Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-01 / 229. szám

W63. október 1, kedd 5. oldal \ Politechnika órán A kora őszi napsütés beara­nyozza a fák között lengedező reggeli párákat. A betonúton­elrobogó autók könnyű port leb- bentenek, de mire átszüremlene a templomkert élősövényén, föl­kapja a friss szellő, s vidám gyermekzsivajjal elkeveredve szétszórja a falu fölött. Odabenn a kertben nagy mun­kában vannak a solti általános iskola hetedik osztályosai. A fiúk, vagy húszán, szorgalma­san ásnak, gyorsan növekszik a kifordult föld barna foltja. A lányok gereblyéznek, a kert má­sik végében szedik a gazt. A fiúk a nagy munkában csak izgatott, kurta szavakat válta­nak, a lányok azonban nem fogynak ki a szóból, míg kezük fürgén jár. Szemmel láthatóan jól érzik magukat a gyerekek. A poli­technika órától senki sem fél; játék is, tanulás is ez a fog­lalkozás. Fiatal pedagógus ellenőrzi a munkát. Szemmel tartja mind­két csoportot, hol ide, hol oda ad utasításokat, és közben elé­gedetten nézi a serénykedő gye­rekhadat. Guzsván István, a solti álta­lános iskola mezőgazdaságtan szakos tanára. Még nem fejezte be a főiskolát, de már évek óta ő az iskola politechnikai órái­nak vezetője. Jó kapcsolatokat épített ki az iskola és a helyi termelőszövetkezetek között. Készülő szakdolgozatában a Szikra Tsz itatásos borjúneve­lését dolgozza fel. Ö vezeti az iskola mezőgaz­dasági szakkörét is, amely afféle ifjúsági termelőszövetkezet, öt holdon dolgoznak a gyerekek, víz útját egyengette, de egye­lőre képtelenek voltak a szerte­ágazó patakokat jó irányba te­relni. Bujdosó nem akarta a szá­ját tátani, ezért kikötötte lovát az akácosba és ő is kapát fogott. — Eddig hiányzott a kút, azért sírtunk, most meg itt len­ne, de nem tudunk vele mit kezdeni — dühöngött Sütős. — A motor beindítása előtt kellett volna az árkokat kivág­ni — vetette oda Bujdosó. — De okos vagy! — mordult vissza Sütős. — Most jönnek az emberek, tíz perce sincs. Egy­magám vágjam az árkot. Mi va­gyok én? Kubikos, vagy főgé­pész? Nem haragból mondta, inkább megszokásból zsörtölődött. Buj­dosó nem is haragudott rá. In­kább a nevetés gyötörte, mert igen mulatságosan hatott a tár­saság. Mint a tapasztócigányok, térdig jártak a sárban, s bizo­nyára észre sem vették, arcukat, mellüket is összemázolták a nagy igyekezetben. — Főgépész vagy, persze, hogy főgépész! Csak rád kell nézni, mindjárt látja az ember — mondta kaján ábrázattal... Negyedóra alatt az összegyűlt viaet «lvezették. Most már szusz­akik vállalják a kis tsz tagsá­gát. Főleg kukoricát és korán piacra adható zöldségféléket termelnek. Tavaly 25 forint volt a szakkörben a munkaegység értéke, az idén azonban már 40 forintot terveztek. Igyekeznek okosan gazdálkod­ni az iskola szomszédságában, a templom háta mögött elterülő egy holdnyi politechnikai gya­korló kertben is. Innen salátát és barackot adtak el sokat az idén. Az egyik kislány a közelünk­ben húzigálja a földből a szik­kadt szárú gazt. Már egész ölre való van a kezében. Guzsván István odaszólítja. — Veszed-e valami hasznát annak otthon is, amit itt ta­nulsz? — kérdezem. — Van egy kis darabka ker­tem, abban mindenfélét terme­lek, retket, salátát, sóskát... — Aztán gyorsan hozzáteszi — spenótot nem... A kitűnő rendű Laki Irén csak úgy szórakozásból foglal­kozik a mezőgazdasággal. Az Nagysikerű irodalmi esttel kezdődött az őszi megyei könyv­hetek programja Kiskunfélegy­házán. Szeptember 29-én, vasár­nap este a Móra Ferenc Műve­lődési Ház nagytermében mint­egy 250 érdeklődő irodalombarát előtt Piukovics Miklós, a MÉ­SZÖV elnökhelyettese nyitotta meg a megyei könyvheteket. Be­szédében hangsúlyozta a könyv­terjesztésnek, mint népművelési munkának fontosságát. Ezután szánták egy kicsit. A másik két „vizes” is közelebb jött, ciga­rettára gyújtottak. Bujdosó adott tüzet és csak akkor vette észre, hogy a társaság legfiatalabb tagját, aki fürdőruhában állt vele szemközt, nem ismeri. — Hát te ki vagy? — szaladt ki a száján akaratlanul. A fürdőnadrágos felkacagott. — Fogódzkodj meg a kapa­nyélben! A járási tanács megbí­zásából én vagyok az új instruk­torotok! Az agronómus valóban nehe­zen jutott szóhoz. — Hát akkor... — Bujdosó vagyok — nyújtotta a kezét. — Én meg Szabó Miklós — rázta meg a kezét a fürdőnad­rágos és még mindig nevetett. — Megjött a segítség, Kocsis Béla a fiával. — Kicsit megkéstünk. — Most kaptunk fogatot, haza kellett vinni a szénát — mentegetőzött az öreg, azzal máris munkához látott. Bujdosó és az instruktor meg­mosakodtak a kútnál. Közben lopva egymást figyelték és rövid mondatokat váltottak: — Kálmán András hová lett? — Üzemegységvezető állami gazdaságban, ö kérte. édesapja főkönyvelő, otthon nem lenne rászorítva a kertecske művelésére, a politechnikai órá­kon kapott hozzá kedvet. A többi gyerek legtöbbje azonban — a solti tsz-gazdák gyerme­kei. akik a földeken fognak dol­gozni, ha kikerülnek az iskolá­ból — sok hasznosat, jól érté­kesíthető tudást szerez itt. Azok, akik mezőgazdasági tanulónak jelentkeznek, szilárd alapokat kapnak az általános iskola po­litechnikai óráján. Most még erre keveset gon­dolnak. Dolgozgatnak játékból is, jó kedvvel, szívesen, mint ahogy szeretik az iskolások és mindig szeretni fogják például a tornaórákat, amikor kiszaba­dulhatnak a tanteremből, a pa­dok közül. Ha nem lenne több célja, ak­kor is hasznos lenne a politech­nikai óra. mert arra tanít, hogy a munka nem nyűg. Örömmel is végezheti az ember. Erről beszélt távozóban a sö­vényen át utánunk szüremlő vi­dám zsivaj gás. —r —ó Vrbán Ernő Kossuth-díjas író ismertette irodalmi munkássá­gát. Mongóliái útiélményeinek színes beszámolóját különösen nagy tetszéssel fogadta a hall­gatóság. Kiss Dénes fiatal költő nemrégiben megjelent verseskö­tetéből olvasott fel. A bensősé­ges hangulatú író—olvasó talál­kozó után számosán vásároltak Urbán Ernő és Kiss Dénes köny­veiből, melyeket az írók a hely­színen dedikáltak. B. B. — Lefestett bennünket? — Meglehetősen. — Legalább tudod, hová jöt­tél... Szabó Miklós eleresztette a füle mellett ezt a mondatot. Té­mát változtatott. — Ez a Sütős ügyes ember. Hallom, ők fúrták a kutat. — Ök. — Te hol végeztél? — Debrecenben. — Én meg Gödöllőn. Ez tetszett Bujdosónak, hogy szakember lett az instruktoruk. Még nem tudta, mi lakik ben­ne, ezért tovább tapogatta kér­déseivel : — Mire vagy először kíváncsi? — Mindenre. Ha megengeded, veled tartok egész nap. — Azt lehet. — Sütős elvtársért később visszajönnék. — Azt is lehet. — Hány kutatok van? — Négy. De még a csatornába vájt gödörből is öntözünk. — Bár minden téeszünk ilyen hamar észbe kapott volna. Bujdosó most alaposabban megnézte magának emberét. — Másképpen kezdi, mint Kálmán András — állapította meg elé­gedetten. — A tűzoltó alosztály levelet Az őszi könyvhetek megnyitója KisWélegyhézán Bisahodá* a jövőben 150 éve született Eötvös József „Reméltem egy dicső jövőt, s láttam a múltat, mely múlni nem akar, a százados szégyen­bélyeget, melyet a történtek ar­cainkra nyomtak, s melyet mil­liónyi könny, meg annyi nemzet vére le nem moshatnak; álmo­doztam, mint isten képmása, s felébredek, mint proletariátus.” — mondja Armand, Eötvös: Karthauzi című regényében. Bárói családból származik a nagy regényíró, a későbbi val­lás- és közoktatásügyi minisz­ter. Társadalmi rangja és egyé­nisége révén az 1848—1849-es szabadságharcot megelőző évek jellegzetes alakja. Hamar felis­meri a jobbágytartó társadalom csődjét és a kapitalizmus elő­nyeit. E felismerés alapján ke­rül szembe családjával és osz­tályával. A francia forradalmi mozgalmak hatással vannak rá. Bár nem tud szakítani a csa­ládból magával hozott hagyo­mányokkal gyökeresen, de át- érzi a társadalmi átalakulás szükségességét. Az Ausztriától való függetlenség gondolatáig azonban nem jutott el. író és hivatalnok. A kecskeméti álla­mi levéltárban is maradtak fent kéziratai. Eötvös igazi maradandó ér­téket regényeivel alkotott, de véleménye szerint a költészetet az új világért vívott harc fegy­verei közé kell beiktatni. A Karthauzi című műve első igazi társadalmi regényünk. Té­máját külföldi vándorlásai köz­ben szerzett élményekből szűri le. Egy francia főúr és környe­zetének bemutatásával szemé­lyes, csalódott érzelmeit szólal­tatja meg a francia polgári-ka­pitalista társadalom keresztmet­szetében és kritikájában. A falu jegyzője Eötvös első hazai tárgyú regénye. A feudá­lis rendszert és annak közigaz­gatását, a vármegyét állítja pel­lengérre. Feledhetetlen alakja Viola, az elnyomott osztályok képviselője, a betyárrá lett job­bágy, akit az író igaz, őszinte szeretettel ábrázol. I%aerssabásá történelmi regény a Magyarország 1514- ben. Tárgya a mohácsi vészt megelőző parasztháború, Dózsa parasztjainak nagy kísérlete, hogy lerázzák az urak igáját. A regény reálisan mutatja be az osztályok harcát, a nép jogaiért való küzdelmet. Dózsa György alakját megbecsüléssel, de nem igazi mivoltjában rajzolja meg, mert Eötvös szerint: .. .az igazság diadalát nem vad erő­szak fogja kivívni.” A regény befejezése bizakodás a jövőben. Eötvös emberi és írói maga­tartásának jellemzésére hadd álljanak itt egyik regényalak­jának, Lőrinc papnak a sza­vai, amit az igazságról mon­dott: „...meg vagyok győződve, hogy az emberi nem, ha száza­dok után is, el fog oda jutni; s dolgozni, hogy e pillanat mi­előbb eljöjjön, ez feladata éle­temnek.” A 150 évvel ezelőtt született író teljesítette feladatát. Jósa Iván A Kodály-kórus jubileumi díszhangversenye VASÁRNAP délelőtt dalosta­lálkozó színhelye volt a Kecs­keméti Katona József Színház. A találkozót a Kisipari Terme­lőszövetkezetek Kodály Zoltán Énekkara rendezte, mely ez alkalommal ünnepelte fennállá­sának 75 éves évfordulóját. A részt vevő helyi és vidéki kórusok szombaton este lampio- nos felvonulást rendeztek az Aranyhomok Szálló előtti park­ban, ahol énekszóval köszön főt­ték a várost és vezetőit. Kecs­kemét Város Tanácsa nevében Reile Géza vb-elnök üdvözölte a dalosokat. Másnap délelőtt a színházi díszhangversenyt a Kecskeméti Pedagógus Énekkar köszöniö írt a járási pártbizottságnak. Az elnökötöket január elsejével visszavárják — közölte Szabó és várta, mit felel az agronómus. Bujdosó sokáig hallgatott. A hír meghökkentette, bár nem érte váratlanul. — Ezt nektek kell eldönteni — válaszolt végre. — Beszélje­tek vele, azután határozzatok. — Mit gondolsz, ő el akar menni? — Nekem még nem szólt. Nem tudom... — Azt mondom, menjünk — ajánlotta Szabó a cipőjét fűzve. — Én motorral vagyok, az iro­dánál majd találkozunk. Csakhamar el is porolt. Mo­torkerékpárja hosszú csíkot hú­zott maga után, a száraz ho­mokból. Bujdosó megvárta, míg elül a por, majd megveregette a lo­va nyakát és elindult. Nem sie­tett, a nyeregből messzire látott, nézte a távolban a pici, katica­bogaraknak tetsző embereket. Tudta, kik serénykednek ott, minden táblát és minden embert ismert. A keresztútnál visszatekintett a „vizesekre”, s úgy érezte, mintha friss, eső utáni illat ölelné körül az egész határt. VÉGE, számai nyitották meg Sipos Ká­roly vezényletével. Ezután Tóth László, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, a jubiláló kórus örökös elnöke tartott ünnepi beszédet, amely­ben visszatekintett az énekkar múltjára, méltatta a Kodály- kórus művészi munkájának a város és annak iparostársadal­ma életében betöltött szerepét és jelentőségét. Majd dr. Rossa Ernő, a Népművelési Intézet nevében köszöntötte a kórust és oklevelet nyújtott át Adám József vezető karnagynak. A VIDÉKI vendégkórusok képviselői meleg szavak kísére­tében szalagot kötöttek az ének­kar zászlajára. Ezután színre lé­pett a 75 éves Kodály-énekkar. Műsorán Kirchner Jeligéje, ma­gyar népdalcsokor, egy Palest­rina- és két Kodály-mű szere­pelt. Az együttes tagjai Adám József és Zsiga László vezény­letével az ünnepi alkalomhoz méltó lelkesedéssel énekellek. A hangverseny további ré­szében helyi és vidéki énekka­rok adták elő műsorukat, mely a jubiláns eseményen túlmu­tatva, műkedvelő férfikaraink mai színvonaláról is kedvező képet tárt a hallgatók elé. Köz­reműködött a Siófoki Dalkör Tímár Imre vezényletével, a Salgótarjáni Bányász Férfikó­rus Maróti Gyula vezényletével, a Kecskeméti Közalkalmazottak Bartók Kórusa Nemesszeghy La­jos vezényletével, a Pécsi Köz­lekedési Vállalat Bartók Béla Férfikórusa Ligeti Andor ve­zényletével, valamint a Duna­keszi Járműjavító József Attila Férfikórusa Párdányi Judit és Fürjes Lajos vezényletével. Va­lamennyi részt vevő énekkar­nak Bartha Mihály, a Kodály- kórus ügyvezető főtitkára kö­szönte meg közreműködéséi és nyújtotta át az énekkar ajándé­kát. A KÖZÖNSÉG lelkes tapssal jutalmazta a jubiláló kórus és a vendégegyüttesek színvonalas produkcióját. KÖRBÉK TIVADAR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents