Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-18 / 244. szám

fWS. október W, pénteS Sürget az idő Több felelősséggel! Októberi szél vágtat a kunpe- széri szikeseken. Megborzolja a ritkás, hullani készülő lombo­kat, elsüvít a nagy síkságból kifehérlő tanyaházak mellett, s meglegyinti Szőke Károly trak­toros arcát is. Apróra elmünkéit, feketéllő vetőszántás felett halad az UTOS hirtelen-piros teste. A vetőgép csoroszlyái belemélyed­nek a talajba, s mögöttük Papp Ferenc Sándor faros, a Paraszt­becsület Tsz gazdája figyeli a tartályból leforgó búzaszemeket. Szikkad a föld a szélben, süt a nap is, csak a látóhatár szé­lén ágaskodik néhány csene- vész felhő. Feléjük halad a traktor. Néha feltekint a faros, * aztán újból a gépre függeszti szemét Halad a vetés; — Ha az idő enge®, október huszonötödikére befejezzük — mondja Papp Ferenc Sándor. — Rajtunk nem múlik. Ma is meg­csináljuk a negyven holdat. Reggel is ötkor kezdtünk. Mint a többi napon. Este hatig dol­A mezőgazdaság részére igen nagy kincset jelent a víz, ezért feltétlenül szükséges a vele va­ló ésszerű gazdálkodás. Ebhez első lépés a víz természetes mozgásának folyamatát kitapasz­talni. Ezzel kapcsolatban érdekes kísérleteket végeztek a Vízgaz­dálkodási Tudományos Kutató Intézet kecskeméti telepén. A vízellátás javításához ugyanis pontosan ismernünk kell a ta­laj nedvességtartalmát különbö­ző mélységekben. Ennek megál­lapítására többféle módszert al­kalmazhatnak, de ezek általá­ban nehézkesek és hosszadal­masak. Az országban először nálunk próbálták ki a MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet­ben Sipos Domonkos mérnök irányításával készült, igen szel­lemes, megoldású, könnyű keze­lésű radioaktív sugárzáson ala­Burgonya­váiogatás ügyes kezű lányok válogatják a burgonyát a kiskunhalasi Szé­na téren. A hibátlan gumókat prizmába rakják és jó meleg szalmabundába öltöztetik. A MÉK halasi kirendeltsége eddig mintegy 3500 mázsa burgonyát tartalékolt itt a téli hónapokra. gozunk. Amíg látunk. — És vasárnap is vetünk — így a traktoros. — Én Kun- szentmiklóson lakom, az otta­ni gépállomáson dolgozom, de jó, ha hetenként egyszer haza tudok menni egy éjszakára. Érdeklődöm tőlük: hallottak-e az október végéig és az öt szá­zalékkal növelt területen el­végzett minőségi vetésért járó prémiumról, amit a Földműve­lésügyi Minisztérium állapított meg a vetésben dolgozó trakto­rosok és szövetkezeti gazdák részére. Mindketten igenlően bólinta­nak. De a faros hozzáteszi: — Nem jönne rosszul a juta­lom, de a fontos mégiscsak az, hogy idejében földben legyen a mag. Ebben igazat ad neki Spitzer Árpád is, a közös gazdaság je­lenlevő elnöke. A vetést meg­szemlélni jött ki, s ellenőrizni, hogy elegendő mag kerül-e a földbe. A vetőgép mögött vizsgálgatja a talajt, kicsit arrább túrja a rögöket, számolgat, aztán felnéz, s elége­puló készüléket. Az úgyneve­zett „neutronszóródásos” talaj­nedvesség-méréshez egy alumí­niumcsövet fúrnak le a talaj­ba. Ebben kerül leboesátásra a radioaktív izotópot tartalmazó mérőfej. Ez másodpercenként 200 ezer úgynevezett „gyors­neutront” sugároz ki. A neutro­nok az alumíniumcsövön átha­tolnak, és beleütköznek a talaj­ban levő hidrogénatomokba, amelyek ott a víz molekuláiban fordulnak elő. A hidrogénato­mok a neutronokat a találko­záskor visszaverik, és azok egy része a visszaverődés folytán visszatér a mérőfejbe. A mérő­fejben elhelyezett Geiger—Mül- ler-féle számlálócső arra alkal­mas, hogy az így lelassult neut­ronokat megszámolja. Ha a talajban sok a nedves­ség, úgy a gyors neutronok sok hidrogénatommal találkoznak, és így több neutron is verődik vissza a mérőfejbe. A műszer mutatóján azután tapasztalati skálán olvasható le a talaj nedvességtartalma. A készülék igen nagy előnye az, hogy egy- egy mérést — az alumíniumcső hosszában, bármilyen mélység­ben — négy perc alatt eszközöl, a korábbi több órát igénylő módszerekkel szemben. A kipróbáláskor bebizonyoso­dott, hogy ez az új műszer a hidrológia tudományának fontos eszköze lesz. K. A. dettan bólint. Közben ezt mond­ja: — Négyszázharminc holdon már elvetettük a rozsot. A ter­vezettnél ötven holddal na­gyobb területen. A vetőszántás­ból hetven hold van még hát­ra. A búzát még kétszáz holdon kell elvetnünk. Egy része a burgonya helyére megy. Ennek bizony kicsit lassan halad a sze­dése, mert a MÉK nem serény­kedik az elszállításával. De a fontos az, hogy szorgalmasak az emberek, s így elmaradásról ko­rai lenne még beszélni. Remél­hetőleg ilyesmiről nem is lesz szó. Aztán a vasárnapi műszakok­ról beszélgetünk. Ehhez sikerült megnyerni a gépállomás trakto­rosait is. Mégpedig nem is akárhogy. Az anyagi ösztönzés érdekes, „természetbeni” formá­ját alkalmazzák: a traktorosok, akik a pihenőnapon is dolgoznak fejenként egy kiló húst és egy doboz Kossuth-cigarettát kap­nak jutalmul a közös gazda­ságtól. Három vetőgép dolgozik a szövetkezet tábláin. A másik kettő a határ túlsó részében. — Titokban versenyzünk ám egymással — mondja mosolyog­va a faros. — Eddig mi veze­tünk. Műszakonként tíz holddal vetünk többet, mint amazok. Egy kicsit irigyelnek is ben­nünket. Sürget az idő, minden perc drága. Berregve lódul meg az UTOS, zörgő csoroszlyákkal kö­veti a vetőgép. Pusztai szél lobban az emberek arcába, a tekintet belevész a messziségbe. HATVANI DÁNIEL A „hogyan?”-t kutatni min­dig izgalmas munka. Hogyan verekedte fel magát az első ne­gyedévi 63,7 százalékos tervtel­jesítésről a harmadik negyedévi 99,7 százalékig a Kalocsai Ce­mentipari Vállalat? Honnan van most az a biztonságérzete a vállalat dolgozóinak, mellyel megyénk valamennyi könnyű­ipari üzemét versenyre hívták az éves tervek teljesítésére? Kalocsa alatt, erdős, kertes környezetben akkora területen fekszik a vállalat, hogy — tré­fásan szólva '— ha például Sur- mann Kálmánná terv-statiszti­kust irodájából telefonhoz hív­ják a portára, mire visszatér, új adatokkal kezdheti a tervelem­zést. Varga Kálmán igazgatót is úgy kellett „felfedezni” a most Sok szó esik manapság a felelősségről, a társadalmi tu­lajdon megbecsüléséről, vé­delméről. Lapjaink hasábjain számtalan bírálat lát napvi­lágot egyes intézményeknél, vállalatoknál tapasztalt hiá­nyosságokról, mulasztásokról. S igen sokszor hangzik el felelős beosztásban dolgozók­tól: „Lám, erre a sajtó is felfigyelt, cselekedni kell.. Majd azután minden marad a régiben. Hetekkel ezelőtt idős férfi keresett fel a szerkesztőség­ben. Újságunk egyik olvasó­ja. Elmondta, hogy Kecske­méten, a Nagykőrösi utca 5. számú ház külső tatarozása közben a munkások összetör­ték a népművészeti bolt és a zöldségüzlet neonfeliratát. Ol­vasta ugyanis hogy a neon­feliratok készíttetése tetemes költséggel jár, amellett ne­hezen szerezhető be. Vajon a kártételért ki a felelős? Felkerestem a két üzletet. A neonfeliratok valóban apró darabokra törtek. Az okozott kár hozzávetőleg 20—30 000 forint. Sőt, beszéltem a Nép- művészeti és Háziipari Vál­lalat budapesti központjának illetékesével is, aki elmond­ta, hogy új állapotban a fel- szerelési költséggel együtt a berendezés 36 500 forintba ke­rült. Megkerestem a tatarozást végző vállalat igazgatóját. Bár az építésvezető többször járt a helyszínen, az igazgató nem tudott az akozott kárról. A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy a népművészeti bolt vezetője három nappal azelőtt ajánlott levélben fel­szólította a vállalatot az ügy kiépülő gőzölő üzemben. Ha a véletlen nem hoz össze bennün­ket a kapunál Lovas György főművezetővel, hosszú negyed­órákig kalandozhattunk volna a hatalmas telepen. Érdekes lista Mire az eldugott kis irodahe­lyiségbe érünk, színes, érdekes „lista” alakul ki arról, hová és milyen mennyiségben készülnek az utunkat két oldalt határoló cementipari gyártmányok ezrei. 6000 csövet kap ez évben az Állami Gazdaságok Szolnok me­gyei Igazgatósága rizstelepítés­re, lucernaöntözésre. Más válla­latoknak is megy 4000 darab. 100—120 ezer szőlőoszlopot szál­lítanak a kunbajai és nagykő­rösi állami gazdaságnak. Gyü­mölcstelepeik körülhatárolásá­hoz kerítésoszlopokat kapnak a téeszek. Kalocsára, az állami építőipari vállalatnak KISZ-la- kásépítkezéshez és Győr megyé­be szintén lakóházakhoz 15—20 ezer tetőfödém készül. — Mikből volt főként elma­radás az I—II. ^negyedévben? — Csövekből, födémelemekből — válaszol az igazgató, s a fő­művezető kiegészíti. — Nyolc magtár és mintegy 150 lakás sorsa függött attól, feledtetjük-e a téli lemaradást. — Mi volt a kulcs ahhoz, hogy második negyedévre sike­rült túljutni a 90 százalékon, a harmadikban pedig már a 100 százalékot súrolni? — Hetven százalékban a ter­melékenység emelésével, 30 szá­zalékban létszámfeltöltéssel. Kétszeres a teljesitmény Varga Kálmán már magya­rázza is. — Növeltük a rázó­asztalok számát, megduplázó­dott a teljesítmény. Üjabb be­tongyártó placeokat építettünk, így eső utáni napon is folytat­ható a termelés, nem kell na­pokig várni a talaj felszáradá­sára, mint addig. — Jobbak a brigádok is — fűzi hozzá Lovas György. Na­gyon sokat jelentett, hogy újjá­szerveztük őket; aszerint ki — kivizsgálására. A kis törté­nethez még csak annyit, — az igazgató megkért, hogy előre ne írjanak semmit a dologról. Napokon belül ki­vizsgálják az ügyet, s a kár okozóit felelősségre vonják. Az eredményről természete­sem levélben értesítik a szer­kesztőséget. S hogy az ő sza­vával éljek: „Apolitikus lenne rosszat írni az építő­iparról, hiszen alig kapunk megfelelő segédmunkásokat...” Márpedig az eset megtör­tént. „Elkendőzni” nem lehet. Tanúsítja a népművészeti bolt még ma is darabokban lógó betűsora (a zöldségüzlet fel­iratát időközben kijavították). Válasz a mai napig sem ér­kezett. Vajon tehet-e róla az igazgató, a vállalatvezetőség? A gyakorlati munkát nem ők végezték. Személy szerint te­hát nem ők a kár okozói. Az okozott kárhoz sincs közük. De vajon felvilágosították-e az új dolgozókat a munka közben okozható károkról? Hiszen ezek a betűk is a tár­sadalom tulajdonában vannak. Sajnos, az eset nem egye­dülálló. Többször tapasztal­ható, hogy kisebb összegű fel­újítás, karbantartási munka elvégzése közben — egy régi közmondással élve — „több kárt csinálnak, mint hasz­not”. Tanulságként leszűrve az esetből (s itt már érdek­telen, hogy meglett-e a neon­rongáló) nagyobb felelősség­gel kell kezelni a 20—30 000 forintokat. Hiszen az összeg — a népgazdaság egésze szem­pontjából csekélynek látszik, de — jelentősége mégis el nem hanyagolható. Kovácsi Miklós kivel akar dolgozni... Hogy mit jelent ez? Például nem kis do­log, hogy józan életűek meg akik többször szerettek a pohár fenekére nézni, arányosan ke­veredtek el... — Ki tudnánk fejezni vala­mivel a különbséget? — Még a második negyedév­ben is volt nap, hogy a száz kö­rüli létszámgárda 20—24 mun­kaóra-kiesést is „produkált” a sok felesleges járkálással, tes- sék-lássék munkával. Ma már talán 5—6 óra ez az üresjárat, s ez is inkább a munkahelyek közötti nagy távolságokból adó­dik. * ,, — A keverőgépek ésszerűbb elhelyezése is csökkentette a fe­lesleges anyagmozgatást, gyor­sabb lett a kiszolgálás. Emberibb módszerek A főművezető rövid időre ki­marad a megbeszélésből. Kék munkaruhás férfi lépett be, s míg nagy sietséggel átvesz né­hány papírt, futó mondatokat vált Lovas Györggyel: „Viszem a Petőfi Népét — felolvasom a versenyfelhívásunkról közölte­ket. Becsületbeli ügyünk, hogy álljuk a szavunkat a megye előtt... Ivás munka előtt nincs, fegyelmezetlenség megint nincs. Ezt már csak mint emlékeztetőt mondom — arra az időre, mi­kor bajok voltak. Megbeszéljük, kiktől mennyi napi teljesít­ményt kell kapnunk a terv va­lóra váltásához. Biztosítjuk a téli munkát, nem kell új kere­seti lehetőség után nézni... Épül a gőzölő üzem is, növek­szik a zárt munkaterület a tél­re .. Az ajtóból visszalép még a munkás, bemutatkozik: Zlatics János párttitkár. Mikor elmegy a főművezető — mintha régen tartogatott véle­ményt közölne — leszögezi. — Az emberibb módszerek .. Ezek is segítettek a döntő for­dulat bekövetkezésében ... Az előző igazgató idején itt csak „beszélni lehetett, de szólni nem'!. TÓTH ISTVÁN llj műszer a talajnedvesség mérésére A FORDULAT KULCSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents