Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-29 / 253. szám

1963. október 29, kedd

1 oldal

Fiatalok a mintatelepen

Szinte milliónyi virág önti el a baromfiólak közötti térséget. A harsogó, egymásba játszó színek sokasága megkapó látvány itt, a tataházi Petőfi Termelőszövetkezet nagyüzemi baromfitelepén. A hangulatot fokozza a tisztaság és a rendezettség. A levegőben egyáltalán nem érezni az ilyen helyen tapasztalható penetráns „csirkeszagot”.

Pedig az ólak most is — miként egész nyáron át — tömve vannak baromfival.

— Szépség és higiénia — foglalja össze a látottakat Selymes József brigádvezető, egyszersmind a közös gazdaság KISZ-szervezetónek titkára. — A fiataloknak mind a kettő iránt jó az érzékük.

Fiatalok? Igen, ők dolgoznak a baromfitenyésztésben. Tizenhatan vannak. A szövetkezet kiszistáinak alig az egyötödét teszi ki létszámuk, önmagában véve ez a tény nem sokat mondana, de az már igen, hogy a fiatalok a tavasszal nagyszerű felajánlást tettek. Vállalták, hogy egész évben százezer pecsenyecsirkét nevelnek fel, négy százalékosnál nem nagyobb el- hullási aránnyal, s egy kiló hús előállítására legfeljebb négy kiló abraktakarmányt fordítanak.

Vállalásuk nem kis önbizalomról tanúskodik. De hogy ez egyáltalán nem volt megalapozatlan, arról tanúskodjék Juhász Márton telepvezető nyilatkozata:

— Éves tervünkben 16 vagon baromfihús értékesítése szerepel, de már október elejéig 15 vagonnal átadtunk. Ez azt jelenti, hogy közös gazdaságunknak év végére csaknem húsz vagon csibehús, mintegy 110 ezer baromfi értékesítésére lesz módja. Még egypár szemléltető szám: egy kiló hús előállítása 17 forint tíz fillérbe kerül, az ehhez szükséges takarmány pedig — a tervezett négy kiló helyett — három kiló 46 deka. Amire viszont a legbüszkébbek vagyunk, az az 1,1 százalékos elhullási arány.

Az eredmény nem kis részben a fiatalos szorgalomnak és fegyelmezettségnek tulajdonítható. És a szaktudásnak is. A gondozók valamennyien tanfolyamot végeztek, ezenkívül a telepvezető hetenként egyszer szakmai továbbképzést tart részükre. Maga Juhász Márton is — aki végzettségét tekintve ag- ronómus — felsőfokú állategészségügyi szakoktatáson vesz részt.

— Ilyen telepvezető mellett nem nehéz eredményt elérni — mondja mosolyogva Ágoston Teréz, a gondozók egyike. — Két éve dolgozunk együtt, s az eddig alkalmazott módszerek mind beváltak. Hogy mi a jó takarmányértékesítés titka? — Egyrészt az, hogy ügyelünk arra: az etetőedényekbe minden szem takarmány belekerüljön. Másrészt nem töltjük színültig az edényeket, s így a lehetőség szerint biztosítva van, hogy nem megy pocsékba a takarmány. ■

Körmöczi Anna, a másik gondozó, erre vonatkozóan kísérletet is végzett a különböző típusú etetőedényekkel: a lapos tálcával, valamint a kis és nagy ékvályúval. Az eredmény alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a takarmány felhasználásának további gazdaságosságát csak úgy fokozhatják, ha a hagyományos etetési módszerről áttérnek a gépi etetésre. Ennek megvalósítása a jövő év feladata lesz.

A legizgalmasabb kérdés: Hogyan sikerült elérni az 1,1 százalékos elhullási arányt? Erre vonatkozóan a telepvezető ad választ.

— Amikor a bajai, vagy a kiskunhalasi keltetőállomásra naposcsibékért megyünk, magammal viszem a legjobb gondozókat is. Igyekszünk a legéletképesebb egyedeket kiválogatni. A telepen pedig betartjuk a legszigorúbb óvintézkedéseket. Ilyenformán fertőző betegség egyáltalán nem fordul elő. Ha pedig másfajta megbetegedés adódik, a gyengélkedő csibéket azonnal elkülönítjük. A vitaminkiegészítőket pontos időben és mennyiségben adagoljuk.

... A telep kis irodá jában a bőrkötéses, szép vendégkönyvet forgatjuk. Számtalan elismerő megjegyzés olvasható benne Az egyik legutóbbi a járási főorvostól származik: „Kulturált, gyönyörű telep! A mai napon egészségügyi mintateleppé nyilvánítom. Büszke lehet rá a tsz és a járás.”És a fiatalok is!

HATVANI DÁNIEL

Szombat estétől vasárnap reggelig

Egy éjszaka az IJRH-kocsiral

— Itt, tizenöt, itt tizenöt, jelentkezem ... Vétel!

A rendőrség gépkocsija URH rádióhallgatójában sistergett, zúgott a sok elektromágneses rezgés. Párás, ködös volt az este, s a szélvédőüvegen apró, sűrű cseppekben kopogott az eső. A gépkocsiban rendőrök ültek, s talán a szombat esti szórakozásról elmélkedtek, amikor rekedtes hangon hallatszott a rádiogram.

— A háromszáztizenkilenc elé, a háromszáztizenkilenc elővétel!

Botrány okosók, részegek

Este nyolc óra. Az Árpád mozi előtt egy hattagú ittas társaság ordítozott: „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én ...”

Figyelmeztetés, de az ittas emberek még nagyobb hangon kérték ki maguknak „szórakozásuk” megzavarását. Igazoltatás, majd az ittas , társaságot előállították a kapitányságra. Hajnal István és Kovács László, a Zománcipari Művek dolgozói, Szabadszállási Pál, a MÉSZÖV gépkocsivezetője és öccse, Imre, ott várják meg, míg kijózanodnak.

Tizenkét éves kislány zokog az ügyeletes tiszt előtt:

— Segítsenek, fojtogatja az anyámat — lihegi, s a gépkocsi máris indul a Czollner tér 42. sz házhoz. Az elkövetőt nem találják a házban, végül a kamrából búvik elő az ittas ember. Bende Balázs régi ismerőse a rendőrségnek, másnaponként kell bekísérni, mert részegségében ki akarja irtani családját. S míg az ügyeletes tiszt szelíd szavakkal bírja jobb belátásra Bendét, a járőr előállította Kovács Balázs Sán- domét. Kovácsné a Rákóczi úton részeg állapotban botrányt okozott. Öt is ismerik a rendőrségen, hiszen önkéntes vetkőző- számaival a járókelőket felháborítja. Amikor Kovácsnét kihallgatják, kiderül, nemcsak botrányos részegség, hanem más szabálysértés is terheli lelkiismeretét.

Vacsora helyeit...

Portyázik a gépkocsi, amiko. utasítás érkezik, a Kecskeméti Konzervgyár Il-es telepén véres verekedés van. A gyártelep felé száguld a jármű. Az udvaron hatalmas tömeg, s az emberek között néhány részeg férfi üti, „csépeli” egymást. Alig tudnak hozzájuk férni. Egy negyedóra is eltelik, míg a verekedés kezdeményezőit a portásfülkébe tudják gyűjteni. A zsebekből bicska, boxer kerül elő. Nem csoda, ha az egyiknek a szeme dagadt be, a másiknak az orrából és a szájából szivárog a vér. Az öt fiatalember — Szűcs Sándor, Varga István, Golovics Zoltán, Golovics György és Golovics Gusztáv verekedést provokált a konzervgyár pacalvacsoráján. A rendőrségről hármat, Szűcsöt és a két Golovics-testvért az SZTK- ba kell vinni elsősegélynyújtásra. Amíg kijózanodnak, a rendőrség őrizetében maradnak.

Egy rosszul öltözött, láthatóan ittas embert vezetnek be az ügyeletes tiszt szobájába. Fél tízkor egy gyanús ember társaságában igazoltatták. Telek Miklós rendőri felügyelet alatt áll, s kilenc órakor már otthon kellett volna tartózkodnia, hiszen a sikkasztásért kapott börtönbüntetését nemrég töltötte le. A nála talált aktatáskát, amelyet el akat adni, Sz. J.-től tulajdonította el, s a kihallgatás során az is bebizonyosodott, hogy kerékpárt lopott. Nem is tagadott. S hogv ne folytassa tovább üzelmeit, őrizetbe vették.

Keré’ pártolva I,

járműrongáló

Jóval elmúlt már éjfél, amikor a Rákóczi úton hirtelen fékez a gépkocsi. Egy guggoló férfit emelnek fel a rendőrök, aki olyan részeg, hogy a nevét sem tudja megmondani. A mellette heverő kerékpár le van zárva. Az egyik rendőr eivtárs kíséri be. A Hírős étterem előtt egy részeg férfit, nem törődve a rendőrrel, megVmadja egy, a szórakozóhelyrőF kijövő társaság.

— Itt a kerékpárom! Ez lopta el! — s az öklök máris emelkednek a magasba. A rendőr alig tud rendet teremteni. Fél óra múlva sikerül szóra bírni a kerákpártolvajt. Szabó Ist*- ván, Méhesfalu, Fényes Adolf utca 3. sz. alatti lakos, aki már volt büntetve közegészségügyi

gein, máris kezdhette „tudománya” átadását az újonnan jött dolgozóknak. Mert nemcsak a ma 52 éves Csáki néni, aki korábban mezőgazdaságban dolgozott — kérdezte ijedten az üzemi munka láttán: „Mondja kedves meg fogom én itt keresni a sóra valót?” „Még a cukorra valót is, majd meglátja!” — Csak fel a fejjel, nem ördöngösség ez! —vigasztalták akkor, s ma Csák iné az üzem legjobbjai közé tartozik, s a kiszerelő üzemrészben az ő példájával bátorítják az újakat.

Az idén 60 millió forintos termelési tervvel kezdte az évet a vállalat. Igaz, hogy menetközben — anyaghiány miatt — ez 40 millióra apadt, de a tét még így is figyelemre méltó. Ezt elérni, teljesíteni a javarészt új, szakképzetlen munkaerővel, nem kevés erőfeszítésbe kerül. Gyakori téma >z az üzemi pártszervezetben. Az augusztus végi tassvűlésen Pataki Árpád igazgató hívta fel a figyelmet több fogyatékosságra, és apellált a kommunisták segítségére. Mert gondatlanság tapasztalható például az anyaggazdálkodásban. s az igazolatlan mulasztások miatt 65 munkanap esett ki a termo’éshől az első fél é'’beT!. ami körülbelül 900 ezer forint értéket jelent.

Az öntudatos munkára munkaié"'’ --re való ravelósbpp ezernyi tennivalója lenne a

szakszervezetnek. Hasznos lenne a szocialista munkaverseny széles körű kibontakoztatása, de mindez nem elég erőteljes még. Ezért számít az üzem vezetősége a pártszervezet hatóerejére.

És nem véletlenül. Hiszen az alapozáskor hét taggal indult kis kommunista közösség ma már 45 főre gyarapodott. Tagjai ott találhatók minden műhely- részben, s bátorító, nevelő, „erjesztő” hatásukat mindenütt éreztetik. Közülük való Szabó Andrásné is.

S ha már a pártszervezet munkájánál tartunk, hasznos ennél hosszabban is elidőznünk. Mert a sok zökkenő ellenére is igen dicséretes az a tevékenység, amelyről az alig három év után számot adhat.

Túri Józsefné párttitkár, aki az üzemben végig kalauzolt bennünket, beszélgetésünk közben megjegyezte:

— Eleinte a tagjelölt-felvé- teleknél nem voltunk eléggé körültekintőek. Ezért előfordult, hogy egyik-másik párttaggal is meggyűlt a pártszervezet gondja. Ma azonban minden egyes felvételnél ez a meggondolás vezet bennünket: erősíteni kell a pártszervezetet, s a legjobbak felvételére törekedni.

S ha az ember belelapoz a taggyűlési jegyzőkönyvekbe meggyőződik róla, mennyire ♦ártják is magukat ehhez az elvhez. Mert amilyen egyöntetű

volt a taggyűlés állásfoglalása a termelésben helytálló, s különösen a választási előkészületek során kifejtett munkásságával kitűnt Tarjányi Mihályné, Lacz- kó László és Lajos György tagjelölt felvétele mellett, ugyanolyan egybehangzóan elutasították azt a felvételét kérő dolgozót, akit korábban a KlSZ-szer- vezetben bíztak meg társadalmi munkával, de azt elhanyagolta, s a termelésben sem jeleskedett. Mondani sem kell. hogy az ajánlóit sem részesítették elismerésben.

Az Alföldi Műanyagfeldolgozó Vállalat kiskunfélegyházi telepén a kommunista közösségnek nagy része van abban, hogy az üzem életében jelentkező zökkenőket sikeresen leküzdik. A pártszervezet belső életében őszinte, bíráló légkört alakítottak ki, s ez az egész vállalatra kihat. Minden kommunistának van pártmegbízatása, ahogyan Túriné megfogalmazta: ..Nálunk a kommunistákat mindenki ismeri és érezheti, hogy valóban azok...”

A munkában való személyes példamutatáson túl a legelső a tanulás, saját szakmai és politikai továbbképzésük, s párton- kívüli társaik mozgósítása erre a feladatra. (A pártoktatásban az üzem 85 dolgozója vesz részt.) Ezenkívül az újabb és újabb dolgozók buzdítása, segítése és nem utolsósorban a jó

üzemi közösség kialakítása — ez a másik legfontosabb dolog.

S hogy ez az utóbbi is jó úton halad, rövid látogatásunk alatt a párttitkár és a dolgozók kapcsolatából is lemérhettük.

— Mikor ér rá. Évike? Volna egy kis személyes problémám... — szólította meg az egyik mun- munkaasztal mellől egy fiatal- asszony. Pár lépéssel odébb pedig Klement Jánosné .köszönte meg a fia lakodalma alkalmából küldött táviratot és sajnálkozott, hogy egy másik elfoglaltság, egy névadó ünnepségen való részvétel miatt — náluk személyesen nem jelenhetett meg a párttitkár-asszony.

Apróságok ezek, mint az a csokor virág és kis ajándék- csomag — névnapjára vették társai — az egyik dolgozó asztalán, de mégis szívet melengető dolgok. Az otthonosságot és együvé tartozást hirdetik. S ez még inkább örvendetes egy most „felcseperedő” új üzemben. Azt mutatja, hogy a téglafalak felhúzása mellett nem feledkeztek meg az emberi öntudat „alapozásáról” sem. S ez visszahat máris a termelő munkára, a kollektíva életére.

S nem véletlen, ez így van rendjén, hogy ennek az „alapozásnak” a pártszervezet a mozgatója, tovább lendítője és szervező ereje.

Ferny Irén

szabálysértésért, és kerékpárlopást követett el. Hiába sír, tagad, a rendőrség őrizetébe kerül.

Még tart a kihallgatás, amikor újabb esetet jelentenek. Egy fiatalembert állítanak élő a rendőrök. Fél kettőkor fogták el az Aranyhomok Szálló előtt. A zsebéből előszedett tárgyak sehogy sem illenek öltözékéhez. Gépkocsi visszapillantó tükör, gyújtógyertyák, egy fogó és két égő koppant az asztalra. Ittasnak tetteti magát. Székely Gábor tagad, próbálja félrevezetni az ügyeletes tisztet, ám elfelejti mikor mit mondott. Az ügyeletes tiszt előtt levő hamutartóban már garmadában áll az egészen vagy félig elszívott cigaretta, szeme beesett a fáradtságtól. Udvariasan, s a kívülállónak is feltűnő barátsággal kérdezgeti a tolvajt. Haj- nalodik már, mikorra Székely Gábor, aki 24 éves kora ellenére már négy esztendőt töltött börtönben, megtört hangon bejelenti: „Loptam az alkatrészeket.”

Hat órát kongat a toronyóra. Vasárnap reggel van. A korán kelő háziasszonyok kosárral a karjukon a piacra sietnek, az üzletek dolgozói fázósan indulnak munkahelyükre. Elmúlt egy éjszaka, s míg a város lakóinak nagy része zavartalanul szórakozott, kipihente a munka fáradalmait, a rendőrök vigyáztak a becsületes emberek nyugalmára, ártalmatlanná tették a botrányokozókat, elfogták a tolvajokat.

GÉMES GÁBOR

Cirkusz — Eötvös

Az őszi vetés befejezéséről és az ifjúságvédelem gondjairól tanácskozik a fülöpszállási végrehajtó bizottság. Komoly, meglett emberek, a falu vezetői latolgatják, mit és hogyan kéne tenni, mire az utcán éktelen zene-bona támadt. Szokatlan ez a falu csöndjében, amikor egy autó tülkölése is az ablakhoz csalja az embereket. Ezért nem lehetett csodálkozni azon, hogy a tanácsházán tanakodók is az ablakhoz húzódtak, az iskolából kijövő gyerekek meg úgy körülölelték a zenélőket, mintha trombitának, meg nagydobnak soha hírét sem látták vona.

De mi volt a látványosság? Egy, már a második világháborúban kivén- hedt, de valahogyan mozgóvá injekciózott dzsip- pen öt ember szorongott, kettő elől, három hátul.

A kezükben kürt, trombita, az egyik lába között nagydob, cintányér, és pattogósán intonálták: Az egri ménes mind szürke..

A gépkocsi vezetője nyilván vétett a KRESZ szabályai ellen. Nem azzal, hogy fröccsöt ivott, inkább úgy, hogv a balkezében tartott kürtién a melódiát fújta, a jobb ke S zével pedig a lassan döcögő kocsi volánját igazgatta. Ez már önmagában is cirkuszi produkció, tehát sokat ígérő volt a ponyvák alatti este a nagyérdemű közönség számára.

S ez a cirkusz, az EötV nevet viselte. Falusi cirkusz a Falu jegyzőié író iáról. A névadó talán ív akart tisztelegni a ielbíró előtt születésének 150 évfordulóján?

—r —l