Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-13 / 214. szám
1963. szeptember 13, péntek 3. oldal Az elnök és a fiatalok „Hotel Disznóól" Nem több mint egy hete választották meg Borsos Sándort a lakiteleki Szikra Tsz elsőkévé, de akkorra már nyakig merült a szövetkezet ágas-bogas, tüskés ügyeinek rendbe hozásába. S ebben a forrongó probléma-káoszban nem feledkezett meg a fiatalokról sem, akik ugyan szép számmal .vannak a községben, de korábban alig vállaltak részt magukra a szövetkezet gondjaiból. Meg is kérdezte Bodor Marikától, a közös gazdaság KISZ-titkárától: hány fiatalt lehetne összehívni a községből. — Vagy százötvenet — válaszolta. — Kérdés azonban, el- jönnek-e? — tette hozzá. — El fognak jönni — jelentette ki az elnök. — Kérem, készítse el a meghívókat. A meghívók elkészültek, aláírta az elnök és az KISZ-titkár, „Zsonglőrök” A Városföldi Állami Gazdaságban zajló szüreti munkák egyik látványos epizódját leste el fotóriporterünk. Kiss Anna és Boros Jusztina szocialista brigádtagok, bámulatra méltó ügyességgel egyensúlyozzák az egymásra halmozott ládákat a csomagolóhelyiségtől a pótkocsiig, amely a szőlősorok közé, a szedés színhelyére szállítja azokat. Mint Kiss Anna tréfásan megjegyezte: a visszafelé úton lényegesen nehezebb lenne a dolguk, hiszen a fürtökkel megrakott ládák akkor már másfél mázsánál is jóval többet nyomnak! Jóba—Pásztor s máris kiküldték őket. Marikában halvány reménység kezdett pislákolni: húszán talán mégis eljönnek. S pár nap múlva, az egyik este aztán kellemes meglepetésoen volt részük a meghívók küldőinek: legalább hatvanan szorongtak a közeli iskola kölcsönkért tantermében. Fiúk és lányok, vegyesen. Kíváncsian néztek egymásra, meg az asztalnál helyet foglaló elnökre is, milyen célból hívta őket össze. — Kedves fiaim és lányaim — kezdte az elnök. — Azért gyűltünk itt összef hogy barátságot kössünk egymással. Miért kell a barátság? Azért, hogy segítsünk egymáson. A tsz-nek — bizonyára mondanom sem kell — vannak problémái, nehézségei. De nektek, fiataloknak is vannak... Ha segítségünkre lesztek, mi is támogatunk titeket... Rendben van? — Hogyne, igen — harsogott a válasz mindenfelől, s ilyen bevezető után már nem volt nehéz a megegyezés. Borsos Sándor rendkívül közvetlen, baráti hangú megnyilatkozása nem tévesztette el a hatást. S mikor arra került a sor, hogy másnap, vasárnap hányán segítenének a szövetkezetnek a paradicsomot szedni, harmincöt kéz lendült a magasba. — Névsort nem csinálunk — jelentette ki az elnök —, aki akar, jön, aki nem, nem. — S ezzel valamennyien egyetértettek. Másnap reggel hat órakor újabb meglepetés. A szövetkezet központjában ötven fiatal kapaszkodott fel a teherautóra. Egész nap lázas igyekezettel szedték a paradicsomot. A közös gazdaság ebédet adott részükre, no meg — a leszedett termés minden kilója után 15 fillért. Az utóbbit nem egyénenként kapták hézheZ, hanem a szövetkezet átutalta a KISZ- szervezet számlájára. Nos, ez nem hogy lanyhítot- ta, hanem inkább fokozta az igyekezetét, hiszen tudták a fiatalok, hogy a községi KISZ- székház építése épp amiatt maradt félbe, mert elfogyott a pénz. — Mi majd előteremtjük — mondták a fiatalok, s ugyancsak felcsillant a szemük, amikor az elnök célzást tett arra, hogy van ám a szövetkezetnek építőbrigádja is, amely egy- kettő tető alá hozhatja az épületet. A fiatalok egész héten a paradicsomföldeken dolgoztak. S már nemcsak azok, akik az ösz- szejövetelen ott voltak, hanem a többiek is. Csak a legközenak törekvésére felfigyelt