Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-02 / 230. szám

A nyári munka mérlege Jól dolgoztak megyénk fiataljai az önkéntes ifjúsági építőtáborokban Az idei nyáron is, mint öt év óta minden alkalommal, me­gyénk fiataljai ismét részt vet­tek a KISZ által szervezett ön­kéntes ifjúsági építőtáborok munkájában. Korábban már be­számoltunk arról, hogy tavaly hogyan dolgoztak, és milyen eredményeket értek el a fiúk, lányok. Derekasan megállták a helyüket. A múlt évben több mint 250 ezer forint értékű munkát végeztek a Bácsalmási Állami Gazdaságban, illetve Ti- szakereosenben, ahol a fiúk * 11 kétezer köbméter földet mozgattak meg társadalmi munkában. A lányok Bácsalmáson dolgoz­tak, 729 mázsa gyümölcsöt szed­tek le, s 132 holdon végezték el a növényápolási munkálatokat. Ezzel a teljesítménnyel orszá­gos viszonylatban is elsők let­tek. Nézzük meg, hogy milyen eredményekkel dicsekedhetnek középiskolás fiataljaink az idei nyáron, mit tettek azért, hogy tavaly szerzett jó hírüket öreg­bítsék és túlszárnyalták-e azo­kat az igazán szép teljesítmé­nyeket, amelyeket 1962 nyarán elértek. Már a jelentkezéseknél meg­mutatkozott, hogy a fiatal KISZ- isták nagy aktivitással kívánnak bekapcsolódni az ifjúsági szer­vezet által vállalt munkába. Megyénkből összesen 696-an ön­ként vállalták, hogy a nyár fo­lyamán két-kéthetes turnusok­ban társadalmi munkában dol­goznak. A KISZ és az állami gazdaság mindent megtett, hogy a fiatal társadalmi munkások megfelelő körülmények között tevékenykedjenek, hogy a be­csülettel elvégzett munka után megtalálják a sportolás, szóra­kozás és a művelődés lehetősé­geit is. Lányaink az idei nyáron is a Bácsalmási Állami Gazdaság gyümölcsöseiben, földjein dol­goztak. Ebben a táborban 418 középiskolás lány szedte a kom­lót, címerezte a kukoricát, és rakta kosarakba az illatos gyü­mölcsöt. A terv szerint 161 ezer Alkohol! Alkohol! Mit mutat a bírósági statisztika i a legsúlyosabbak közül való. A múlt év végén, pontosabban ok­tóber 21-én Kecskeméten, a Borbás 114. számú tanyában névnapi ünnepségre jöttek ösz- sze a Csernák- és Farkas-csa­lád tagjai. Éjfél után hazafelé menet már erősen ittas állapot­ban voltak, és szóváltás, majd tettlegesség keletkezett közöttük, melynek során id. Csernák Jó­zsef szíven szúrta fiát, Csernák Ferencet, aki a helyszínen meg­halt. Mindez nem történt volna meg, ha mértékkel isznak, ha az ünnepet nem csupán úgy tekintik, mint ami „ok az ivás- ra”. NEM KERÜLT volna a bíró­ság elé Mayer József hajósi la­kos sem, ha nincs ittas állapot­ban. Az ügy, ami közte és Ginál István között vitát okozott, nem nyert elintézést azzal, hogy Mayer kapával fejbe vágta Gi­nált, amikor mindketten boros állapotban voltak. Ginál István­nak az ütés gyógyíthatatlan be­szédhibát okozott, a tettest pe­dig három évre ítélte a bíróság. „ A sajtó nem győzi eléggé hangsúlyozni az egyes emberek felelősségét. Gondolunk itt első­sorban olyan italkimérőkre, akik az ittas vendéget is kiszolgál­ják. A „barátok” lelkiismereté­re pedig ott kell hivatkoznunk, amikor a már úgyis pityókás embernek a csapos kijátszásá­val visznek fröccsöt vagy rövid­italt. Nem a társadalomról van itt szó, hanem csak egyes embe­rekről, a borbarátokról, akik aztán nevetnek, ha bajba jutott cimborájuk hozzájuk fordul se­gítségért. A társadalom feladata viszont, hogy ezeknek az embe­reknek a magatartását elítélje, s cselekményük veszélyességére ébressze őket. AZ ALKOHOLIZMUS elleni küzdelem csupán akkor lesz eredményes, ha szélesebb mé­retekben folyik, s mindannyian arra törekszünk, hogy ne válja­nak az emberek rabjaivá a sze­szes italnak, mert az első pohár bortól nem is olyan hosszú az út a börtönig. a f. AKI FIGYELEMMEL kíséri a megyei sajtó bűnügyi rovatát, bizonyára észrevette, hogy eb­ben az évben több olyan eset­ről számoltunk be, amikor a megye községeiben, városaiban előforduló verekedésnek, szó­váltásnak, összetűzésnek ember- halál lett a vége. A bírósági statisztika számszerűen is ki­mutatja, hogy az 