Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-24 / 249. szám

fSS*. flKMSer W, esBtSriME Közügyek egy képviselő vállán Csak a bíróság dönthet? Pirosra csípett arccal érkezett. Ä kemény vászon viharkabátot is átfújta az októberi szél, míg jó félszáz kilométert motorozott Kecskemétig. — Lassan lejár az ideje — mutatott fázósan topogva a mo­torra — pedig ha visszajövök az országgyűlésből, végig aka­rom még látogatni az esőzések beállta előtt választói körzetem községeit. Gyorsabban halad így, mint­ha vonattal, autóbusszal kellene komótosan utazgatnia. Mert bár­mennyire komolyan veszi is megbízatását Nagy Lajos or­szággyűlési képviselő, nem mu­laszthatja otthon sem a mun­káját a soltszentimrei Ezerjó Szakszövetkezetben, amelynek elnökhelyettese. Magas, inas parasztember Nagy Lajos. Középkorú, még alig hagyta el a negyvenet. Pártonkívüli, néhány holdacs- kán dolgozgatott a falujában, egy volt a sok hasonló gazdál­kodó között. Hogyan jutott el a parlament padjáig? Neki is akkor nyílt meg a vi­lág, amikor kisöpörtük innen az urakat, s nem fenyegette már jövőjét a bizonytalanság, a nagy­birtok. nem kellett félnie töb­bé a csendőrtől, meg a jegyző­től. Látta, hogy hozzá hasonló kisemberek vezetik a falut, meg a járást, meg feljebb is olya­nok kezében van az irányítás, akik szegény emberek voltak valamikor, munkások, parasztok, „lentről valók”. És beleszólásuk van már a dolgok menetébe azoknak is, akik nem viselnek tisztséget. Meghallgatják mégis őket, hajlanak a szavukra, ha jót javasolnak. Nagy Lajos tehát megszólalt. Van már vagy nyolc éve annak, hogy beszólni kezdett a gyűlé­seken. Elmondta, mire lenne szükség, miit kellene csinálni a falu érdekében. Elfogadták a ja­vaslatait. Egyre újabb ötletek­kel állt elő. És nemcsak java­solt, hozzá is fogott mindjárt, hogy maga mellé gyűjtse azo­kat. akik hajlandók segíteni a megvalósításban. Csinosítgatták a községet, út épült, társadalmi munkában végezték a parkosí­tást, maguk a javaslattevők vé­gezték el a munka zömét... Az Ezerjó Szakszövetkezet megalakulásakor, 1961-ben őt választották meg elnöknek. Hi­szen Nagy Lajos örökmozgó em­ber, beszél is meg tesz is a köz javára! Egy év múlva egyesül­tek a másik soltszentimrei szak- szövetkezettel. Az új csoport az Ezerjó nevét vette fel, de Nagy Lajos az első helyet átadta másnak. Legyen az idősebb az elnök, neki amúgy is annyi egyéb dolga akad. Portalanítani kell az utat, villany vezessen az állomáshoz, s egyre sürge­tőbb az új iskola megépítése. Hiszen ő maga is tanul, a hat elemihez megszerzi a nyolc ál­talánost, s azután tovább megy, el akarja végezni a mezőgazda- sági technikumot. Az utóbbi tervek egy részét már a képviselő valósítja meg. Az új iskola majd jövőre épül, amikor Nagy Lajos már a tech­nikum hallgatója lesz. Járdát is jövőre fognak építeni abból, amit megtakarítanak az iskola egymillió forintos költségvetésé­ből. És már nemcsak a saját fa­lujának gondjai foglalkoztatják. A képviselőnek hét másik köz­ség ügyeit is intéznie kell. Hol levélben, hol meg személyesen keresik fel a választói. — Többnyire kis ügyekkel — mondja. — Főképp a háztáji miatt jönnek hozzám az embe­rek. Akinek igaza volt, segítet­tem elintézni, akinek meg nem, annak igyekeztem megmagya­rázni. Ragyog a szeme, amikor ar­ról beszél, hogy nem is lehet sok baj, hiszen nagy bortermés­re számítanak az idén a kör­nyéken. Soltszentimrén 17 ezer hektoliter volt a termés két éve, tavaly csak nyolcezer, de az idén 20 ezernél is több lesz. Ki­számították, hogy ha minden jól megy, minden lakosra, még a csecsemőket is beleszámítva, 17 ezer forint jövedelem esik. Dolgoznak is az emberek, na­gyon jó a hangulat. — Csak hát, több munkáskéz kellene! Nagyon sokat segítene rajtunk, ha valahogyan rendez­nék a szakszövetkezeti tagok társadalombiztosítását. Akkor sokan nem mennének el város­ba dolgozni, itthon is megtalál­nák a számításukat. Elmondja, hogy nyáron az ő gyerekei is a földeken dolgoz­nak. — Marika ugyan már gimná­ziumba jár Pesten. Erzsiké meg Lajos otthon végzik az általá­nost, lehet, hogy egyik se ma­rad a mezőgazdaságban, de azért dolgozzanak csak, tanulják meg becsülni a munkát, meg a föl­det. — Aztán visszatér az SZTK - ügyre: — Ügy tudom jól áll, már csak az Országos Termelő­szövetkezeti Tanács hozzájáru­lása hiányzik. És most mi járatban Kecske­méten? — A megyei tanácshoz egy erdőkitermelés ügyben. Útjában van egy 25 holdas erdőcske a 150 holdas nagyüzemi szőlőtáb­lánk telepítésének. Vállaljuk, hogy másik erdőt ültetünk el helyette, csak kivághassuk — emezt... Azután meg a. megyei képviselőcsoport elnökéhez — Pankovitsné elvtársnőhöz igyek­szem. Papírt húz elő az irattárcájá­ból. — Ezt akarom elmondani a mostani ülésszakon. Hogy állunk a megyében a telepítéssel, s mi kellene még hozzá ... Legfőkép­pen gépek, gépek, gépek!... Holnap egy egyszerű soltszent­imrei parasztember egy megye eredményeiről és gondjairól fog beszélni az országgyűlésben. MESTER LÁSZLÓ I dén, az év első felében 36, üzemi balesettel kapcsola­tos kártérítési per zajlott le a kecskeméti járásbíróságon. Eb­ből 22 esetben azt állapította meg a bíróság, hogy a munkál­tató üzem, vállalat, vagy annak megbízottja mulasztotta el a kö­telező balesetvédelmi óvórend­szabály vagy intézkedés betar­tását­Ebből viszont az is követke­zett, hogy a vállalatoknak, üze­meknek rendezniük kellett vol­na a munkavállaló többletká­rát. Azaz, ha a balesetet szenve­dett dolgozó nem vált rokkant­tá, a táppénz és a megelőző ke­reset összege közötti különbsé­get, ha pedig rokkantság lett a baleset következménye, a meg­állapított rokkantsági járadék és a megelőző kereset közötti differenciát kellett volna meg­fizetnie a munkáltatónak- Szocialista jogi, erkölcsi nor­máinkkal szemben áll az a ma­gatartás. ami a megtérítési igé­nyek kezelésében tapasztalható. Évekre visszamenőleg is mind­össze 2 olyan pert folytattak le, melyben a balesetet szenvedett munkavállaló kártérítési igényét érvényesítette. Két okra lehet ezt visszave­zetni. Egyrészt az üzemi bal­eset folytán szerencsétlenül járt emberek egyszerűen nem is tud­ják, hogy nekik milyen igényük lehetne. Másrészt: minderről a munkáltató is hallgat, holott a dolgozókról való gondoskodás jegyében — de a szocialista jog és erkölcs követelményeinek megfelelően — kötelessége len­ne, hogy szó nélkül rendezze a munkavállaló kárát- Anélkül hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le, említsünk egy példát. Kozma Sándor lakatosszakmunkás 1960. december 5-én üzemi balesetet szenvedett. Bal kezének sérülé­se következtében — az orvos­szakértő véleménye szerint — eredeti, lakatosszakmunkás ke­reső foglalkozásában teljesen munkaképtelenné vált. Munka- képességét műtéti beavatkozás­sal sem lehetne visszaadni, te­hát nyomorék lett. Ez a szak­munkás is csak aztán terjesztet­te elő kártérítési igényét, mi­után az SZTK és az ÉM. Báos- Kiskun megyei Állami Építőipa­ri Vállalat között folyt perben, tanúkihallgatása során a bíró­ság tájékoztatta arról, hogy ilyen igénye van­C mbertelen és elítélendő ez ™ a hamis vállalati érdek­ből tanúsított hallgatás.. A vál­lalatok jogügyi, munkaügyi osz­tályainak, jogtanácsosainak múltból itt hagyatkozott, inkább a régi ügyvédi felfogást, mint a szocialista munkavédelmi tör­vények szellemét tükröző „ügyes­kedése” az a hallgatás, amikor kikerülik a balesetet szenvedet­tek felvilágosítását- Kinek „spó­rolnák” azzal, ha kötelessségük- nek megfelelően nem rendezik, per nélkül! — a dolgozók kárát? Hangsúlyozzuk: amikor a meg­térítési per eredményéből vilá­gos, hogy erre vitathatatlanul megvan a jogalap. Gondolkoz­tak-e azon —, akik ezt a hely­telen gyakorlatot folytatják, hogy a dolgozók sérelmére érvényesülő spekulációnak milyen morális romboló hatása van? Felmér- ték-e ilyen esetek után, hogy miért nem ragaszkodnak ezek­hez a munkahelyekhez a dolgo­zók, miért hiányzik a verseny­kedv? Ahol a dolgozók é r de k é- ben hozott munkavédelmi tör­vényekkel a munkavállalók e 1- lenében manővereznek — vál­lalati presztízs, prémium-aggá­lyok, „ha per — úgymond —, hadd legyen per” —, s egyéb hamis meggondolások miatt, ott ne várjanak hűséget, lelkes hoz­záállást a dolgozóktól. A kitérő után kísérjük to­vább Kozma Sándor ügyét. A szakmunkás 1960. december 5- től 1961- szeptember 23-ig része­sült táppénzsegélyben. 1961- de­cember 6-i kelettel levelet ka­pott a vállalat munkaügyi osz­tályától. Tehát akkor, midőn már tudtak arról, hogy szakmá­jában munkaképtelen, és jára­dékigényét is érvényesíti a bí­róságon kapott felvilágosítás szerint. „Saját érdekében fel­hívjuk, — szól a levél —, hogy munkaviszonyának rendezése ügyében 8 napon belül írásban nyilatkozzék, mely szerint fel­veszi-e a munkát eredeti beosz­tásában, vagy ha egészségi álla­pota ezt nem tenné lehetővé, úgy jogában áll munkaviszonvát felmondással megszüntetni. Eb­ben az esetben munkakönyvét — „hozzájárulással kilépett” be­jegyzéssel megküldjük lakcímé­re. Fehér József munkaügyi osz­tályvezető-” Van a bírósági iratok kö­* zött egy 1962- augusztus 6-án készült jegyzőkönyv. Eb­ben Fehér József elmondja, hogy az év januárjában — elhelyez­kedést keresve — járt nála Kozma Sándor. Ö azonban csak azt közölhette, hogy „pillanat­nyilag az építőiparban — rok­kantságára tekintettel — mun­ka nincs”. Márciusban tudják alkalmazni — „vidéki helyen”. Az Alpáron lakó Kozma Sán­dor ezt a „segítséget” — vala­hol vidéki helven — nem igé­nyelte. Érthető- Ügy éreztették wie, hogy fogadja kegyként, ha kenyeret adnak neki annál a vállalatnál, ahol — balesetvé­delmi mulasztásból — megrok­kant- Szinte ezt adták tudtára: ha nem tetszik, menjen, ahova akar. A bíróság havi járadékösz­n szeget állapított meg Koz­ma Sándor részére, és szerepe ■volt abban is, hogy őt éjjeliőrként alkalmazták. 1963 márciusában fejeződött be az ügy, melynek egész lefolyása a bírósági mun­ka, az eljáró bíró lelkiismeretes alaposságát, emberségét dicséri. Az volna a helyes, ha egyes vál­lalatoknál, üzemeknél is ilven szemlélettel intéznék a munka-, illetve balesetvédelmi ügyeket.-. Hogy ne a bírósági tárgyalóte­rem legyen a döntő fórum­Tóth István Befejeződött az építöioari műanyag-konferencia háromnapos tanácskozása A Technika Házában szerdán befejeződött az építőipari mű­anyag-konferencia. A háromna­pos tanácskozáson csaknem 500 hazai és külföldi szakember vi­tatta meg a műanyagok építő­ipari felhasználásának eddigi tapasztalatait és az új lehetősé­geket. A konferencián munkabizott­ságok alakultak, amelyek rész­leteiben is kidolgozzák a hatá- rozatokát és a szakminisztérium elé terjesztik. A műanyaggyár­tási, az építőipari és a gépipari szakemberek háromnapos ta­nácskozása dr. Rados Kornél­nak, az Építőipari Tudományos Egyesület elnökének zárszavá­val ért véget. Vasárnapi műszak után Megszokott vasárnapi képét mutatja Baja, az emberek pihennek, szó­rakoznak. A vasútállo­más melletti parkban fiatalok sétálgatnak, a padokon idősebbek pi­hennek. Csupán a kö­zeli AKÖV rakodópálya felől hallatszik a gép­kocsik berregése. A forgalmi irodában Hegy­háti János forgalmi szolgálattevő éppen a kertészeti technikum 15- tagú KISZ-brigádjával beszélget. Az önkéntes vasárnapi munka után a szerszámokat adják le a fiatalok. Bogdán György bri­gádvezető büszkén új­ságolja: 280 tonna tő­zeget raktunk gépkocsi­ra. Rövid fejszámolás, s máris kiderül, mintegy 80 forintot kerestek fe­jenként a KISZ-brigád tagjai. Hegyháti elv­társ arról tájékoztat, hogy ismét jelentős se­gítséget nyújtottak a fiatalok, akik ezen á napon tizenhat vagon vasalkatrészt, építő­anyagot, különböző fel­dolgozásra váró ipari nyersanyagot, szállító­ládákat továbbítottak a bajai üzemekbe és a környékbeli falvakba. Távozóban az irodá­ból belátogattunk a ra­kodómunkások ebédlőjé­be, mely egyúttal ruha­tár és melegedő is. Né- hányan vacsoráznak, Lenner József brigádve- zető pedig a napi tel­jesítményt jegyzi fel noteszába. Közben kér­désünkre elmondja: má­jusban 15 tagú brigádja elhatározta, hogy meg­szerzi a szocialista cí­met. Az elhatározást tettek követték, amit a falon levő kimutatás is bizonyít. Eszerint első félévi vállalásukat 25 százalékkal túlteljesítet­ték és csupán két száza­lékkal maradtak el a „rivális” Földes-brigád mögött. — Most november 7-e tiszteletére folytatjuk a versenyt — mondja Len­ner József. — Igyek­szünk, mert jól tudjuk, rajtunk is múlik, ho­gyan teljesíthetik a gyárakban és más mun­kahelyeken a munka- verseny-vállalásokat. Közben az egyik munkás arra kér, ne csak a szépet írjuk meg. Nézzünk csak jól körül az ebédlőben. El­ső pillantásom a kály­hára esett, melynek te­tejére valamelyik tré­fás kedvű brigádtag két szem brikettet rakott, mintegy figyelmezteté­sül — jól esne már kü­lönösen a hűvös reggeli és éjszakai órákban egy Ids melegedés. S az ab­lakokat is rendbe kel­lene hozni, mert jelen­leg több a törött üveg, mint az ép. Az öltözőszekrények tetején kabátok és nad­rágok hevernek. Kevés az öltözőszekrény. A Lenner-brigád 15 tagjá­ra például csak három jutott. No, meg egy plakát, a következő szö­veggel: Vigyázz érté­keidre! Tovább szemlélődöm, s kiderül, hogy az egyik támláspad három lábon igyekszik ellátni felada­tát, az asztalon pedig az egyetlen horpadt alu­mínium ivóbögre ár- váskodik. Közben egy másik brigádtag meg­jegyzi: Volna itt javí­tani való bőven. Sze­retnénk még — foly­tatja —, hogy akkor is legyen meleg víz a zu­hanyozóban, amikorra a késő esti órákban a bri­gád befejezi a munkát. Csupán ennyi a kéré­sünk. Nem olyan sok, amit kémek, csak annyi, amit a rendeletek is előír­nak. Megérdemelnék, hogy teljesítsék, hiszen napi 12 órai fáradságos munkával biztosítják a bajai üzemek és válla­latok folyamatos anyag- ellátását. TARI SÁNDOR Az egyik legkedvesebb emléke Nagy Lajos országgyűlési kép­viselőnek ez a fénykép. Még a választások előtt készült, amikor először találkozott Kiskőrösön mostam képviselőtársával, Szabó Pál kétszeres Kossuth-díjas íróval-

Next

/
Thumbnails
Contents