a járási párt- és a KlSZ-bizott- ság, és öt-ötezer forint biztosításával járult hozzá a célkitűzés sikeréhez. Volt is öröm, 'amikor júniusban sor került, az épület avatására! Egybegyűlt az egész tagság, kibővítve a családtagokkal, mintegy hétszáz- nyolcszázan... — Csak egyet fájlalunk — jegyzi meg keserű szájízzel Ma- jer elvtárs —, meghívtuk a járási párt- és a KlSZ-bizott- ság képviselőit. Gondoltuk, számukra is öröm lesz, hogy a segítségükkel helyesen gazdálkodtunk. De nem jött el senki, mintha nem érdekelte volna őket, mire költöttük a párt és a KISZ pénzét... Ö lesz a következő A pártirodát nem láttuk még. De íme, Kiss Annuska, az egyszerű tsz-tagból lett üzemgazdász éppen előkerítette a kulcsát. Benyitunk. Az iroda berendezése, egész külleme méltóságot áraszt, a tsz-pártalap- szervezet rangjáról tanúskod:k. S Majer István, aki az imént még a szövetkezet elnöki minőségében kalauzolt, most a kulcsot hozó fiatal lány távozása után a pártszervezet vezetőségi tagi minőségében jegyzi meg: — Alighanem ő lesz a következő, akit a párt soraiba javasolunk. Kevés a fiatal párttagunk, közülük a leg jobbakkal gyarapítani sorainkat, ez egyik legfontosabb feladatunk. Tavaly öt tagjelöltet vettünk fel, de ebben az évben valahogy nem szenteltünk erre kellő figyelmet... S ahogyan egyik gondolata a másikba fűződik, az elmondottakból sorra-rendre összerakódik a huszonhárom tagot számláló tsz-pártszervezet tevékenységének a képe. Ágoston Pál, a párttitkár, hatvan év körüli, gazdag munkás- mozgalmi tapasztalatokkal bíró ember, ő egyben a szövetkezet elnökhelyettese. Nagy gondot fordít rá, hogy az öttagú pártvezetőség kéthetenként összeüljön, és rendszeresek a taggyűléseik is. A legutóbbin például a betakarítási munkákat értékelték. összefoglak Tárgyaltak az említett taggyűlésen az éppen folyó és a soron következő munkákról is. Szedik a burgonyát, paradicsomot, ricinust, törik a dohányt, készülődnek a téli takarmányellátáslebbi vasárnap volt kivétel. Akkor ugyanis nem a paradicsom- földre indult az autó, hanem — Bajára. Egy kicsit legalább szétnéznek a megyében. A barátság ezzel szilárdra kovácsolódott az elnök és az ifjúság között. S pár nap múlva, amikor Borsos Sándor csak úgy mellékesen kijelentette, hogy a tsz székháza igen elhanyagolt állapotban van, a fiatalok összesúgtak. S a legközelebbi szombaton délután gazdára leltek a söprűk, törlőruhák, meszelők, ecsetek, a festé- kes és meszes vödrök. Egy pillanatra zavarba jött az elnök, nem tudta, hazamenjen-e Kecskemétre, a lakására, vagy pedig maradjon itt, a fiatalokkal. De azok ezt hajtogatták: — Menjen csak haza az elnök elvtársi Majd hétfőn meglátja, csináltunk-e valamit, vagy sem. Iliit — csináltak. Még érződött a friss festékszag, de tisztaság ragyogott szerte a székházban, valósággal újjászülettek a kopott helyiségek. Borsos Sándor szinte szóhoz sem tudott jutni, s arra gondolt, hogy a fiatalokkal való barátság szálait érdemes lesz még szorosabbra fűzni. HATVANI DÁNIEL Nemrégiben majdneníl egy hónapon át szántott a Kiskőrösi Gépállomás három traktorosa, Bódog István, Gulyás Sándor és Miskolczi Márton a fiilöpszállási Kiskunság Tsz földjein. Kettős és nyújtott műszakban dolgoztak, nappali tűzoká- dó forróságban és hajnali hidegben. De igyekeztek, hogy minél hamarabb befejezzék a munkát, hiszen sokfelé lesz még szántanivalójuk a fagyok beálltáig. És — egyébként dicséretükre legyen mondva — a szövetkezeti vezetők sem feledkeztek meg sürgetni a talajforgatást. Ám megfeledkeztek arról a — semmiféle jogszabálygyűjteményben nem szereplő — társadalmi „szokásjogon" alapuló kölcsönös megbecsülési kötelezettségről, ami abban merült volna ki, hogy emberhez illő éjszakai szállást biztosítsanak a traktorosok részére. A gépállomás ugyanis — mivel traktorosai szerte a megyében, sőt a megyén kívül is dolgoznak — nem rendelkezik annyi lakókocsival, hogy minden dolgozója részére szállást biztosíthasson. Legtöbb esetben a munkát igénylő gazdaság gondoskodik pihenőhelyről. S erre lett volna szükség a fülöpszállási Kiskunság Tsz- ben is. Ez a gondoskodás azonban elmaradt, az első hetekben semmilyen formában nem történt meg. A traktorosok a „csillagtetejű sátor” alatt voltak kénytelenek pihenni. Mikor a gépállomás vezetői erről tudomást szereztek, nyomatékosan felhívták a szövetkezet vezetőinek figyelmét: gondoskodjanak dolgozó emberekhez méltó szállásról. Erre aztán „gondoskodtak” de nem volt benne köszönet. Egy tanyasi udvaron levő disznóólát jelöltek ki részükre. Még ajtó sem volt az épületen. Aligha hihető, hogy egy kis jó indulattal ne találtak volna különb helyet a „Hotel DisznóóT’-nál. De talán nem is a jó indulaton múlott, hanem azon az alapvetően téves szemléleten, amely a traktorosokat sokkal inkább a motorhoz csavarozott robotgépnek tekinti, mintsem — embernek. „Csak annyi megbecsülést másoknak, mint amit magadnak megkívánsz.” A közmondáson érdemes elgondolkozni a tsz vezetőinek is. • —i —1 Amiről beszélni kell Napirenden: 11 megyeszékhely parkosítása „Városunk 1954-ben 89 ezer négyzetméter belterjes és 162 000 négyzetméter külterjes parkkal rendelkezett. Ligettel és parkerdővel a Műkerten kívül nem rendelkezünk. Sorfáink száma 1954-ben 12 ezer darab volt...” E néhány mondatot a Kecskeméti Városi Tanács V. B. építési és közlekedési osztályának ez év augusztus 30-i beszámolójából idéztük. A végrehajtó bizottság ma tárgyalja a megye- székhely 1963—64. évi fásítási és parkrendezési tervét. A beszámoló és a határozati javaslatok birtokában induljunk el körbe nézni mi van, s mi lesz Kecskemét parkjaival, fáival. Sötét van, nem látok... S hogy a megkezdett dalt a helyzethez illően folytassuk — ... gyere tanács, gyújtsál világot! Természetesen a Műkertről van szó. Este nyolc óra után nem tanácsos a park útjain egyedül sétára indulni. Az áthatolhatatlan sötétség miatt az ra (a tervezett ezer köbméter silóból nyolcszázat elkészítettek már). Szedésre vár a háromszáz hold cukorrépa. Akad tehát tennivaló bőven. S a munka sikere nem kismértékben múlik azon, hogyan mozgósít, serkent időbeni végrehajtásra a párt- szervezet. A tudatosítást, a felelősségérzet ébresztgetését az egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a szövetkezet kommunistái. Személyes példamutatásukban nincs hiány és ez kedvezően hat a pártonkívtili társaikra. — S ha már a példamutatásnál tartunk, mennyire kelesztő hatása van, elmondok egy példát — folytatja Majer István. — A tavasszal rendkívül sürgetett a harminc hold paradicsom és a huszonkét hold dohány elpalántázása. Egyik szombaton aztán összefogtak a kommunisták, elhatározták, hogy délután társadalmi munkával lendítenek a sürgető dolgon. Alig értek a táblára, elterjedt a híre és rövidesen pár- tonkívüli gazdáink is követték a példát. Azon a délutánon ösz- szesen hatvanan, három és fél holdon ültették ki a palántát. PERNY IRÉN (Folytatjuk.) ember egy lépésre sem lát el. A park felújítására 750 ezer forintot fordítanak. Ebben a Műkert megvilágítása, öntözővezeték építése, a park egy részének helyreállítása