálya támaszkodik leginkább a társadalmi ellenőrök közhasznú tevékenységére, in tézkedik jelzéseik nyomán, de egyúttal ráirányítja a figyelmet arra is, hogy nem mindenütt aknázzák ki ezt a lehetőséget. 4 leggazdátlanabbak a kereskedelmi társadalmi ellenőrök Kiskunfélegyházán. A járási népi ellenőrök a város 10 üzletében tájékozódtak, s az ellenőrzési naplóban nem találkoztak sem a társadalmi ellenőrök, sem pedig a városi keres- kedemi felügyelő bejegyzésével. Felkerestek néhány korábban beszervezett társadalmi ellenőrt is, és meghallgatták munkásságukkal kapcsolatos véleményüket. Szinte egybehangzóan elmondták, hogy megbízatásuk óta alig fejtettek ki szervezett, érdemleges tevékenységet. Irányítást nem kaptak, munkájukat senki sem fogta össze, s arról sincs tudomásuk, hogy öntevékeny jelzéseikre történt-e érdemi intézkedés; Darabos Béláné üzemi dolgozó például annak idején vállalta a társadalmi ellenőri tisztet. Közölték vele, hogy ellátják igazolvánnyal, s ezért fényképét is beadta a kereskedelmi csoportnak. Utána háromszor- négyszer sürgette az igazolvány kiadását, melyet mind ez ideg nem kapott meg. Gyakran igénylik a társadalmi aktívák segítségét a kereskedelmi vállalatok is. Ugyancsak Kiskunfélegyházán az Iparcikk- kiskereskedelmi Vállalat három alkalommal fordult társadalmi ellenőrért a tanács vb kereskedelmi csoportjához, de mindannyiszor eredménytelenül. A kiskunfélegyházi példa természetesen kirívó, hiszen a megye többi városában valamivel jobb tapasztalatokat szereztek a népi ellenőrök. Ám a végkövetkeztetések levonásapól yr"* A ^corn r\ r*f yn a« * ■ • nagyon hasznos társadalmi segítőtársaktól fosztják meg magukat a tanácsok kereskedelmi állandó bizottságai s a vb-k kereskedelmi csoportjai, ha a jövőben nem törekednek fordulatra a társadalmi ellenőrök összefogásában, foglalkoztatásában. Elsősorban a fogyasztók érdekvédelme diktálja ezt. Hiszen a társadalmi ellenőrök sok tapasztalatot tudnak továbbítani: milyen az üzletben a számolás, a mérés, a vevőkkel való bánásmód, akadnak-e fogyatékosságok az áruellátásban, tiszteletben tartják-e az egészségügyi, vagyonvédelmi előírásokat stb. S a tanács vb kereskedelmi csoportjának csak könnyebb lesz a munkája azzal, ha a társadalmi aktivisták jelzéseire támaszkodik, s így hatékony intézkedést tehet a jelentkező fogyatékosságok megszüntetésére. Az érdekelt szervek képviselői részt vettek a megyei népi ellenőrzési bizottságnak a vizsgálat tanulságait összegező ülésén. Köszönettel vették a figyelmeztetéseket. Most már tehát a tetteken a sor. P. Ii Szebb és kényelmesebb A Magyar Hajó- és Darugyár váci telepén az idén adják át a kereskedelemnek a 40 000-” motorkerékpár-oldalkoosit. Az eddig gyártott oldalkocsiba nehézkes volt a beszállás, ezért a váciak új oldalkocsi típust terveztek. Ennek az üléselőtti fedőlemezét fel lehet nyitni, s így kényelmesebb a beszállás Másik érdekessége az új oldal kocsinak, hogy az eddigi szivaralak helyett szögletes formát kap.
