Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-31 / 255. szám
1963. október 31, csütörtök 5. oldal Hogyan is történt Kecskeméten? „Az embernek a kozmoszban is szüksége lesz egy szál orgonára” A 45 év előtti történelemre emlékeznek az öregek Negyvenöt éve a történelem egy nagyot lépett előre. A fővárosi munkások felkelése megdöntötte a négyévszázados elnyomást, és kivívta — amivel az ország már régóta terhes — a polgári demokratikus forradalmat. A forradalom Budapesten keltett hullámai szinte töretlenül jutottak el a vidékre is, hiszen a négyéves háború után milliókban buzgott a békevágy, s betelt a szenvedések pohara. A nyomorúságos Kecskeméten is termékeny talajra talált a forradalom. A háború szétzilálta ennek a vidéki városnak már-már éledező munkásszervezettségét. A hatalmon levők mindent elkövettek, hogy minden ellenlábasukat mundérba öltöztessék. Hogyne fosztották volna meg vezetőjétől a kecskeméti szociáldemokrata pártot is. Révész prelátus keze messze nyúlott, és csak egy szavába került, hogy győzhetetlen sajtóvita-partnerét, a párt alapítóját, és több mint tíz éven át titkárát. Horváth Ambrust, bár súlyos beteg volt, a frontra vigyék. De a tömegek elégedetlensége a háború elhúzódásával egyre nőtt. 1917 májusában tüntetés volt a Kossuth téren, mert az osztásra került liszt nagyon hamar elfogyott. A felbőszült tömeg felrohant a városházára, majd később a polgármester lakásához vonult, és betört néhány ablakot. A szociáldemokrata párt 1917. augusztus 15-én a következő kiáltványt tette közzé: „A mai rettenetes megélhetési viszonyok arra indították a kecskeméti szociáldemokrata pártot, hogy felhívja a városi tanácsot, hogy idejében gondoskodjék nagyobb mennyiségű élelmiszer beszerzéséről és annak célszerű kiosztásáról.” A felhívás gyűlésre hívta a város népét, amelyen nagy számban meg is jelentek a legérdekeltebbek: az asszonyok. S milyen felháborító, hogy ugyanakkor a város urai elhatározták, hogy 35 ezer korona jutalmat osztanak szét a közellátás tisztviselői között jó munkájuk honorálásaként. Ezekről az időkről beszélgetünk a megyeszékhely munkásmozgalmának három öregével: dr. Tóth Lászlóval, Hajnal Józseffel és Imre Gáborral. Az emlékek gyorsan megelevenednek és ha dióhéjban is a sohasem felejthető múltból kibontakozik: Hogyan is történt Kecskeméten? Ma nyílik a Szabadegyetem Művészeti Tagozata I zgalmas, korszerű témák szerepelnek a TIT és a Városi Tanács Szabadegyeteme Művészeti Tagozatának műsorán, Ma, csütörtökön este 6 órakor Madarász László elvtárs, vb-elnökhelyettes megnyitója után dr. Fekete József minisztériumi főosztályvezető-helyettes „Korszerű műveltség — korszerű művelődés" címmel tart előadást. A következők: Művészet és technika, Életforma és lakás, A modem zene és közönsége, A stílusok sokfélesége a szocialista és realista irodalomban, A modern építőművészet és képzőművészet kapcsolata, A televízió esztétikája, A filmművészet új útjai, Művészet és a modem természettudomány stb. ken, cukrászdákban gyűrűző viták. Azt rrxutatják, hogy a világ legértelmesebb társadalmi rendjében, a szocializmusban egyre kevesebben elégednek meg eddigi létformájukkal, s nem akarnak az eseményeknek, s saját szokásaiknak ide-oda dobódó játékszere lenni. Tudni, látni akarnak. Ismetetekre vágynak és a marxizmus—leninizmus fényében vizsgálják a változó világot. A rendező szervek ebből adódó felelősségüket érezve a legjobb szakembereket kérték fel az előadások megtartására, a viták levezetésére. Major Máté akadémikus, Pogány Frigyes építésztörténész, Pándi Pál egyetemi tanár mellett a közvéleAz őszirózsás forradalom győzelmének hírére leghamarabb a tényleges és a leszerelt katonák mozdultak meg — mondja az emlékeiben kutatva Tóth László. A katonák első ténykedése a tiszti rendfokozatok eltávolítása volt. Az emberek a villám sebességével mozdultak meg. Ez annál is inkább így volt, mert elsősorban a frontról hazatért katonák a zűrzavaros gazdasági viszonyok miatt úgyszólván sehol sem tudtak elhelyezkedni. S mivel ezek többsége földmunkás volt, bizonyos, hogy elégedetlenségük megnyugtatására írta október hónapban a Kecskeméti Lapok a Földosztás című cikkében: „Mindazok a földműves katonák, akik a háborúból visszajövet minden ingatlan nélkül állnak, a várostól egy olyan kisebb földrészlethez jutnak, amelyből tisztességesen megélhetnek.” De a város közgyűlése október 31-i ülésén még a nyomát sem mutatja, hogy mi történik az országban. A virilisták nem akarták tudomásul venni a tényleges helyzetet. S huszonnégy óra múlva, november elején mér hatalmas népgyűlésen esküdtek a 30-as honvéd gyalogezred katonái, és törhetetlen hűségükről biztosították a Nemzeti Tanácsot. Még ugyanaz nap a katonák és a tömeg a törvényszékhez vonult és a foglyok kiszabadítását követelte. Gyalókai ügyész ellenállt a követelésnek, mire a helyszínen agyonlőtték. A lövöldözés hírére Haj ma József, Simon István és én — akkor még zászlós egyenruhában voltam — odarohantunk, de az emberek csitításán kívül már semmit sem tehettünk. A hullámzó embertenger innen Szőke Gyula, a javadalmi hivatal vezetője lakása elé vonult, akit városszerte közutálat övezett. Ha meg nem szökik, bizonyos, hogy a halálfia. Az emberek házába tódultak, de a megterített asztalon kívül —. amelyen a frissen tálalt jó ebéd gőzölgött — nem találtak semmit sem. A sok igazságtalanságtól felbúz- gott jövevények mit tehettek mást, mint megették az ebédet és megátkozva otthagyták a házat. Este már megalakult a helyi Nemzeti Tanács is, amelynek jegyzője lettem. Az első ülés megállapította, hogy a város népe egységesen és méltóan nyilatkozott meg a nagy idők eseményeihez. Másnap már vezetőséget is választottak, amelyben egyelőre kisebbségbe kerültek a szociáldemokrata párt delegáltjai. De a párt egyre jobban talpra állt, és sokat tett annak érdekében, hogy az új lehetőségeket jól hasznosítsa a munkásemberek érdekében. Másfél hónap múlva a Nemzeti Tanácsban a polgári oldal javasolta: . A rend fenntartása tekintetében főleg a szociáldemokrata párt erélyes és kitartó munkájának van a legnagyobb érdelme. A Nemzeti Tanács e nagyérdemű munkásságáért fejezze ki köszönetét.” Hajnal József, aki a kecskeméti munkásmozgalom egyetlen még életben levő alapítója, úgy emlékszik mindenre mintha ma történt volna. Az első pillanattól kezdve mindent figyelemmel kísértem. De a legjelentősebb emlék számomra az, hogy november közepe táján behívattak a Nemzeti Tanácshoz, s közölték velem, hogy a munkásság lapjának újra meg kell indulnia. Néhány nap múlva november 16-án megjelent a kecskeméti munkásság harcos, egyeseknek félelmetes, de nagyon népszerű lapja, a Magyar Alföld. A háború kirobbanásának évében szűnt meg. A gazdasági okokon kívül nem kis mértékben azért, amit Horváth Ambrus szájából idézek: „Ez az újság nem fogja a háborút szolgálni.” Programját így fejtette ki: „Bátor szókimondás, az elnyomottak védelme és a korrupció üldözése lesz ezentúl is a célunk. Tisztult közéletet akarunk és fogunk is teremteni e nagy alföldi város környékén.” Ugyanebben az időben, november eleje és december vége között a katonák számára megjelent egy Béke című újság is. A decemberben indult Vörös Újság szintén keresett lap volt. Ez nem kismértékben köszönhető Vincze Lajosnak, a későbbi diktatúra egyik tehetséges és fáradhatatlan vezetőjének. Nagyon pezsgett akkor az élet. Statáriumot hirdettek a fosztogatások elkerülésére. Mindenünnen leszedték a császári jelvényeket. Az egyház képviselői nagygyűlésen jelentették be csatlakozásukat a fordulathoz. De a köztársaság kikiáltása után Révész prelátus sietett hangsúlyozni, hogy .,az anyaszentegyház államformához nincs kötve”. — Ugyanakkor a megalakult kecskeméti diákszövetség — nyilván egyházi befolyásra — egyik célját így fogalmazta meg: „ .. .a diákok visszatartása mindenféle politikai iránytól.” Még november végén létrejön a Földművelő Tanács, amely földosztásról beszél és munkára szólít fel. December végén sok paraszt részvételével Földműves Párt alakul, és 2000 hazatért katona jelentette be földigényét. Létrejött a kecskeméti pusztai nevelőmunkások szakszervezete —. amely Nemesik Zsigmonddal képviseltette magát a tanácsban. Aztán a kecskeméti magyar nők szervezetéről hallottunk, amely kerületi csoportvezetőket is választott. A munkásság szakmánként sűrűn tartott tanácskozásokat. Sok volt a gond akkoriban, A szerkesztőséghez minden panasz elérkezett. Az intézkedésre, a változtatásra megvolt a jó szándék. A rászoruló kaphatott egy mázsa fát. A tanács szerzett 100 vagon burgonyát. Gabona nem volt sem élelmezésre, sem vetőmagnak. Kevés volt az ennivaló, de a feketéző Kohn Márton két vagon sertést juttatott Budapestre. És még hosszan sorolhatnám mivel küszködött fiatal köztársaságunk. ★ Ha jól emlékszem másodikén értem Kecskemétre — kapcsolódik a beszélgetésbe Imre Gábor. önkényesen otthagytuk a frontot. Útközben Gomboson már leszedték rólunk a csillagokat. November 3-án Kecskeméten már toborozták a nemzetőrséget. Füredi ügyvéd volt a toborzó. Nyomban jelentkeztem szolgálatra. Kada volt a zászlóaljparancsnok, Ugrik, Demcsák és én lettünk a századparancsnokok. Kada a polgársághoz húzott és ez is jól mutatta, hogy kétfelé megy a dolog. Minden törekvésünk az volt, hogy létrehozzuk a katonák szervezetét, azt akarva, hogy több szavunk, jogunk legyen. Az Otthon moziban volt a gyűlés, de egy Forró nevű állatorvos, aki a szociáldemokrata pártot M indnyájan emlékezünk arra, hogy ezekről, napjaink időszerű kérdéseiről az elmúlt években hosszas, indulatos viták kavarogtak. Micsoda indulatok ropogtatták a szocialista társadalmunkban anakronisztikussá vált ósdi nézetekből, kispolgári megrögzöttségekből, érzelmekből és nem utolsósorban tájékozatlanságból tákolt gerendázatot. De találkozhattunk a világ, a társadalom fejlődési irányát semmibe vevő modern" elméletekkel is. örvendetesek az utcákban, a klubokban, tudományos gyűlésemény által talán kevéssé ismert, de a tudományos életben máris rangos fiatal kutatók, tudósok foglalnak helyet a Szabadegyetem „tanári karában”. A fenti témákról a Szovjet- ■** unióban is heves viták folytak. A különféle vélemények sokaságából a részvevők többsége egy fiatal, természettudományos műveltségű kutatónak, Elvira Popovának az állásfoglalásával értett egyet: „Az embernek a kozmoszban is szüksége lesz egy szál orgonára.” Heltai Nándor Egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyam indul Kecskeméten Az egyetemi, főiskolai és felsőfokú technikumi felvételi vizsgákra jelentkezők számára — kellő számú jelentkezés esetén — az idén is indul előkészítő tanfolyam A munkáltató javaslatával ellátott jelentkezési kérelmeket a megyei tanács vb művelődésügyi osztályára kell beadni, november 15-ig. A kérelemnek tartalmaznia kell a jelentkező nevét, foglalkozását, lakását, melyik felsőoktatási intézmény milyen karára kéri felvételét, milyen tantárgyakat akar hallgatni az előkészítő tanfolyamon. A tanfolyam önköltséges. A részvételi díj (1 tantárgyra 230, 2 tantárgyra 450 forint), befizetésének módját a tanfolyamra való felvételkor közük. Egyben azt is közöljük, hogy 1964 szeptemberébe*! Kecskeméten felsőfokú gépipari technikum indul, egyelőre csak nappali tagozattal. Erre g,zok jelentkezhetnek, akik 30. életévüket még nem töltötték be, érettségivel és szakmunkás-bizonyítvánnyal vagy csak érettségivel rendelkeznek. A fenti tanfolyam erre a technikumi felvételre is előkészít. képviselte, felszólalásával ezt megakadályozta mondván, hogy párt képviseli a katonaérdekeket is. Később azonban mégiscsak létrejött és én egyik tagja voltam a tanácsnak. Művészi adottságaimat ezekben a napokban is hasznosíthattam. A tanács felkérésére egy hatalmas plakátot festettem a következő felirattal: Dolgozzunk, mert nem lesz kenyér. A Csillag fényképész műterme itt volt ebben a házban (Széchenyi tér 1. sz.). Az ő ablaka elé volt kitéve. Ebben az időben írtam életem első újságcikkét. A lókórházi panamát megszellőztettem a Magyar Alföldben, leleplezve azt a visszaélést, hogy a lovak abrakját a hízó sertésekkel etették fel amit azután vagyonokért értékesítettek. A forradalom leverése után mindkét „cselekmény” a vádirat részét képezte. Bár a rövid idő alatt elért vívmányok még csak a minimális polgári igényeket elégíthették ki, mégis a nép egyre erőteljesebb hangja és a közben megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja agitációja következtében a polgári erők egy része gátját akarta szabni a továbbfejlődésnek. A forradalmi mozgalommal szembeni akciókat azonban más-mások szerint ítélték meg. A szociáldemokrata párt egyik tekintélyes vezetője dr. Lőwy, nyilván egyezkedve a központi elgondolással kijelentette: „Ellenforradalmi hülyeség miatt nem szabad megengedni, hogy a bolse- vizmus karjába kerüljön a munkásság.” Az ellenforradalom je- entkezését az is mutatja, hogy Szegedi Lajos — a későbbi diktatúra egyik áldozatkész vezetője — Kiss Elemért, a Gazdasági Egyesület titkárát egy rokkantgyűlésen ellenforradalmárnak nevezte. A megállapításhoz többen csatlakoztak. De a súlyos bíráló megjegyzések illették a Földműves Pártot is, mert többek között Tóth László is elmondta, hogy a tanyákban a szocialisták ellen izgatnak. ★ Töredékek, emlékek. Az emberiség egy roppant erejű megújhodásának pitvarába jutottunk akkor, amelyet elődeink — köztük a három öreg is — olyan becsülettel szolgáltak. WELTHER DÁNIEL
