Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-30 / 254. szám

Konzervek a „kirakatban Rómától—Capriig REKLÁM A minap -felhívott te­lefonon Lajos barátom és izgalomtól elfúló hangon közölte velem, hogy fontos közlendő­je van számomra. Vár­jam meg délután ne­gyed 6-kor a Kökör­csin eszpresszóban. So­kat sejtetően még azt is utána tette, hogy a találkozóig mártogas- sam csörgőkígyó mé­regbe^ a toliam, mert erre szükségem lesz egy gyilkos szatíra megírásához. Bevallom, kíváncsi­vá tett a bejelentés. Barátom szavai mögött ugyanis világraszóló visszaélést, panamát vagy legalábbis egy udvariatlan bolti eladót sejtettem. Éppen ezért csalódással forgattam azt az üres gyufásdo- bozt, melyet Lajos drá­mai mozdulattal aszta-! lomra dobott az esz­presszóban, mondván: ehhez mit szólsz? Feltételeztem, hogy az életbiztosítást rek­lámozó címke ellen le­het kifogása, ezért ki- jelentetterr\, hogy a szöveg elég bárgyú. Egyelőre nem tudtam miért az, de a kijelen­tést bátran megkoc­káztathattam. A gyufa- címke-irodalom ugyan­is ne m Nobel-díjas költők alkotása. Ez köztudomású. Lajos azonban — nem hiába híres ke­resztrejtvény fejtő és ultista — azonnal át­látta a ravasz manő­vert. Kitépte kezemből a dobozt, és ezt szi­szegte: — Jobban tennéd, öregem, ha elmennél dinnyecsősznek, ahe­lyett, hogy újságírás­sal próbálkozol. Eről­tesd azt a tunya kopo­nyádat és figyelj! — A képen három, bájosan mosolygó gyer­meket látsz. Igaz? — így van — helye­seltem. — És mit tesz ez a három ennivaló apró­ság? — Megérdeblödi az apucitól, hogy van-e már életbiztosítása. — Tudod, mit ten­nék én, ha a fiam ezt kérdezné tőlem? El­nadrágolnám, öregem Mert az, hogy kötök vagy nem kötök, az az én dolgom. Ha család­tagjaim figyelmeztet­nek erre, az már eny­hén szólva undorító. Végül is itt arról van szó, hogy ha tragikus hirtelenséggel eltávo­zom az élők sorából, vagy előre nem látható baleset ér, akkor ők pénzt kapnak. *— Rossz ízű Ids rek-­lámocska, ez kétség­telen. Felháborodni azonban felesleges. Ilyen „előrelátó” gye­rekek ugyanis csak a gyufacímkéken létez­nek. Talán nincs is egyéb feladatuk, mint az, hogy a dohányos embereket rádöbbent­sék az élet múlandó­ságára. Működésük te­hát végül is pozitív­nak mondható. Logikus okfejtésemet Jenő egy lemondó kéz­legyintéssel nyugtázta. Majd felugrott és kö­szönés nélkül faképnél hagyott. Nem szeretem a ha­ragot, | és a békesség kedvéért a kis oktondi gyufacímkét mégis­csak tollhegyre tűztem Sőt, hogy barátom tö­kéletes elégtételt kap­jon, még meg is kér­dem: nem lehetne ezt tényleg gusztuso sa b ■ ban? B. D. Kirándultunk az Amalfi-félszigetre is. Ezt láttuk a kikötőből. gasabb pontjára vágyik, mások fürödnek. A fogaskerékszerű siklóvasút, a Funicolare szállít­ja fel a kikötőből a látogatót, ahol a városka is elterül. Csodálatos a kilátás innen föntről, de még szebb, ha annyi fáradságot vesz az ember, hogy közel másfél kilométernyit gya­logoljon át a sziget túlsó olda­lára, ahol ismét a tenger kéklik összefonódva az ég horizontjá­val. Az előtérben balról a szi­get hatalmas hegycsúcsai mere- deznek felfelé, lent pedig a Ma­rina Piccola-öbölben ismét vil­laszerű házak, a hullámokat szelő motorcsónakok, vizísíelők és a tengerben lubickolok apró pontoknak látszanak. EKKOR TÖRTÉNT velem leg­petofi nepe A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő- Weither DánieL Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér t. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskéméi. Szabadság tér 1 ; Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetés) di1 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Telefon; 11-85. . Index: 25 065. (Tudósítónktól.) Annak ellenére hogy me­gyénkben működik az ország egyik legnagyobb konzervgyá­ra, s készítményed messze ha­tárokon is túljutnak — még­sem tudja lakosságunk kon­zervigényeit teljes mértékben kielégíteni. Ez a konzervgyá­rak szakosításából ered, ami a gazdaságos termelés szempont­jából elengedhetetlen, de ugyan­akkor bonyolultabbá teszi a beszerzést végző Élelmiszer­nagykereskedelmi Vállalat, a FÜSZÉRT feladatát, amelynek sok konzervgyárral kell kapcso­latban állnia, hogy nemcsak mennyiségben, de választékban is kielégíthesse a konzervek iránti keresletet. Azt a talál­kozót, amelyen a konzervipar és a nagykereskedelem képvi­selői véglegesen megállapod­nak a szállítandó árukban és mennyiségüket illetően zenek” hívják, s az elmúlt na­pokban tartották meg Buda­pesten, az Élelmezésügyi Mi- nisztériumban. A megyei szakemberek nyomában A találkozó színhelyén nagy volt a sürgés-forgás, és mi nyo­mába szegődtünk a megye ré­szére szerződéseket kötő szak­embereknek. Az egyik asztal­nál a Szegedi Konzervgyárral folyik éppen a tárgyalás zöld­borsó, a másiknál, a Buda­pesti Gyümölcs- és Főzelékkon­zervgyár képviselőivel málna­dzsem szállítása ügyében. Ha­marosan létre is jönnek a „kö­tések”, és a tárgyaló felek át­ülnek a Nagykőrösi Konzerv­gyár asztalához, ahol fagylalt­velő szállításáról tanácskoznak. — Hogyan haladtak, milyen sikerre vezettek az eddigi tár­gyalások — kérdezzük Mező elvtársat, a FÜSZÉRT Válla­lat egyik megbízottját. Kilencféle savanyúság — A Bács megyeieket bizo­nyára érdekli, hogy a legna­gyobb mennyiségeket a Kecs­keméti Konzervgyárral kötöt­tük, így a téli, tavaszi konzer­vek nagy részét helyi termés­ből kaphatják a fogyasztók. — Főzelékkonzerv-igényün- ket az ipar teljes mértékben kielégítette, pedig jelentős mennyiségűre van szükség ezekből, hiszen már az elmúlt gazdasági évben is közel 43 vagon főzelékfélét fogyasztott a megye lakossága. Dzsemből és finomízből több mint 20 va­gon, savanyúságból pedig C8 vagon fogyott. A vállalat most 9 féle savanyúságra kötött szer­ződést, köztük a kalocsai pap­rikaipar gyártmányai közül már az elmúlt évben népszerűvé vált csípős cseresznyepapriká­ra, sőt. a szegedi MÉK káposz­tával töltött paprikát is szállít a választék bővítésére. Az idén nem lesz hiány a cseme­bör­XXXXX)COO<XOOOCi>XKXOOCXOOOOWOqOOOPi Mielőtt baj történne... Szombaton délután a laká­som közelében, a Külső-Szabad­ság út végén, földmunkák nyomaira bukkantam. A két, remekbe ásott gödör méretei­ben igen távol állott ugyan a Simplon-alagúttól, arra azon­ban kiválóan alkalmas, hogy esti sétája során belelépve bár­melyik kecskeméti járókelő a nyakát szegje benne. Hogy az igazsághoz ragasz­kodjam, ekkor már csupán az egyik fenyegetett közvetlen életveszéllyel, miután a másik­ra valaki — igen dicsérendő módon — egy cementcsövet hengerített. Ez volt szombaton, 19-én. A mintegy egy méter mély gö­dör — amely valószínűleg csa­tornázási vagy egyéb közegész ségügyi munkálatok előjátéka­ként került oda — még min­dig az utcasarkon „díszeleg”. Fogalmam sincs, kik az ille­tékesek ez ügyben. De mielőtt még komolyabb baj történne, ajánlatos lenne — jogszabá­lyokban is bizonyára körvona­lazott — biztonsági intézkedé­sekre sort keríteni. Egyebek híján talán egy egyszerű fa­korlát, vagy néhány téglada­rab is megtenné. A semminél mindenesetre jobban! J. T. A legnemesebb paprika — Hosszú évekig hiánycikk volt a pritamin. Ebben az év­ben mintegy 25—30 ezer doboz áll majd a fogyasztók rendel­kezésére, sőt, ha a kereslet na­gyobb lesz, még újabb készle­tek beszerzésére van lehetőség. A Budapesti Konzervgyár ko­rábban is kedvelt rizses le­csója az idei őszi-téli hónapok­nak is egyik megszokott „ven­dége” lehet a család asztalán. A kisgyermekes édesanyák pedig bizonyára szívesen fogad­ják az év elején már forgalom­ba került, de most is újabb, nagyobb mennyiségben érkező alma, birsalma és más gyü­mölcsből készült „bébi” gyü- mölcspüréket. Több őszi gyümölccsel pótolják a tavaszit geuborka sem, amiből a koráb­bi években aránylag keveset kaptunk. Azt azonban minden esetre kifogásolták a kereske­delmi szakemberek, hogy az ipar a csomagolásnál nem vet­te kellően figyelembe a fo­gyasztók igényeit és különösen savanyúságokból inkább na­gyobb üvegekben tartósított. Szerencsére ez a cikk felbont­va sem indul egyhamar rom­lásnak. A csodálatos Sorrento: előtérben a tengeröböl, háttérben aa égbe nyúló hegyek. mintha skatulyából épültek vol­na. A keskeny utcákon pálma és narancsfák — az utóbbin most érlelődik a legkedvesebb déligyümölcs, a narancs. A város lenyúlik a hatalmas kéklő tengeröbölig, háttere pe­másik oldalán levő kikötőből. Mire leértem a siklóvasúton, a menetrend szerint közlekedő ha­jó kifutott a nyílt tengerre. Hir­telen nem is tudtam, mit csinál­jak. Szerencsés véletlen folytán egy motoros jacht, mely svájci Ilyen csodálatos látvány tárul a látogató elé Capri szigetének túloldalán. A gyümölcsikonzervek közül egyedül a tavaszi gyümölcsök­ből készült befőttekből nem tudnak elegendő mennyiséget biztosítani, mivel a korán be­köszöntött kánikula nem ked­vezett e gyümölcsök termeszté­sének, s aránylag keveset ka­pott belőlük a konzervipar. Az ipari és kereskedelmi szakem­berek e hiányt az őszi gyü­mölcsökből beszerzett nagyobb mennyiséggel — több birsalma.; alma és szilvabefőttel — pótol- jak. Gyümölcsléből az év fo-1 lyamán eddig 9-,4 vagon fogyott el, az elkövetkező évben azon-! ban ennél is többet szeretné- j nek eladni konzervgyárain! : amire meg is van a lehetősé­gük, csupán az a sajnálatra méltó, hogy szőlőmustból — a rendelés ellenére — az ipar sem mit sem gyártott. összegezve a „börzei’1 ta­pasztalatokat, megállapítható, hogy a rendelkezésre álló áru­alapok jó ellátást biztosítanak és az ellátásért felelős nagy- és kiskereskedelmi szakembe­rek remélik, hogy a múlt évi több mint 10 százalékos kereset­növekedést is felülmúlhatják a rendelkezésre álló áruféleségek­kel. A szállítások gyors ütemben indultak meg, s most, hogy az éjszakai fagyok következtében mind kevesebb lesz a friss zöldség, a fogyasztók bizonyá­ra őrömmel fogadjáík majd a boltok polcain szaporodó kon- zerves üvegeket. dig elvész a felhőkbe meredő hegyek lábainál. Hajónk Capriba indul. Négy óra szabad időnk van ezen a cso­dálatos természeti szépségekben bővelkedő szigeten. Van, aki — köztük én is — a sziget ma­turistákat szállított Sorrentób*, felvett a fedélzetére és így — nagy örömömre és megnyugvá­somra a sorrentói kikötőben utolértem a már buszban bent ülő társaimat..; (Folytatjuk.) Tóth Sándor S. Kalandom a szigeten SORRENTO — melyről az a kedves ismert dal is szól — le­nyűgöző látványt tár az utazó elé: villaszerű alacsony házak, furcsább olaszországi kalandont Annyira elmerültem a táj szép­ségében, hogy már hamarosan indult a hajónk vissza a sziget

Next

/
Thumbnails
Contents