Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-29 / 253. szám
Vfffig pwtadrfat, •gf—C^etefcl Együttműködés Nem az én reszortom! — gyakran halljuk ezt a kijelentést felelős vezető emberek szájából, amikor a községi, városi vagy akár járási tanácsoknál érdeklődünk különböző kérdések után. Ez a válasz olykor valóban indokolt, hiszen mindenki mindennek nem lehet a gazdája, s éppen azért létezik a szakosítás, az ügyek és reszortok megfelelő elosztása, a felelősség kijelölése, hogy annál precízebben, megfontoltabban dönthessen, intézkedhessen ki-ki a maga területén. Van azonban bizonyos általános követelmény is: az áttekintőképesség igénye, amelyet a vezető ember — légyen egy egész község „gazdája”, vagy csak valamilyen részterület felelőse — nem nélkülözhet, ha jól akarja ellátni feladatát. S az érdeklődés a munkájával ösz- szefüggő, azzal határos vagy csak mint köznapi embert, egyszerű állampolgárt érintő dolgok iránt — a községfejlesztés eredményeitől a gabonavetés és betakarítás állásáig. Nyilvánvaló, hogy a szőkébb reszortja tennivalóiban kell elmélyednie, valóban szakemberré válnia mindenkinek, de ha nem akar tévedni, helytelenül ítélni például egy bekötő út megépítése ügyében, azt is tudnia kell, vajon az érdekelt termelőszövetkezet hány mázsa, illetve vagon terményt akar onnét elszállítani évente, s milyen egyéb fontos tényezők indokolják, hogy éppen ott épüljön út és ne máshol. Kilátni az íróasztal mögül, megismerni a szomszédos osztályok munkáját, gondjait — különösen a saját feladatainkkal is összefüggő dolgokat — életbevágó követelmény tehát. Az együttműködés hiányával, néha egészen jelentős ügyeknél is, még gyakran lehet találkozni a tanácsok munkájában. Leginkább kiütközik ez a vb elé kerülő jelentések, beszámolók tárgyalásánál, amely szinte „hőmérőként” tükrözi az osztályok együttműködését, az apparátus dolgozóinak tájékozottságát — vagy annak hiányát. Nyilvánvalóan sok felesleges utánajárástól és munkától ki-, mélhette volna meg magát az a művelődésügyi vezető, aki a szakoktatás kérdéséről készített a vb elé jelentést, ha betekint abba a feljegyzésbe, amit az ipari osztályon állítottak össze korábban hasonló célzattal. Nemcsak egy helyen tapasztaltuk, hogy a járási tanácsok mezőgazdasági és művelődési osztályai között is hiányzik az együttműködés: a mezőgazdasági szakember- képzés terveit, közös tennivalóit * nem hangolják össze megfelelően. Pedig a célok közösek, s a megvalósítás sem képzelhető el a hathatós „társulás” nélkül. Sorolhatnánk még több példát is, hiszen akad a tanácsok gyakorlatában — majd mindenütt — hasonló. Hol ne fordult volna még elő olyan eset, hogy az egyik osztály tett valami megállapítást a vb elé készített előterjesztésé- sében, s a vita során a társosztály előadója, vezetője kijelentette: ők nem értenek egyet a megállapítással. Ez eddig rendben is van, hiszen a vita, a tanácskozás éppen azt a célt szolgálja, hogy tisztázódjanak a nézetek és végül helyes határozatok szülessenek. De vajon miért nincs ott az elkészült jelentésen is, hogy a másik szakigazgatási szerv ellenvéleményt nyilvánított s ez és ez az álláspontja? Menynyi felesleges szócsatától kímélnék meg az* a testületet, amelynek nem mindig van ideje a részletkérdésekkel foglalkozni. Az együttműködés hiánya látszódik az ilyen előterjesztéseken, s helyesen teszi a vb, ha nem bocsátja vitára, hanem visszaadja átdolgozásra. Kissé restellni való a felsőbb tanácsi szervre nézve, ha a fenti hiba már az alsóbb szerveknél ütközik ki, s ott jönnek rá, hogy „nem tudja a jobb kéz...” — mert ilyen is előfordul ma még elég gyakran. Néha csak egy-egy póthitel megnyitásáról van szó, amiről nem tud például a községi tanács — s a váratlan helyzetben nem képes „kapacitást szerezni” mondjuk útépítésre. Máskor a KÖFA- csoport áll tanácstalanul, ha azt látja, hogy nem tájékoztatták az ilyen lehetőségekről időben. Tekintélyes összegek mehetnek ily módon veszendőbe, s fontos létesítmények Odázódnak el — talán csak egy levélváltás elmaradása miatt. Másutt a közös összefogás gyümölcsöző lehetőségeit szalasztják el formálisnak látszó okokból, felesleges „hatásköri” viták miatt. „Az, hogy a megye a korábbi években tudott eredményeket elérni, a jó együttműködésen is múlott. A széthúzás rendszerint tehetetlenséget is takar, s a látszólagos ügybuzgalom mögött nincs mindig meg a tettek aranyfedezete. A szükséges kooperáció elmulasztása energiapazarlást jelent, az együttműködés tehát létkérdés számunkra. Legyen meg a maximális önállóság a végrehajtásban, de az előkészítésnél feltétlenül kérjék ki egymás véleményét” —, intette a tanácsok apparátusait a messzemenő tanulságokra nemrégiben a megyei tanács végrehajtó bizottsága az egyik napirend tárgyalása során. S hozzáfűzte szinte tömör jelszó- szerűen: Állandó munkakapcsolatot! Nélkülözhetetlen a bizalom és egymás segítése ... S még inkább áll ez a növekvő feladatok idején, most az év utolsó negyedében, s az új esztendő előkészítésének szakaszában. Szívleljük neg tehát e — munkánk alapelvének is elfogadható — komoly tanácsokat. T. P. 400 személyes fürdő, öltöző, ebédlő Új létesítmények a Nyomda Váílatat telephelyein 7 millió forint ebben az évben a tanácsi ipar szociális beruházásaira Munka- és egészségvédelem, szociális és kulturális ellátottság szempontjából néhány évvel ezelőtt még elég gyengén álltak a megyei tanács irányítása alá tartozó üzemek, vállalatok. Amikor a megye iparosítási programjába illeszkedően megkezdték működésüket, régi, szűk, egészségtelen műhelyekben, üzlethelyiségekben zajlott a termelés. Alckor elsősorban az állt a tervek központjában, hogy legyen minél több munkaalkalom, ha átmenetileg elmaradott körülmények között kell is dolgozni. A nemrég még korszerűtlen munkahelyek azóta új műhelyekkel, telephelyekkel bővültek s évről évre többet fordítottunk a jobb munkakörülményeket biztosító létesítmények megépítésére. Bizonyítsuk ezt néhány számadattal! Munka- és egészségvédelmi, illetve szociális és kulturális beruházásokra 1959-ben 858 ezer, 1960-ban T millió 742 ezer, 1961- ben 740 ezer, 1962-ben 4 millió 157 ezer forintot fordítottunk. Ebben az évben hétmillió forintot költünk a megyei tanács irányítása alá tartozó "üzemek, vállalatok szociális beruházásaira. Mint a megyei tanács ipari osztályán már értesültünk, az erre az évre tervezett szociális létesítmények részben már felépültek, részben az esztendő hátralevő hónapjaiban készülnek el. Már átadták a Kecskeméti Finommechanikai Vállalat 1 millió 300 ezer forintos létesítményét, a 400 személyes fürdőt, öltözőt, s ebédlő*. Most helyezik üzembe a kiskunhalasi Vasipari Vállalat új telephelyén a fürdőt, öltözőt. Ugyancsak Kiskunhalason elkészült a Faipari Vállalat rég várt ebédlője. November 7-re szeretnék befejezni és átadni a Kalocsai Vegyesipari Vállalat 50 személyes fürdő-, öltözőhelyiségeit. Szintén ebben a városban, a galalit- telep bővítésével összefüggésben építik meg ebben az évben a 80 személyes fürdőt, öltözőt, mintegy 250 ezer forint értékben. Háromszázhatvanezer forintba kerül a Kiskunhalasi Vegyesipari Vállalat száz főt befogadó öltözője, fürdője és étkezőhelyisége. Épül a Kiskunsági Cipőipari Vállalat egyemeletes irodaháza, ahol majd a földszinten kap helyet a fürdő, öltöző és ebédlő. Ugyanilyen létesítményekkel gazdagodik a Nyomda Vállalat kiskunfélegyházi, lajos- mizsei, jánoshalmi telepe. Fürdőt, öltözőt kap a Kiskőrösi Vegyesipari Vállalat új telephelye, s a Tőzegki<ermelő Vállalat bajai egysége is. XVIII. £VF. 253, SZ. 60 flíícr 1363. OKT. 23, KEDD ŐSZ A HATÁRBAN Ágyában szunnyad már szövetkezeti gazdaságaink földjein a kenyérgabona, ám a határ sehol sem néptelenedett el. Sok munka akad még a szántóföldeken: a különböző növények termésének betakarítása, a tavasziak alá az őszi mélyszántás elvégzése. Felvételeink az időszerű mezőgazdasági munkák egy-egymoz zanatát ábrázolják. Felső képünkön középütt Szegedi Antal, a tompái Szabadság Tsz nyolcvantagú ifjúsági brigádjának a vezetője látható, amint Basics P. Lajossal és Bóna Györggyel, a Kis- szállási Gépállomás két „kihelyezett” traktorosával megbeszéli a letakarftott burgonyaföld felszántásának módját. Jobb oldali képünkön Szabó Rózsa, a dunaszentbenedeki Üj Hajnal Tsz KISZ-szervezetcnek titkára, a példásan dolgozó leánymunkacsapat tagja, otthonában számvetést végez a kukorica betakarításában végzett közös munkájuk eredményérőL Alul a sükösdi Aranykalász Tsz-ben a Dubecz Erzsébet vezetésével tevékenykedő huszonöt tagú női munkacsapat, néhány tagja ládákba szedi az étkezési paprikát. A MÉK-kel kötött szerződésükben vállalt kötelezettség üknek már jóval előbb eleget tettek.
