Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-30 / 254. szám
1963. október 36, szerda 5. oldal Víg hancúrozás az őszi verőfényben. A dunavecsei általános Iskola elsősei kirándultak falevelet gyűjteni a Duna-partra, s az óra végén jutott még idő futkározásra, birkózásra, játékra is. (Tóth Sándor felvétele.) Az első helyezett Teles Ede emlékkiállítás a Nemzeti Galériában AMIKOR a kedves vendég bemegy a tiszta, fényes étterembe, a felszolgáló fogadja^ leülteti, étlapot nyújt át és felveszi a rendelést. Ezután jön az igazi feladat: a rendelést gyorsan, udvariasan és hibátlanul teljesíteni. Ez üzleti érdek, de becsületbeli ügy is. Nem könnyű munka, alapos szakismeret kell hozzá. Míg a múltban többnyire úgy kellett „ellesni” a szakmát az idősebb pincérektől, ma már a szervezett tanuló-oktatás siet az iskolában és a gyakorlatban a fiatalok segítségére. Napjainkban kialakulóban van egy új típusú, jól képzett felszolgáló gárda. Nagy feladat vár ezekre a fiatalokra. Milyen is hát ez a fiatal gárda? A KECSKEMÉTI Aranyhomok Szálloda éttermében gyorsmozgású fiúra figyel fel a vendég. Gyakorlott mozdulattal viszi az italokkal teli tálcát és udvarias mosollyal helyezi az asztalra. Ballószögi termelőszövetkezeti szülők gyermeke. Pólyák Zoli. 1947-ben született, az Aranyhomok Szálloda III. éves felszolgáló tanulója. Csendes, szerény, komoly. Munkájával, szorgalmával a vállalat vezetősége elégedett. Iskolai bizonyítványa általános négyes. Nemrégen tanulóversenyen indult és egy vadászvacsora étel-ital rendjének összeállításával, valamint a teríték elkészítésével első helyezést ért el. — Júniusban szabadulok — mondja — és ezután önállóan geteket süllyeszthet a tengerbe, vagy hamuval és lávával tesz terméketlenné nagy területeket, rombol a földrengés, az árvíz, a szökőár. Ha még az ember is segít, ez beláthatatlan következményekkel járhat. Az ember minden jólétét — munkájával és értelmével — a természetből meríti. Mindinkább előtérbe került a gondolat, hogy a természeti tartalékokkal gazdálkodni kell, másrészt ezeket a kincseket meg kell óvni a további pusztulástól. A széntelepek kimerülnek, nem újíthatok fel, helyettük más energiaforrásokat keresünk. A bányakincseknél állandóbb jellegű a talaj termőereje, de helytelen, vagy túlzott kihasználással az is veszendőbe mehet. A Föld számos pontján ismerünk úgynevezett „kultúrsivatogakat”, vagyis olyan területeket, amelyeket nem a természet, hanem az ember tett élettelen pusztasággá, illetve hagyta, hogy azzá legyen. Az ókorban a Földközitenger medencéje körül a rablógazdálkodás méreteit öltötte a legeltetés. Az eredmény: eldolgozhatom a szakmában, amelyre gyerrpekkorom óta készülök. — Hol szeretne dolgozni? — Üdülőhelyeken, ahol sok külföldi megfordul. Ott biztosan sokat tanulhatok. — Nem nehéz a munka? — Egyáltalán nem. Sőt, nekem élvezet. Változatos, érdekes. Fel kell találni magát az embernek váratlan helyzetekben is. ZOLI franciául is tanul. Ez is hozzátartozik a jövő terveihez. — Mit szeret legjobban a szakmában? — Ha a vendég jól érzi magát nálunk és látom, hogy elégedetten távozik. Gazsó Endre Bolgár ifjúsági vezetők megyénkben A Bolgár Dimitrovi Ifjúsági Szövetség hazánkban tartózkodó küldöttségének három tagja Tódor Tonevnek, az ifjúsági szövetség központi bizottsága titkárának vezetésével megyénkbe is ellátogatott. Három napon át tanulmányozták a falusi KISZ- szervezetek tevékenységét, s ennek során Borsos György, a KISZ megyei bizottsága titkárának kalauzolásával ellátogattak a Helvéciái Állami Gazdaságba, a bajai KISZ-vezető képző táborba, s a lakiteleki Szikra Tsz- be is. vatagi foltok például Észak-Aí- rikában és Szicíliában. Nemzetközi együttműködés A második világháború után mindinkább terjedt a felismerés : a természetvédelem az egész emberiséget érintő kérdés, nemzetközi ügy. Az emberiség létszáma rohamosan növekedik: nem közömbös tehát, ha csökken a terület értéke, vagy a világszerte érezhető vízhiány még inkább fokozódik a természetes vizek további szennyeződésével. Edinburghban alakult meg, 1956-ban „A természet és a természeti tartalékok védelmének nemzetközi uniója.” A nemzetközi mozgalom tapasztalatcserék, tanácskozások útján is terjed. Gazdagodik a munkapogram is. Az egyszerű rezerválási (megőrzési) elv mellett kialakult a szélesebb körű, aktív természetvédelem. Több országban, a tudományos akadémiák irányításával, speciális kutatóintézetek működnek; ezek hangolják össze a tudományos és gazdasági érdekeket. Miért az udvaron? Október végén járunk. Kiskunhalason azonban az Ady Endre utcai napközi otthonos iskolában most is az udvaron tanulnak a gyerekek. Talán melegük van, vagy annyira kedvelik a természetet, hogy nem akarnak a tanterembe vonulni ? Erről szó sincs. A levegő már csípős, s a gyerekek, különösen a reggeli órákban, dideregve ülnek az asztalok mellett. A látkép nemcsak ezért elszomorító, hanem azért is, mert az udvaron nagy a rendetlenség, sok a szemét és a téglatörmelék. Az esővizes kút fedelét kődarab fedi, azonban az könnyen elmozdítható és a kíváncsi gyermekek „remek szórakozását” a nevelőtanár kétségbeesetten próbálja megakadályozni, rendszerint — kevés sikerrel. A szeméttároló is tömve van, kitakarítását a tisztiorvos rendelte el, azonban a szemét mindmáig ottmaradt. Miért nem mennek be az osztályra a gyerekek? Ennek az az oka, hogy a tantermet most tatarozzák. Az Építőipari Vállalat számára a hosszú nyári szünet nem volt elegendő arra, hogy a munkával az iskolai év elejéig elkészüljenek. Sőt, a tanítás megkezdése óta csaknem két hónap telt el, de az építkezés még most sem fejeződött be. Vajon meddig kell az udvaron dideregniük a tanulóknak? Állandóan folyik a nemzetközi együttműködési tervek kidolgozása, hiszen a természet nem ismer országhatárokat, s a hegyek, folyók, síkságok gyakran több onszághoz tartoznak. És nálunk ? A nemzetközi kereteken belül minden népnek megvannak a maga sajátos természetvédelmi feladatai. A nemzeti parkok és pezervációk, védett területek éppen úgy a helyi adottságoktól függnek, mint ahogy a terepkutató munkát is ezek a tényezők szabják meg. Magyarországon összesen 7000 hektárnál nagyobb területen 104 természetvédelmi területet találunk, köztük 21 földtörténeti rezervációt, 27 védett parkot, 26 védett erdőt és 10 tavat, lápot. Az 1949-ben kiadott kormány- rendelet értelmében a természetvédelemmel összefüggő minden kérdésben az intézkedés és ellenőrzés az Országos Természetvédelmi Tanácsé. A védett területeken rendszeres kutatómunka folyik. A bátorligeti rezervációban jégkorRéffi adósságot törlesztett a budapesti Nemzeti Galéria, amikor — 15 évvel a művész halála után — megrendezte Teles Ede emlékkiállítását. Pedig ahogy szétnézünk a Galéria dísztermében, ahol Teles művei kiállításra kerültek, úgy érezzük, ez a művész megérdemelné, hogy alkotásai a mai közönség számára könnyebben és gyakrabban legyenek hozzáférhetővé téve, mert alkotójuk nemcsak a maga korának, századunk első évtizedének volt egyik legkiemelkedőbb szobrászművésze, de művei a ma szemszögéből tekintve is, változatlanul megállják helyüket a XX. század európai szobrászaténak élvonalában. A mintegy 50 szoborból álló kiállítás természetesen nem nyújthat átfogó képet Teles egész művészi munkásságáról, hiszen legtermékenyebb éveit jórészt különböző szoborpályázatok vették igénybe, melyekre készített műveinek bemutatása túlnőne e kiállítás keretein. De egyes emlékszobrairól, mint a Kallóssal közösen készített budapesti Vörösmarty emlékműről, Alpár Ignác városligeti szobráról, a kecskeméti Kossuth szobor főalakjáról és több nagyobb síremlékéről bemutatott fény- képfelvételek igyekeznek ezt a hiányt pótolni és némi képet adnak Telesnek, mint monumentális szobrásznak ilyen irányú képességeiről is. A kiállítást elsősorban portrészobrok .»alják. Ezek főleg egyszerű formanyelvükkel ütnek el kortársainak hasonló alkotásaitól. Az ő művészete nem tűrt semmi aprólékos, dekoratív hatásra törő részletet, viszont nem elégedett meg a külső formák ábrázolásával, hanem igyekezett meglátni és megmutatni az ezeken belül rejtőző életet. Küliinönen feltűnik ez a lélekábrázoló tehetsége Prielle Koréba arcképén, valamint egy női tanulmányfejen, mely utóbbi meghozta számára az akkori idők legnagyobb művészi elismerését, az állami nagy aranyérmet. Ebben a fejben annyi vibráló érzés, visszafojtott idegélet nyilvánul meg, hogy azt csak egészen kivételes képességű művész tudta így megmintázni. Más oldalról mutatja a művész tehetségét bronz „G reichen” szobra, amire Goethe Faust-ja ihlette meg, döbbenetes Beethoven feje, különösképpen pedig „Szent Ferenc” szobra. Ez utóbbival nem az egyház szentjét akarta megmintázni, hanem az ő alakján keresztül az emberi jóságnak akart emléket emelni. E szoborművében, szakbeli állatok és növények maradtak fenn, mint például az elevenszülő gyík és a havasi zergeboglár. Ez „csak” tudományos érték. De pl. az ohati. és szentmargitai rezervációban végzett kutatások arra irányulnak, hogyan kell szikes talajon fásítani. Ez pedig már elsőrendű gazdasági érdek. * Ember és világ kapcsolatának sokféle módját láttuk, ösz- szegezésül megállapíthatjuk; az egyetlen eszes, dolgozó társadalomban élő természeti lény, az ember, mindinkább kiemelkedik kiszolgáltatott helyzetéből. Oly mértékben avatkozik be a természet működésébe, hogy most már korlátokat állít fel saját tevékenységében, illetve ész- szerűsíti a természet kiaknázását. Űj vonásokat vés öreg bolygónk arculatára, de az okos, jövőbe tekintő gazdálkodás jegyében. Végül a nemzetközi méretű természetvédelem: az ember és világ kapcsolatának új, korszerű formája. Gyenes István Vége. * mely egyike volt a művész utolsó alkotásainak, Szent Ferenc arcából már nem is emberi, hanem szinte túlvilági átszelle- mültség világát úgy, hogy az a reneszánsz legkiválóbb mestereit idézi emlékezetünkbe. TSmcs helyünk ez ismertetés keretein belül mindazokra a műveire kitérni, melyek nemcsak megemlítést, de elmélyedt vizsgálatot is megérdemelnének, s csak éppen megemlítjük Alpár Ignácnak kicsinyített kiadásban is monumentálisán ható emlékszobrát és egy zokogó fiatal nőt ábrázoló márványszobrot. Ebben a kis szoborban a márvány hűvös felülete alatt érezni lehet a vér lüktetését és a fiatal női test fájdalmas vonaglását. Végezetül szólnunk kell Teles Edének azokról a kis terrakottáiról, melyekben a magyar nép egyszerű gyermekeit mutatja be. Ezek a művei: „Földműves”, a „Parasztlegény”, az „öreg asz- szony” és „Kati néni” c. kis bronzszobra a mi népünket mutatják be, nem romantikus, pépszínművi figurákként, hanem mintha valamely alföldi falusi házból. lépnének elénk. Ezeket az alakokat ennyi ben- sőséggel és szeretettel csak oly művész tudta megmintázni, aki maga is ott élt, együtt ezzel a néppel, s osztozott annak minden örömében és bánatában. Essért érezzük mi Teles Edét, a megyeszékhely Kossuth szobrának alkotóját és Bács megye szülöttét kétszeresen is a magunkénak. Teles András * Végezetül javasoljuk, hogy Teles Ede emlékkiállítását a budapesti bemutató után hozzák le Kecskemétre és Bajára is. Tartozunk vele a művész emlékének és jó szolgálatot teszünk megyénk — nagy hagyományait tisztelő — lakosságának. (A szerk.) Nyomdatechnika óh! A fénykép egyik közismert, országszerte népszerű folyóiratunkban jelent meg. A magyarázó szöveg közölte a nyájas olvasóval, hogy a képen Ypszilon bácsit láthatjuk, amint, pipával a szájában élvezi a fények játékában tobzódó patak partján október utolsó napsugarainak édes melegét... Óriási — mondhatni, hézagpótló — szükség volt erre a magyarázatra. A rotációs papíron ugyanis hasztalan keressük Ypszilon bácsit, úgyszintén a füstölgő csibukot is mindhiába. Sötét foltok és titokzatos körvonalú plecsnik szomorkodnak a keretben, azon a tájon pedig, ahol feltehetően Ypszilon bácsit kellene felismernünk, valamilyen őslény — a zoológiában képzettebbek véleménye szerint egy dinoszaurusz — készül éppen reggelijéhez, nyakában meglehetősen régóta használatban levő partedlival. Legalább is ennyit agnoszllált a végsőkig igénybe vett képzelő erő. Ha ez így megy tovább, pusztán a nyomdatechnika segítségével csodákat lehet művelni. Képeket láthatunk majd a Marslakók mindennapi életéről, vagy arról, hogy az utazóközönség részvétlensége miatt üresen futnak a kecskeméti autóbuszok. Portrék jelennek meg olyan gázoló járművezetőkről, akik nem hagyták cserben áldozatukat, s jeleneteket láthatunk a nagy sikerű, Oscar-díjas magyar film- újdonságról ... Aranykor előtt állunk: feleslegessé válnak a fotóriporterek; némi nyomdafestékre és kiművelt maszatoló-technikára van csupán szükség. Habár: Salvador Dali, korunk cicabajszú festőzsenije már régóta járja ezt az utat,;. J. T. N. J.