19433. évben — a tavalyi év első feléhez viszo­nyítva — emelkedett az ilyen bűncselekmények száma. Míg a múlt év első felében összesen 11 olyan ügy került a kecske­méti megyei bíróság elé, amely­ben a vád emberölés bűntette volt, addig az idén ez a szám 29-re emelkedett. Ezek után önkéntelenül fel­merül az emberben, hogy mi okozza az emelkedést, miért sza­porodnak az élet elleni „bűn­cselekmények? Nem kell külö­nösebb vizsgálódást lefolytatni ahhoz, hogy megállapítsuk: a bűnözés egykori alapvető oka — a nyomor — megszűnt, szám­űztük életünkből. Nem vitás, hogy a kitaszítottság, a létbi­zonytalanság, és az a légkor, amely a felszabadulás előtti tár­sadalmat jellemezte, szinte táp­talajul szolgált a bűncselekmé­nyeknek, a bűnözésnek. Ma azonban ezt már semmi esetre sem mondhatjuk el. Míg a fel- szabadulás előtti években az élet elleni bűncselekmények in­dítóoka legtöbb esetben az anyagi haszonszerzés, a vagyon utáni vágy volt, addig ez a kö­rülmény ma már egyáltalán nem, vagy csupán elenyészően kevés százalékban szolgál in­dokul. Az esetek többségében szubjektív tényezők — harag, bosszúvágy — ami kiváltja egyes emberekből azt, hogy tár­suk egészségére, életére törje­nek. Igen sokszor — mint a köz­lekedési balesetek nagy százalé­kánál — itt is az alkohol, az ittas állapot hatására követik el a bűncselekményeket. Ennek alátámasztására nem egy példát tudnánk említeni a megyei bí­róság gyakorlatából. A sok kö­zül csupán az álljon itt, amely forint értékű munkára számí­tottak a lányok részéről, de ők túltettek ezen, és több mint 177 ezer forintot érő tevékenységgel segítet­tek az állami gazdaságnak, s ezzel a népgazdaságnak. Jó hangulatban, fegyelmezetten töltötték a két hetet és ez nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy messze maguk mögött hagyták a budapesti gimnáziumokból ér­kezett diáktársaikat, a fővárosi lányokat. A legjobb teljesít­ményt elért első öt gimnázium mindegyike Bács-Kiskun me­gyei. Az első helyezést a Kalocsai I. István Gimnázium lányai érték el. Szintén dicsérettel és elisme­réssel kell szólnunk a fiúk ön­kéntes munkájáról is. A megyé­ből a Ságvári táborba 258 gim­nazista fiú érkezett. Ez a lét­szám magasabb, mint az öt év bármelyikében volt. Kétségte­len, hogy munkájuk sokkal ne­hezebb, fizikailag megterhelőbb volt mint a lányoké, de különö­sebb nehézséget ez mégsem je­lentett számukra. Csatornaásást végeztek, 10—11 fős brigádok­ban dolgoztak. A munka ver­senyszerűen folyt. A legjobb teljesítményt a Kiskőrösi Petőfi Gimnázium tanulói érték el, akik fejenként és naponként több mint 61 forint értékű mun­kát végeztek. Hasonlóan j'ól dol­goztak a Bajai Felsőfokú Taní­tóképző diákjai is a balatonali- gai ifjúsági építőtáborban. .—1 —r Szórakozott doktorok Ferdinand Massole nyugatné­met bányász dühösen ébredt a kórházi ágyon. Előzőleg azért vitték a műtőbe, hogy jobb lá­bából eltávolítsák a második vi­lágháborúból származó néhány repeszdarabot. De amikor Mas­sole magához tért, rájött, hogy a bal lábát operálták meg. A sebész röstelkedve magyarázta, hogy sajnálatos tévedés történt, s az orvosok csak akkor jöttek rá, amikor nem találták meg a repeszdarabokat. Ferdinand Mas­sole ezek után nem volt hajlan­dó megengedni, hogy ugyanab­ban a kórházban a jobb lábát is megoperálják. Érthető. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — T'elefon: 11-85. Index: 25 065. Szerencse fel! Pénteken délelőtt 10 órakor a Kecskeméti Katona József Színházban perdül meg a szerencsekerék, melyből a lottó 40. játékhetének nyerőszámait kihúzzák. Csábító alkalom a lottózásra! Hiszen ezúttal nemcsak Kecskeméten, de maguk a kecskemétiek húzzák ki a nyerőszámokat is. Már pedig szűkebb hazám polgárai nemcsak a szelvények kitöltésében járnak „élen”, de gyakran válnak Fortuna asszony kegyelt­jeivé. Íme, egy gyors számvetés: Megyénkben az év első kilenc hónapjában 7 millió 532 ezer lottószelvényt vásároltak, s töltöttek ki, ebből csak a, kecskemétiek 2 millió ISO ezret. Némi körültekintés után megtudtam azt is, hogy a megyében heti átlagban 202 ezer lottószelvény fogy, tehát minden harmadik lakosra jut egy szelvény. S az eredmény? A megszámlálhatatlan kettes talá­laton kívül 3913 háromtalálatos és 55 négytalálatos lottószel­vény futott be az idén a megyéből. Van tehát esélyem, s a mai nap folyamán még néhány órám is a szerencsés nyerőszámok kitalálására! S ha vélet­lenül mégis elkerülne a szerencse? Szerény vagyok. Megvi­gasztalódom a lottóhúzást kisérő, s igazán nagyszabásúnak ígérkező őszi-téli divatbemutatóval! E. É. Megkezdődött a „mindentudó műanyag, a poiinretántiab hazai gyártása Kedden a Chemolimpex Kül­kereskedelmi Vállalatnál a ma­gyar műanyaggyártás jelentős eseményéről, a poliuretánhab gyártásának megkezdéséről tá­jékoztatták a sajtót. Ez a csakugyan habkönnyű műanyag, amelynek felhaszná­lási területe úgyszólván korlát­lan, évek óta ismeretes nálunk, külföldről hozza be az ipar a szükségesnél sokkal kisebb mennyiségben, főként hő- és hangszigetelés céljára. Az évi 150—200 tonna import csaknem 400 ezer dollárba kerül. Az év elején a külkereskedelmi válla­lat előnyös szerződést kötött az angol Viking-céggel poliuretán­hab gyártó berendezés szállítá­sára. Az elektronikus vezérlésű automata gépsor júliusban ér­kezett meg és angol technikus irányításával alig két hónap alatt fel is szerelték a sajóbábo- nyi Észak-magyarországi Vegyi­művekben. Szeptemberben meg­indult az üzemszerű gyártás, amely jövőre több száz tonna lesz, az igények növekedésével pedig 2000 tonnáig növelhető. A hazai poliuretánhabot el­sősorban a bútoripar várja, mert kitűnően helyettesíti az afrikot és a többi régi kárpitos­anyagot. A járműipar 200 kiló­val csökkentheti egy-egy autó­busz súlyát, ha laticel helyett poliuretánhabból készíti az ülé­seket. A hajóiparban nemcsak hő- és hangszigetelésre, hanem mindenféle tömítésre is hasz­nálják. A hűtőszekrényekbe a je­lenleg alkalmazott aminoplaszt helyett uretánhabbal lehet majd sokkal tökéletesebben szigetelni a hűtőteret. Az építőipar nem­csak a betonelemek szigetelését, hanem a beton- és fémalkatré­szek összeillesztését is jól meg­oldhatja vele, mert az uretán- hab bitumennel átitatva rugal­masabban, tartósabban köt, mint a habarcs. A ruházati iparban a réteges öltözködés alapja ez a „mindentudó” műanyag. A jó meleget tartó uretán télikabát­bélés súlya 80—90 deka a 4—5 kilós bund átéléssel szemben, nem beszélve arról, hogy meny­nyivel olcsóbb. A magyar poliuretánhab már­is kapós, kisebb mennyiségben már exportálják. Megérkezett a tüzelő.., Nem köszönnek A vevő tisztelettu­dó ábrázattal, máj d- hogy alázatosan lép be a szépen berendezett és a vásárlók szolgá­latában álló üzletbe. Zsebében szorongatja a pénzt, venni szeret­ne valamit, A vevő, annak a la­kosságnak egyik tagja, amelynek az üzlet szolgálatában áll, fe­jét kicsit meghajtva köszön, hogy „jó napot kívánokF’ Kívánsága azonban süket fülekre talál, nem fogadja senki. A vásárló amint végighalad a fényes üzleten, többször meg­említi kívánságát, mely úgy hangzik, hogy „jó napot kívánok”. Sehol sem kap rá választ, mert az eladó így gon­dolkodik: na, biztosan be akar vágódni az ürge. vagy aha, szó­val bejöttél a csőbe? Meg vagy szorulva, mi? Kellene valami? Csakhogy az nem megy olyan simán. Te csak bejössz ide, jó napot kívánsz, s azt hiszed, hogy ezzel minden el van intézve. Hát abból nem eszel. A megaláztatásában bolhányivá zsugorodott vevő viszont ezekre gondol: én rendesen bejöttem. Megadtam az embertársaimnak járó tiszteletet, mint ahogy az szokás és illő, de ók nem fogadd ták. Lehet, hogy meg­sértődtek, nem hajol­tam meg elég mélyen, vagy szőrös vagyok? Esetleg nem tetszik nekik a szemüveg és a viseletes ruha? De akkor írják ki, hogy bejönni csak frakkban (esetleg szmokingban), frissen borotválva, bo- doríntott hajjal és lakkcipőben lehet. Vi­rágcsokor ajánlatos! Ezek után a vevőnek még volt annyi lélek­jelenléte, hogy kért egy cipő); erűit. Gál Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents