Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-14 / 215. szám

MM. szeptember 14, swim hat 3. oldal Panaszok és kérelmek sorsa Szántóversenyek dolgozott 180 munkaegységével teljesítette a teljes háztáji terü­let kiadásának feltételét. S a panasz elintézésében nem elég körültekintően eljáró községi ta­nács utasítást kapott a néni fel­keresésére és tájékoztatására. Határidő és soron kívüliség A felülvizsgálat és a vb-ülés alkalmával észrevételezték még, hogy néhány ügy elintézésével „kicsúsztak” a határidőből. Hogy ez, és a fentihez hasonló eset elkerülhetővé váljék, módosítá­sokat eszközölnek az ügyintézés­ben. A nyilvántartásnál külön választják az értékelés és elin­tézés szerint jogosnak ítélt pa­naszokat — ami általában 80 százaléka a beérkezőknek — s így lehetőség nyílik a jogtalan­nak vélt vagy akként nyilván­tartott panaszok többszöri és alapos átvizsgálására, ellenőrzé­sére. Ha pedig a benyújtástól számított harminc napon belül nem nyer végleges elintézést egy-egy panasz — bármilyen in­dok vagy közbeeső intézkedés ellenére — arról a járási vb ve­zetőinek kötelesek beszámolni az ügyek intézői. így megakadá­lyozzák azt is, hogy esetleg mondvacsinált ok vagy kényel­messég miatt elhúzódhasson az intézkedés. Mindez arra utal: ha elvétve akad is kifogásolni való a pa­naszügyek intézése soi'án, az nem marad észrevétlenül, s ami fő, nem maradhat korrigálatla- nul. Ezt bizonyítja a kiskunha­lasi járás példája is. És oda, ahol így foglalkoznak a pana­szokkal, s ilyen éberen vigyáz­zák, hogy egyetlen jogos kérés sem maradjon elintézetlen — azt hiszem, tiszta lelkiismerettel le­het küldeni ügyes-bajos dol­gaikkal az embereket. (T. I.) Lebonyolították járá­sainkban a szántóversenyeket, s ezek győztesei nemsokára a me­gyei versenyen mérik össze ké­pességeiket. A talajművelő traktorok szá­mára immár harmadízben meg­rendezett járási vetélkedők mi­nősége évről évre javult. Ez egyrészt azt tükrözi, hogy egyre jobban értenek erőgépvezetőink a szakszerű talajforgatáshoz, másrészt azt bizonyítja, hogy hasonló rendezvények szervezé­sében, s az eredmények értéke­lésében is, a megyei és járási illetékesek megfelelő jártasságra tettek szert. Tavaly óta örvendetes jellem­zői a szántóversenyeknek, hogy azokon főleg fiatalok vettek részt, másfelől pedig, hogy a helyezettek többsége termelő­szövetkezeti traktoros. Idén pél­dául a bajai és a kiskőrösi já­rás versenyének első és a har­madik helyezettje, az elmúlt vasárnap megrendezett kiskun­félegyházi járási szántóverseny­nek pedig mind a három leg­jobbja szövetkezeti gazda lett. Mindez arra mutat, hogy az el­múlt években működő trakto­rosképző iskolák jó oktatómun­kát végeztek, de nemkülönben gépállomásaink is. hiszen hat­hatós szerepük volt és van ma is a termelőszövetkezeti trakto­rosok képzésében. Helytállásuk szövetkezeti gazdaságaink ter­melésének a korszerűsödését is tükrözi. A talajművelők járási vetél­kedőin valamivel több mint két­százan mérkőztek egymással, megyénk szántóföldjein viszont mintegy másfélezer szövetkezeti, ezer gépállomási és 700 állami gazdasági traktoros dolgozik. Nem egyszerű dologról van szó. Csak a laikus gondolja, hogy a szántás nem áll másból, mint: a traktoros gépre kapcsol­ja az ekét, s vontatja a meg­művelendő parcella egyik vé­gétől a másikig. A versenyek is feltárták, hogy a korszerű szán­tás tudnivalóival, követelmé­nyeinek alkalmazásával még a résztvevők sincsenek valamcny- nyien tisztában, pedig ők az elő­zőleg megtartott „házi” verse­nyek legjobbjai. Az eke jó karbantartása, a szántás megkívánt mélységé­nek. szélességének megfelelő be­állítása, hasonlóképpen a cso- roszlya és az előhántó beállítá­sa, az úgynevezett kitűzés, az összevettetés, a fogások felszán­tása, csatlakoztatása —, mind olyan követelmény, amelyek al­kalmazása nélkül csak feltúrja, de nem műveli Szakszerűen a talajt a traktoros. Nos. a versenyeken számos szakember, pártszervezeti és ta­nácsi vezető, szövetkezeti elnök, agronómus, gépállomási brigád­vezető, s szemlélő erőgépvezető vett részt. Jelenlétüknek azon­ban csak akkor van jelentősége, értelme, ha a vetélkedők ta­pasztalatait megyénk valameny- nyi traktorosában tudatosítják. Ugyanez vonatkozik a versenye­ken résztvettekre is. A szakszerű szántás módjá­nak az ismertetése, s alkalma­zásának megkövetelése a gazda­ságok vezetői és az említettek részéről —, ez csak egyik része a szántóversenyek utáni teen*’ dőknek. Ezenkívül arra is sziik ■ ség van, hogy a szántó traktc * rosok körében elpláiltálják alt a versenyszellemet, ami tapasz­talható volt a vetélkedőkön. Ha arra gondolunk, hogy csu­pán az őszi kalászosok alá csak­nem 200 ezer holdon kell me­gyénkben a talajt megforgatni, világossá válik, hogy nem ok nélküli a kívánság. Teljesítse mindenki, akit illet, hiszen jövő évi kenyerünkről van szó, az ideinél sokkal jobb termésről, aminek egyik legfőbb biztosítéka a szakszerű és ide­jében elvégzett szántás. Zajlik as élet Kisszálláson II. Amire büszkék A közelmúltban egy fiatal ci­pőgyári munkásasszony kért ta­nácsot szerkesztőségünkben. — Férje fertőző tüdőbeteg, jelenleg is kórházban. De ha onnan ki­jön, kétségessé teszi gyógyulá­sát az a vállmagasságig vizes, egyetlen kis helyiség, amiben a háromtagú család lakik. Bátor­talanul érdeklődött, hogy lakás- kérelmével a helyi tanácshoz vagy egyenesen valamelyik mi­nisztériumhoz forduljon-e? Kiheae érdemes fordulni ? A kérdés nem volt új, a pa­naszok nem is egy változatánál felvetődött már az elintézésnek e két remélt módja. És a vá­lasztás mindenkinek jogában áll. De ha már ehhez tanácsot kér, azt hiszem kötelességünk egy téves „illúziótól” megszaba­dítani. Attól, hogy a panaszokat kizárólag csak „fent”, a legma­gasabb vezető szervekben bírál­ják el feltétlenül igazságosan Meggyőződhetünk erről, ha csak egyetlen járásunk panaszügyei­nek intézésébe próbálunk bete­kintést nyerni. S mivel a Kis­kunhalasi Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága éppen a közel­múltban tárgyalt a panaszügyek intézéséről — gondolom, nem árt éppen az itt tapasztaltakról számot adni. Annál is inkább, mert alaposan körültekintettek nemcsak a községi, de a járási tanács „portáján’ is. A kiskunhalasi járási, valamint az irányítása alá tartozó községi tanácsok a múlt évben 444 pa­naszüggyel foglalkoztak, amely­nek 79,5 százaléka a mezőgazda- sági szakirányítással — földjára­dék, háztáji, csereingatlan stb. — összefüggő panasz volt, s több mint ötven százalékát felettes szerveiktől kapták meg, ahova a panaszos közvetlenül küldte őket. Pedig lelkiismeretes elin­tézést nyertek a közvetlenül ide érkezett panaszok is. A járási tanács még az egyik termelő- szövetkezettel szemben is igaz­ságot szolgáltatott csereingatlan­nal kapcsolatos sérelme ügyé­ben az egyik parasztembernek, mert az illetőt nem értesítették időben a csereingatlan kijelölé­séről. 253 ügyirat a* első félévben Az idei év első felében 253 panaszüggyel foglalkoztak, de ebből ötvenet — hárommal töb­bet mint az egész elmúlt évben — közvetlenül a járási tanács tagjai „hoztak felszínre”, azaz továbbítottak választóik kérésé­re a járási tanács illetékeseihez. Ez már a helyi szervek iránti bizalom és elismerés fokozódó jeleként is elkönyvelhető. Amit — nyugodtan elmondhatjuk — ki is érdemeltek a helyi taná­csok. Az elintézés módját illetően ugyanis az esetek túlnyomó többségében törvényesen és igaz­ságosan jártak el a községi ta­nácsok és a járási tanács illeté­kesei. Éppen úgy elintéződött sok-sok kérelem, amit a felsőbb szervek továbbítottak a járási tanácshoz, mint amelyet egye­nesen ide nyújtottak be a ké­relmezők. Az igazsághoz azon­ban hozzátartozik, hogy a lelki- ismeretes ügyintézés nyomai mellett rábukkantak néhány for­mai és tartalmi hibára, főként a községi tanácsoknál. Ezt pedig akkor is szóvá kell tennünk, ha nem tipikus és nem rendszeres. A vb-ülést megelőző vizsgálat során találkoztak például a kö­vetkező esettel Kisszálláson: Szóvá kell tenni, ha nem is tipikus Egy idős termelőszövetkezeti asszony azzal a panasszal for­dult a községi tanácshoz, hogy neki a törvényes egy hold he­lyett csak nyolcszáz négyszögöl háztájit adott ki a termelőszö­vetkezet. A tanács rövidesen vá­laszolt a nénikének, közölve, hogy a szövetkezeti közgyűlés határozata értelmében neki nem jár nagyobb háztáji terület. A panaszos ugyan megnyugodott a válaszban, de a járási tanács el­nöke az ellenőrzés alkalmával kétségbe vonva az intézkedés helyességét, újra felülvizsgálta ügyét. A termelőszövetkezetben megállapította, hogy a néni le­Az említett legutóbbi taggyű­lés másik tárgya az új oktatási évad előkészítése volt. Főleg az állami továbbképzés került szó­ba a VIII. pártkongresszus iránymutatásának megfelelően. — Arra büszkék vagyunk — mondja az elnök —, hogy a szak­mai tanulásban az egyik úttörő a mi szövetkezetünk volt. Hu­szonegy gazdánk tett eddig szak­munkásképző-vizsgát. — Amikor a továbbtanulás a taggyűlésen felvetődött, akad­tak, akik így vélekedtek: Elég a tsz-ben a dolog. Mellette még iskolásnak is felcsapni? Nem­igen fog menni. . . Ám. felállt a vezetőség egyik tagja és azt mondta: Sokan közülünk nem nézik jó szemmel, ha más vi­dékről hozunk szakembert. Ami­kor meg arról van szó, hogy a magunk portáján neveljünk ki hozzáértőket, akkor meg így ta­rolunk ki? Huszonegyen Egyéb sem kellett. A segéd­üzemben asztalosként dolgozó hatvan éves Dusnoki Sándor fel­állt és kijelentette: — Nekem csak négy elemim van, de megszerzem a még hiányzó négy osztályt! Vegyétek úgy, hogy én jelentkeztem. Utána mind a hat brigádve­zető — valamennyien pártta­gok — jelentkezett és vállalták, hogy brigádjukból három-három gazdát szerveznek továbbtanu­lásra. S a most éppen távollevő párttitkár egyéb munkássága közben a jelentkezőket is fel­keresi és egyénenként külön- külön beszélget el velük. Mert összesen huszonegyen kívánnak iskolába járni, pótolni azt, ami korábban nem adatott meg ne­kik. Tíz párttag és tizenegy pár- tonkívüli. Lesz hát miről számot adni a soron következő, szeptember 25-i taggyűlésen, ahol egy lépéssel megint előrelépnek. Ezúttal a politikai oktatással kapcsolatos tennivalók és az őszi betakarí­tásra való mozgósítás mikéntjé­nek megbeszélése kerül sorra. Nem könnyű tsz-elnöknek lenni... A pártiroda megtekintése, s a pártszervezet sokrétű tevékeny­ségéről kapott tájékoztató, „íze­lítő” után, visszatérve a kis el­nöki irodába, önkéntelenül is adódott a kérdés: — Ha jól értékelem az el­mondottakat, a kommunista kol­lektíva hathatósan segíti a szö­vetkezet vezetőinek a munká­ját? — Kétségtelenül. Csakhogy a gazdasági vezetőre időnként rá­férne egy kicsikével több más­féle segítség is. A járási tanács­ra gondolok. Négy éve vagyok itt, de sajnos, nem mondhatom el, hogy velem egyetlen egyszer is leültek és megkérdezték vol­na, van-e valamilyen gondom. Ez a „segítségadás” általában abban merül ki, hogy öt percre beszalad a mezőgazdasági osz­tály valamelyik dolgozója, ilyen vagy olyan statisztikát, adatot kér és megy tovább ... Ügy látszik, érzékeny húrt pendítettünk meg, mert ha lát­szólag nem is tulajdonít neki komolyabb jelentőséget — bánt­ja az is, amit ezután mond. A szívét, lelkét adja a közösségért, nem ismer fáradságot és olykor mégis ilyesféle felelőtlen meg­jegyzések jutnak a fülébe: — Könnyű az elnöknek, rajtunk gazdagodik ... Meg aztán akad­nak emberek, akikre idáig nem tudott hatni a jó közösség. A múltkor is sürgetett a dolog, minden munkáskézre szükség lett volna. Személyesen kereste hát fel az egyik munkabíró. de a közös feladatokból magát ki­kivonó fiatalembert. Leültek, beszélgetett vele, milyen fontos most helytállni, a termésben és a jövedelemben látják majd hasznát. S az illető fogadkozott is, hogy így meg úgy, elnök elvtárs, holnaptól kezdve rend­szeresen ott leszek. Másnap pe­dig a járási székhelyre látogató elnök, a városszéli italbolt előtt nem akart hinni a szemének. Ott állt az embere és nyakalta ki tudja, hogy már a hányadik korsó sört. Elhúzódik az építkezés Vagy itt a másik bosszúság. Hosszú ideig nem kaptak hitelt szarvasmarha-istálló építésére. Pedig égető szükségük lenne rá. Nemrégiben végre hozzájutot­tak. Novemberre kellene elké­szülni a gazdasági épületnek és a kivitelező vállalat éppen ma egy hónapi határidő meghosz- szabbítást kér, mert egyéb fon­tos munkák lekötötték minden kapacitását... — Képzelje csak el — bosz- szankodik az elnök —, ötven növendékmarhánkat nem tudjuk emiatt a télen hová tenni!... Sok mindenről beszélgettünk még, miközben előkerültek a családi művelések bizonylatai, a tsz vezetőségi ülések, brigád­gyűlések jegyzőkönyvei, bizony­ságául a gondos munkaszerve­zésnek. Meg kell hagyni, ami­lyen példás rend honol szerte az épületben, ugyanez jellemző a szövetkezet ügyvitelére is. Az­tán, szinte megfeledkezve az imént elsorolt gondokról, az elnök a jövőbe kalandozik, a tervekről beszél. Búcsúzás köz­ben pedig a tsz-központ előtti, most még műveletlen kis kertre mutat és megjegyzi: — Jövőre ide rózsákat ülte­tünk ... PERNY IRÉN Peresovóban készült az Itt látható felvétel. Ez a helyiség Ju­goszláviában Szkopljétól nem messze fekszik. Az itt épülő mész- műhöz szállított részberendezéseket a Tiszakécskei Permetező­gepgyar. A gyár vezetősége Zvekán Ferencet bízta meg a szerelési munkák irányításával. A jó képességű szakember egy hónapig tartózkodott kinn. A képen őt láthatjuk — fényképezőgép van a nyakában — Máté Pál tervezőmérnökkel, Piszker Lajossal és Koszterman Ferenccel,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents