Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-12 / 239. szám

1963. október 12, szombat

3. oldal

Újító hegesztőpisztollyai

Modern drámaestek

Kecskeméten

Korunk nagy drámaíróinak bemutatása céljából Modem drámaestek címmel hét előadásból álló sorozatot indít Kecskeméten, a Katona József Könyvtár és a városi művelődési ház. A művelődési ház Rákóczi úti helyiségében megrendezésre kerülő előadásokat Udvaros Béla, a Katona József Színház rendezője tartja, közreműködnek a színház művészei.

Az első előadás október hó 15-én fél 6 órakor kezdődik, melyen Udvaros- Béla az amerikai drámaírók — Eugene Gladstone, O’Neill, Arthur Miller, Thornton Wilder, Tennessee Williams és William Saroyan — munkásságát ismerteti. Ebben az évben még két drámaestet tartanak, októberben az olaszok: Luigi Pirandello, Giovanni Verga, Ugo Betti és novemberben a svájci drámaírók: Dürrenmatt, Max Frisch műveiről.

Januárban a szovjet drámaírók — Szimonov, Abruzov, Pa- gogyin, Lavrenyov, Visnyevszkij — ismertetésével folytatódik a sorozat, majd februárban sorra kerül az angol, márciusban pedig a francia drámaest. Végül májusban Illyés Gyula, Németh László, Darvas József, Doboz« Imre és Mesterházi Lajos munkásságáról hangzik el érdekes, színvonalas előadás.

Ülök a Kerekegyházi Gépállomás egyik szobájában. Ster- nóczky Dezső üzemgazdász asztalán gépírásos papírlap. A címe: Üjítási javaslat.

Elolvasom. Röviden arról van benne szó, hogy a Diesel-motorokban a vízhűtéshez használt alumínium keverőlapát fogai egy idő után elkopnak. Ezt az alkatrészt nem, vagy

e»ak nagy ritkán

lehet kapni. Eddig az volt a szokás, hogy az elhasználódás után eldobták, s vasból öntötték ki. Ez azonban nem tökéletes.

Az újító — Mezei István hegesztő — rendbe hozta a keverőlapátot, azáltal, hogy alumínium fogakat hegesztett rá. Ez az eljárás olcsóbb, s harmadrésznyi időbe kerül, mint az új alkatrész előállítása. Bevezetése tehát feltétlenül hasznos, tekintve, hogy a gépállomás több mint negyven Diesel-motorral rendelkezik.

— Van ám ehhez rajz is — mutatja az üzemgazdász, miután végigolvasom a javaslatot. Csakugyan, így még érthetőbb a konstrukció. Legalább is annak tűnik, mert Stemóczky Dezső máris így folytatja:

— Csak azt tudnám, hogyan csinálja! Mert alumíniumot hegeszteni, — ahhoz kivételes tehetség kell. Meg nagy gyakorlat. Mezei pedig egészen fiatalember.

Odébb, a csattogó, olajszagú javítóműhelyben kiderül, hogy az újító valóban innen van még a harmadik X-en. Most épp a kovácsműhely számára készít munkadarabokat.

Érdeklődésemre máris mutatja az alkatrészt. A fogakat szépen körülreszelte a korongon, olyan, mintha gyári, mintha nem is hegesztve, hanem öntve volna.

— Pedig e% hegesztés

— erősítgeti, s az alumíniumdrótokra mutat, amelyek a mű- helypadon hevernek szanaszét.

— Először ezeket olvasztom meg, majd fogom a talpat, s rácsöpögtetem az olvadt fémet. Amikor kihűl, megmunkálom. Ennyi az egész.

Ez az első újítása. Biztos benne, hogy elfogadják. Hiszen időben és pénzben egyaránt megtakarítás mutatkozik, meg aztán a néhány hónapja tartó próbán bebizonyosodott, hogy az új alkatrész jól megállja a helyét.

S közben m ár

a következő újításon

töri a fejét. Pontosabban: ezen még korábban kezdett el gondolkodni, mint a keverőlapáton. Elméletben már kidolgozta, hogy egyetlen traktoros a vetőgépet miként tudná feljuttatni a pótkocsira, illetve onnét lehúzni

— egyetlen keresztrúd segítségével. Rendkívül egyszerű az elv, arról van szó, hogy az erő a haladásával párhuzamos vonalra is átvihető.

Üjabb alkatrészt vesz a kezébe. A MIA-motor szelepmozgatóját. Ez is alumíniumból van. Beszorítja a présbe, s kékes lángcsóva lobban elő a hegesztőpisztoly csőtorkolatán.

H. D.

Cikkünk nyomán

Másik helyiséget kap a kecskeméti vetftmagbolt

4 szeptember 25-i számunkban cikket közöltünk, amelyben sürgősen megoldandó problémaként vetettük fel a kecskeméti vetőmagbolt helyiségének életveszélyes állapotát.

Hétfőn napirendre került a városi tanács igazgatási osztályán a vetőmagbolt elhelyezésének ügye. Az illetékes szervek képviselőit megbeszélésre hívták össze, hogy megkeressék a lehetőséget az áthelyezés megoldására.

Dicséret illeti az igazgatási osztályt, és az ügyben intézkedő előadót. Bár Kecskemét komoly üzlethelyiség-gondokkal küzd — mégis találtak megoldást a vetőmagbolt elhelyezésére.

A Bőrelosztó Bem utca 20. szám alatti üres helyiségébe kerül át ideiglenesen a magbolt. És hol talál végleges helyet?... Ez még a jövő titka.

A LEGNAGYOBB KŐ...

Jó néhányszor találkoztam már Babies Antallal, a csá- volyi Egyesülés Termelőszövetkezet elnökével, de még soha nem láttam elszontyolodva. Derűt, magabiztosságot sugárzott mindig a tekintete, optimizmust egész lénye.

Most azonban mindeme jó tulajdonságai mintha lobognának, a java- korabeli férfi szinte gyermekien vidámnak látszik.

Ötös találata van a lottón?

— Nem, nem — mosolyog. — A legnagyobb kő leesett szívemről. Október 8-ra földbe tettünk minden gabonaszemet. Most márnyu- godtabban szervezhetjük, végezhetjük a betakarítási és egyéb munkákat.

Bizony, nem kis feladatot oldottak meg, hiszen 1640 hold a vetésterületük. Ebből az őszi árpát 530, a kenyér- gabonát — tized részben rozsot — 1090 holdon juttatták földbe. S — terven felül — húsz holdat * bevetettek takarmánykeverékkel is.

A tervükben szereplőnél 5 százalék biztonsági hányaddal növelt területen szunnyad ágyában a mag, a korábban elvetett búza sorközei már nem látszanak a szépen bokrosodó növényzettől. Üdezöld szőnyeg borítja a határ egy részét. A legfontosabb kenyérgabona fajtáit tekintve — egyébként 63 hold a Fertődi, a többi Bezosztája.

— Hogy’ sikerült, ilyen korán pontot tenni a vetésre?

— A munka megszervezésén és ellenőrzésén múlott a. siker. A vezetőség tagjaival számba vettük erőinket, ennek alapján napról napra, szinte menetrendszerűen — meghatároztuk a vetés ütemét. És persze, én, vagy Csóka György főagronó- mus, naponta többször is kinn voltunk a vétőknél, megállapítani, rendben megy-e a munka, szorít-e valahol a cipő. Ügyeltünk arra is, hogy a megfelelő mennyiségen kívül elegendő mag kerüljön földbe. A Bezosztájából például holdanként 140 —145 kilogrammot vetettünk, de a gyengébb táperejű talajba 160 kilót is.

Az anyagi ösztönzés módszerét is alkalmazták. A talaj- és vetési munkák résztvevői elé háromezer forint célprémiumot tűztek.

— Ehhez jól jön a Földművelésügyi Minisztérium által holdanként fizetendő 20 forint jutalom — mondja Babies Antal. — Mert reméljük, vetéseink minősége megfelel a követelményeknek.

S megint oly vidám. amilyennek még sohasem láttam. Nagy lehetett az a bizonyos kő.

Bár már egyetlen tsz-elnökünk szívét se nyomná.

T. I.

POZITÍV GONDOK

U

j üzemek, új munkalehetőségek, szilaj tempóban haladunk előre az iparfejlesztéssel. Szinte mindennap adunk hírt ezzel kapcsolatos eseményekről, s mindannyian örülünk eredményeinknek.

Űj üzem, vagy új műhelyek, csarnokok, új gépek — ezekbe új munkáskezekre van szükség. Ezt természetesnek vesszük, de hogy milyen gondokkal jár a munkáslétszám növelése — ezt azok a vezetők érzik igazán, akiknek meg kell oldaniok a munkaerő-feladatokat. Persze, ezek a gondok, nehézségek a* fejlődés pozitív tennivalói közé tartoznak.

Világos, hogy például megyénk bizonyos számú ipari üzemének eddig többé-kevésbé, de egyre inkább kevésbé — megvolt a munkásgárdája. Megvolt. De vajon csak a Kecskeméti ZIM-nek, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárnak vannak már a régi üzemek közül százasokban kifejezhető létszámgondjai? Tudjuk, hogy mindenütt találkozhatunk a refrénnel: „ Munkások, főleg szakmunkások kellenének.”

Ha tehát új üzem létesül, s fejlesztik a meglevőket, az említett refrén már csaknem oda- mődosul, hogy — „Munkások kellenének.” Csak jöjjenek munkások, majd nevelünk belőlük szakmunkásokat, — szinte ezzel a létszámperspektívával tudnak most már tovább növekedni meglevő üzemeink, vagy létesülni új ipari munkahelyek. Kisérjük azonban figyelemmel a létszámbővítés bonyolult feladatát, tovább gyűrűző összefüggéseit egy adott üzem példáján. «•

/örömmel számoltunk be ^ nemrég arról, hogy az ÉM Fémmunkás Épületlakatos és Tömegcikkipari V. kiskun- halasi tömegcikkipari telepén év végére 500-ra növekszik a jelenlegi 328-as létszám. Növekszik, de honnan? A munkaerő-tartalékok hivatala felmérte, hogy egyedül Kiskunhalasról erre nincs lehetőség. Jelenleg is már Kelebiától Csengődig, Jánoshalmától Kiskunmajsáig rajzolható meg az a térkép, amely megmutatja, honnan járnak naponta a munkások az üzembe.

De ahogyan az épületlakatosipari vállalat kecskeméti és halasi vezetőinek agilitását ismerjük, biztosítani fogják a létszámot. Ezzel azonban csak a probléma legkezdete oldódott meg. Jó, emelkedik a létszám. De az új munkaerők közül nagyon minimális lesz a szakmunkások száma. Hiszen az eddigi létszám is olyan összetételű szakmai szempontból, hogy egy-egy szakmunkásra túlzott számú segédvagy betanított munkás jut még. Minden elismerést megérdemelnek azok a kecskeméti és halasi szakmunkások, műszaki vezetők, akik év elejétől olyan sikeresen neveltek ki a tavaly még mezőgazdaságban, vagy napszámban, alkalmi munkákban foglalkozott segédmunkásokból egy törzsgárdamagot, amelyre már lehet építeni.

De a fegyelem csak erkölcsi oldala a bővülés problémáinak. Az új munkásokat mindenekelőtt a termelésre kell megtanítani. Mert azt is vegyük figyelembe, hogy havonta átlag egymillióval emelkedett az üzem termelési feladata, s ha új emberek jönnek, azokra éppúgy a napi termelési értékkvótát tervezik be személyenként, mint a régen ott dolgozókra. Nem egyszerű feladat tehát a tervteljesítés, hiszen a legprimitívebb munka is megkövetel valami gyakorlati tapasztalatot. Az új munkásnak tehát tanulnia kell a munkapadnál, gépnél.

Kézenfekvő tehát, hogy átképzés tanfolyam indításával gyorsítják meg a szakmai ismeretek elsajátítását. Ezt viszont szervezni kell, előadót, szakembert, munkaterületet kell biztosítani.

P

ersze bővülnek a munka- fegyelem megtartatásá- val járó nehézségek, melyekből eddig is kívülállót mosolyra késztető eseteket említhetünk. Nemrég szinte napirenden volt még, hogy ketten-hárman bejelentés nélkül távol maradtak. Volt, aki harmadik napon betelefonált valahonnan: azért nem tud jönni, mert a szőlőtermését még nem vette át a felvásárló, — abban jár dolga után. Vagy: egy másik munkás „igazolványt” hozott egy termelőszövetkezettől, hogy „burgonyaszedésre tartották őt visz- sza”, mert elmaradtak a munkával. .. Igen, huzamosabb üzemi munkatapasztalat kell ahhoz, hogy megszokják az újak azt az egyszerű követelményt: a fentiekhez hasonló munkát szabadságidő alatt végezzenek. Mindenesetre a párt- és szak- szervezet intenzív nevelőmunkával nagyon hozzá tud járulni ahhoz, hogy a most munkásnak jelentkezők, az átképző tanfolyamon, a munkapadnál, a közösségi életbe, fegyelembe már tavaszra beleszokjanak.

Meglesz tehát az öntudatra nevelés is, de... Törvény mondja ki, hogy szakmunkás-bizonyítványhoz 8 általános iskola a követelmény. Hánynál jelentkezik majd ez a probléma is? A mostani létszámból is 7—8 van, akinek csak két általános, egy, akinek csak egy osztálya van meg, sőt egy-két analfabéta is kerül.

V

an hát tennivaló egy üzemfejlesztés körül, egymást követik,. összekapcsolódnak a gondok. Optimizmussal tölt el azonban bennünket, hogy eddig is megoldottuk ezeket, hiszen enélkül nem haladtunk volna előre. És a gondokban, azok megszüntetésében nemcsak az üzemek vezetői, régi munkásai „érdekeltek”, hanem még nagyobb mértékben az újak. Tanulással, fegyelemmel, az őket fogadók segítségével lesznek munkásosztályunk új, öntudatos tagjai. Tóth István

Á vonatindulásig...

Korán érkeztem, az esti személyvonat csak harminc perc múlva indul. A megszokott útitársak még nincsenek itt. Néhányan üldögélnek a váróteremben, a pénztárablak mögött norvégmintás téli kesztyűt köt a kisasz- szony. Nehéz lenne összeszámolni, hányszor fordultam meg itt az utóbbi hónapok alatt. De még sohasem volt időm körülnézni. Keresztülrohantam a zsúfolásig telt termen, legfeljebb néhány percet ácsorogtam kinn a peronon.

Ezek az emberek, akik most itt ülnek, nem az otthon és a munkahely között örökös ingajáratban közleKe- dők népes családjába tartoznak. Vajon hóvá indulnak és miért?

A fal melletti pádon katona fiatal lánnyal, összebújnak. Világos... A fiú utazik vissza szolgálati helyére, ezek az utolsó percek a legdrágábbak. A fiú kérdez (mintha hallanám): —

Ugye nem mégy el táncolni megint, amíg vissza nem jövök? A kislány hevesen rázza a fejét.

Az öreg néni viszont eltűnt a pad sarkáról. Vajon hol lehet? Igen, ott van. A vasutas előtt áll, és bólogatva hallgatja a magyarázatot. Ki tudja, hányadszor kérdezi már, mikor és honnan megy az ő vonata. Kezében retikül (fogantyúja vékony lánc, talán még lánykorából maradt), de a jegyet azért a markában tartja. Ügy szorítja, hogy apró ráncos kézfején fehéren kidudorodnak a bütykök.

Pádon hagyott kosarában üres be- főttesüvegek. Biztosan kórházban volt látogatóban. Milyen nap is van ma? Kedd. Látogatási nap. Stimmel.

A büfé italpultja előtt zajos társaság koccintgatja a söröskancsókat. Egy nő is van köztük. Sört iszik a férfiakkal, hangosan, erőltetetten nevet. Vastagon festett szájából kivillognak a platinafogak. Munkatárs? Vagy alkalmi ismerős? Inkább az utóbbi.

— Még egy kört — kiáltja hetykén

az idősebb csajlakalapos és keze vé- gigsiklik a nő csípőjén. Kékvászon munkaruháján mészfoltok. Valamelyik építkezésen dolgozhat. Ez a kompánia biztosan nem utazik. Csak sörözni tértek be ide. Még egy kört kémek, aztán még egyet, és lassan a csörgő pénztárgépbe vándorol a verítékkel keresett pénz jó része.

Rendőr sétál át a várótermen. Egy percre megáll a büfé mellett is. A hölgy elkapja kutató tekintetét, elcsendesedik és gyorsan belekarol az egyik férfibe, mutatva, hogy hozzá tartozik.

A peronon két fehér galléros diáklány sétálgat, összedugják rövid, borzas frizurájukat, s halkan kuncognak. Őket ismerem látásból. Bejárók. Hetente egyszer-kétszer találkozom velük az esti vonatnál. Biztosan szakkörük van ilyenkor.

Amikor elhaladnak a pad előtt, az ősz hajú úr mindig felüti fejét az újságból és szigorú arccal végigmustrálja a karcsú lábakat; Aztán megigazítja szemüvegét, és olvas .tovább. Később belekotor kopott aktatáskájába és selyempapírba csomagolt vajas kenyeret szed elő. Keze már mozdul, hogy visszategye, de aztán meggondolja magát. Szinte lopva — mint aki bűnt követ el — óvatosan belehelyezi a szeméttartóba. Szigorú hitvese biztosan nem veszi jónéven az ilyenfajta feledékenységet.

Kint a vágányokon hangos dördü- lésekkel kapcsolódnak össze a tehervagonok. Mozdony rohan át az állomás előtt, lépcsőjén vasutas áll, zászlóval integet. Elnyújtott sípszó harsan. Lassan szerelvénnyé rendeződnek a gyümölccsel rakott vagonok;

A várócsarnokban egymás után feltűnnek az ismerős arcok. Fáradtan, de azért vidámabban, mint reggel. Mindjárt befut az esti személy. Fél óra múlva már vacsoráznak az „ingázók”.

BÉKÉS DEZSŐ