Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-11 / 212. szám

1963. szeptember 11, szerda

3. oldal

Féltő gonddal...

A homokon beton támoszlo- pok katonás rendje sorakozik a szemhatárig, s a csipkés levelek közül tömött fürtök kíván1 csiskodnak ki. Népes csoport sürgölődik a szőlősorok közt: szüretelnek a Városföldi Állami Gazdaságban. Az ötvenöt szedő — közöttük Seregély Vidor szocialista brigádjának tagjai — reggel 7 órakor fogtak a munkához.

— Tegnap végeztünk a saszla szüretelésével — mondja Sándor József, a szőlészet vezetője. — Ebből a fajtából négy holdról 160 mázsát szedtek le dolgozóink, s ennek több mint a 80 százalékát Ausztriába exportáltuk.

portcsomagokat. Dávid Ágnes, aki Mészáros Mária szocialista brigádjának a tagja, egyike a legfürgébb, legügyesebb csoma- golóknak.

— Mintegy 6 kilogramm szőlőt i-akunk egy-egy rekeszbe — mondja. — A szedéstől számított alig 12 óra múltán már útnak is indulhatnak a vagonok.

Sándor elvtárs időközben végzett a szedés ellenőrzésével, s most már a csomagolásra ügyel fel. Tőle megtudjuk, hogy az elmúlt évben még mindössze három vagon szőlőt küldtek a gazdaságból külföldre, az idei exportterv pedig ennek a meny- nyiségnek több mint a hétszerese. A göngyölegellátás eddig

. szakavatott kézzel dédelgetik a zamatos bogyókat.

A szőlő egyébként 1—5 éves telepítésű. Ma már az ezerjó szedése van soron. Az 1960-ban telepített tábla mintegy 25 mázsa átlaghozammal fizet, az egy évvel idősebb szőlők hozama viszont előreláthatólag 10 mázsával több lesz ennél.

Keressük a megszokott puttonyokat, de hiába. Ez a hagyományos szüretelő alkalmatosság itt nincs használatban, hiszen az étkezési szőlőt nyomban export ládákba szedik; két lovas- és egy zetor vontatta pótkocsi a távolabb fekvő épülethez szállítja, ahonnan csomagolás után az NDK-ba induló vagonokba kerül.

— Jól haladunk a szedéssel — újságolja elégedetten Réczi József, a másik szocialista brigád vezetője. — A mai nap eddigi „összteljesítménye” 36 mázsa. Hét munkacsapatot „vetettünk be”; egy részük a szedést végzi, a többiek pedig csomagolnak.

Féltő gonddal helyezik a ládák szellőzőnyílásokkal ellátott pvc-lapjára a szőke hamvú fürtök sokaságát. A sorok végén szaporán magasodnak a szállító járművek fordulóira váró ládatornyok.

Bekísérjük az egyik kocsit a csomagoló helyiséghez. Halász- nadrágos és melegítős lányok nagy csoportja készíti itt gyakorlott mozdulatokkal a Hunga- rofruct címkéjével ellátott exMagyar küldöttség az interparlamentáris unió konferenciáján

Kedden magyar delegáció utazott Belgrádba, hogy részt vegyen az interparlamentáris unió szeptember 12-én kezdődő 52. konferenciáján. A küldöttség vezetője dr. Molnár Erik, a magyar csoport elnöke, tagjai Barcs Sándor, dr. Dési Frigyes, és Kelen Béla országgyűlési képviselők. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren az országgyűlés és a külügyminisztérium felelős munkatársai búcsúztatták. (MTD

zökkenőmentes volt, s bíznak abban, hogy a továbbiakban sem lesz fennakadás.

Zsibong a hatalmas csarnok, amelyben a csomagoló asztalok mellett jó néhány szocialista brigád tagjai dédelgetik szakavatott kézzel a német fogyasztóknak szánt zamatos bogyókat. Kiss Anna és Borsos Jusztina brigádja már elnyerte a büszke címet, míg Ferenczi Ilona „lányai” még csak várományosai annak, de mint vezetőjüktől megtudjuk, kétségkívül megszerzik majd ők is.

A városföldiek a jövő hó közepére fejezik be a 373 hold szőlő — az ezerjó, kövidinka, olasz rizling, hárslevelű és furmint fajták — szedését, sőt a 20 hold almás termését is betakarítják.

— Tartsanak egy kis „minőségi ellenőrzést” — kínál most kedvesen Prikkel Marika. Bizony, nem kell kétszer mondania, s „megdézsmáljuk” a nap ízét és hevét őrző ezerjót. ízlik. Arra gondolunk, hogy pár nap múlva az eisenachi, vagy a rostocki fogyasztók mondják majd, a miénkéhez hasonló elismerő fejbólintással, a városföldi szőlőt csipegetve: „Herrlich!”

JÓBA TIBOR

Az elégedetlen

A dunavecsei járás egyik élenjáró termelőszövetkezetében él lMjos bácsi, aki igen elégedetlen ember hírében áll. Örökké zsörtölődik, hogy neki miért nem megy olyan jól, ahogy szeretné.

Legutóbb például elpanaszolta, hogy a felesége mostanában kapott kiutazási engedélyt Kanadába, hogy meglátogathassa az ott élő rokonait. Ez az út majdnem ötvenezer forintjába került már eddig. Mert ugyebár az asszony repülőgépen teszi meg az utat oda és vissza, s néhány apróságot is visz ajándékba a rokonságnak. Meg hát egy kis költőpénzre is szüksége lesz, elvégre nem akarja, hogy koldusnak nézzék odakint.

— Hát bizony súlyos gondok ezek! — mondta valaki a panaszkodást hallgatva, s még hozzá tette: nem hiszi, hogy széles e megyében volna olyan ember, aki ezt a cifra nyomorúságot — szívesen ne vállalná.

D. L.

A jó boltos és portékája

H

A konzervipar perspektíváival, a várakozáson felüli terméseredményekkel, a szállítások objektív nehézségével kapcsolatban tettünk már említést kereskedelmünk felvásárló és értékesítő tevékenységének nehézkességéről is. Hangot hdtunk a mind több szakember szájából hallható -véleménynek, hogy egyre biztosabban tudunk a szocializmus adta lehetőségek között termelni —. de nem tudunk még ennek megfelelően kereskedni.

a csupán a paprika, paradicsom vártnál kedvezőbb terméseredményeire gondolunk, s kimutatjuk, mennyi gonddal, nehézséggel járt és jár azok idejében való szállítása a vasúti vagonok, teherszállító járművek kevés volta miatt, akkor legtöbb esetben arra is rájövünk, hogy termékeink, áruink terítése sem a szocialista terv- gazdálkodáshoz illően szervezett még. A Nyírségből szállítottak megyénkbe paprikát konzervgyári feldolgozásra, ugyanakkor nálunk addig várt elszállításra nagy mennyiségű paprika, hogy mire arra sor került, értékéből sokat veszített.

Másik példa: megyénkben jó dinnyetermés volt, a piac „fel- toltődött”, de a termelő tsz-ek végül is csak az illetékes megyei

Értékes tapasztalatokkal térnek vissza hazájukba

Lapunk szombati számában tudósítást közöltünk a külföldi kertészeti és szőlészeti szakemberek megyénkben tett. látoeatá- sáról. A kiváló szakemberek elismeréssel nyilatkoztak a látottakról.

Hriszto Daszkalov professzor, a Bolgár Tudományos Akadémia alelnöke például ezt mondotta a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetről:

— Nem először járok az intézetben, s minden látogatásomról újabb hasznos tapasztalatokat viszek magammal. Nagyra becsülöm az itt folyó — különösen a paradicsom nemesítésére irányuló — kutatómunkát. A Kecskeméti 363-as fajtát, mint értékes konzervparadicsomot, egyébként Bulgáriában is termesztjük. Igen megnyerte tetszésemet a maga nemében szinte páratlan paradicsommagnyerő üzem, amelynek működése a biztosíték arra, hogy a hasznos fajták gyorsan a köztermesztésbe kerüljenek.

Werner Bauch, a Drezdai Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanszékvezető professzora így nyilatkozott:

— Nagy megelégedéssel tölt el a magyar paradicsomnemesítők

munkája. Különösen tetszik az a rugalmasság, amellyel a külföld által megkívánt követelményekhez alkalmazkodnak, s ne- mesítési feladataikat ennek megfelelően oldják meg.

Paul Burghardtnak, a berlin- wartenbergi Május 1 Termelő- szövetkezet elnökhelyettesének — aki feleségével, Helga Burg- hardttal, a tsz állatorvosával látogatott el hozzánk — a hazánkban látottakról ez a véleménye:

— Régi vágyunk teljesült, mikor e tanulmányút során alkalmunk nyílt megismerkedni az NDK-ban is igen jó hírű, fejlett magyar mezőgazdaság értékes termelési eredményeivel. Hazánkba — közelebbről a mi LPG-inkbe — (a termelőszövetkezet német rövidítése) — sok, nálunk is hasznosítható, jó tapasztalattal gazdagabban térünk vissza. Reméljük, hogy nem sok idő múlva ismét felkereshetjük a vendégszerető Magyar Nép- köztársaságot, s akkor még teljesebb képet kaphatunk, nem csupán a kertészeti és szőlészeti kutatóintézetek, hanem a termelőszövetkezetek gazdálkodásáról is. —a —r

szerv „törvénytelen”, de ésszerűen bátor intézkedésére szállíthatták el autóikkal más vidékekre „feleslegeiket”, ahol kedvező áron értékesíthették dinnyéjüket. Ha a központi szervek ébredését megvárják, nyakukon rothad a termés. Ezek az esetek más területeken is fennállottak. A fejlődés szükségszerű követelménye tehát, hogy nagyvonalúbb, kevésbé bürokratikus legyen kereskedelmünk, s annyira rugalmasak rendeletéin k. hogy a célravezetőbb megoldásokra engedjenek szabadabb kezet a helyi szerveknek. Emelkedett tejtermelésünk *■ is, de ezzel egy időben adódtak szintén értékesítési nehézségek. Nemcsak arra lesz szükség a jövőben, hogy kereskedelmünk legyen előrelátób- ban mozgékony, mert hisz termelésünk növekedése törvény- szerű, tehát például tejből is nagyobb tételek értékesítéséről kell gondoskodni. Ez a perspektíva megköveteli a mezőgazda- sági nagyüzemek korszerűsödését a feldolgozás irányába. — Nem lehetünk — szélsőségig ví- ve a példát — olyan állásponton, hogy a tejtermelés fokozásával hagyjanak alább a tsz- gazdák, állami gazdasági tehenészek, míg a kereskedelem majd kellően ügyeskedik a tej elhelyezéséről. .Sem azt nem tehetjük meg. hogy visszamaradt tejen neveljünk sertéseket.

Abban azonban lenne fantázia, ha például termelőszövetkezeteink berendezkednének a tej helybeli feldolgozására. Vajat, tejszínt készítenének, s az biztosan „sláger” áru lenne a környező vidékek kereskedelmi hálózatában is. Az így jelentkező melléktermékkel, savóval kitűnően lehet gazdálkodni a sertéstenyésztésben. Vannak termelőszövetkezetek az országban, ahol egyenesen bázisa a tejfel- dolgozás a sertéstartásnak.

„Jó boltos” nyakán nem marad portéka.

—th —m

Jugoszláviába utazott a SZÖVOSZ elnöke

Ez év tavaszán Magyarországon járt jugoszláv szövetkezeti delegáció látogatásának viszonzásaként, a jugoszláv szövetkezetek központi szövetségének meghívására Jugoszláviába utazott Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke. A tíznapos jugoszláviai tartózkodás alatt a magyar szövetkezeti vezető tanulmányozza Jugoszlávia szövetkezeti mozgalmát és tárgyalásokat folytat a jugoszláv és a magyar szövetkezetek együttműködésének fejlesztéséről. Szirmai Jenő kedden délelőtt érkezett Belgrádba.

Furcsaságok

Heten-nyolcan indultunk a kecskeméti állomás elől a reggeli távolsági autóbusszal. Ketten- hárman — köztük én is — százassal tudtunk fizetni, s ez nem is rendkívüli, mert hisz több mint 60 forint az útiköltség Bajáig. A bájos, kedves kalauznő nekem sem tudott visszaadni, ehelyett ráírta a jegyem szélére: „30 Ft jár.”

Bár megfordult az ember fejében, vajon távolsági buszon miért nem indul annyi aprópénzzel a kalauz, hogy legalább tízforintosokat tudjon visszaadni, nem nagy dolog az egész. A háromórás út alatt van idő. Szunyókálhat, olvashat a korán ébredt utas. Azalatt vissza is adhat a kalauz.

Szó, ami szó, a bajai végállomáson mutattam a jegyem leszálláskor. „Köszönöm' — nyugtázta a kalauznő, és csukta volna az ajtót. Erre ismét nyújtottam a jegyet, ujjammal jelezve az emlékeztetőt. Aztán visszakaptam.

Mondom, nem nagy dolog, csak kényelmetlen. Mert hátha az utas feledékeny? Jobban mondva, az utas is?

A bajai főtéren rápillantottam az első hirdetőoszlop moziplakátjára. A sajtóhibákhoz kevésbé szokott tekintetet is nyomban „visszaszúrta” a bajaszentistváni Szabadság mozi műsorának egyik címe: „A kék öböl relytéje.” A cseles helyesírási hiba után már kicsinek tűnt a következő: „A Rendőrfelügye- K>.” Az érdekes az volt,

hogy a Központi mozi plakátján helyesen oldódott meg a „rejtély” szó, s említésre sem méltó a hosszú „ű ’ „A hajdúk esküjé”-ben.

Biztosan nem haragszik meg a bajai rendőrség, ha legközelebb a szentistváni műsorban is kis „r”-rel szedik a rendőrfelügyelőt.

Vagy úgy voltak a sajtóhibákkal a korrektorok, hogy Baja nagy hírű iskolaváros, és ilyen helyen egyenesen stílszerűek a nyomtatott betűkkel népszerűsített helyesírási hibák?

Egyik ipari üzemrészlegén közölték, hogy a vezető elvtársat nem fogom találni a központi telepen, de keressem X. Y. főművezetőt, ő pontosan tud informálni mindenről. Meg is találtam. — Sajnos, nem tartom

magam illetékesnek, hogy felvilágosítással szolgáljak. A vezető elv- társ kifejezett igénye, hogy minden sajtóügyben ő adjon tájékoztatást.

— Különös szokás, és egy kicsit anakronisztikus is. Ha most bemennénk valamelyik műhelybe és megkérdeznék egy segédmunkást, neki éppen olyan joga van elmondani a véleményét, mint ebben az országban bárki más becsületes embernek. Ha a kézbesítő nénit kérnénk fel, beszéljen arról, hogyan viselkednek vele szemben a fiatalok, senki nem tilthatná meg neki, hogy ne nyilatkozzon... Pont egy főművezető nem lehet ilyesmiben „illetékes”? ... Kimehetnék mégis egy-két műhelybe, nézelődni, beszélgetni?

— Tessék. Örömmel kalauzolom végig,

Nagyon kellemes beszélgetőtárs, sőt informátor volt a főművezető elvtáns. Reméljük, ezért nem fog „szorulni”?

' *

Semmi összefüggése nincs az előző epizóddal annak a feltűnő figyelmeztetésnek, mely az egyik forgalmas III. osztályú étterem televíziós készülékén fityeg. Régóta már, mert meg is pöndörödött kissé a heves nyártól. Aszongya a felirat, ott a kultúrterem ajtajánál a készüléken.

,,Hozzányúlni tilos! Kezelése kizárólag az (kiemelten írva) üzletvezető hatásköre.” — Oppardon!

Bizony, óvakodjunk a hatásköri túllépéstől! — Mert annak büntetőjogi következménye is lehet. Nem jár vajon a televízió érintéséért kezelési pótdíj?

(4