szerepel. Hoz- zákezdtek-e a további parkosításhoz, az öntözővezeték építéséhez, nem néztük meg. De a világítás szerelését — ezt ügyesen titkolják. Pedig a közbiztonság további fokozása miatt is szükség van a park minél előbbi megvilágítására. Nem kell rögtön baltíival menni A napokban a KÖJÁL igazgatójával a megyeszékhely levegőjének a szennyezettségéről beszélgettünk. Konkrét adatok még nincsenek birtokukban, hiszen a mérések, s az előzetes feldolgozás még tart. De annyi már kitűnik, hogy Kecskemét légtere a megengedhetőnél — szenny ezettebb. Az előző években — mint az igazgató elmondta — úgy látszik minden rendszeresség nélkül vágták ki városunkban az idősebb fákat. A Batthyány utca, Bethlen körút, Rákóczi út jó pár évtizedes — lehet, hogy közel sem értékes — fával lett szegényebb. A növények tisztítják a levegőt. De a kivágott fák pótlásáról az illetékesek nem gondoskodtak. A tervben szerepel fapótlás a Csongrádi úton, az Erzsébet és a Kossuth körúton. De a beszámoló „halálra ítélte” a Rákóczi úti sétány két szélső fasorát. Az indoklás: „Parkrészlegünk a Rákóczi úti sétány jelenlegi állapotának megszüntetése érdekében évenként — esetenként kétszer is — végzett füvesítést, azonban az erős árnyé- koltság’ miatt a fű még az elmúlt évi talajcsere után sem maradt meg.” A továbbiakból kitűnik, milyen problémát okoz az új facsemeték beszerzése —. amely „megél” a szikes talajon. Arról nem is beszélve, hogy ez milyen költséges. Talán egy javaslat. Nem kell rögtön baltával rontani a fáknak. Valahogy csak elviseljük még egy-két évig a Rákóczi úti fasort — mégha hiányos is a fűtakaró. De legalább nincs por. A kilenc évvel ezelőtti adatokkal kezdtük. Azóta jelentősen megnövekedett a kulturált zöldövezet. Az 1962-es év záróadatai szerint a város parkterülete 246 426 négyzetméter, melynek fenntartása évente 2 millió forintba kerül, Több szem többet lát Mi néhány hiányosságot említettünk meg. De ezzel nem kívánjuk a beszámolót elmarasztalni. Sok helyes, szükséges intézkedést hajtottak végre. Elkészült a Széchenyi téri park, mely érdekes színfoltja lett a városnak. Tovább folytatják a körutak őszi parkosítását. Befejezik a Csilléry-telep parkosítását is. Még ez évben 40 ezer forintot fordítanak a játszóterek felszerelésének felújítására. De a terv — még a legimpozánsabb is — csak betűhalmaz marad, ha ez egy-két ember íróasztal melletti „szüleménye”. Reméljük, a szakemberek nem veszik sértésnek, ha javasoljuk — néhány problémával helyes lenne a lakossághoz fordulni. Mert melyik embert nem érdekli városának sorsa? Idősnek, fiatalnak van elképzelése Kecskemét városrendezéséről. A tanácstagi beszámolókat követő viták foglalkozzanak ezzel a kérdéssel is. Ne legyen a rendezés problémája lakóhelyhez kötött. A kórház mellett lakók éppúgy mondják el észrevételeiket a belterületről, mint az Arany János utcai lakosok. Egyáltalán, érvényesüljön az elv — több szem többet lát! KOVÁCSI MIKLÖS Országos hajóipari konferencia Csütörtökön reggel a Technika Házában a Gépipari Tudományos Egyesület rendezésében megkezdődött a harmadik országos hajóipari konferencia. A három napig tartó tanácskozásokon részt vesznek angol, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, kelet- és nyugatnémet, osztrák és román szakemberek, s képviselteti magát a Duna- bizottság is. A többi között megvitatják a hosszú hajókonvojok helyes kormányozásának kérdéseit, a korrózió elleni védekezés módszereit, a hajók rezgésével, a gépek zajának csökkentésével ösz- szefüggő kérdéseket. (MTI)
