Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-02 / 230. szám
IMS. afcWbw t, merd* t. oMal Cikkünk nyomán Rövidesen megoldódik Hivatkozással augusztus 15-i fenti tárgyú levelükre, melyhez csatolták „A raktár a szabad ég alatt” c. cikket, az alábbiakat hozzuk szíves tudomásukra. A „Heverő milliók” c. cikküket a KNEB útján május 21-én kaptuk meg, s a felvetett problémákat megvizsgáltuk. A vizsgálatról tájékoztatást küldtünk a KNEB, a KGM, és az MSZMP K. B. felé. A másolatokat mellékelten küldjük szíves tájékoztatás céljából. A levelekből kitűnik, hogy a konzervgyári berendezések értékesítése a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat feladata, és közölhetjük, hogy a cikkben megjelölt 2,3 millió forint értéket képviselő konzervgyári berendezésekből sikerült mintegy 1,5 millió forint értékű berendezést eladni. E berendezések komplettírozása most folyik. » Ami a raktározási kérdéseket illeti, úgy utalunk arra, hogy a 18 1957. KKM. sz. Utasítás exportszállítási alapfeltételek 61. paragrafusa kimondja, hogy a gyártómű az elkészült termékeket a raktáron tartani, illetve szakszerűen kezelni köteles. Feltételezhető, hogy a gyártómű raktározási kapacitással nem rendelkezik — mély országos probléma — és ezért kénytelen a konzervgyári berendezéseket a szabad ég alatt elhelyezni. Fentiekre való tekintettel a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat ellen eljárást nem indítottunk. A „Raktár a szabad ég alatt” c. cikk külön felhívta a figyelmet arra, hogy a rendelő olyan árukat is rendel gyártásra, melyet már készen a szabad ég alatt tárolnak, ahelyett hogy először ezt a „raktárt” ürítené ki: Ebben az ügyben az illetékes főosztályunk vizsgálatot indított a felelősség megállapítására. A vizsgálat során a bekért és mellékelt jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a KOMPLEX — mely a GÉPEXI-vel áll közvetlen kapcsolatban, mint fő- vállalkozójával — 1963. február 14-én megállapodott a GÉPEXI- vel, hogy a fővállalkozó először a raktári tételeket szállítja le, s csak azután ad fel komplett vonalakra rendelést a Kiskunfélegyházi Gépgyárnak. Sajnos, a GÉPEXI ezt a megállapodást nem tartotta be. Az ügy mielőbbi rendezése céljából KGM—KKM—KOMPLEX bizottság megy le Kiskunfélegyházára, hogy ezt a lehetetlen raktári problémát a legrövidebb időn belül megoldja. Mátrai Miklós a minisztérium titkárságának vezetője Mészműberendezés A Tiszakécskei Permetező- \ gépgyár kooperációban mészanű i | részberendezéseket gyárt, ame- ■ lyet Jugoszláviába exportálnak. Képünkön a mészkihúzó berendezés alsó része látható. A szállítás előtt az utolsó simításokat végzi Acker Alajos cs Sós I>ajos. Pásztor Zoltán felvétele. Újfajta szüret Sokféle szüretet láttam életemben. Olyat is, amelyikben volt romantika, olyat is, amelyikben nem volt. Persze a romantika mindeddig egyet jelentett az évszázados hagyományok változatlan továbbélésével. Maga a munka festői-hangulati jellege is a legszebb emberi tevékenységek rangjára emelte a szüretet. Nem véletlen, hogy ezt a munkát oly sok művészi ábrázolás választotta témául. Korunk rakétatempója azonban már nem tud mit kezdeni a hagyományokkal. A munka értéknívója — így a szüreté is — a prakticitásban, a gyorsaságban és a gazdaságosságban mutatkozik meg. S mindez a legkorszerűbb gépek alkalmazásával érhető el. Ezek a gondolatok kísértek el a minap a Helvéciái Állami Gazdaság szikrai üzemegységének szőlőfeldolgozó telepére. Vállmagasságú, sövényszerűen összefonódó szőlősorok között vezetett az út. Fürtök ezrei cukrosodtak az őszben. Aztán messzebb, a szelíden lankás tájon feltűntek a szüretelők is, vödrökkel, puttonyokkal felszerelve. No, gondoltam, ez még a hagyomány, hiszen a szőlőszedés gépesítése egyelőre nincs megoldva. De a vontatós pótkocsikon terpeszkedő kádak már a nagyüzemi gépesítést jelezték. A feldolgozó telephez érve aztán már teljes mértékben napjaink technikája kerített hatalmába. A gépek kezelését mindösz- sze öt ember látja el. A must- szagú félhomályban egyenletes lassúsággal forog a két horizontális prés. Az egyiknek a végénél a kör alakú műszer mutatóját Szeles Mihály pincemester figyeli. — Ha a telep működésére kiváncsi, akkor talán kezdjük elölről — mondja, s máris az épület előcsarnokába kalauzol. Középütt gép, betöltve a teret mennyezettől a padlóig. Ez a vákuumszivattyú. Az ablakból látni a nagy harmonikatömlőt, amely a magasból lóg le, körülbelül addig a Szintig, ameddig a pótkocsira rakott kádak teteje szokott lenni. A vákuum csövön továbbítja a szőlőt az épület emeleti részébe, ahol is egy vízszintes irányú, kör alakban forgatható cső juttatja el a fürtöket a nyolc csempézett aknába. Ezekben az úgynevezett szikkasztókban lő— 20 percig tartják a szőlőt, amelynek során létartalmának mintegy a fele a medencék rostaszerű alján közvetlenül a tárolóba szivárog. Az ily módon félig „feldolgozott” fürtök az automatikusan működő présekbe kerülnek. A pincemester szerint a napi tízórás műszakban 12 vagon mennyiséget dolgoznak fel. A hagyományos prések alkalmazásával ehhez a mennyiséghez legalább harminc ember kellene. S akkor is csak 70—75 százalékos értékű préselést végezhetnének. A modern berendezéssel elérhető a 82 százalékos sajtolás, s az így nyert többlet- mennyiség révén ez év őszén már megtérül a gépek ára. Az osztrák gyártmányú prések már a harmadik éve működnek. Motorzaj jelzi, hogy rakomány érkezett az épület elé. A pincemester máris az előcsarnok ban terem, fogantyút mozdít a falon, felbúg a gépezet, s kint a kádak mellett álló ember a fürtök halmazára helyezi a tömlő végét. Néhány perc — és kiürült a kád. ... A látottak után úgy tűnt, egyáltalán nem vesztett szépségéből a szüret. Csupán új, mai tartalmat nyert, amely az ember munkáját megkönnyítő technikai fejlődés távlatát is sejteti. S ebben teljesedik ki korszakunk új romantikája is. HATVANI DÁNIEL PORTRÉ ifi szívekben... Hol szorít a cipő? Gazdasági tevékenységről, pénzgazdálkodásról, értékesítésről ki tudna mélyebben, szakava- tottabban, újszerű szemszögből tájékoztatni, mint a szakember. Azért volt érdekes a Kecskeméti Konzervgyár I-es pártalapszervezetének a legutóbbi taggyűlése, mert az üzem első félévi tervmunkájáról hozzáértő ember, Gábor István főkönyvelő számolt be. Néhány gondolatot ragadunk ki a taggyűlés munkájából. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy az idén is előrelépett a konzervgyár: az össztermelés egyötödével adott többet az országnak, mint 1962 első fél évében. A többlet 30%-át létszámemelés révén, kétharmadát viszont a termelékenység növelésével biztosította. Ez szép eredmény. Viszont az idei tervfeladatokhoz mérve lemaradás volt 1963 első fél évében. Ha nem is sok: a gyár egy napi termelésének megfelelő produktum. A kommunisták bizonyára nem azzal mentek vissza a taggyűlésről műhelyeikbe, a tervezőasztal vagy az írógép mellé, hogy van éppen elég objektív tényező a kiesés meg- okolására: a tél. az olvadás, a forróság, az esőtlenség, megfagyott a zakuszka paprikájának jelentős része; cseresznye, meggy, eper, sárgabarack nem jött kellő mennyiségben — és így tovább. Csak ennyi nem elégítené ki a gyár dolgozóit. Ök azt mondanák: mi többségünkben becsülettel ledolgoztuk a munkaidőt, sőt többtermelésre törekedtünk. Hogyan lesz év végére nyereségrészesedés ? A kommunisták elmondják: valóban, kimutatta a főkönyvelő, hogy emelkedett az egy főre eső termelési érték. De a tervteljesítéshez az is hozzátartozik, hogy adtuk-e a megkívánt minőséget, gazdaságosan termeltünk-e, s amit előállítottunk, értékesítettük-e? — hogy csak ezeket említsük. Vizsgálódjunk csak! A terv 80% első osztályú, 20% másodosztályú termék gyártását írja elő. Több százezer forinttal csökkentette a termelés eredményességét, hogy ezt az arányt nem tudták biztosítani. Objektív okok itt is vannak. Sok volt a hibás vagy esetenként romlott áru. A selejtkár is több volt a megengedettnél, ez is százezreket vett el. A tervezettnél nagyobb lett a fuvarköltség is. Nem a tervszám volt „rossz” ez esetben — mint ahogyan azt a béralaptúllépés egyik indokaként említhetjük —, hanem sok volt a felesleges • anyagmozgatás. Hányszor vittek nyersárut a II-s telepre, melyet az I-es telepen dolgoztak fel később, s mennyiszer vándorolt egy-egy szállítmány telepről telepre, míg végül valahol lerakhatták. A sok rakodási költséget nem lehet egészen a szűk raktárhelyzettel magyarázni. Az értékesítéssel sem volt minden rendben. Jóllehet megmagyarázható, miért nem fogyott eléggé a gyümölcslé. » hogy részben ismét a felsőbb szerv támasztotta túlterhelés miatt engedték ki kezükből a leveskészítmény gyártást, mégis sok igazság van az egyik felvetésben. Winkler László elvtárs úgy vélekedett, hogy jól tud termelni ez a gyár, de még nem tanult meg jól kereskedni. Mivel nem tudta a kereskedelem által megszabott időre nyújtani a gyümölcslevet, az kénytelen volt onnan venni, ahol idejében kapott. A gondok reális, közös felmérése alapján, a kommunistákkal az élen tudják meghatározni a konzervgyári dolgozók a legfontosabb tennivalókat; amely az éves terv maradéktalan teljesítéséhez, s azon túl a nyereségrészesedéshez vezet. Tóth István . Négy éve pedagógus. Kikerülve az intézeti padokból, az addigi „nevelt” — egyszeriben nevelővé vált. Felelősség, gondok szakadtak a nyalkába. Felsőszentiváni Éva, a kiskunhalas-alsószállási iskola orosz—magyar szakos nevelője azőnban néhány év alatt sikerrel birkózott meg e feladatokkal. Szeretik, becsülik és tisztelik nemcsak a növendékek, hanem azok szülei és a pedagógustársak is. Két hete titkára a közelben gazdálkodó Vörös Szikra Termelőszövetkezet KISZ-szervezetének, vezetője az úttörőcsapatnak. — Huszonnégy tagú a KISZ-szervezet — mondja. — Velük és a negyven úttörővel, ha nem is viszünk véghez egetverő tetteket, úgy érzem, hasznos segítségére vannak a közös gazdaságnak. Részt kértek a betakarítási munkából, és ott voltak a szüreten is. Öröm volt látni, hogy a gyerekek milyen fegyelmezetten dolgoztak, sőt még egymás munkáját is ellenőrizték. Az úttörőcsapat egyébként szocialista szerződést kötött a tsz-el. Munkaegység-részesedést kapnak a végzett munka után; most. a termés betakarítását segítik, tavasszal pedig a szőlő- és gyümölcstelepítést. — Adjanak egy ekét — mondotta a tsz vezetőségének —, szerzek lovat, felszántunk egy területet, és bevetjük — felesbe — spenóttal. Nem rajta múlt ennek az „archimedesi” mondásnak a sikere, hanem azon, hogy nem jutottak csíraképes maghoz. Kifogyhatatlan a tervekben a művelődési munkát illetően is. — Rövidesen szakmai ismeretterjesztő tanfolyamot indítunk — sorolja, hogy mi mindent határoztak már el. — Könyvtárunk népesítéséhez az anyagi alapot' „Ki mit tud” vetélkedő megrendezésével kívánjuk előteremteni. Egyelőre irodalmi műsorral tartalmassá tett teadélutánokon jö- • vünk össze az őszi—téli évadban, de ha a megye íróit, költőit sikerülne megnyerni, író—olvasó találkozók rendezéséire is sor kerülhetne. (Meggyőződésünk, hogy ez a terv találkozik az érdekeltek szándékaival, s jóformán csak a találkozók időpontját kellene meghatározni.) — A nagyobb rendezvényekre minden esetben meghívjuk a tsz valamennyi tagját, bizonyítva ezzel, hogy nemcsak a gazdasági, hanem a szellemi kapcsolatot is közösen akarjuk kiépíteni. A fiatal nevelő egyéniségéről, munkájáról a város és a járás vezető szervei is a legjobb véleménnyel vannak. Az eddig elért eredmények, s a tervek azt mutatják, hogy tevékenysége, az ifjúságot a nagy célok érdekében összefogó lendülete nyereség a közösség számára, amelyből dolgozik, mozgósít és nevel. Jóba. Tibor
