Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-25 / 250. szám
1963. október 25, péntek 5. oldal SZÍNHÁZUNK ÚJ TAGJA A% óbögiek híradója Neve nem ismeretlen az opera kedvelői előtt. Kenéz Ernő — a Kecskeméti Katona József Színház új tagja — 11 évig az Állami Operaház tenoristája volt. Nagy sikerű előadások — a Faust, Carmen, Pillangókisasszony, Tosca — fémjelzik pályafutásának emlékezetes állomásait. — Szegedről indultam — kezdi a beszélgetést. — Ott tanultam énekelni Luigi Renzi olasz énekmestertől, majd 1950-ben a szegedi színház szerződtetett. A pályát azzal kezdtem, amivel kecskeméti szereplésemet — operettel. A Bécsi diákok, Dohányon vett kapitány, a Csinom Palkó és a Cigánybáró után az első opera — a Pillangókisasz- szony következett. Egyébként Pinkerton szerepében lépett először a pesti közönség elé. És az első sikeres bemutatkozást több követte. Melyikre emlékezik vissza legszívesebben? __ Pinkerton, Faust, Cavarado ssi? Nehezen lehet közöttük választani. Ha felhangzik a harmadik csengetés, akkor minden szerep érdekes. Feladat, amelyet tökéletesen kell megoldani. Kecskemétre is úgy jött, hogy képességei legjavát, művészetet nyújtson a közönségnek. Mert mint mondta — mar a bemutatkozásnál észrevette, hogy ebben a városban elvárják ezt, de meg is érdemlik, hogy tökéletes produkciót kapjanak. Máris terveket kovácsol. — Abban az esetben, ha a színház zenekarát — természetesen kisegítőkkel — fel tudnák tölteni, be lehetne mutatni néhány ismertebb, kis szereplő- gárdát mozgató operát. Kezdetben talán körfüggönyöe megoldással, értékes zenei esteket tarthatnánk, hiszen a színház tehetséges szólistákkal rendelkezik. Persze nem ismerem a lehetőségeket, de úgy gondolom, hogy ez az elgondolás megvalósítható. Mindenesetre bízom benne... A muzsika, a dal az elteto eleme. Mindent a zene nyelvére hangol, még a prózai szöveget is. — Szegeden prózai szerepeket is játszottam, például Julius Fu- cik: Üzenet az élőknek című darabjában a mérnököt és úgy vagyok vele, hogy a jól mondott szövegben is zenét, dallamot érzek. Szerintem olyan a próza, mint egy zenemű, csak nincs lekottázva. És tolmácsolójának sokszor bizony több hangszínt kell hoznia, mint egy énekesnek. Tulajdonképpen első kecskeméti szerepe: a Mária főhadnagy Draskóczy Ádám kormány- biztosa sem kimondottan énekesi feladat. Viszont, hogy csalódás ne érje a muzsika rajongóit, a műsortól eltérően két dalbetétet azért énekel. Az egyik a Huszka által megzenésített Szeptember végén című Petőfi vers. November 8-án tehát, amikor felmegy a függöny, egyszerre két oldaláról mutatkozik be Kenéz Ernő a kecskeméti közönségnek. Mint színész és mint énekes... V. Zs. Ülést tartott a művészklub vezetősége A kecskeméti művészklub vezetősége szerdán ülést tartott a klub, Rákóczi úti helyiségében. Imre Gábor elnök megnyitója után Hernádi Gyula titkár ismertette a vezetőségi ülés napirendjét. Jelenleg nyolcvanhét művész és műpártoló tagja van a klubnak. Hat szakcsoport —, képzőművész, irodalom, építőművész, színművész, zene és foto — tart rendszeres értékelő foglalkozásokat a helyiségben. Igen értékes vitákra adott és ad lehetőséget a képzőművészek munkáiból rendezendő kiállítássorozat. Határozat született, hogy évente két-három alkalommal a legjobb művekből nyilvános kiállítást rendeznek. A továbbiakban a vezetőség tagfelvételi kérelmeket tárgyalt, majd megvitatta egyes szakcsoportok munkaterveit. Ma este Gombár József és Grósz László, a budapesti Fiatal Művészek Klubja elnöke és titkára látogat a kecskeméti művészklubba. Ismét szaporodott eggyel megyénk mezőgazdasági üzemi híradóinak a száma. A tiszakécs- kei Tiszagyöngye Tsz-ben 250 példányban nyolcoldalas „újságot” jelentettek meg, amely ezentúl havonta egyszer lát napvilágot. Örvendetes dolog ez, hiszen az óbögi határban a megváltozott paraszti közösségi élet gazdagodását jelzi, másrészt a maga sajátos eszközeivel annak növekedését is szolgálhatja a stencilgépen „nyomtatott” lap. Ám a szerkesztői ne vegyék rossz néven, ha mindjárt most, az indulásnál felhívjuk a figyelmüket — s lányomnak mondom, a menyem is értsen belőle, még néhány hasonló híradó szerkesztőjét —, hogy beleestek az üzemi lapcsinálás „gyermekbetegségébe”. A vezércikk szerepét játszó köszöntőben ez áll, mintegy meghatározandó a híradó profilját: „Tagjaink nagy része nem olvas újságot, sokan nem hallgatnak rádiót, kint laknak a tanyavilágban, nem ér el hozzájuk a kultúra szava. Ezeknek az embereknek tehát meg kell írnunk, hogy mi történt az utóbbi időben a bel- és külpolitikában ..stb. Nos, a szerkesztők szándéka dicsérendő, de látniok kell, hogy bajosan érik el a maguk megjelölte célt. Még csak abban a vonatkozásban sem, hogy megírják: egy hónap alatt mi történt a bel- és külpolitikában. félreértés ne essék, nem a képességeiket vonjuk kétségbe, hanem a lehetőségeiket. Ha ugyanis mind a hét oldal (minthogy az első szöveg nélküli borítólap) csupán a szóban levő témát tartalmazná, annak a publikálására is édeskevés a terjedelem. Egy hónap bel- és külpolitikai eseményeinek az ismertetését legfeljebb címszavakban lehet elvégezni hét gépelt oldalon, a politikai tudat formálásához szükséges kommentálásra, magyarázatra már nem marad hely. Az utóbbi egyebek közt az országos napilapok — vagy a hetenként kiadott Szabad Föld —. s a szintén naponta megjelenő megyei újság, szűkebb pátriánkban a Petőfi Népe feladata. Igen ám, de az óbögiek nagy része — miként a híradó első cikkéből kiderül — nem olvas újságot. Erinek az állapotnak a megváltoztatásáért, a szellemi igény növeléséért viszont igen sokat tehet a híradó. Hiszen nem lehet gond a Tiszagyöngye Tsz szinte egyetlen gazdájának a családjában sem valamilyen zik — de ez a „csak” mindent magában foglal. Még nagyobb pazarló: az ember James Eggens angol zoológus szerint időszámításunk óta 100 —110 emlősfajt pusztított ki az ember, napjainkban pedig nem kevesebb, mint 600 fajt fenyeget ez a veszély. A pusztítás módja sokféle. Madagaszkár szigetén az erdőirtások miatt kihalt a rókamajom, ez az érdekes átmenet a rágcsálók és a majomfélék között. Csak tudományos jelentősége volt, de ez sem lebecsülendő. Gyakori azonban a közvetlen gazdasági kár is- Jamaika szigetén az elszaporodott patkányok ellen importálták a man- guszta nevű vadmacskafélét. A patkányok száma csökkent, de a manguszták óriási kárt tettek a háziszárnvasokban, pusztították a sertésállományt, a juhokat is. A védekezés a patkányok ellen a visszájára fordult. — most már a «langusztákat kellett irtani. Egy állatfaj kipusztítására a legismertebb példa az amerikai bölényeké. Milliószámra élt vadon ez az értékes állat, s ma már csak rezervátumokban, ál- latkertekben látható Az európai bölény a 11-től 14. századig mindenütt kihalt, kivéve Lengyelországot. mert ott csak a királyok vadászhatták. Ma már csak mintegy hatvan példány él vadon a bialowiczi erdőbenA vidra példája bizonyítja, hogy a természetben milyen bonyolult kölcsönhatások uralkodnak. A halászok ellenségüknek tekintik a vidrát, mert az hallal táplálkozik. Feltűnt azonban, hogy ahol kipusztul a vidra, ott a halállomány is csökken. A vidra ugyanis csak a lassú, beteg halakat pusztította, s ezzel megakadályozta a járványok terjedését. Hasonlóképpen a féktelen krokodilirtással együtt elszaporodott az Amazonas folyóban a halak ragadozója, a kártékony piranha. Amíg az értékes, hasznos állatokat pusztítja vagy pusztulni hagyja az ember: rosszul gazdálkodik a természet erőivelJó gazdálkodás: a háziállat Az ember mintha eljövendő ereje tudatában irtotta volna ősidők óta a növény- és állatvilágot. Láttuk, hogy a „zöld köpenyen' váltakoznak a káros és hasznos foltok. Az állatok rendjén pótolhatatlan réseket vágót* az ember — de „újított” isA háziállatokat, éppen úgy mint a kultúrnövényeket, méltán nevezhetjük az ember „alkotásainak.” Hasonlítsuk össze a vaddisznót a hízó sertéssel, a vadbivalyt a szarvasmarhával, a vadludat a libával. Az ember hosszú és fáradságos munkával, a legjobb egyedek mesterséges kiválogatásával, röviden: tenyésztéssel a maga céljainak kedvező mederbe terelte a természet erőit. A háziállatok több húst, zsírt, bőrt, prémet, tollat adnak, mint a vadon élők. Nem ingyen adják, a nagyobb haszon ára kezdetben a tapasztalat és megfigyelés, ma pedig a tudományos-biológiai, örökléstani stb. — módszerek tervszerű alkalmazásaFelvetődik a kérdés: miért baj, hogy az ember egész állatfajokat pusztított ki, ha ugyanakkor a háziállatok száz- és százmillióit állította helyettük a természet rendjébe? A pusztítás mindenképpen baj. Először azért, mert a világ megismeréséhez szükséges, hogy minden élőlényt lehetőleg ne maradványokból rekonstruáljunk, hanem a valóságban tanulmányozhassunk. Másodszor, láttuk a közvetlen gazdasávi kártevést is, '•melvet egyes é’őlénvek kiirtása, esetleg me'’gon't'ücttqri beiktatása okoz- Végül egy példát újság járatása, amikor tavaly is 51 forintot ért egy munkaegység, az idén is meglesz legalább annyi, s havonta 28 forint előleget kapnak minden egységnyi munka után. Az előbbiekben némileg már meg is pendítettük azt, hogy milyen legyen a tsz híradója. Röviden: a szövetkezet közösségének problémáival, eredményei- val, a tsz belső életével foglalkozzék elsősorban. Persze, kapjon benne helyet a fontosabb bel- és külpolitikai eseményekre való helyi reagálás ismertetése is. Erre a következő számoknál ügyelniük kell a szerkesztőknek, valamint a „tipograf izálásra” is. Írógépen is lehet úgy „tördelni” a különböző cikkeket, írásokat, hogy formára is újság- szerűbb, a szemet jobban megfogó legyen a híradó. Javaslatainkat, az első számból ítélve, könnyűszerrel meg tudják valósítani. Miköz- t>en kezdeményezésükért melegen üdvözöljük őket, ajánljuk nekik, hogy tanulmányozzák a már régebb óta megjelenő tsz — például a hartai — híradókat. Ha hozzánk fordulnak, szívesen segítjük mi is őket, hiszen az újságírás és szerkesztés a szakmánk. T. I. Beszélgetés a filmről Transsport a paradicsomból MEGTÖRTÉNT eseményen alapul a csehszlovák Zbynek Brynych filmje, mellyel a lo- carnoi fesztiválon is nagy sikert aratott. Cselekménye The- resienstadtban, abban a városban játszódik, amelyet 1944-ben Hitler a különféle országokból elhurcolt zsidóknak „ajándékozott”. Hiteles történetet dolgoz fel a film bevezető része is. A fasiszták Theresienstadtban forgatott megtévesztő filmjének egy példánya a jeruzsálemi zsidó múzeum tulajdona. Hátborzongatóan iszonyú komédia. Csakis a minden emberi érzésből kivetkőzött, tébolyult cinizmus találhatta ki, hogy a porig alázott és a biztos halállal szembenéző városlakókat egy kegyetlenül torz vígjáték szeemlítünk arra, hogy az ember a növény- és állatvilág ura lehet, de csak akkor, ha előrelátó. Ausztrália déli részébe egy települő 1859-ben 12 pár házinyu- lat vitt magával. Harminc évvel később a kormány jutalmat tűzött ki az 50 millióra szaporodott és elvadult nyulak irtására. Sok millió fontsterlingbe került, amíg megfékezték kártevésüket. Kár volt tehát nyulakat vinni Ausztráliába? Nem, csak korlátok között kellett volna tartani szaporodásukat. Annál is inkább, mert az irtásukra „bevetett” rókák ismét sok kárt okoztak: megtizedelték a baromfiállományt, a haszhos juhokat, és 1923-ig teljesen kiirtották a tudományos szempontból rendkívül érdekes szürke kengurukatIsmét azt látjuk, hogy a természeti folyamatokba csak okosan, előrelátóan szabad beavatkozni. Az egyszerű telepes álmában sem gondolta, hogy 12 pár nyúl harminc év alatt 50 millióra szaporodik, és ilyen mérhetetlen kárt okoz. Ma már az állatok irtásában és tenyésztésében egyaránt a tudomány mondja ki a döntést- Gyenes István (Folyt, köv.) replőivé tegye. Mert a „boldog” városban vidám zene szól, az utcákon jól öltözött, nevető emberek korzóznak, a kirakatokban ott a legújabb divatú, sárgacsillagos szmoking és hogy teljes legyen az öröm, még ön- kormányzat is működik. CSAKHOGY ez a látszatpa• radicsom a valóságban — feneketlen pokol. Fejvesztetten rohannak és fejet hajtanak, tűrnek és rettegnek a birkanyájjá alaesonyított emberek. Az arcokon fásult beletörődés, vagy gyötrő rettenet. Hitler városából naponta indulnak vagonokba gyömöszölt transzportok Auschwitz, Birkenau gázkamrái, a végső pusztulás felé. És ma, vagy holnap — egyszer mindenki sorra kerül... A film írója — Arnost Lustig — abban az időben maga is Theresianstadtban élt. Talán ennek is köszönhető, hogy a film a személyes élmény őszinte, szuggesztív erejével formálja meg a „börtönváros” falai közt sínylődő emberi sorsokat, azo- két, akik már mindennel leszámoltak és azokét is, akik szinte a lehetetlenre vállalkozva szervezik meg az ellenállást. BAR AZ UTÓBBI években sok film készült a fasizmus áldozatainak mérhetetlen szenvedéseiről, a Transzport a paradicsomból a legsikerültebbek közé tartozik. És ellentétben azokkal, akik azt vallják, hogy jobb lenne már nem háborús témákból meríteni — nagyon időszerű. Gondoljunk csak Löwen- bach, az öregek tanácsa elnökének és az SS-tábornok szavaira. „Az egész világ Önök ellen küzd” — mondja Löwenbach. „Mi már elvesztettünk egy háborút. Mégis a történelmet mindig mi fogjuk irányítani” — hangzik a felelet. Igaz, hogy éppen a történelem cáfolt rá erre a nagyhangú kijelentésre. Mégis, amíg a nyugatnémet hadsereg fegyverkezik, minden eszközzel síkra kell szállni az emberiség békéjét, biztonságát fenyegető veszély, a fasizmus feléledése ellen. V. Zs.