Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-16 / 242. szám

1963. október 16, szerda 5. oldal Színházunk új tagja — Tizennégy éve végeztem az akadémián. — A Néphadse­reg Színháza, majd Győr, Mis­kolc, Szolnok... Ide Egerből jöttem.,. Nős vagyok. A fele­ségem színdarabokat fordít franciából. Semmiféle díjam nincs, se Kossuth, se Jászai... Nem tudom mit mondhatnék még magamról... Lengyel János, a Kecskeméti Katona József Színház társula­tának új tagja az első pillanat­ban csakugyan nem mutatkozik hálás riportalanynak. De alig néhány hete láttuk a televízióban Salacrou a Föld gömbölyű című darabjában. Kecskeméten pedig a bemutat­kozó esten. Petőfit szavalt. — Remek közönség — élén­kül meg hirtelen — nem akar­tam hinni a fülemnek, amikor visszatapsoltak. Azt hittem ez a bemutatkozó előadás aféle ud­variassági látogatásnak számít itt, „első vizitnek,” amin jobb mielőbb túlesni... És egy „Si­ma” szavalat után visszahívnak! Nemcsak engem... Itt nagyon becsülhetnek bennünket!... A vidéki közönség már előbb megismerkedhetett Lengyel Já nossal. A tájelőadásokon szep­tember közepe óta az Ida regé■ nyében Bárdi Györgyöt helyet­tesíti. —■ Kis falvakban játszunk legtöbbször. Megható, hogy mennyire együttéreznek a szí­nésszel. Néha felszólnak a szín­padra, biztatnak... — Megélén­külve mesélni kezd. — Sose fe­lejtem el! Egy Szolnok megyei tanyaközpontba, amolyan ma­jorság félébe hívtak bennünket. A régi kastélyépületben volt a. színpad. Tele a terem... De a kellékes kocsi csak nem jött Elakadt. Rajta a színfalak, ruhák, minden. Mit csináljunk? Végre kiállt egyikünk és bejelentette: elmarad az előadás, sajnos, nem játszhatjuk el a darabot csak úgy „civilben”, korhű jelmez nélkül. Mire megszólalt vala­honnan az első sorokból egy hang: Nem kell az kérem! Mi a szóért jöttünk!... — Egészen ellágyul a hangja: — Ilyenre csak az igazi közönség képes ... Lengyel János sokoldalú mű­vész. Shakespearetől a zenés vígjátékokig ér a skálája. Az Optimista Tragédia Alekszeje, az Ilyen nagy szerelem Pétere, s a Pesti emberek Lászlója — ezek a legemlékezetesebbek ala­kításai. De nehéz lenne mind­egyiket felsorolni. — Nem is fontos. A múlt már elmúlt, csak a jövőért érdemes élni... Itt legelőször a Csongor és Tündében az egyik ördögfióka, Kurrah szerepében látjuk. Szé­lesen mosolyog. Ügy hírlik, s ő is úgy tudja: az Amerikai Elektrában Orion szerepét kapja. Már készül rá, nem is csak lelkileg. Kisért a kis ördög. Megkér­deztem: Nem vágyódik Festre? Észreveszi, hogy ez afféle csapda Gondok, tervek Lajosmizsén lenne, de nem bántódik meg, s látszik rajta, hogy nem is színlel amikor ezt mondja: — Vidéken is ke\l a jó színész Többeket ismerek, akik odafönn hamar kiégtek, mert nagy a pénz kisértése ... No, nem álta­lános. De én tele vagyok ambí­cióval. Ahogy József Attila ír­ta: A mindenséggel mérd ön­magad ... Azt hiszem nem szű­kítem le a szó fogalmát, ha azt mondom, nekem a színpad ez a mindenség... — Hogy került Kecskemétre? — Három éve húzódó ügy. Radó, Seregi, Lovas ismernek, hívtak, én is ismerem hírből a színházat, jöttem ...Jó színház­ban dolgozni nagyszerű dolog! Ha pedig meg is becsülik az embert egy jó színházban, az mindennél jobb ... M. L. A film őskorából A film őskorának, s a mai filmművészet kialakulásának megismerését segíti elő a Kos suth-rádió október 20-i, vasár­napi műsora, amelynek címe: „Vasárnap délelőtt — a filmek világában.” Az érdekes összeál­lítás áttekintést ad a mozgókép megszületéséről, a fényképezett színházról, a mai filmművészet létrejöttéről. A műsorban el­hangzanak majd a régi és a mai filmek legismertebb sláge­rei, részleteket hallunk a „Kék bálvány”, az „Egy csók és más semmi”, a „Mai lányok”, a „Bu­dai cukrászda”, a „Régi nyár’ ISMERKEDÉS Beköszöntöttek a hűvös őszi esték, benépesültek az iskolák és a felnőtt „diákok” is újra „gyötrik” a matematikát, föld­rajzot és irodalmat. Az öntevé­keny művészeti csoportok újra verbuválódnak és keresik már az előadásra kerülő műveket. Sajnos, eléggé kicsi a válasz­tási lehetőség. Lajosmizsén is összejöttek legutóbb közel hatvanan — ak­tívaértekezletre, a községi párt­vezetőség hívására —, hogy a járási pártbizottság határozatá­nak végrehajtása érdekében meg­vitassák a helyi tennivalókat. A község pártszervezeteinek munkájára is jellemző volt ed­dig, hogy a kultúrával való fog­lalkozás lényegesen háttérbe szorult a gazdasági szervező tevékeny­ség javára. Ennek ellenére szü­lettek igen szép eredmények. Ilyenek: a lakosság 95 százalé­ka szocialista szektorban dol­gozik, szép filmszínház épült, most vezetik kilométerekre a vizet, kétezer rádió, ll3 televí­zió van a községben, csaknem kétezer ember olvas rendszere­sen napilapot és folyóiratot. Az ismeretterjesztő előadások szá­ma megközelítette a százat és a hallgatóság száma mintegy 2400 fő volt a múlt évben. Az öntevékeny kultúrcsoportokban 100 fiatal dolgozik és a kama­rakórus elnyerte a „Kiváló cso­port” címet. Ez év Őszétől a gimnázium is „kiköltözött” a faluba és nem kevesebb mint 50 fiúnak és leánynak vált le­hetővé, hogy a mindennapi négy órás utazási időt megta­karítva, jobb feltételek között sajátíthassa el a tudományokat középiskolás fokon”. De még ma is erőteljesen kísért a múlt, mert a mintegy 9000 felnőtt lakosból csak 30 százalék vé­gezte el az általános iskola nyolc osztályát. Létezik még a putrik­ból álló „London”, ahol több száz cigány tengeti életét egész­ségtelen körülmények között. A tanyavilágban — mint ahogy a tanyai iskolák igazgatója el­mondotta — jelenleg is 19 gyer­mek eszi a kiscselédek keserves kenyerét!!) és korán reggeltől késő estig a tehenek legeltetése közben próbálja „megtanulni” a házi feladatot. A sorozáson megjelent fiatalok 48 százaléka nem fejezte be az általános is­kola nyolcadik osztályát. A ta­nyákon mérhetetlenül nagy a tudatlanság, a babona, az el­maradottság, és távolról sem ragyog még be minden ház ab­lakán a tudás fénye. Az említett tanácskozás részt­vevői a most induló művelődési évadra a következő tervekkel állattak elő: A község jövője nagyrészt azon múlik, hogy hogyan sike­rül emelni a lakosság művelt­ségi színvonalát. A szocialista nagyüzemben már nem elegen­dőek csupán apáról fiúra szálló gazdálkodási módszerek. A kö­zeli években 1SOO hold új telepítésű szőlő-gyümölcsös nagyüzemi művelését is el kell látni. Megszervezték már a párt- és a KlSZ-oktatást, ame­lyeken közel ezer fő fogja bő­víteni politikai ismereteit és műveltségét. A Népszabadság, Petőfi Népe és Magyar Ifjúság című lapokra újabb 300 előfize­tőt toboroznak, amelyekből a KISZ-szervezetek 120-at vállal­tak magukra. A pártfolyóiratok előfizetőinek számát is 80 új taggal fogják bővíteni. Segítik az általános iskolá­kat, mindenekelőtt a szülők közötti felvilágositó munkával, amelynek célja a nevelési terv ismertetése, a kettősség meg­szüntetése, hogy a gyermek, ugyanazt hallja a családban is, mint amit az iskolában. A tanyai gyermekek helyzetének javítása érdekében megépítik a hétközi otthont, amely 50 gyermeknek biztosítja majd a tanuláshoz szükséges nyugodt feltételeket. Minden gazdasági egység feladatává tették, hogy necsak 41 felnőtt járjon az általános iskolába — bár ez is kétszerese a múlt évi­nek. A művelődési otthonban az idén megszerveznek egy előké­szítő tanfolyamot azok számá­ra, akik középiskolában kíván­ják folytatni tanulmányaikat. Nagyobb alapokat teremtenek a társadalmi ösztöndíjakra, me­lyeket elsősorban a tanyai fia­talok támogatására fordítanak. Űjabb százakat akarnak meg­nyerni a könyvtár olvasóinak, ahol már jelenleg is rendelke­zésükre áll mintegy 3600 könyv. Fejlesztésére — mint ahogy a községi tanács vb elnöke el­mondotta — mintegy 20 ezer forintot fordítanak. Ebből hat­ezerrel a tanyai kihelyezett könyvtárakat támogatják. A jelenlegi kultúrotthon bő­vítésére és korszerűsítésére, ta­nyai munkájának megjavításá­ra további százezer forintra lesz szükség. Minden felszólaló kifogásolta azonban, hogy kilenc tszcs, há­rom tsz, hat üzem vezetői, a ktsz elnöke, tíz mezőgazdasági szakember nem méltatta annyi­ra sem a tanácskozást, hogy megjelenjen ott. Pedig lelkes munkájuk nem nélkülözhető tovább. Ezt bizonyítja a Petőfi Tsz elnökének felszólalása is, aki elmondotta, hogy 45 szövet­kezeti gazda részvételével elő­készítették a szakmunkás tan folyamot. Ha támogatná a mezőgazdasági technikum kihelyezett osztá­lyának szervezését a többi el­nök is, akkor a náluk jelent­kezett 12 mellé jelentkezne leg­alább még 20. Ez a feltétele, hogy megindulhasson a tanítás. A művelődés szervezésére fordított drága idő nem hoz azonnal milliókat, de „amit el­veszítenek a réven, az sokszo­rosan megtérül a vámon” — hangzott a jelenlevők egyöntetű véleménye. Horváth Ignác Az Állami Hangversenyzenekar Kecskeméten * HÉTFŐN este hangzott el Kecskeméten az Országos Fil­harmónia és a városi tanács szervezésében immár ötödik éve megrendezésre kerülő nagyze­nekari koncertsorozat első hang­versenye a Katona József Szín­házban. Az Állami Hangversenyzene­kar az úgynevezett „nagy mü- sor”-ral jött Kecskemétre. Az ast, nyugodtan mondhatjuk: fesztivál-színvonalat képviselt, hiszen majdnem ugyanezzel a műsorral szerepelt a zenekar okt. 7-én a Budapesti Zenei He­tek zeneakadémiai hangverse­nyén Erdélyi Miklós karmester­rel. Az eredeti műsortervtől el­térő változás legfeljebb kellemes csalódást kelthetett azzal, hogy Berlioz Fantasztikus szimfóniája helyett Richard Strauss Don Juan-ját hallhattuk. Ilyenformán, ha várta is a közönség a neves szovjet kar­mester, Ogan Durjan szereplé­sét, aki hirtelen jött műtétje miatt kényszerült lemondani a Kecskeméten való szereplését — úgy érezzük, ellenértéket kap­tunk Erdélyi Miklós operaházi karmester személyében. A műsor első számaként a legnagyobb szovjet zeneszerzők egyike, Dmitrij Sosztakovics I. szimfóniája hangzott el. E vi­lághíressé vált művet 1926-ban mutatták be a Leningrádi Szim­fonikusok nagy sikerrel. A szimfóniát a modern hangvétel­re való törekvés mellett a to- nalitásban megmaradni akaró szándék, s a helyenként szinte frappánsan ható ritmika jellem­zi. Sok helyen, de főleg hang- szerelésében, valamint a zon­gorának zenekari hangszerként való használatában Sztravinszkij Petruskájának hatása érezhető. E szimfónia városunkban elő­ször hangzott el. őszintén örü­lünk, hogy a koncerten jelen levő zenét tanuló ifjúság és ze­nekedvelő közönség ilyen kitű­nő tolmácsolásban ismerhette meg a művet. A MŰSOR második száma­ként Gabos Gábor Liszt-díjas zongoraművész Csajkovszkij B- moll zongoraversenyét játszotta nagy sikerrel. Csajkovszkij va­rázsának titka, hogy mondani­valóját a tömegek ízlése nyel­vén mondja el, és az, hogy sze­rencsésen egyesíti formanyelvé­ben az orosz folklór hatások mellett a nyugati hatásokat. Gabos Gábor remek techniká­val, elmélyült muzikalitással szólaltatta meg a művet. Kár, hogy nem éppen hangverseny­képes Bechstein zongoránk nem mindenben tudta követni a mű­vész kívánalmait. A szünet után Brahms: Haydn-variációkat hallottuk. A Haydn alkotta Szent Antalhoz írt koráltémára épült 8 variá­cióból és fináléból álló zenekari kompozíció kedvenc és sokat játszott darabja a zenekarok­nak. A kitűnően megalkotott mű fenséges pátoszával és szel­lemes variációival sok lehetősé­get ad karmesternek és zene­kari játékosoknak egyaránt. Mégis, mintha ez a szám az est egy kissé sápadt produkciója lett volna. Az ötödik variáció gyorsasága után a hatodik va­riáció vivaceját lassúnak érez­tük. Az ezután következő vál­tozat graciózus játékosságában aztán magára talált a zenekar, s remekül gördülő futamokkal hatásosan fejezte be a finálét. A mértéktartóbb dinamika hasz­nára lett volna a műnek. A Brahms: Haydn-variációkat követő Richard Strauss: Don Juan című szimfonikus költe­mény meggyőzően szemléltette, hogy itt két egymással élesen szemben álló világnézet tárul a hallgató elé. A késő romantika e két német mestere közül Strauss áll hozzánk közelebb. Társadalometikai szemléletün­ket megnyugtatja, amikor a romantikus hősként megjelení­tett Don Juan szenvedélyének áldozata lesz. A VIRTUŐZ hangszerelésű, s helyenként rendkívüli technikai nehézségeket támasztó művet — az eszmei tartalom plasztikus kibontakoztatása mellett — fö­lényes biztonsággal szólaltatta meg a zenekar. Egyre égetőbben merül fel vá­rosunkban a hangversenyterem ügye. A hétfő esti, magas színvona­lú nagyzenekari apparátust Igénylő hangverseny számára már színházunk színpada 1s ki­csinek bizonyult. A túlságos széthelyezésre kényszerült vonó­sok hangzása bizony emiatt nem adta azt a meleg tónusú, bárso­nyos színhatást, ami pedig ép­pen az Állami Hangversenyze­nekar Európa-szerte ismert sa­játossága. A vonós basszusok értékes felhangjaiból sokat el­nyelt a szuffiták magassága. Szülői értekezlet £2 [. E)-ben. Az első. Az DS2tályfőnöknő a gye­rekeket már ismeri, de a szülők legtöbbjével még nem találkozott. Hogyan is közeledjék? \ bizalom, a közvet­ett kapcsolat, amiről tésőbb is annyi szó ?sik ezen az értekez- eten, itt kezdődik. — Pista itt ül, Évi­ié ott az ötödik pad­ján, balról. — És már érdeklődik minden szülő: Hát az én gye- •ekem hol? Kis büszkeséggel nondja: ezer gyerek ár ide. Az államosí­ts óta ekkorát fejlőd­ünk. Ismerik-e a név- idónkat, Bányai Jú- iát, a szabadságharc íős asszonykatonáját? Vissza kanyarodik az jsztályhoz: még korai enne véleményt mon- lani. Hiszen egyik lapról a másikra vál- ,óznak. Itt más, mint tz általánosban. Ne nagoljon senki. A lé- íyeget tudják! Az töb- >et érő tudás, az a corszerű ... A napok- >an szóltak a lányok, íogy a fiúk közül már többen is „beszedtek” egy-két egyest, így le­romlik az osztály át­laga', nem lehetne ta­nulópárokat alakítani? Aztán arról beszél, hogy a koedukációt talán nem mindenki helyeselte, de ő csak jót mondhat róla. Az egyik édesanya közbe­szól: az én fiamnak is jót tett. Azelőtt nem sokat adott a tiszta cipőre, meg a körömpucolásra. .. Helyeslő mosolyok. A gyakorlati munkáról érdeklődnek a szülők. Lajos bácsiról, az ok­tatóról sokat hallanak otthon. Voltak a gye­rekek termelőszövetke­zetben is. Több mint ezer forint van már az osztály takarék- könyvében. Az osz­tályfőnöknő elmond­ja, hogy jó lenne az összegyűjtött pénzből az érettségi után ki­rándulást szervezni az NDK-ba, ahol kipró­bálhatják mindjárt, mennyit ért a tanulás a német nyelvi tago­zatú osztályban. Az értekezlet már inkább beszélgetés, mindenki figyel és sűrűn kérdez. — Ne legyünk min­dig fáradtak — mond­ja az osztályfőnöknő. — Tudom, hogy ne­héz, ha mindketten dolgoznak. Nagy ál­dozat a gyerek neve­lése, de meg kell hozni. Legalább egy tantárgyból kérdezzék ki minden este... és bármikor bejöhetnek, mindig szívesen fogad­juk a szülőket, lássa a gyerek is, hogy ér­deklődnek iránta. Aki először talán csak azért jött, hogy fia, lánya osztályzatait megkérdezze, észre se veszi, elrepült az idő. Este nyolc óra, de még mindig kérdez­nek. Nagyon izgalmas, érdekes és tanulságos beszélgetés volt. Bába Viktória osztályfőnök­nő pedig csak ennyit jelent majd róla: a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium I. E) osztályában az első szülői értekezletet megtartottuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents