Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-29 / 253. szám

1983. október 29, kedd

S. oldal

ISMERKEDÉS A TRAKTORRAL. -< : -W ^ ~ r . Ni - : :i . ■ w;

iflFS' ' x< g K2 r .!w|

is; >*;■ j?í

— Pompás szórakozás a pöfögő traktoron ide-oda kanyarogni a sárga őszi gyepen. Kár, hogy olyan sokan vagyunk, nem tarthat egész délelőtt a mulatság!

Ilyeneket mondanak az ülésről lekászálódók, amikor eljön a váltás ideje. Pedig nem játék ez, hanem komoly tanulás. Gyakorlati foglalkozást tartanak a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum I, évesei Talabér Dezső tanár

vezetésével. A jó mezőgazdásznak nemcsak a szántóföldi növényekhez, a talajerő-javításhoz és a különféle munkafolyamatokhoz kell értenie, ismerje a gépek kezelését is. Ha nem is lesz kiváló traktoros, bánni azért tudjon vele. A traktorvezetés különben nagyon kedves tantárgy. Szívesen ülnek fel a nyeregbe a lányok is.. S azok, akik a füvöi\ ülve várakoznak, türelmetlenül figyelik, mikor jön el a váltás ideje.

Megkezdődött az idei ifjúsági hangversenysorozat

Bábosok egymás között

Nemrégiben tartották Budapesten az UNIMA (Nemzetközi Bábművész Szövetség) magyar tagozatának kétévenként megrendezésre kerülő közgyűlését. Az ünnepi alkalomra hazánkba érkezett Prágából az UNIMA főtitkára, a csehszlovák dr. Jan Malik és hazalátogatott Párizsból a magyar bábművészet veteránja, az örökifjú Blattner Géza is. Kecskemétről dr. Bakkay Tibomé UNIMA-tag vett részt a közgyűlésen. Tapasztalatairól az alábbi írásban számol be.

Mai hangversenylátogató kö- j zönségünk érdeklődésének bizonyos egyoldalúsága nyilvánul meg a dalirodalom iránt mutatkozó érdektelenségben. Napjainkban a dalok leginkább csak „kapcsolt áruként” szoktak megjelenni kamarazenei hangversenyeken. Pedig a zenetörténet fejlődése folyamán mindig központi szerepe volt az egyszóla- mú énekelt zenének, kissé merészebb általánosítással azt is mondhatjuk, hogy egy korszak teljes szellemi arculatát megismerhetjük dalkultúráján keresztül. Éppen ezért igen örvendetes kezdeményezésnek tartjuk, hogy az Országos Filharmónia zenekedvelő ifjúságunkat a dalirodalomhoz igyekszik közelebb vinni, népszerűén, de magas színvonalon. Mégpedig úgy, hogy egy kitűnően felépített, csaknem öt évszázadot átfogó műsorban párhuzamosan mutatják be az egyes korok vers és daltermését. Egészen természetes, hogy mindezt magyar vonatkozásban, hiszen így nyílik alkalom arra, hogy az általános iskolákban megismert és megtanult műveket a tanulók művészi előadásban viszonthallják. A pedagógiai haszon nyilvánvaló: megláttatni azt, hogy költészet és muzsika valahol a mélyben egy tőről fakad, megérezteni a sokszor tananyaggá merevült remekművek szépségeit és — na„természeti csapás”, és nincs igaza F. Heinemann exisztencia- lista filozófusnak, aki ezt állítja: „A modem ember elidege- nedési érzése, személytelenné válása azzal függ össze, hogy a nagyvárosokban milliószámra élnek a természettől elszakított emberek.” Nem tekintve, hogy ez a bizonyos „elidegenedés” nem általános tünet, hanem határozott társadalmi okokból csak a tőkés társadalom polgári rétegeinél tapasztalható, mint látni fogjuk, nem is szükségszerű következménye a nagyvárosi életnek.

Kétféle város

Helytelen lenne úgy elképzelni, hogy a nagyváros valamilyen „emberfaló szörnyeteg”. A településnek ezt a fajtáját is az ember alakította ki, s vele új környezetet teremtett magának. Alkalmazkodott is hozzá, különben nem lenne képes nagyvárosban élni. Más kérdés, hogy mindig javítani igyekszünk ez új környezet létfeltételeit.

A kapitalizmus nem törekedett és ma sem törekszik erre. A régi bérkaszárnyák egészségtelen zsúfoltsága közismert. Még

gyobb távlatban — dalkedvelő és dalszerető új közönséget nevelni meglehetősen „daltalan” korunkban.

A cél érdekében két olyan művész lépett — sok vidéki és fővárosi szereplés után — a Kecskeméti Űttörőház színpadára pénteken délután, aki ennek a műfajnak legkiválóbbjai közé tartozik hazánkban. Jancsó Adriennéről, a szavalóművészről, szinte nem tudunk olyat mondani, amit el nem mondtak, le nem írtak volna. Ez a páratlanul gazdag kifejező skálájú művésznő egyaránt otthonosan mozog a népballadák világában Csokonai, Petőfi, vagy a XX. század oly különböző intonáció- jú költészetében. Arany János: Ágnes asszony című balladájának előadásakor olyan drámai pillanatokat teremtett, hogy ifjú közönsége lélegzetvisszafojtva hallgatta, József Attila groteszk módon játékos Medvetáncában pedig a költemény monoton rit- mizálását és valósággal zenei felépítését éreztük bámulatosan eredetinek. Mert Jancsó Adrienne legzeneibb előadóművésznőnk.

Béres Ferenc biztos stílusérzékkel tájékozódik a magyar dalirodalom különböző korszakaiban. Népdalon iskolázott hangkultúrája, árnyalt előadásmódja egyaránt érvényesült Tijellemzőbb, hogy ma a nyugati világvárosokkal együtt növekednek a nyomornegyedek. Amerikában 17 millió ember él olyan lakásban, amelyet nem érdemes, de nem is lehet már renoválni. Néhány évvel ezelőtt írta egy nyugatnémet orvos: „A nyomor- negyedek megmaradásának oka, hogy a magántőke érdeklődését nem sikerült kellő mértékben felkelteni a nagyon költséges építkezési tervek iránt.”

Nézzük meg ezzel szemben Dunaújvárost, nagyvárosaink új lakótelepeit, új falvainkat. Nálunk és más szocialista országokban nincs arról szó, hogy „sikerül-e felkelteni a tőke érdeklődését.”

Ezen a példán is szembetűnő, mennyire döntőek a társadalmi viszonyok az ember és világ kapcsolatának alakításában, végső soron a természeti erők felhasználásában.

Itt említjük meg, hogy a rengeteg terv közül, hogyan építsék a jövő városait, szovjet mérnökök elképzelése a legmerészebb, s egyben a legreálisabb. Szibériában például olyan várost terveznek amelynek utcáit az egyenletes hőmérséklet biznódi keményebb veretű dalia maiban és a jellegzetesen magyar-rokokó Csokonai-dalokban. Helyesen kiválasztott népies műdalaiban egy egész kor zenei ízlése tükröződött tisztán és mentesen sok később rárakódott modorosságtól. Ugyanilyen nemes egyszerűséggel szólaltatta meg Bartók népdal-feldolgozásait. A hangverseny egyik legnagyobb élménye a Basa Pista balladájának hajlékony és mégis drámai megszólaltatása volt.

A zongoránál Eőry Zsuzsa fiatal művésznő szépen, ízlésesen kísért és a szólószámokban is jó pianistának bizonyult.

A műsorssámokat néhány mondattal maguk a művészek konferálták. Így még közvetlenebbé tették a színpad és nézőtér kapcsolatát. Örömmel számolhatunk be arról is, hogy az általános iskolásokból álló közönség mindkét hangversenyen zsúfolásig megtöltötte a termet és — kisebb fegyelmezetlenségektől eltekintve — figyelmes és élénken reagáló publikumnak bizonyult. Az viszont a művészek jó érzékét és rugalmasságát dicsérte, hogy a műsorszámok megválasztásában, illetve elhagyásában szinte pillanatok alatt alkalmazkodni tudtak a nem egészen egyforma korú hallgatóság érdeklődéséhez, befogadóképességéhez.

Körber Tivadar

tosítására műanyag fedél borítaná. Merésznek merész terv, de mennyiben reális? — kérdezhetné valaki. Annyiban, hogy megvalósítása nem „a tőke érdeklődésétől” függ.

A cél:

a városi életforma

Nem mondhatunk le a nagyvárosi életről — ez a fejlődés útja. Nem nélkülözhetjük a modem nagyváros higiénikus előnyeit, amilyen a víz- és gázszolgáltatás, a csatornázás, továbbá ezernyi más egészségügyi és kulturális komfort.

Az előnyök túlsúlyban vannak a hátrányokkal szemben — ezért vagyunk tanúi a lakosság városba özönlésének. Minden előny azonban csak lehetőség; jól kell élni velük, hogy valóban hasznunkra váljék. A nagyvárosi élet ugyanis önmagában nem „természetes”, de nem is „természetellenes”. A modem ember új „természetet”, életformát alakított ki magának, s keresi hozzá a legjobb megoldásokat.

Nagy hiba lenne ha a vakvilágba hagynák növekedni a

A TALÁLKOZÓNAK sajátos jelleget, hangulatot adott, hogy mind a külföldi, mind a magyar tagozat tagjai személyesen, vagy munkájuk révén jól ismerik egymást, így sikerült szívélyes, őszinte baráti légkört kialakítani.

Az UNIMA-tagság kitüntetés. Sokéves eredményes működés az alapja. Az alapszabályban a szakmai kapcsolatok megteremtésénél és e művészeti ág magas szintű művelésénél sokkal lényegesebbnek jelölte meg Malik professzor azt a humánus célt, hogy közvetlen, emberi kapcsolatok megteremtésére ad módot a különféle nemzetek fiai közt. Malik professzor kiemelte a magyar tagozat igen színvonalas munkáját, a magyar bábművészet nagyszerű fejlődését az elmúlt 15 év alatt.

— Az Állami Bábszínház jubileumi hetén látottak is azt bizonyítják — mondotta —, hogy ma már semmi hátrányt nem jelent az, hogy Magyarország

— csakúgy mint Lengyelország

— bábjátékos hagyományokkal jóformán nem rendelkezik. Ellenpéldának a 300 éves hagyományokkal rendelkező Angliát, Franciaországot, Olaszországot említette, ahol a bábművészet megrekedt, elmaradt. Nálunk és szomszédainknál az állam kultúrpolitikája fontosnak tartja a bábjátékot az ifjúság művészi erkölcsi nevelésében, de a felnőttek művészi alkotó tevékenységének sokoldalú kibontakoztatásában is.

AZ EREDMÉNYEKRŐL számolt be dr. Szilágyi Rezső, az UNIMA magyar tagozatának elnöke, az Állami Bábszínház igazgatója. Az örömöt fokozta a bábszínház jubileumi hetére érkezett 82 külföldi szakember véleménye is, akik ez alkalommal az amatőr játékosok bemutatóit is megnézték. Sokan most már turistaként keresik fel tapasztalatszerzés céljából hazánkat, bábszínházunkat.

A közeljövő tervei közül jelentős eseménynek ígérkezik a pécsi országos fesztivál megrendezése novemberben, ahová meghívták a kecskeméti 607. sz. helyiipari iskola bábcsoportját. A fesztivál a tervek szerint egy későbbi. évente megismételt nemzetközi fesztivál első hazai kísérlete lesz, a csehszlovákiai Chrudim amatőrfesztiválok mintájára.

városokat. Tíz- és húszmilliós emberdzsungelek nem kívánatosak. Ilyen zsúfoltságban minden előnyös szervezettség és koncentráltság az ellenkezőjébe, a szervezetlenségbe és káoszba csapna át.

A másik, helyes megoldás: levegős lakótelepek, kertes peremvárosok kialakítása. Olyan méretekben, hogy végül egész országokra terjedjen ki a városi életforma.

Mert az a végső cél, hogy ne legyen különbség a falu és város higiénikus és kulturális életmódjában. Ezen az elven alapulnak a mi városrendezési, faluépítési, ipartelepítési terveink, ezt szeretnék a legjobbak a tőkés világban is.

Nem kétséges, hol válhatnak valóra előbb ezek a tervek. Ahol nem áll útjukban a magántőke érdekeltsége, a profitéhség.

Ember és világ kapcsolatában új tényező, rendezésre váró probléma a városiasodás. Sokrétű, égető probléma — csak a legfontosabb mozzanataira utaltunk. Nem oldódik meg önmagától. de van rá megoldás.

Gyenes István (Folyt, köv.)

Az UNIMA nemzetközi eseménynaptára igenszín^érde- kes: kongresszusok, fesztivaloK Keleten és Nyugaton évkönyv kiadása, továbbá minden tagh?z eljuttatják a nemzetközi tagsag címét, adatait, hogy ezzel is elősegítsék a személyes barati kapcsolatok megteremtését. Most indult Bulgáriába a magyar bábtörténeti vándorkiállítás — anyaga, remélhetőleg idehaza is bejárja majd az országot.

A közgyűlés programját értékes szakmai bemutatók (báb- és rajzfilmek) gazdagították a Pannónia Filmstúdióban, a Magyar Televízió bábcsoportjánál, két előadás az Állami Bábszínházban (Kaland a Venuson, Csodálatos kalucsni) továbbá az Astra amatőregyüttes Álomcirkusz című előadása.

A FILMKLUBBAN rendezett vitán többek között szó volt, a televízió jelentőségéről is. Az UNIMA-tagok, akik nemcsak hivatásos bábművészek — saját hivatásuk szemszögéből, vagy mint szülők, nevelők — régóta szunnyadó véleményüket mondták el a Futrinka utcai bábsorozatról. A bábosok tudják: gyermekek számára mindig megragadó a bábjáték akkor is, ha a felnőtt tudatos, felelős kritikája elítéli. Ezzel azonban nem szabad visszaélni. A Futrinka utca kiváló színészeket szerepeltet. Ok, de elsősorban a gyermekvilág megérdemelnék, hogy egy hozzájuk közelálló téma a nekik megfelelő irodalmi nyelven szólaljon meg. De nincs lelkesítő hőse. világosan elhatároló figurája sem a darabnak. A negatív, ellenszenves rókával szemben egy „nyárspolgári” cica, Böbe-baba és egy általában pórul járó, jó szándékú kutya szerepel. Böbe kis kopasz fejével gyermek lehetne, de ha megszólal egy pesti barátnő hanghordozásával ilyeneket mond: „Te odaadtad a rókának a szép moher takaródat, amit az IK- KÁ-ba vettél?” Ez a stílus és tartalom még a pesti gyerekeknek sem adhat irodalmi, művészi élményt, vidéken meg éppen hamis és idegen.

A televízió bábművészei ennél sokkal költőibb és művészibb élmények nyújtására is képesek és remélhetőleg megtalálják annak a lehetőségét, hogy tartalmában, művészi formájában egyaránt igényes, korszerűbb, útmutatóbb legyen a tv bábműsora, nem pedig üres szórakoztatás.

MALTK professzor egy mondatát mind a hivatásos, mind az amatőr bábművészek meg kell, hogy szívleljék: „Ami művészileg nem jó. az pedagógiailag sem lehet jó. A gyermekeknek pedig csak a legjobbat, a legigényesebbet, legművészibbet szabad nyújtani.”

DR. BAKKAY TIBORNÉ

Háromnapos

mikrobiológus-nagvpülés kezdődött az Akadémián

Hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián megkezdődött a Magyar Mikrobiológiai Társaság háromnapos nagygyűlése. Az első napon a bélfertőzések elleni immunizálás problémái szerepeltek a napirenden. Ráüss Károly pécsi professzor és munkatársai arról számoltak be, hogy kísérleti állatokat dizentériával fertőztek és így lehetővé vált, hogy állatkísérleteken tanulmányozzák az immunizálás lehetőségét.

Kedden a víruskutatásokról, valamint a bakteriális biokémiáról szóló előadásokkal folytatódik a tanácskozási