Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

/ 1963. október 20, vasárnap 3. oldal Levél a partnerhez dázata. vagy hivatkozás a ré­gebbi primitív munkakörülmé­nyekre, melyekhez képest a mostani igazán korszerű — nem egészen meggyőző, amikor a dolgozók fáznak. Látogassunk el a városon kí­vül fekvő üzembe. Szálkái Lász­ló, a fiatal művezető, egyben munkavédelmis, mutogatta meg az ablakokat. A lebegő vasajtó — A munkások háromnegyed része nő — tekint végig a mű­vezető a gépek hosszú sorai mellett ülő lányokon, fiatalasz- szonyokon. A télen 6 fokos hi­degben is dolgoztunk. Nem hit­ték el a vezetők, mikor rekla­máltunk. Hőmérőt vettünk, hogy bizonyítsunk. Hiába vannak jó nagy cserép­kályháink, rossz a huzatuk, az ablakok és a porelszívó-beren­dezés működése miatt is. Tenni kell valamit, mert a nők, kivált ilyen ülő munkánál, nagyon könnyen felfáznak. Alighogy ezt kimondja a mű­vezető a „Férfi öltöző 3” felira­tú ajtó — nemcsak, hogy ki­nyílt mellettünk, hanem szabá­lyosan, keretestől együtt kilen­gett a falból. A súlyos vasajtó körül levált a vakolat, a csu­pasz téglák látszanak, s köztük azok a kisarasznyi vastüskék, melyekkel mór házilag próbál­ták az ajtókat a falban meg­rögzíteni. A vékony válaszfal így sem tudja tartani a vastö­meget. Az ajtó kimozdul a fal­ból ... Míg egyszer valakire rá­esik. Nem akadna a megyében vál­lalat, amely segíteni tudna? TÓTH ISTVÁN tói, ha az önök vállalata — a Kohó- és Gépipari Minisz­térium felügyelete klá tartozó Danuvia II. Gyáregysége — törlesztené a velünk szemben fennálló kooperációs adóssá­gát. Év végéig százezer darab irat- és evolutrendezőre kap­tunk megrendelést. A hozzá való fémszerkezeteket a Danu­via II. Gyáregysége hivatott legyártani. Többszöri szemé­lyes tárgyalásaink alkalmával kértük önöktől, hogy szállít­sák le a fémszerkezeteket. Ezt a kérésünket jó néhány levél­ben is megismételtük. Válla­latuk erre mindössze hétezer darab fémszerkezetet szállí­tott. Ily módon jánoshalmi telepünk dolgozói elesnek a rendszeres keresettől, ugyan­akkor az országban továbbra is hiánycikk az irat-, illetve evolutrendező. Mi itt Bács-Kiskun megyé­ben nem tételezzük fel a Da­nuvia II. Gyáregységének ve­zetőiről, miszerint azt szeret­nék bebizonyítani: helytelen a kormány intézkedése egyes ipari üzemek vidékre telepíté­séről, s esetleg tesznek is ar­ról, hogy ne tudjuk tervün­ket teljesíteni. Olyan gondo­latokat is elhessegetünk ma­gunktól, mint például: önök­nek veszteséges, vagy annyi­ra kis hasznot hoz az irat­rendező gyártásához szüksé­ges fémszerkezetek készíté­se, hogy inkább a kötbért és kárigény fietését vállalják, mert még így is jobban jár­nak. Ilyen vélemények több he­lyen elhangzanak megyénk­ben. Én azonban biztos va­gyok abban, hogy önöknek éppoly szívügyük a népgaz­daság érdeke és ötven jános­halmi munkás, illetve mun­kásnő megélhetése, mint ne­künk, s rövid időn belül le­szállítják az irat-, illetve evolutrendezők gyártásához szükséges, rég várt fémszer­kezeteket. ABLAKA ISTVÁN, a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat igazgatója Nem meggyőző.., A pí rosszéi; es eszpresszó A mélykúti utcán meg­szólítottam egy botra tá­maszkodva sütkérező, idős bácsit: „Tessék mondani, merre van a cukrászda?’ — Melyikbe akar menni, öcsém? — kér­dezte. — Mert van itt már kettő is. Ha kettő van, akkor a szebbikbe — nyilat­koztam. — Szóval a pirosszé­kesbe — dörmögte, és kiballagva velem az ut­casarokra, botjával meg­mutatta az irányt. Műanyaghuzatos, vilá­gos bútorok, csillogó­villogó kávéfőzőgép, a sarokban televízió, sző­kekontyos presszós kis­asszony a pult mögött. Mindez lehetne akár a budapesti belvárosban is, állapítottam meg. Csak ott valamivel több a vendég, helyesbítet­tem mindjárt. Itt ugyan­is én voltam az egyet­len. Mondhatom, „császár­nak” éreztem magam. Még le sem ültem, már­is ott állt asztalom mel­lett a kisasszony, pilla­natokon belül forrt a duplám. Nem is unat­koztam, beszélgettünk. Rövidesen kiderült, hogy a kisasszony meg­szólítás helytelen, mert a sokfogantyús masina kezelője asszony, férje a szomszédos vendéglő vezetője. Augusztusban nyitotta meg az fmsz az eszpresszót, ő azóta főzi itt a kávét a helybeli­eknek, azaz hogy inkább az országútról betérő utasoknak. A mélykú­tiak ugyanis nem na­gyon rajonganak a fe­ketéért. A fiatalabbja már megissza, egy-egy idősebb férfi is betér az esti órákban, s keser­ves képpel lehajtja a duplát. „Fedőnek a fröccsök fölé, hátha így nem szimatolja meg az asszony a szesz-szagot.” — Azért ne gondolja, hogy mindig ilyen ke­vés vendégünk van — mondta a felszolgálónő. — Most mindenki dol­gozik, be kell takarítani a termést. Szombat es­ténként és vasárnap azonban megtelik a he­lyiség fiatalokkal. Zene is van, táncolnak, vagy nézik a televíziót. Pár­ban érkeznek, mert itt nem divat az, hogy a lányok egyedül odaül­jenek az asztal mellé. Ha eljönnek a fiúval, az már azt jelenti, hogy összetartoznak. Az idősebbek ma még szívesebben mennek be néhány darab sütemé­nyért a régi, kopottabb cukrászdába. Nehezen j szokják meg az új kör- ; nyezetet. A napokban három menyecske top- : pant be hozzám kipirul- ■: va. Majd megfulladtak \ a nevetéstől. Alig tud- j ták elmondani, hogy ; nem akarnak ők venni ; semmit. A tsz-ből jöt- : tek és útközben fogad­tak egymással, hogy be mernek jönni az „új cu­kiba”. Néha idős néniki is megállnak az ajtóban, j bekandikálnak. Este az-; tán megbeszélik a szom­szédasszonnyal a látot­takat. A falu rohamlép­tekben változó élete na­ponta új beszédtémát > szolgáltat nekik B. D. i A Kiskunsági Cipőipari Vál­lalat irodaházának folyosóján Gulyás László párttitkárral ta­lálkozom. Hamarosan a tárgyra térek. — A megye üb-titkárainak értekezletén hangzott el, hogy a cipőgyárban nem a legjobb a felkészülés télire. Baj van az ablakokkal, pedig már a múlt télen is sokat panaszkodtak a munkások. Mi most a helyzet? Gulyás elvtárs várat a válasz- szal. Türelmet kér, kimegy. — Lengyel Ferenc igazgatóval tér vissza. Megismételjük a kérdést. — Törött ablak nincs, meg­csináltattuk, ami volt — tájé­koztat Lengyel elvtárs. A nyí­lászáró szerkezeteket, sajnos. nem lehet helyrehozni. Rosszul készítették el őket, nem lehet passzítani az üvegeket, befolyik az eső, befújja a szél a havat, huzatosak. Nines vállalkozó — Pedig egész új az épület. Miért vették így át? — A megyei tanács illetékesei vették át tavaly áprilisban. Már akkor kifogásoltuk az ablakok hibáit. A tervezőmérnök is jegy- zőkönyveztette. Kijött egy bri­gád, de azt állapította meg, hogy az ablakokat nem lehet kijavítani. Valamennyit ki kel­lene cserélni. — Viszont az hatalmas költ­ség. Valamit csak lehet csinál­ni? — Nem is adtuk fel a re­ményt. Egy fővárosi ablakjavító ktsz újsághirdetésére Gulyás elvtárs személyesen utazott fel. Azt válaszolták, nem tudják megcsinálni. — Akkor hát — zsákutca? — A dolgozók elé tártam — magyarázza Lengyel elvtárs —, hogy saját erőből csináltatunk egy generális cserét, de akkor rámegy a nyereségrészesedés. — Éz azért szintén nem elin­tézés. — Majd új minisztériumhoz kerülünk, akkor biztosan intéz­kednek az egész cseréről. Addig annyit tudunk csinálni, hogy a nem nyíló ablakrészeket begit- teltetjük. A vezetőség intézkedett. De mintha egy kis türelmetlenséget tapasztaltunk volna, amikor a munkások jogos panaszáról szó esett. A nyereségrészesedés pél­Tavasz az ablakok mögött Ezer holddal több kenyérgabona mint tavaly Az fiszi reggelek már deret hoznak, de a kecskeméti Béke Termelőszövetkezet üvegházá­ban tavasz fogadja a látogatót. A fényes ablakszemeken meg- langyosodik a napsütés és az ágyakban frissen virít a zöld­ségféle. Első kép: Bizonyára a piac „slágere” lesz novemberben a fólia-alagútban nevelkedő húsz­ezer fej karalábé. Kéri Pétemé és Tóth Károlyné szorgoskodik a zöld levelek között. Második kép: Sándomé és Homoki Gyuláné uborkát kötöz a hajtatóházban. November vé­gén és december elején értéke­sítik a termést. (Pásztor Zoltán felvétele.) Kiskunhalas közös gazdaságai derekasan helytállnak a vetési munkákban. A város hét ter­melőszövetkezete közül hat már az elmúlt szombaton túlteljesí­tette az 5 százalékkal növelt kenyérgabona-vetéstervét. Már csak a Vörös Október Tsz-ben vetnek. E közös gazdaságban ugyanis legnagyobb a búza ve­tésterülete. Előreláthatólag azon­ban a jövő hét első napján vé­geznek a mag földbe juttatásá­val. Ugyancsak teljesítette vetési tervét a város öt termelőszövet­kezeti csoportja és egy szakszö­vetkezete is. Ezzel a város ha­tárában több mint ezer holddal nagyobb területet vetettek be kenyérgabonával. Teljes egészében befejezték — 912 holdon — a burgonya sze­dését, a kukoricát pedig az 5000 holdnak a kilenctized részén törték már le. 200 holdról a cukorrépa szál­lítása a Szolnoki Cukorgyárral történt megállapodás értelmé­ben a megszabott ütemterv sze­rint folyamatosan történik —, s előreláthatólag november 10-ig befejeződik. Ez ipari növény termése be­takarításának a megtörténte után a szövetkezeti gazdaságok nyugodtan, „restancia” nélkül, erőiket összpontosítva foghat­nak majd hozzá az őszi 450 hold szőlő és gyümölcsös tele­pítéséhez, Danuvia II. Gyáregysége Budapest Tisztelt Elvtársak! A kormány helyiipar-fejlesz- tési programjáhak keretében a Papírneműgyár a nyáron átadta a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat részére az iratrendező és evolutrendező készítését. Vállalatunknak si­került Jánoshalmán a helyi tanács és a KISZ-szervezet jóvoltából egy épületet beren­dezni üzemnek az említett árucikkek gyártására. Hozzá kell tennem, új telepünk a községben mintegy 50 olyan ember foglalkoztatását teszi lehetővé, akiknek egyébként családjuktól távol, az ország más részén — leginkább Bu­dapesten — kellene munka- alkalmat keresnie. Ám nem csupán ötven já­noshalmi foglalkoztatottságá­ról van ezúttal szó, hanem ar­ról is, hogy az iratrendező or­szágosan hiánycikk. Gyártásá­ra feltétlenül szükség van, hiszen gazdasági szerveink­nek jelenleg is valutát kell adni külföldről való behoza­taláért. Jánoshalmi telepünk képes lenne mentesíteni a népgazdaságot ilyen kiadások­Mit mutat a hőmérő?

Next

/
Thumbnails
Contents