Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-31 / 255. szám
1963. október 31. csütörtök 3. elflal Kényes, mint a tojás Uborkamagfejtögép Ilyenkor ősszel, különösen a reggeli órákban, igen kellemetlen a lottyadt-sárgává érett uborkák belsejében váj- kálni. Nemrég még a tataházi Petőfi Tsz nyugdíjas gazdái is elgémberedett ujjakkal kaparták ki a kobakos magját. Nem is akart előlük fogyni az uborkahegy. Jelenleg azonban már nincs ilyen gondjuk, mivel a szövetkezet a Kalocsai Állami Gazdaságtól kölcsönkérte a képünkön látható uborkamagfejtő-gépet, — amit a gazdák villával is alig győznek etetni. Megyénk állami és termelőszövetkezeti gazdaságaiban, valamint a szakszövetkezetekben, az összesen 830 holdat kitevő szaporítótelepeken, megkezdték a soron következő telepítésekhez szükséges egy-kétéves gyökeres szőlővessző kitermelését. A nagyrészt öntözéssel nevelt szaporítóanyag jól beérett, s erőteljes gyökeret növesztett. Majdnem 40 millió első osztályú előnevelt vesszőt adnak a telepítő gazdaságoknak. Az idén már teljesen gépesítették a kitermelést. A 40—50 centiméter mélyen lazító, házilag elkészített karos ekek sértetlenül emelik ki a földből a vesszőket. Ily módon a szaporítóanyag még mindig sok kézi munkát igénylő előállításának költségét holdanként csaknem 1500 forinttal csökkentették. Minden Olyan impozáns méretű a Kalocsavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat paprikaüzemében. Lépcsőin jöttünk fel az emeletmagas szárítóberendezés „elejéhez”. Téglási Istvánné és Farkas Mária eteti itt piros paprikával a telhetetlen gépet. A szomszédos üzemrészből bőszájú csatornák bújnak át a falom, ök vezetik ide a csipedett termést. A nyálkásan nedves paprikát a két munkásnő meríti-teríti az öt sor szövetből álló száritó szalagrendszerre. A piros termés6zőnyeg lassan tűnik el az első szövetsík hátán a szárítóban. Két-két és fél órát vándorol odabent, míg a földszinti tartályokba törékeny-szárazom hull ki. — Közel másfél száz tsz-ből. mintegy 6000 holdról érkező termést dolgozunk fel szeptember-január időszakában — tájékoztat Rakiás Pál művezető. Idén jó közepes termésünk lett, 20—25 mázsás átlaggal. Vannak azonban 50—60 mázsás tsz-ek is. ahol öntözéses termelés folyt. Mi szereztünk 6 öntözőgamitú- rát, felállítottuk a szövetkezeteknek. Bizonyításképp, hogy így érdemesebb termelni. — Az udvaron mindenütt paprika meg paprika, hordják szüntelenül teherautókkal, vontatókkal. Zsákokban, ládákban, még talán ömlesztve is. Gondolom, mindegy ennek az irdatlan nagy berendezésnek. hogyan szállítják be a termelők. — Meg ne írják így! Dehogyis mindegy — derül a laikus megállapításon Rakiás Pál. — A paprika olyan kényes gyümölcs. hogy csak a tojáshoz hasonlíthatjuk. Vegyen egy egészséges hüvelyt a markába. Tartsa a füléhez, és szorítsa, míg parányi roppanást hall. Ha utána a legfigyelmesebben is nézi a csövet, szabad szemmel semmit nem vesz rajta észre. Mikroszkóppal azonban látható a parányi repedés, amely a paprika „halálát” jelenti. Abból már első osztályú áru nem lesz, nem sok idő múlva megtottyan, összeesik, elsorvad. Ezért nem helyes ömlesztve, zsákba gyömöszölve szállítani, törődésnek kitenni. Legjobb, ha ládában hozzák. — Szinte egyetlen élelmiszer- feldolgozó kombinát tagjaiként tekinthetők a termelő gazdaságok — és a paprikaüzem. Az exportminőségű ipari termék sorsa már végeredményben a tsz-ekben eldől ugye? — Hogy mennyire összefügg a munkánk, arra néhány példát említek. Ha félérett, „kormos”, tehát szürkésfekete színezettsé- gű termést szednek le, — mert későn ültették — nincs meg az értékes festéktartalom, több benne a nedvesség. Ha későn szedik le, és szállítják ide, kevés idő van az utóérésre a nedves, ködös, hideg évszak miatt. Nedvességet szed magába a paprika, könnyen romlik, oda a minőség. A fűszerpaprika termelésével nem lehet sem tavasszal, sem ősszel elaludni; mert az értékcsökkenéssel a paprika erősen — „visszacsíp”. Tóth István Egyedülálló példa Hatvan mázsa holdanként! kukoricatermés a homokon Milliós bevétel terven felül a csávo'yi Egyesülés Tsz-ben A csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezetben az idén 52 vagon terméskiesést okozott gabonából a nyári aszály. Az 1 millió 200 ezer forintos kár pótlására halogatás nélkül módosították az üzemterveket, s minden lehetőséget kihasználva „ki- gazdálkodták” a tervezett bevétel hiányzó összegét. Erre legjobb módot a baromfitenyésztés kínált, hiszen az aprójószág gyorsan növekszik, s iránta nagy a kereslet. Ezenkívül, terven felül, bárányhizlalásba is fogtak. Mindkét vállalkozásuk nagyon jó eredménnyel járt Csupán a pecsenyebárány Görögországba történő exportálása révén másfél millió forint bevételhez jutnak. Az apró jószág-tartásnál a húsbaromfin kívül tenyész-szárnyasokat is neveltek. Csökkentették az önköltséget is, azzal, hogy egy kilogramm hús előállításához az előírtnál kevesebb takarmányt használtak fel, s az elhullás arányát a minimálisra csökkentették. Végeredményben összesen 2 millió 300 ezer forint bevételre tesznek szert, ami egy millióval több a tervezettnél. A jó tapasztalatok alapján most továbbfejlesztik az említett üzemágakat. Év végéig például még 30 ezer rántani való csirkét értékesítenek. Bővítették keltetőállomásukat is, amelybe a napokban rakták be az első tízezer tojást. Terveik szerint 100 ezer csirkét- keltetnek ki. Ezek nagyobb részét saját maguk nevelik fel, s jövőre már tizenötezer tenyésztyúkkal rendelkeznek. Tapasztalt tsz-gazdák és mezőgazdászok adják egymásnak a kilincset a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet irodájában. A hír gyorsan elterjedt, ezért saját szemükkel akarnak meggyőződni a kívülállók a hallottakról. Igaz-e, hogy a sívó homokon, amelyen az elmúlt években rozsból is csak 2—3 mázsa termett, most kukoricából több mint 60 mázsa az átlag? Hetveneentiméteres mélyszántás — Az eredmény bennünket is meglepett, éppen úgy mint az érdeklődőket. Ezért a termést külön takarítottuk be és lemázsáltuk — mondja Pesir István, a tsz elnöke. Tulajdonképpen véletlenül érték el ezt az eredményt. A tavasszal szőlőt telepítettek 70 centiméter mélyen megforgatott talajban. Gyökeres vesz- szőt azonban kevesebbet kaptak a szükségesnél, ezért a tábla egyik része üresen maradt. Nem akarták parlagon hagyni a földet, ezért felajánlották a gazdáknak, hogy háztáji földjüket azzal egészítsék ki. A terméketlennek tartott homoktól senki sem várt eredményt, éppen ezért húzódoztak annak megművelésétől. Földi Sándor, Borbély Ferencné, és még né- hányan, végül is elvállaltak 400—400 négyszögölet, az egész területnek azonban még így sem akadt gazdája. A kimaradt szántást azután a közös gazdaság számára vetették be kukoricával. Talaiei'őpótlás nélkül — Bizonyára bőségesen megtrágyázták a telepítésre szánt homokot — próbálják többen a magas termés okát felderíteni. — A meglepő, hogy ez a terület trágyát sem kapott — folytatja az elnök. — A talajjavító szerves anyagot később szántottuk le, s mivel láttuk, hogy kevés a szaporítóanyag, az említett területen nem szórtunk el talajjavító anyagot. Ennek ellenére holdanként 60 mázsa termett kukoricából, a többi 640 holdon 26,7 mázsa volt az átlag. A tapasztalatok alapján az idén 50 holdon forgatjuk meg a talajt 70 centi mélyen, a kukorica alá. Az eredményre a járási és városi tanács mezőgazdasági osztályai is felfigyeltek. Nemcsak Kiskunfélegyházán, hanem a járás többi községében is termesztettek kukoricát mélyen szántott homokban. A szanki Rákóczi Tsz gazdáit is a csemetehiány késztette arra, hogy 50 hold mélyen megforgatott talajba kukoricát vessenek. Eredménye; kétszer akkora termés, mint a szomszédos táblákon, Wi< monda szakember? Az érdekes tapasztalatokról Varga András, a mezőgazdasági technikum tanára a következőket mondta: — A vastag termőrétegű talajok előnyei közismertek. Itt azonban másról van szó, ugyanis a látszólag tápanyagban szegény homokon érték el a magas termést. A Duna— Tisza közén a vastag rétegű homoktalajok egy részén az esők hosszú évszázadok alatt a szerves anyagok bomlásából keletkező tápanyagokat a mélyebb rétegekbe mosták. Mélyszántással ezeket a gazdag rétegeket hozták felszínre. A magasabb termés titka tehát ebben rejlik. Természetesen, az ilyen mélyszántás csak ' ott előnyös ahol a tápanyagok az alsób' rétegekben halmozódtak fel, ér pen ezért jó, ha a közös gada ság vezetői a mélyszántá előtt talajvizsgálatot végeztet nek. s annak birtokában forgatják meg mélyebben a talajt. NAGY JÓZSEF Közvetlen István nap után találkoztam Pista barátommal. Arcán sebhelyek, s egy hatalmas kék folt éktelenkedett bal szemén. — Hogy történt, mi történt? — kérdeztem. de bokros teendőire hivatkozva akkor kitért a válasz elől. A napokban ismét találkoztam vele, és kérés nélkül elkezdte mondó- káját: — Tudod, hogy István a nevem. Azt is, hogy Baja környékén lakom, és bizonyára azt is hallottad már, nálam még István nap nem múlt el szárazon. így volt az idén is. Egyik komámmal, aki köszönteni jött, csendesen el- hatvanhatosoztunk, és mondanom sem kell, közben egy ötliteres fonott üveg fenekére néztünk. Éppen csak, hogy kotyogott már valamicske az üveg alján, amikor komám kezéből kiesett a kártya, és az asztalra borulva elaludt. Rettentően felmérgelődtem. Mit csináljak én most a hor- tyogó koma és az üres üveg mellett? Végül is eszembe jutott, van nekem egy szintén Pista nevű cimborám Bajaszentistvá- non. Meglátogatom és megköszöntöm. Jó öreg 125-ös Csepelemmel megindultam a már sötétbe borult országúton Baja felé. Alaposan behúztam a „csutkát”, és vígan dudorászva, cikk- cakkozva száguldottam előre az éjszakában. Egyszerre csak erős ütést éreztem az arcomon, és egy rövid időre elvesztettem az eszméletemet. Amint felocsúdtam, megláttam, hogy egy stráfkocsi hátuljának szaladtam. Mivel a kadarka erősen dolgozott bennem, fogtam a pumpát, hogy a kocsist „kioktatom” egy kicsit a KRESZ-ből, mert — már amennyire a szemembe csörgő vértől nézni tudtam — láttam, hogy a kocsin nincsen lámpa. Közben a távolból felvillant egy gépkocsi reflektorja. Ezért elhalasztottam az „oktatást”. kiálltam az országút közepére, és integetni kezdtem. Arra számítottam, hogy az utasok majd mellettem fognak tanúskodni. A nagy sebességgel közeledő gépkocsi azonnal lejfékezett és kiugrott belőle két egyenruhás férfi. Látván vérző arcomat, azonnal karon ragadtak, beemeltek a gépkocsiba, és már indultunk is, minden szabadkozásom ellenére, Baja felé. „Pechemre” a bajai mentőállomás . egyik úton levő, beteget szállító gépkocsiját állítottam le. Amint letöröl- gették a szemem körül a vért, akkor ismertem fel a mentősök között Matyit, egyik kedves barátomat. Szóval. így történt... Az ügy folytatásának hivatalos részével már nem untatlak. Az lett az Lstvár nap vége, hogy tíz hónapra megvonták a jogosítványomat. Ez pedig nagy baj. Tudod nem vagyok már mai gyerek, és bizony nehezemre esik a pedálozás. Most alkuszom egy L on gó segédmotorra Két hónap már letelt a büntetésből, ezután pedig nyolc hónapig dongón járok — ahhoz nerr kell jogosítvány — mondta szomorúan barátom, és széles ívben kikerülve az Aranyponty vendéglő hívogató cégtábláját, elkerekezett a dongóvásárlásra. Tori Sándor Gyűjtik a gyökeres szőfővesszöt BOMGÓ
