Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-12 / 239. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

/

t- APJA

Xvitl. ÍjVF.j 239. SZÁM Ara 60 fillér 1963. OKT. 12, SZOMBAT

Növeljük a munkások, műszakiak és gazdasági vezetők felelősségérzetét az éves tervek teljesítéséért

A megye üzemi bizottsági titkárainak értekezlete Kecskeméten

Tegnap Kecskeméten, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának nagytermében tanácskozásra gyűltek össze a megye ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és közlekedési üzemeinek üb-tit- kárai, a különböző szakszervezetek megyei elnökségeinek tagjai, hogy megtárgyalják az éves tervek teljesítésével, s a télre való felkészüléssel kapcsolatos feladatokat. Az értekezleten részt vett Csutorka Lajos, a SZOT elnökségének tagja, az ÉDOSZ főtitkára. Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára. A tanácskozást Szabó Ferenc, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára nyitotta meg, majd Szabó Lajos, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára tájékoztatta a megjelenteket a közvetlenül előttünk álló feladatokról.

— Az elmúlt héten ülést tartott a SZOT, s megtárgyalta az éves tervek teljesítésével a télre való felkészüléssel, valamint a nevelés kérdéseivel kapcsolatos tennivalókat — mondotta bevezetőjében Szabó elvtárs. — A kettő szorosan egybefügg, egymástól el nem választható.

A hátralevő negyedévben a nevelőmunkának is az éves tervek teljesítésére kell irányulnia. Egyetlen doltrozó számára sem lehet közömbös, hogv , miiven mértékben teszünk eleget tervkö- telczettségeinknek.

További életszínvonal emelés csak úgy lehetséges, ha azt többtermeléssel támaszjuk alá. Márpedig a helyzet jelenleg az. hogy a kereskedelmi forgalom növekedett, az OTP takarékbetét-állomány 39 százalékkal emelkedett — s mindez örvendetes —. ugyanakkor azonban termelési terveinkkel el vagyunk maradva:

Megyénk minisztériumi felügyelet alatt levő vasipara 89,1, könnyűipara 99,5, élelmiszer- ipara 98,4, építőipara 74.3 százalékra teljesítette első féléves tervét. A harmadik negyedévben javult a helvzet, de még maradt bőven törleszteni való a hátralevő hónapokra. Hasonlóan alakult a termelés a tanácsi iparban. Voltak olyan tényezők — időjárás, anyag-, munkaerő- hiány —, amellyel nem számolhattak a gazdasági vezetők, de sok helyen a termelésben mutatkozó szervezetlenség, az alacsony műszaki színvonal, a ve- ze.és hibái már nem foghatók az időjárásra.

A hátralevő negyedévben — folytatta Szabó elvtárs — különösen míg jó az idő —, minden percet ki kell használni az iparban, az építkezéseken, s a mezőgazdaságban. Am a mindenáron való tervteljesítésnek nincs helye.

Nagy gondot kell fordítani a termelt áruk minőségének javítására, az exportkötelc- zettségek, a társvállalatokkal kapcsolatos kooperációs feladatok, a készárutermelés. a lakosság részére történő szolgál tatások teljeat. tésére.

A tennivalókat a dolgozókkal széles körűen vitassák meg a szakszervezeti bizottságok. Ott azonban, ahol a tervek teljesítése biztosított, ne pazarolják az időt értekezletekre, inkább a tervek túlteljesítésére törekedjenek.

A szakszervezetek a hátralevő időszakban tegyék élőbbé, elevenebbé a szocialista munkaversenyt. A szocialista brigádokra és a szocialista üzem elnyeréséért küzdő kollektívákra támaszkodjanak elsősorban, és segítsék az éves tervek teljesítésének előfeltételeit megteremteni. Ugyanakkor ne feledkezzenek meg a biztonsági berendezésekről, a balesetek megelőzéséről sem, mert az elmúlt hónapokban 2 százalékkal emelkedett az üzemi balesetek száma.

Végül — mondta Szabó elv- társ — a tavalyi tapasztalatok arra intenek bennünket, hogy

gondosabban készül jünk fed a télre, s a jövő évi termelés zavartalan megkezdésének előkészítésére.

Itt nemcsak arról van szó, hogy az esetleges szállítási nehézségekre számítva bizonyos anyag- készletek legyenek raktáron, vagy a fagyra érzékeny árukat megfelelően tárolják. Az üzemek ajtóit, ablakait, a munkás- szállásokat a tapasztalatok szerint még nem mindenütt hozták rendbe, hogy a hidegtől megvédjék a dolgozókat, és még sorolni lehetne a tennivalókat. A szakszervezetek a pártszervezetekkel és gazdasági vezetőkkel karöltve legyenek önállóak, kez- deményezőek, hogy minél jobb termelési eredményeket érhessünk el. Szabó elvtárs beszámolóját vita követte, amelynek során felszólalt Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára.

— A megyei pártbizottság véleménye — mondotta Erdősi elvtárs — az, hogy a munkások szíwel-lélekkel fáradoznak a tervek teljesítésén. Hibák vannak azonban az irányításban.

Semmi szüksé»- például arra, hogv az Enületlakatos- ipari Vállalatnál a műszakiak is munkaruhát öltse- nek és a munkapad melle állianak, inkább a termelés műszaki feltételeinek megteremtésén fáradozva biztosítsák a tervteljesítést. Egyes helyeken munkaerő- hiány mutatkozik, amit a korszerűsítés fokozásával lehet leküzdeni. Bátrabban nyúljanak a gazdasági vezetők az ÖCSI- hitelekhez. Amíg két ember cinéi egy ládát az üzem udvarán, addig korszerűsítéssel van lehetőség a munkaerőhiány leküzdésére. A pártszervezetek és szakszervezetek legfontosabb feladata most a munkások, műszakiak és gazdasági vezetők felelősségérzetét növelni az éves tervek teljesítéséért, a minőséé iavításáért — mondotta többek között Erdősi elvtárs

NAGY OTTO

Kilenc palántanevelő telep i épül megyénkben

Megyénkben a szőlő- és gyümölcskultúra fejlesztése mellett megkezdték a zöldségtermesztés korszerűsítését is. Az idén már hozzáfogtak a probléma megoldásának előkészítéséhez, s jövőre a nemrég elkészült kecskeméti palántanevelő telep mintájára újabb kilenc közös gazdaságban építenek egyenként hatezer négyzetméter üvegfelületű növényházat. A kalocsai Iszkra

Tsz-ben még ez évben megkezdik a hajtatóház építését.

A cél az, hogy az üvegházakban tűzdelt tápkockás növényeket neveljenek, amelyek nem sínylik meg a ki ültetést, s a kora tavaszi napfényt hasznosítva egy-két héttel korábban hoznak termést. A palántanevelő telepeken évente ezer hold korai paradicsomtermesztéshez elegendő előnevelt palántát tudnak majd előállítani.

Dohog a traktor a barna szántásban. A borotai Béke Termelő- szövetkezetnek a képünkön látható brigádja naponta 18—29 holdon végzi el a kenyérgabona vetését. Debreceni Sándor a helybeli gépállomás traktorosa, Kovács Mihály és Szőke Péter szövetkezeti tagokkal hajnali négytől este 6—7 óráig dolgozik a földeken. Október 25-re végeznek a búza vetésével, amely ae idén 609 holdon kerül a földbe.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

Merészen és megfontoltan

__ Valóságos palota! — só* hajtott fel a közönség, amikor az egyik kis község impozáns művelődési házát felavatták.

— Megbőjtöltük! — mondta valaki jelentőségteljesen, és többen bólogattak rá.

S ha a fenti mondás — megbőjtöltük! — csak képletesen is értendő, van benne igazság. Nem egy községünkben szorított háttérbe éveken át szinte minden mást a sok millió forint értékű művelődési ház, strandfürdő vagy egyéb nagyobb létesítmény megvalósítása.

— Jó, jó! Kinek mi köze hozzá. Talán bizony irigykednek ránk? — halljuk máris az ellenvetést, pedig még azt sem mondtuk, hogy az említett módszer helytelen. Nem is mondhattuk, mert községe válogatja.

Ahol például már az utcák többségének legalább egyik oldalán ott húzódik a tartós betonlapjárda, a falu fölött ott magasodik az ezüstös hidrogló- bus, s a villanyvezeték nemcsak a központot hálózza be, de eljut a távolabbi kis házakba is — bizony időszerű nagyobb létesítményekre tartalékolni a forintokat. Egyébként helyes az a törekvés is, hogy egyszerre ne mindenre, sokfelé elaprózva osszák el az évi községfejlesztési alapot a helyi tanácsok, hanem célirányosan, fontossági sorrendben, s egy-egy feladatot gyorsabb ütemben megoldva.

Az építési jellegű beruházások arányára azonban mindenütt ügyelni kell. Megyei és még inkább országos szinten ugyanis nem mindegy, hogy mit mutatnak a községek terveiből ..összeálló” számok. A második ötéves tervre vonatkozóan például a 34—35 százalékot nem

haladhatják meg az említett beruházások. Hiszen megvalósításuk nem csupán pénzügyi kérdés, hanem egyrészt építőipari kapacitás, másrészt építőanyag dolga is. S ha nézzük az 1961.,

1962. és 1963. évi építési előirányzatokat, azt látjuk, hogy ez megyei szinten túllépi még az ötven százalékot is. Vajon milyen kihatása lehet országosan, ha á helyi szervek nem tartják be a népgazdaságilag előírt arányokat — ezt nem nehéz kitalálni.

„Helyenként érvényesül még a nagyzási mánia és á szerénytelen építkezés” — hallottuk az elmúlt év végén Kalocsán meg-, rendezett községfejlesztési nagyaktíván a megyei beszámolóból — „Van olyan községünk, hogy egy-két létesítmény létrehozására 8—10 évi községfejlesztési alapot akar felhasználni.” Példák is elhangzottak erre nézve az említett tanácskozáson, ezeket azonban most nem akarjuk ismételni.'

M iért tartottuk most mégis

* * szükségesnek az akkori hasznos intelmek és tapasztálatok egyikének felfrissítését. Mert a merészség még mindig nem párosul mindenütt a megfontoltsággal. Akadnak irreális elképzelések a mostanában le- tárgyalásra került községfejlesztési tervek közt is — állapította/ meg a megyei tanács legutóbbi/ vb-ülése —, s az is előfordult/ hogy nem mindenütt számoltak eléggé a lakosság tényleges igéi- nyeivel, a tanácsválasztásokon is felszínre került hasznos javaslatokkal. Másutt a lehetőségeket hagyják figyelmen kívül Hiába vette tervbe például egyik kisebb településünk az orvosi rendelő és lakás építését, ha az Egészségügyi Minisztérium még hosszabb ideig nem tud biztosítani orvost arra a területre. Pillanatnyilag tehát hasznosabb lett volna egy jól felszerelt egészségház létesítése, ahol a szomszéd községből kijáró orvos szakszerűen, a hét bizonyos napjain, elláthatná betegeit. Akad község, ahol egészséges ivóvízre lenne elsősorban szükség, és talán csak azután kellene sorra venni, s olykor szerényebben méretezve, a helyi művelődési házat.

Merészen és megfontoltan — írtuk bevezetőül, s ezeknek különösen a községfejlesztési tervek jóváhagyásánál, a rendelkezésre álló erőforrások elosztásánál kell érvényesülniök. Hiszen példa bőségesen van rá, milyen fájdalmasak, a lakosság számára is elkedvetlenítőek az áthúzódó, vagy éppen „befagyott” beruházások, az építőipar helyzetével, anyagellátással, s az ehhez igazodó országos és megyei irányelvekkel nem számoló tervezések.

S anélkül, hogy a szárnyaló fantáziára, lelkesedésre és nekirugaszkodó képzeletre — a lakosság jobblétére törekvő helyi elképzelésére bárki is féket akarna rakni, nem árt mindezt az év utolsó negyedében, a jövő esztendő előkészítési szakaszában még egyszer fontolóra venni.

A nnál is inkább, mert a

M lakosság nem a szép terveken, hanem a megvalósítható és a megvalósult dolgokon méri le elsősorban a tanácsok munkáját. Azon, hogy a közeli tervek mennyire tükrözik a legszükségesebb igényeket, azt a sorrendiséget, amelyet a legtöbben magukénak éreznek, s amelyért készek áldozatot is hozni, kétkezi munkát vagy szellemi erőfeszítést vállalni.

F. Tóth Pál